ESZTERGOM VIII. évfolyam 1903

1903-11-15 / 46. szám

nak, a hitetlenség, a vallástalanság, melyet az országhóditók s többi fegyvertársaik az állam­életben és a társadalmi érintkezésben a nemzet vérébe lopnak, igy nevelik lelkünkben az erkölcs­telenség csábitó, szines fogalmait, szivünkbe pedig bünpalántákat ültetnek, hogy azok idővel a magyar társadalmat árnyékoló hatalmas törzsekké nőjjék ki magukat, s féreg gyümölcseikkel rothadást terjesszenek a lábunk alatt álló s szent eszmék jelszava mellett vérünkön megvett talajban. A patkányoknak rothadás kell. Ok aláássák a házat s bedöntik a csatornába. Ezt mi nem engedhetjük. Ne támadjunk senkit, —• önmagunkat sem, — csak védjük jogos tulajdonunkat. Ez az ország azé, kinek jussa van rá: a magyarságé és nem azé, ki jogot akar rá szerezni minden uton, minden módon. Az égen azonban örvendetes nap jelentke­zik. Az ország kezdi unni a komédiát s a hitben egyek és rokonok, a hazaszeretetben testvérek kezet nyújtanak egymásnak. A magyar katholi­cizmus hatalmas napja már derengeti fényét, épen idejében, mert hová-tovább későn lenne. A nemzet patkányai ellen nincs más irtó­szer, mint a tisztaság és világosság, ez a féreg­irtó leghatásosabb szernek bizonyult még mindig. A most uralkodó sötétséget meg kell világitanunk. Tisztaság és világosság Jcövetkezik most! Tiszta­ság az állami életben, tisztaság a társadalomban, tisztaság a lélekben. Világosság, hit és a szeretet vallásának világossága a szivekben, világosság legyen a politikában és világitó, nagyfényű fák­lyákat kérünk a társadalomnak is. És akkor a nemzet hitében uj erőre kap, a patkányok elpusz­tulnak s Magyarország védőszentjei egy boldog nemzet háláját viszik a mindenható trónusa elé. Klió. HIREK. Ne hidd ...! Ne hidd, hogy a szivnek akkor van ünnepe, Mikor féltve őrzött titkainak örül, Mikor az első csók mámorában fürdik, Mikor valónak hitt álmok veszik körül . . . Nem tudja még akkor, hogy magának sirt ás. Hogy öröme hiú, csalfa önámitás. Hanem hogyha hosszú, kinos küzdelemmel Ünvérének árán nyugodalmat váltott, Ha már megtanulta egyformán becsülni A goromba tövist s a szende virágot, S szeliden mosolyog, ha sirni kellene : Akkor van a szivnek diadalünnepe . . .! Szvoboda Román. * Adományozás. O Eminenciája, a Bibor­nok Herceg-Primás, az alsó-rakoncai tűzkárosul­tak részére ötven koronát volt kegyes adomá­nyozni. érkezésétől, de Ámor nem akarta tovább türel­müket igénybe venni. — Hölgyeim és Uraim ! — kiáltotta — az olimpusi szerelem földi képviselőit most átadjuk az Életnek, ki a földre viszi őket s ott útjukra bocsátja. Mi nyugodtan térhetünk most már álomra, mert e két szerelmes egymásra talál, s megalkotják a földön a szerelem tökéletes bol­dogságának fogalmát s ezzel az én uralmamat. Akkor pedig valamennyien diadalmasan vesszük vissza régi örökünket. A két álmodót feltették a nap sugárözönben égő kocsijára, az Élet is felszállt az ismert fo­gatra, melyet Phoebus irányított, s a csillagab­rakkal élő négy sárkány kiragadta őket az iste­nek birodalmából. Midőn a megreperált szivárványúton a kocsi az Olimpus kapuját őrző Jánushoz ért, a Sors ott várta már őket a kapun kivül, hol az olimpusi istenek hatalmának ereje megtört. *Az Elet gyön­géden kiemelte a kocsiból a két szerelmest s a kapun kivül készen álló szárnyas felhőre fektette, melyen már a Sors is helyet foglalt s aztán bú­csút mondva a bosszús arcú Jánusnak, és meg­köszönve Phoebusnak ügyes hajtását, maga is elhelyezkedett a felhőn, hogy leereszkedjenek a földre. Mikor jó messze voltak az Olimpus vám­sorompóitól, a nagy iró megszólalt: — Hol van Fortuna asszony? Odafönn Ámor abban a hiszemben van, hogy te szöktetted meg. — Csodálom, hogy Ámor képes ilyen gon­dolatokra, mert ő tudhatná legjobban, hogy mikor egy asszony szökik a férfiúval, mindig a nő főzi * Polgármesterünk esküvője. Megírtuk, hogy Vimmer Imre, városunk polgármestere elje­gyezte özv. Mátray. Ferencné úrnőt. Most érte­sülünk, hogy az esküvő f. hó 17-én lesz Vácon a székesegyházban, hol ez alkalommal gróf Csáky Károly megyés püspök fogja végezni