ESZTERGOM VIII. évfolyam 1903

1903-11-08 / 45. szám

* Egyenes összeköttetés Chinával. A meg­boldogult Ürge Ignác lazarista atya által alapított szent István királyról címzett r. k. missio-telepről, mely jelenleg hazánkfia, ft. Wilfinger József laza­rista atya igazgatása alatt áll, a legfinomabb za­matú, friss aratásu hamisitatlan thea megérkezett, mely Esztergomban egyedül Brutsy Gyula disz­műüzletében kapható. A kiváló thea ára : 1 kilo 16 korona, fél kilo 8 korona, 1 deka 20 fillér. * Nagy lopás egy zárdában. A héten a vízivárosi zárda csendjét szokatlan dolog zavarta meg. A zárdában bennlakó két világi tanítónőt eddig ismeretlen egyén meglopta. Összelopkodott minden arany és ezüst ékszerüket, aztán meg­ugrott, mielőtt még észrevették volna a tolvaj­lást. A rendőrség a helyszínén nagy buzgalom­mal kezdte meg a nyomozást és valóságos ház­kutatást tartottak a zárdában, alapos gyanujok lévén, hogy a tettes benfentes és a zárda cse­lédsége közül kerül majd ki. A károsultak Lévay Margit és Stróbentz Margit tanitónő kisasszonyok, kik igy együttesen 1070 korona értékű ékszert vesztettek el. Az elveszett holmi a rendőrség lisztája szerint: egy L. M. monogrammos női aranyóra hosszú női aranylánccal, egy szimpla fedelű női ezüst óra hosszú arany női vékonyabb nyaklánccal, egy pár gyémánt, egy pár korál, egy pár ametiszt fülbevaló, egy aranyozott ezüst brosch, egy gránát és egy arany karperec füg­gelékkel, egy ametiszt, egy türkis köves női aranygyűrű, egy aranyozott ezüst karkötő, egy arany sziv, egy emailirozott női duplafedelű arany­óra, egy pár macskaszemköves fülbevaló és egy csomó arany és ezüst apróság és érték. A rend­őrség erélyesen nyomoz, hogy az elveszett tár­gyak megkerüljenek. * Népmozgalmi statisztika. Esztergomban az állami anyakönyvi hivatal adatai szerint f. évi okt. 28-tól nov. 4-ig: Születtek: Rab Erzsébet r. k. czipészsegéd leánya, — Volhart Ferenc r. k. vasúti fűtő fia. — Kósa Erzsébet r. k. földm. leánya, — Stróbl Erzsébet r. k. földm. leánya, — Gál Erzsébet Ilona r. k. földm. leánya, — Burány József r. k. kisbirtokos fia, — Imrei Mária r. k. téglagyári munkás leánya, — Gábor István r. k. földm. fia. Erős József r. k. földm. fia, — Vargha-Dejcő Anna r. k. földm. leánya, — Stefanik Mária r. k. földm. leánya. Kihirdetés végett jelentkeztek : Király József r. k. uradalmi kertész Fornószegh és Czajer Ilona szakácsnő Felsővásárd, — Furuglyás János r. k. napszámos és Gubó Juli r. k. házicseléd Besenyő, — Földes Nándor Péter r. k. cipészmester és Bundi Vilma Johanna r. k. varrónő Esztergom, — Kopcsák László gör. kath. üveges és aszta­lossegéd és vSzokob Anna r. k. szakácsnő Esz­tergom, — Kara István r. k. cipészsegéd és Godó Julianna r. k. varrónő Esztergom, — fRiba­rics Géza r. k. pincér és Kopik Juliannna r. k. hajadon Esztergom. Házasságot kötöttek: Koksa Tivadar, Károly, János r. k. pénztári ellenőr és Heufeld Hermin izr. háztartásbeli Esztergom, — Tillmann Ferenc r. k. földm. és Kis-Szölgyémi Katalin r. k. ház­tartásbeli Esztergom. Meghaltak: Vargha Jánosné szül. Orsits Anna r. k. 50 éves (szervei szívbaj,) — Szekér Vince r. k. 6 éves földm. .fia (merevkór — sziv­hűdés.) Irodalom és művészet. Éppen most jelent meg: A diadalmas világ­nézet. Irta Prohászka Ottokár. Kis 8-adrét XVI és 412 oldal. Ára fűzve 4 korona, kötve 5 korona. A szerző legújabb műve. E művében abból a fölfogásból indul ki, hogy a modern embernek a kereszténységgel szemben sajátos nehézségei vannak, melyek az elváltozott ízlésből s a tudo­mányok haladását megérző, új gondolatvilágból valók; ezeket a nehézségeket iparkodik eloszlatni s a keresztény világnézetet ragyogó megvilágí­tásba helyezni. Nincs e műben tézis, száraz bizo­nyítás, de annál győzelmesebb, lendületes szellem ; nem nyújt apológiát a szó megszokott értelmében, hanem harmóniát; bevezet nemcsak a világnézet­be, hanem az érzésbe, s ez által azt a psycholo­giai irányt követi, mely a modern nemzedékben mindjobban tért foglal s diadalokat arat. Meglévén győződve, hogy csak a szépen kialakított élet vonz s hogy megreformálni az embereket nem az erőszak, hanem csak a harmonikus lelkület van hivatva, az embert önmagába tériti, hogy saját bensőségében tudja megtalálni az irányítást s a boldogító öntudatban ismerje föl az igazság biztosítékait. Ez által lesz a kereszténység ismét diadalmas világnézet; ez