ESZTERGOM VIII. évfolyam 1903

1903-12-20 / 51. szám

VIII. évfolyam. Esztergom, 1903. december 20. 51. szám. ESZTERGOM POLITIKAI ÉS TÁKSADALMI HETILAP. Megjelenik minden vasárnap. Előfizetési árak: Egész évre 10 kor., fél évre 5 kor. Egyes szám, ára 16 fillér. „Nemzeti követelmények." Esztergom, december 19. (TU.) Egy évig tombolt az obstrukció a nemzeti követelményekért. A Kossuth-párt kimondta, hogy a magyar vezényszóm alul nem ad újoncot és költségvetést. Hiába Ígért Széli Kálmán egész sereg nemzeti szellemű újítást a közös hadseregben, uj zászlót, uj jelvényeket, uj kaszárnya-feliratokat. Hederváry már szinte tálcán hozta e reformokat, melyekről az országgyűlési ciklus elején még Olay és Lengyel sem mert volna álmodni. Hiába; nem kellett a veréb. Vagy túzok, vagy semmi . . . Két katholikus miniszterelnököt szolgáltattak ki a Kossuthékkal földalatti páholyutakon összeköttetésben levő ószeres vitézek a bombaszilárdnak vélt fellegvárból. Széli és Hederváry bukása valóságos árulás volt a liberális-párt részéről, minőhöz hasonlót a mameluk-párt múltjában hasztalan keresünk. Jött a kálvinista Tisza. Az igazi nemzeti követelményekből nem hozott semmit. Az összes zsidó-lapok hátrálót fújtak. A páholyok kiadták a leszerelési rendeletet. Kossuthék szivesen elfogadták a nagy semmit Tisza kezéből mert a nemes gróf ismeri a szélsöbali jakobinusok finnyás Ízlését s a túzokért fácánpecsenyével tudja őket kárpótolni, vagyis egyelőre csak Ínyencségüket felkelteni. Az igazi nemzeti vívmányok helyett álnemzeti követelményekről paktált Kossuthékkal, melyek azonban a szabadkőművesek »minAZ „ESZTE

