ESZTERGOM VIII. évfolyam 1903

1903-02-15 / 7. szám

szagnak és most Esztergomon a sor a felülésben. Ha az emiitett társaság ajánlatát elejti, felül és a nemzeti frázisokkal színezett vesszőparipán lovagolja magát a világtalanságba. Ypsilon. Hitfelekezeti iskoláinkról. — Visszhang a »Tanfelügyelői illetéktelenségek* cimü ujabbi vádakra. — Mig a gyáva sopánkodik : — erdőt szánt az erős. Gróf Csáky Albin. Engedje meg nekem az igen tisztelt főszerkesztő ur, hogy abból a szives készségből kifolyólag, melylyel minapi soraimnak becses lapja hasábjain kegyes volt helyet engedni, ujabban ugyancsak az Esztergom mult vasárnapi számában (L) jegy alatt megjelent s kifejezéseiben elég udvarias, de alapjában téves cikkre, a népoktatás békés fejlődése érdekében, most is megtehessem észrevételeimet. Teszem ezt főleg azért, nehogy az emiitett közlemény téves okoskodása, a tanügyi adminisztrációval mélyebben nem foglalkozó közegeknél gyökeret verve, átmenjen a köztudatba s a téves nézet ez által hivatalos működésemre is zsibbasztólag hasson. Először is abban a közleményben arról van szó, hogy abból az alkalomból, midőn iskolalátogatásomkor szerzett közvetlen tapasztalataim alapján, az iskolai állapotok megjavítása iránt, — több iskolaszékhez közvetlenül figyelmeztetést intéztem : szememre lobbantja a cikk irója, hogy az egyházi hatóság elkerülésével s annak háta mögött eresztettem szárnyra, szerinte, azt az ukázt. Holott, úgymond, eleget megmagyarázták, s a királyi tanfelügyelőnek tudnia is kellene, hogy a katholikus iskolák legközelebbi felsőbbsége az egyházi főhatóság, tehát csakis ennek a felsőbb hatóságnak utján lehet az iskolaszékkel érintkezni. Szóval, a cikkíró azt akarja kisütni, hogy a királyi tanfelügyelőnek nincs joga az iskolaszékkel közvetlenül érintkezni. No kérem szeretettel, ez oly vastag tévedés, hogy szinte röstellem cáfolni. Hisz törvény és miniszteri utasítások szabályozzák a királyi tanfelügyelők s a hitfelekezeti iskolai hatóságok között az érintkezés minémüségét. Ámde azért mégis bizonyítok, hogy egyszermindenkorra bevágjam az útját ilyféle téves nézetek terjedésének. Az 1876. évi XXVIII. törvénycikk 5. §-ának 1. pontja azt mondja: »A királyi tanfelügyelő, ugy a polgári, mint a hitfelekezeti iskolaszékekkel s községi s egyházi hatóságokkal, úgyszintén az iskolák felsőbb hatóságaikkal közvetlenül is erintkezhetik.«. A népiskolai királyi tanfelügyelők részére 1876. évi szeptember 2-án 20.311. szám alatt kiadott miniszteri utasítás 57. §-a pedig hozzá teszi: >,> személyesen, vagy levél által is.« De tájékozva kell lennie annyira-mennyire a sajátságos viszonyok felől is, melyek eleinte meglehetősen kiforgatják az embert. Megszivlelésül azoknak, akik Itália örökké mosolygó ege alá készülődnek, egy ép oly alapos, mint szellemes német iró, Hettinger, Welt und Kirche c. könyv szerzőjének pompás olasz viszonyrajzát mutatom be. A műveltebb tollú Hettinger, ki nemcsak ,többször, de sok évet is töltött Rómában s járt ott nemcsak vasúton, hanem ötvenhatvan év előtt, ifjú korában, még poros országúti kocsin is, az olasz viszonyokat a németekkel egybevetve, igy ecseteli: A mit a tél vége felé Itáliába utazó turista hiába keres, az a meleg kályha. — És igy téglával vagy kővel kirakott fűtetlen szobája meglehetős zord hangulatba sodorja. A salonok kandallói inkább csak architektonikus diszkályhák. Az olasz még a téli verőfény ellen is elponyvázza magát s kinyitogat ajtót, ablakot, mert neki a léghuzam bajairól fogalma sincs. A németnek keskeny, de meleg és puha ágya van, meglehetős sok tollal; az olasznak széles, de kemény és szellős, vékony gyapjutakaróval. Németországban pincérrel, Itáliában komornyikkal van az embernek dolga. A német anya sétaközben karjára veszi gyermekét; Olaszországban a papa cipeli s a mama legyezőjével szórakozik. — Németországban csinos és kényelmes bútorokkal diszitik a szobákat; Itáliában még a hercegi lakások is kevés bútorral, sokszor csúnya szalmaszékkel és zófával vannak vékonyan népesitve, de