által vész majd a szkep­tikus vagy pesszimista érzület. Fényes eszmék s nagy akaraterő vonul be a lelkekbe. Aki e fölséges gondolatvilágba behatol, az hisz, lelkesül és él. A mű kapható Buzárovits Gusztáv kiadónál, valamint minden könyvkereskedésben. Az igazi szeretet. Regényes elbeszélés. Irta Liló Károly, Budapest. Kapható minden könyvkereskedésben. E regényes elbeszélésben föltaláljuk a szerzőnek és tollának összes előnyeit. O tud elbeszélni. Akár Stuart Máriáról, akár a keresztény vértanukról, vagy mint most e füzet­ben a »Minicsari« (hithirdető neve a négereknél) kalandjairól és küzdelmeiről s a néger kath. mis­siók fejlődéséről szól az ének, a szerzőnek az mindegy ; ő biztosan fogja az elbeszélés fonalát s lemotolálja szépen, anélkül, hogy szakadjon. A tárgy különben is igen érdekes. A Mohikán, az utolsó »bőrharisnya« összes érdekfeszítő vonását a szerecsenyföldre varázsolja át; harcok, kalan­dok, veszedelmek, vízilovak, őserdők, vad-négerek élénkítik a szinteret s feszitik az érdeklődés ide­geit. Amellett pedig megszólal a mély vallásos­ság, mely a hithirdetőknek s a megtért négerek­nek erényeiben tündöklik s ugy üt el a vadak borzalmaitól, mint a nap az éjtől. Gyermekek, fiúk számára ez elbeszélés kitűnő olvasmányt nyújt. Valamint a szerzőnek többi műve is. Köz­vetlenül a szerzőnél megrendelve (Budapest, Dob­utca 79. sz.) ez elbeszélés kötve 2 koronába kerül. Ajánljuk műveit karácsonyi ajándékul is. A közönség köréből. Nyilt levél Esztergom város főtisztelendő plé­bánosaihoz és tekintetes r.-kapitányához. Ültük-e mi ez idén az esztergomi temetők­ben a Halottak-napját ? Halottak napját ? Nem; ezt a kegyeletes, szép nevet nem adhatjuk már november 2-ának, illetőleg az előző szent estének Esztergomban. Halottak napján imádkozni s kedves elhunytjaink­nak emlékezetét szokás megülni, de aki Eszter­gomban e szent estén a temetőbe megy, az min­den egyebet lát és hall, csak imát s kegyeletes megemlékezést nem. Némelyek akarnának ugyan imádkozni s szentelt, szomorú emlékeikben elme­rülni, de hogyan tegyék ezt meg a temetőben, melyet lődörgő, szemtelen ripőkök, részegmódra tántorgó suhancok, bakák karján rengő szolgálók profán s szellemtelen vásári lármája szentségtele­nit meg? Hol fölcseperedett kamaszok a koszo­rúkat tépik, a gyertyákat lopják ? Ott boszankodni és botránkozni igen, de kegyeletet ülni nem lehet. Az esztergomi népnek durvaságát semmi sem illusztrálja annyira, mint az ilyen halottak napja. Igazán erkölcsi halottak kacaghatnak s mulathat­nak csak igy megvilágított sirok fölött; csak durva lelkű csőcselék vetkőzhetik ki ennyire az emberi érzésből, hogy a kegyeletnek s a tisztes­ségnek pislogó szikráját is kioltsa magából. A közönség ezt mélyen fájlalja. Fáj az em­ber szive a szent helynek ily megszentségteleni­tése s a nép jobb részének s vallásos érzésének ily undok megsértése fölött. De ezt fájlalni nem elég, itt tenni kell. Még pedig tenniök kell első sorban a hatóságoknak, az egyházinak éppúgy mint a világinak. A temető szent hely; meg van szentelve akárcsak a templom; ne engedje tehát a hatóság a temetőt megszentségteleníteni. Ha a plébánosok erőteljesen fölemelik szavukat, lesz a városi rendőrségben is lélek, hogy a nagy célt s a közönség épülését szolgálja. Mert hiszen első sorban a gyászoló közönségnek tesz ezzel a rend­őrség szolgálatot, mely azt kívánja, hogy a ha­tóság ugy védje meg sírjaikat, mint ahogy meg­védi házaikat és tűzhelyeiket. Nem kételkedünk benne, hogy a katonai hatóság szintén a legkész­ségesebben fog kezet velünk s bakáékat letiltja a szeretőkkel való temetői promenádoktól. Végül pedig emberelje meg magát mindenki s ne tűrje sírjainak profanálását. Csak indolenciánkra vessünk, ha a dolgok ennyire fejlődtek s a neve­letlenség már szentelt érzéseinkben is sért. De ha meg is sértett már, legalább ne tűrjük, hogy taposson rajtunk és sírjainkon és koszorúinkon ezentúl. Ezzel tartoztunk vallásos meggyőződésünk­nek s tudjuk, hogy mikor' fölemeltük ezen ügy­ben szavunkat, minden tisztességes embernek lelkéből beszéltünk s nem is kételkedünk, hogy fölszólalásunk hathatós lesz s mindenütt nemcsak helyeslést, hanem buzgó közreműködést vált majd ki. Esztergom, 1903. nov. 5. Teljes tisztelettel Több esztergomi polgár. Főszerkesztő: Dr. CSAJKA ERNŐ. Felelős szerkesztő : Dvihally Géza.

Next

/
Thumbnails
Contents