az egyházi szertartást. i: A villamos világítás. A városi villamos világítást az intéző körök szerint jövő évi októ­ber elején nyitják meg. Csütörtökön volt a hiva­talos terep kitűzés, mely alkalommal legpraktiku­sabbnak találták a helybeli állomás melletti városi földeket, hol egy négyszöghold területet jelöltek ki. A telepet minél közelebb kell helyezni a pályaházhoz a szénszállítás miatt, tehát ez a leg­alkalmasabb hely. A tárgyalás során szóba jött Szentgyörgymező is, de a szakértők véleménye szerint teljes lehetetlen a telepet oda kihelyezni, mert egyrészt a szénszállítás járna roppant aka­dályokkal, másrészt pedig Szentgyörgymező viz­bősége nem kedvező. A talajvíz ugyanis azon városrészben csak 18 — 20 méter mélységben mu­tatkozik, mig a gépek szívó ereje legfeljebb a 8— 10 méter mélységnek felel meg. Az idén az előmunkálatokat, úgymint a kutak ásása és anyag­szállítást stb. már megkezdik, tavasszal pedig tel­jes erővel fognak az építéshez. * A katholikus egyetemi ifjúság megmen­tésére Budapesten egy páratlanul üdvös intézmény van »Szent-Imre­Kollegium« cim alatt, melynek célja a kath. egyetemi hallgatók számára otthont nyitni s azokat az ifjakat, kik felsőbb tanulmá­nyaik idejét nem tölthetik a szülői házban, kellő felügyelettel és vezetéssel derék, katholikus hon­polgárokká nevelni. Az évi tartásdíj 750 korona, melyért teljes ellátás van. Az intézet háza Buda­pesten, VIII. ker. Üllői-út 22. sz. alatt van a jelen kor igényeinek fényesen megfelelőleg. Ezt a Kol­légiumot egy diszes könyvecskében ismerteti most Fieber Henrik ottani tanulmányi felügyelő meleg, előkelő modorban. Azok a szülők, kik gyerme­küket a főváros romlottságától megóvni óhajtják, egyetlen mentő eszköznek tekinthetik ezt az inté­zetet, azért komoly megfontolásukba ajánljuk. * Hymen. Takách János fővárosi tanitó, városunk fia, eljegyezte Bányász Rózsika kisasz­szonyt N.-Szölgyénben. * Sorozási tervek. Egy ujabb hir megint sorozásokról intézkedik. Eszerint Esztergom vá­rosában dec. 4—5-én ; esztergomi járásban dec. 7 — 9. és 10-én; a párkányiban pedig dec. 11.. 12., 14. és 15-én lesz megtartva a katona-állitás. Természetesen ha csak valami közbe nem jön. * Gyászrovat. Özv. Thuránszky Józsefné, szül. Huber Anna súlyos szenvedés után, f. hó 9- én reggeli 3 órakor életének 68. évében lelkét visszaadta Teremtőjének. A boldogultnak földi maradványai f. hó 10-én délután 3 órakor az Esztergom szab. kir. városi temető kápolnájában a róm. kath. egyház szertartásai szerint beszen­a tervet. Jelen esetben is I^ortuna hozott ki en­gem a csodás birodalomból, melyet csak álomnak hiszek. Az istennő hűséget fogadott nekem, azaz hogy egymásnak fogadtuk egyszerűen azért, mert szükségünk volt egymásra. Nekem ő rá, hogy ne legyen jelen a nagy fogadásnál; ő neki rám, hogy a szerelem ürügye alatt illanhasson ki a megunt Olimpusról. Ámor mióta a földi uralom eszméivel van eltelve, nagyon elhanyagolta a szép asszonyt, tehát nem is csoda, ha a földön keres magának vigasztalást, hol bomlanak utána az emberek. — És hol van most ? — Le ment kissé a börzére, s ott kacér­kodik. — Tehát elhagyott téged is? — Nem egészen. Olyan szerződésféle létezik • közöttünk, hogy csak azt fogja boldogítani, kit én erre kijelelek. Beszéd közben leértek a földre s mindket­ten felvették láthatatlan alakjukat. A szerelmes emberpárt elhelyezték két külömböző, egymástól távollevő vidéken és mindkettőt felébresztették, ők maguk pedig visszavonultak, hogy távolról figyeljék meg őket. A Sors le nem vette tekintetét a bolygó szerelmesekről s a mennyire tehette, útjukba rakta minden torlaszát a földi akadályoknak, hogy egye­sülésüket megakadályozza. Az Élet pedig, már boldog emberek csontjából kalamust faragott, az öngyilkosjelöltek szivéből vért sajtolt s íróasztalá­hoz ült, hogy nagy könyvében a vértintába ütött sercegő tollal megírja a két ember regényét. (Vége jön.) teltettek és e temetőben örök nyugalomra tétet­tek. — Tomanovich Ferenc felbári plébános folyó hó 6-án este V27 órakor, életének 64-ik évében rövid szenvedés és a haldoklók szentségeinek