azután valamelyik sarokban áll egy szobor, vagy a falon függ egy olyan festmény, melynek No, ez csak világos ! Tehát törvény és miniszteri utasítás mondja ki, hogy igenis a királyi tanfelügyelő személyesen is, szóval is, Írásban is közvetlenül érintkezhetik az iskolaszékkel. Amint érintkezem is 32 év óta. A hivatalos iskola-látogatások alkalmával szerzett tapasztalatok nyomán teendő intézkedésekre nézve pedig, ugyancsak az imént idézett miniszteri utasítás 67. §-a szószerínt azt mondja : »A királyi tanfelügyelő a felekezeti iskolában tapasztalt hiányokra figyelmezteti az iskolaszéket, esetleg az egyházi elöljáróságot, s ha feltűnő, vagy épen lényeges hiányokat talál, egyszersmind kijelenti, hogy az állapotok meg nem javítása esetén, kénytelen lesz a közigazgatási bizottságnál s ennek utján a közoktatásügyi miniszternél jelentést tenni, minek következménye lehet a népiskolai törvény i5.§-ának alkalmazása.« Vagyis a népiskolai törvény ezen s egy másik, a 23. §-ának alapján — községi iskola lesz szervezendő. Nos hát, a jelzett esetben, a királyi tanfelügyelő nyomról nyomra épen e szerint a miniszteri utasítás szerint járt el, amint ez kitűnik abból a litografált részletből is, melyet cikkíró szórulszóra idézett is. A királyi tanfelügyelőnek ez az úgynevezett »ukáz«-a tehát nem volt intés, mert ez, az egyházmegyei főhatóság utján, a miniszter joga, se nem volt felszólítás, se p^dig fenyegetés, hanem szószerint kifejezett »figyelmeztetés,« a netalán beállandó következményekre. Csak azt nem tudta a cikkíró ur, hogy az az idézett, szórói-szóra épen a miniszteri utasításból van átvéve s első személybe áttéve. De más részt a cikk irója ezzel az általa is idézett részlettel, habár akaratlanul is, de épen önmaga állította ki a bizonyítványt arról, hogy a királyi tanfelügyelő eljárása csakugyan szabályszerű volt. A cikkíró ur a közlemény további részében tanácsokat is ád a királyi tanfelügyelőnek. Tisztelettel arra kéri, hogy sirja el panaszait az egyházi főhatóság előtt »in Wort und Bild.« Az egyházi főhatóság, mint az iskolaszék felsőbb hatósága azután meginti azokat s ő kívánjon érdemleges határozatokat s biztosítja cikkíró a királyi tanfelügyelőt, hogy nem 30, de 3 nap alatt megkapja azt. No hát, a tisztelt cikkíró urnák ez a tanácsa meg nagyon elkésett, mert ezt a királyi tanfelügyelő mind megtette már négy, sőt öt évvel ez előtt. Ha talán kételkedik, mindezekről meggyőződhetik az egyházmegyei alsó iroda iktatókönyvéből. De ugy látszik, hogy az iskolaszékek legnagyobb része, az egyházmegyei főhatóság megintésére sem iparkodott, nem három nap, de öt év alatt sem reagálni. A többek között ott van legszomorúbb példa gyanánt a lábatlani iskola, amely lehet, hogy egyik szép napon — összedűl. A vármegyében 82 uj tanitói állás lett szervezve, tehát van elég tanitó. De hiányzanak a megfelelő s elegendő számú tantermek. Sok helyen a régiek rozzantak, vagy tultömöttek. ára ezrekre rúg. — A németnek hiányos az ebédje leves nélkül; az olasz pedig hiánylaná az ebédjét gyümölcs nélkül. — A német télben kimenet jó melegen, odahaza könnyen öltözik; az olasz könnyebb ruhában jár, de sokszor felöltőjével és kalapjával ül az asztalhoz. — A német befelé fordítja jobb kezét mikor köszön, az olasz kifelé. Németországban látjuk a telet, de nem érezzük; Itáliában nem látjuk a telet, de érezzük. Igy Hettinger. A legtöbb magyar turista különben csakugyan késő őszszel vagy tél idején látogat Itáliába s nagyot néz, ha a sötétzöld cipruszfákon vagy kecses pálmagallyak közt hófészkekkel találkozik. De az is bizonyos, hogy az olasz hó, mint a francia tűz, nem tartós. Sajátszerűnek látszik, hogy a franciák, a kik elég sűrűn látogatják Itáliát s kiknek nyelvén fordul meg ott az angolon kívül majd az egész művelt világ, nem szerveznek Cook-féle francia turistagyarmatokat. — De csak első tekintetre. — Mert angolul nagyon kevés olasz tud, franciául azonban ugy-ahogy majd mindenki ért. A francia odahaza van tehát meglehetősen a talián testvérek között. A