RGOM" TÁRCÁJA. Eljegyzésedre. Vigasztalva küldöd Eljegyzési kártyád, Mentegeted magad : Szüleid kívánták . . . Visszaadod minden Apró kis emlékem S kívánsz sok szerencsét Boldogságot nékem . . . Ne mentegesd magad, Nincsen ebben semmi, Derű után ború, Igy szokott ez lenni . . . Csalódni ezerszer Ez az én végzetem, S könnybe lábad mégis, Látod, mindkét szemem . . . Nem a csalódás fáj, Nem az oszlott álom, — Annak folytatását Tán még megtalálom — De első szerelmem Kristályszinű, tiszta Napsugaras fénye Nem tér soha vissza . . . Vége minden vágynak, Ideális tűznek, Biztató szavaid Még csak tovább űznek, Laptulajdonos és kiadó: Dr. PROHÁSZKA OTTOKÁR. den-nemzeti« szótárában a »legnemzetibb« gyanánt szerepelnek. Sejtettük, hogy a magyar vezényszó csak mumusként szerepel a Kossuth-párt programmjában, hogy Bécstől egyházpolitikát csikarjon ki. Gyanítottuk, hogy midőn Tisza Kossuthtal paktált, sokszor 11 óráig megváratva a képviselőházat, a magyar karbonári a szabadkőműves politikai programm Magyarországon még keresztül nem vitt pontjairól alkuszik a hárompontos, de óvatos Tiszával. S most kisül a turpisság. A »Magyar. Szó« győzelmi mámorában elárulja a paktum pontjait, melyek Trubinyi szerint a következők: 1. A papság aktív és passzív választójogának elkobzása. 2. A katholikus iskolák államosítása. 3. A szekularizáció. 4. Az 1848. XX. t.-c. végrehajtása. A szószék-paragrafus már megvan, de a papság befolyását a választásokra egy mákszemnyivel sem csökkentette. Mert nem szükséges vallásos jellegű gyülekezet a pártszervezkedéshez, megérti igazi pásztora szavát a nép a templomon kivül is. De a szószékparagrafustól már csak egy lépés választ el a papság teljes elnémitásáig. A legutóbbi választásig elég »klerikalis« Ivánka Oszkár is mindjárt első parlamenti fellépésében pattogott s halálos nyilakat szórt régi fegyvertársai és szekértolói ellen, kik neki, 1901-ben néppárti jelölt lévén felállítva Ipolyságon, sok galibát és költséget okoztak. Ugyanerről tudna lamentálni sok liberális és Kossuth-párti képviselő. Az ö szavajárásuk szerint tehát par Kihal minden lángom, Elborul a ködbe, A mi utunk válik, Szétválik örökre . . . Más és más világba Vezet ez a két út, Kisérőül nekem Csak néhány emlék jut, Magamra hagyatva Bolyongok majd csendben S lépten nyomon minden Víg öröm szétrebben . . . Téged pompa kísér, Engem sötét árnyék, Néked az élet csak Cifra tündérjáték . 4. Nékem küzdelem lesz Minden percem, léptem, S az el-eltünő célt Soha el nem érem . . . Vigasztalan jövő Képe néz elembe S rámzúdul ezernyi Könyörtelen réme: Küzdelem, szenvedés . . . Célnélküli élet. . . Csalódás és bukás, Szárnyaszegett lélek . . . Küzdeni fogok és Nem lesz biztató szóm, Szenvedni fogok majd S nem lesz vigasztalóm; Szerkesztőség és kiadóhivatal: Papnövelde, hová az előfizetések, kéziratok és hirdetések küldendők. Hirdetési árak: Egy háromhasábos petitsor ára 16 fillér. Többszöri közlésnél árkedvezmény. excellenc »nemzeti követelményei volna a papság szavazati jogának elkobzása. Akkor volnának csak kényelmes »nemzeti« választások. Kossuth és Tisza feloszthatnák maguk közt Magyarországot, mint Blücher és Bülow Napoleon országát; senki sem zavarná vizeiket. A magyar vezényszóért kárpótolva látnák magukat a függetlenségiek a kötelező magyar tanítási nyelv behozatalával az összes iskolákban. S tényleg az ország magyarosodása sokkal sikerdusabban haladna elö a mindenre hajlékony gyermeknyelv világában, mint a nemzetiségi érzületükben már megerősödött bakák között. Ha a magyarosodás cél volna és ideál!! De ez is csak eszköz és cégér a nemzetközi szabadkőművesség kezében. A cél: az iskolák államosítása, felekezetnélkülivé s utóbb teljesen istentelenné tétele! Ha a kormány s a törvényhozás a magyar tanítási nyelvet akarná csak, behozhatja ezt az iskolákban azok felekezeti jellegének megváltoztatása nélkül. Csakhogy itt is: »nemzetibb« vívmány Bánfiéknak és Kossuthéknak az iskolák elkereszténytelenitése, mint maga a magyar tanítási nyelv; lévén, tetszik tudni, a nemzet és annak érdekei azonosak a »Magyar Sző« zsidó-protestáns táborával s annak érdekeivel. A szekularizációra is parancsszóra készítenek liberális jogászok szebbnél-szebb tetszetős álokoskodásokat. Az iskolák államosításához először is pénz kell, másodszor és harmadszor is pénz kell. Ámde a katholikus főpapságnak van sok fekvő birtoka. S ugy látszik, hogy kulturális célokra adományozElfásult kebellel Százszor megsebezve, Futok rögös uton Tőled messze, messze . . . . . . Megtörhet az élet, Elveheti kedvem, De a multak álmát Sohasem feledem I Mult időknek álma Képed köré szőve Vezérlő csillagom Lesz a bús jövőbe . . . . . . Mult időknek álma Borul le lelkemre. Mult időknek álmát Szövöm elmerengve . . . Repül képzeletem Lenge tündérszárnyon . . . A küzdelmes jövőt Emelkedve várom ! Farkas h ál. Félelem és bátorság. Napsugáros időben délibáb és bikanyál; esős időben ózon és mennydörgés; háborús időI ben pedig — mitől Isten ments! — félelem és, bátorság, ez a két mostoha testvér foglalkoztassa a pennákat. Tehát előre! * Már a bölcsőnk félelemmel van kibélelve, s ez a félelem — mint valami árnyék — egész