ájtatos felvétele után elhunyt. — Stier György magánzó 84 éves korában meghalt Esztergomban. Az elhunytban Szentimrei Márton bencés tanár atyját veszítette el. * Az esztergomi kath. legény-egyesület hazafias szellemének remek megnyilatkozását lát­tuk ama jól sikerült Rákóczi-ünnepély alkalmá­val, melyet f. hó 8-án saját helyiségében rende­zett. — A rátermett erőkből álló dalárda »Hym­nus«-a nyitotta meg az ünnepélyt, melynek fény­pontja Dombay Nárcisz bencés-tanárnak tűzzel­lánggal előadott ünnepi beszéde volt, melyet a nagyszámú közönség elbűvölten hallgatott végig s elragadtatásában kitörő lelkesedéssel honorált. A beszédet lapunk más helyén közöljük. Jáko­bok, Uzsák s Helcz szavalók derekasan meg­feleltek a beléjük helyezett bizalomnak. Bakay J. Schönwälder zongorakisérete mellett magyar nép­dalokat énekelt, melyekért sok tapsot aratott. Schönwälder Béla szárnykürtön nagy tetszés mel­lett adott elő eredeti Rákóczi nótákat. E jól ren­dezett ünnepély lyel az esztergomi legény egyesü­let ismét kiérdemelte teljes elismerésünket s ehhez még csak azon buzdításunkat fűzzük, hogy a terjedő hazátlan szociálizmnssal szemben ápolja csak kebelében kitartón és buzgón az édes ma­gyar haza igaz, lelkes szeretetét. * Régi munkások kitüntetése. A keres­kedelmi minister felhívta a győri ipar és keres­kedelmi kamarát, hogy a 15 évnél hosszabb idő óta egy helyen alkalmazott munkások közül ju­talmazásra terjessze föl jelöltjeit. A kamara kerü­letéről 56 pályázat érkezett be, ezek közül me­gyénkből hat. A pályázók közül a kiküldött bizottság a következőket javasolta kitüntetésre és pedig az első, 100 koronás jutalomra Lindermayer Gusztáv ácspallért, Pfalcz Józsefnél, ki már 47 éve, Reicher József gépészt Kobek Istvánnál Bátor­keszin, aki 32 éve van már állandóan egy helyen. A harmadik 100 koronás jutalomra Jakobek János kovács és gépkezelőt ajánlotta, ki az érsekségnél már 28 éve van. * A kath. legényegylet jubileuma. A helybeli legényegylet november 22-én d. u. 4 órakor az egyesület negyvenéves fennállása és tízéves újjászervezésének megünneplésére díszköz­gyűlést tart, melyen a megnyitó beszédet dr. Csernoch János praelatus-kanonok, egyesületi elnök tartja, mig az egyesület tízéves történeté­ről Bárdos Gyula titkár fog felolvasást tartani. Este pedig az egyesület helyiségében táncmulatság lesz, melyre a belépő-dij személyenként 60 fillér. * Esztergom vármegye közigazgatási bi­zottsága f. hó 10-én tartotta rendes havi ülését, Horváth Béla főispán elnöklete alatt. Az ülés legnagyobb részét a különféle szakjelentések vet­ték igénybe. Az alispáni jelentés beszámol a jegyzői és körjegyzői hivatalok megvizsgálásáról s azok legnagyobb részéről megnyugtatólag nyi­latkozik. — A pénzügyigazgató jelentése az adó­fizetésről kedvezőtlen. — A kir. tanfelügyelő je­lentése szerint az összes megyei népiskolákban a tanítás rendes mederben folyt. Az áll. építé­szeti hivatal jelenti, hogy az áll. közutak egész hónapon át jókarban voltak. A fedanyagok elte­rítése megkezdődött. — A főorvosi jelentés sze­rint a közegészségi állapot a lefolyt hó folyamán, Esztergom városban kevésbé kedvező, az eszter­gomi járásban, a bajnai kör kivételével kedvező, a párkányi járásban kedvező volt. — A közgazda­sági előadó az egerek pusztitásáról panaszkodik. A szüret befejeztetett. A szőllőre nem volt kereslet; a bor ára hektoliterenként 10—20 korona. — Az állategészségügy kedvezőtelen volt, a száj- és körömfájás október hó folyamán nagyobb kiter­jedést nyert. * A jegyzőegylet kérelme. Berényi József köbölkúti jegyző, mint a jegyző egylet elnöke, az egyesület nevében kérvényt adott be a tör­vényhatósághoz aziránt, hogy irjon fel a képvi­selőházhoz avégből, hogy a vonatkozó törvény oda módosittassék, hogy a 7 és 15 év közötti elhagyatott gyermekeket ne az illetékes község legyen köteles eltartani, hanem azok országos költségen tartassanak el, mivel azok eltartása egyes községeket a tönk szélére juttat. Egyben kéri,, hogy a felirat az összes törvényhatóságoknak küldessék meg pártolás végett.

Next

/
Thumbnails
Contents