tedesco-gyülölet, a német emberevés kora, ugy látszik, lejárt s emlékei már csak a másodrendű képgyűjteményekben láthatók a francia puskaporral kivivott olasz diadalokban, szörnyű sok osztrák halott s eszeveszetten rohanó generálisok ábrázolásában. A magyar mindenesetre rokonszenvesebb Itáliában, mint a német s a sötét olasz szempár még több tűzzel ragyog, mikor ezt a rokonszenvet az olasz természet gyors közlékenysége szerint rögtön el is árulja. Például Nyerges-Újfalun 158 növendék van egy terembe összezsúfolva ugy, hogy padlón is kucorognak az asztal körül. Sok iskolánál pedig bérházakban elhelyezett egészségtelen, szűk, sötét, nedves, dohos, fülledt levegős zugolyokban szoronkodnak és satnyulnak a növendékek. Némely helyen pedig féliskoláztatás van behozva, nagy hátrányára az oktatás eredményének. No hát, ez türhetlen állapot, mely most már egész súlyával a királyi tanfelügyelő felelősségére nehezedik. Ezt hangsúlyoztam figyelmeztetéseimben 38 népiskolával szemben. Ezek között van 5 evangélikus református, 1 ágostai hitvallású evangélikus és 1 izraelita hitfelekezeti iskola is, melyeknek iskolaszékeihez szintén elküldöttem a figyelmeztetést, felsorolva részletesen a hiányokat. Már most bármit határoznak is figyelmeztetéseimre az illető hitfelekezeti iskolaszékek, a további teendőket szintén a törvény irja elő. Az államosításra való törekvés vádját pedig kereken visszautasítom. Hiszen legújabb keletű figyelmeztetéseim is az iskolaszékekhez nyílt bizonyítékai annak, hogy igenis a királyi tanfelügyelő az iskoláknak csakis hitfelekezeti alapon való szervezését tartja _ szem előtt s egyedüli ideálja — a jó iskola. Am feleljenek meg a hitfelekezetek törvényszabta kötelességeiknek s akkor nincs hatalom, mely kivonja a gyékényt talpaik alól. De ha összetett kézzel csak a sült verebet várják, vagy Pató Pálként, csak a vállaikat vonogatják, vagy a «non possumus« kényelmes álláspontjára helyezkednek : akkor magukra vessenek, ha esetleg árkon tul — hegymesterek lesznek. Tehát nyájőrök vigyázzatok ! Valami balcsillagzat jár a közöny jelében, mely veszélyt jelez a karám körül. Azt is kereken kijelentem, hogy a királyi tanfelügyelőnél, működése irányításában, nem szerepelnek semmiféle »gondolatok a háttérben.« Neki még csak öt éve van hátra t a nyugalom éveihez. Már esteledik, alkonyodik. És ő ezt a hátra levő öt évet, mint népnevelési tanfelügyelő, csakis Esztergom-vármegyében óhajtja eltölteni. Semmiféle központba való törekvési vágyai nincsenek. Ahhoz már öreg legény. De annyi erőt még érez magában, hogy a még hátra levő öt év alatt, ha a Gondviselés is ugy akarja, rendezi s .rendezteti a vármegye és város összes népoktatási ügyeit s törvényszabta állapotokat hagy hátra utódjának. Addig pedig fel, vállvetett erővel a munkára ! Félre minden bizalmatlansággal, sopánkodással s gyanúsítással ! A cél egy : vallás-erkölcsös és nemzeti népnevelés alapján, — a haza föl virágoztatása. Egyébként pedig a cikk ismeretlen írójának, hogy Pázmány Péter szavajárását használjam : — Istentől üdvösség, tőlem tisztesség! Vargyas Endre. HÍREK. Eltűnődve ... Eltűnődve ülök a szobában, Beérzem a tél dermesztő lehet, Vígan pattog a tűz a k ályhában, S eltűröm jól a melegét. Eszembe jut a multam, a régi . . . — Volt idő, hogy sorsüldözött valék. — Lám, az ember sorsát Isten végzi: Szegény voltam, de rám gondolt az Ég. Gazdag nem vagyok, de van — kenyerem ; Csendes hajlékban kis családom vár .. . Ha majd lankadtan lehull a kezem, Lesz, ki egykor hű keblére zár. Lesz. ., de mért e zord, fájó gondolat? Telem elmúlt, most élem a tavaszt, Miként a jég és hó, ha elolvad, A napsugár zöld rügyet fakaszt. Karácsonyi Béla. A hercegprímás születésnapja. Vaszary Kolos, Magyarország hercegprímása e héten, csütörtökön ünnepelte meg születésének hetvenegyedik évfordulóját. Az országos gondoktól körülvett ősz egyházfejedelem elvonulva a világ zajától imádkozott, midőn az esztergomi prímások várának még romokban is büszke ormáról durrogó tarackok hirdették az örömnapot-