ESZTERGOM VIII. évfolyam 1903

1903-11-08 / 45. szám

VIII. évfolyam. Esztergom, 1903. november 8. 45. szám. ESZTERGOM POLITIKAI ÉS TÁESADALMI HETILAP. Megjelenik minden vasárnap. Előfizetési árak: Egész évre 10 kor., fél évre 5 kor. Egyes szám ára 16 fillér. A hecc végén. Esztergom, november 7. (Dr. P.) A hecc végén nem árt egy kis tanulság. Az esztergomi preparandia sztrájkja szerencsésen elült már; az ifjak visszavétettek, mert bizonyára belátták s megbánták megfontolatlan kihágásukat; bizonyos lapocskáknak vásári hűhója is megszűnt érdekes lenni: annál könnyebb már most az ilyen fegyelmezetlen csetepaténak lélektana iránt mindezek után tisztába jönnünk s rámutatnunk arra a tanulságra, melyet az ily szomorú tapasztalatból is kell mentenünk. Mi volt ez a nagymérvű rendetlenség, — kérdezheti magát méltán mindenki — mi volt e makacs heveskedésnek oka? ki csinálta, ki támasztotta? Talán egy kormos lelkű embernek, egy démonnak müve volt, vagy talán természetes megnyilatkozása a belső fejleményeknek ? Rengés volt, azt tudjuk; megrengett az intézet talaja; de ki csinálta ezt a rengést? Csinálták-e egyáltalában vagy lett? Oly korhadt-e az intézet alapzata, az ethikai alap? Oly bomlottak-e a viszonyok, a fegyelem s a tisztesség, hogy ilyesmi, az ilyen földrengés természetszerűleg állt be? Ki akarná ezt elhinni? De ki merné az ilyen föltevést, mely súlyos váddal ér föl, még csak sejtetni is? De ha nem lett s ha nem állt be magától, vagyis természetes fejleményképen, talán készakarva eszközölték-e azt, talán kivülröl szította valaki az elégületlenség tüzét s lángra lobbantotta azt a szikAZ „ESZTERGOM" TÁRCÁJA. Finale. Már előttem, Evezőtlen Sajkám előtt nincs hullám, S kimerültem, Sebesülten Ezer dőre harc után . . . Sok bajomban Egyre jobban Emelt a harc s küzdelem. És most végre Révbe érve Unalom ül lelkemen ... Megunt élet, Fásult lélek, Multamról más nem beszél . . . Bús jövőmbe, Ködbe szőve Messze-messze leng a cél. Lobogó tűz Tova nern űz. Elpihenek csendesen, A régi vágy Lassan itt hágy Nem hevit már semmisem . . . Délibábról, Vig világról Nem cseng többé nyári dal Laptulajdonos és kiadó: Dr. PROHÁSZKA OTTOKÁR. rát, melyet ha nem fújnak s nem élesztenek, elalszik, mint annyi sok más deák-elkeseredés és sérelem?! Némelyek egyoldalúan és kizárólagos célzattal az ily nagymérvű rendetlenségnek s makacs fegyelmezetlenségnek egyedüli okát a kifogásolt tanárnak bánásmódjában látták s mindazért, ami történt, csakis öt okozzák. Ezek az urak, ugy látszik, rendesen a holdvilágban laknak s csak néhanapján tesznek egy-egy kirándulást a földi élet küzdő-porondjára; mert ha köztünk élnének, látnák, hogy iskoláinkban a tanár urak gyakran nem igen válogatósak kifejezéseikben s nem a góthai almanachból veszik a nagyreményű ifjúságnak cimzéseit. Nem is lehet azon csodálkozni, hogy a keményfejüség s hozzá még szerénytelen önfejüség a tanulók részéről a tanárt nem egyszer kihozza sodrából s ha ilyenkor a megsértett ifjú duzzog is s orrol is, azután mégis csak megbékül: vagy csak az esztergomi preparandistáknál kellene föltételeznünk az idegességnek és rátartóságnak ily túlzott s szinte beteges mérvét, hogy felejteni s megbocsátani nem birván, nyilt lázadásba törjenek ki? Ezt nem vagyunk hajlandók elhinni! Mi másban keressük az ily tünetnek okát. Megmondjak nyíltan; mi a megrendülésnek okát a közszellem hiányosságában s az összetartozásnak s egyetértésnek megzavarodásában keressük. Megrendülések nagyobb mérvben nem fordulhatnak elö ott, hol a közérzés s az összetartás kompakt, hol az ügymenet s az intézet életének folyása egy»Ószi rózsa . . .« Bús a nóta . . . A tűz, a fény mind kihal. Életálmom Végét várom, Finale sir lantomon. Nyugovóra Üt az óra . . Elmerengve hallgatom . . . Farkas P*u Vörösmarty papbarátjai. (Irodalomtörténeti emlékezés.) Irta: KÖRÖSI LÁSZLÓ dr. I. Vörösmarty Mihály költői fejlődése történetében jelentékeny hatással volt három széplelkű és kiváló műveltségű fiatal katholikus pap. Mind a három nemes barátsággal ragaszkodott az ifjú költőhöz, akit a sors élete tavaszán súlyos megpróbáltatásban részesített. Irodalomtörténetünkben sok megható példa van arra, hogy az élet virágos tavaszának sokat igérő reményeit gyakran kérlelhetetlenül elsorvasztja az első váratlan nagy vihar, a legszebb várakozásokat számtalanszor megapasztja a korai életküzdelem emésztő gondja s az első küzködések és kimerítő erőpróbák keserűsége legtöbbször nemcsak szomorú emlék, hanem nehezen gyógyuló seb szokott maradni, mely még az élet derűsebb szakában, a szebb férfikorban is sajog. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Papnövelde, hová az előfizetések, kéziratok és hirdetések küldendők. Hirdetési árak: Egy háromhasábos petitsor ára 16 fillér. Többszöri közlésnél árkedvezmény. séges, hol az érzés egyensúlya nincs megzavarva. Megrendülések csak ott lehetnek, hol az egyensúly nem szilárd s nem biztos, akár a föld, akár a társadalom rétegeiről vagy az intézetek s intézmények belső életéről s szelleméről legyen szó. Azért kell a közérzésnek s az eszményi irányzatnak egységére s az eljárásnak következetességére oly nagy súlyt fektetnünk ott, hol sok emberről, sok tényezőről van szó, kiknek közreműködéséből áll elö az intézetnek élete. Ezeknek nem szabad heterogen, hanem homogén elemeknek lenniök, ugy az eszményi irány theoriáját, mint az eszmények gyakorlati kultuszát tekintve! Az intézet szellemét mindenekelőtt nem az elvont elvek, hanem a tanári karnak egyöntetű nevelése s kollegiális összetartása biztosítják ; ebben az összetartásban rejlik a kihatás s az áldás titka s a fáradalraaknak részben enyhitése is. Gyanúsítás, félreértés, féltékenykedés megront mindent s a közszellem fegyelmezetlenségét semmi sem éleszti annyira, mint a lazultság s a bizalmatlanság, mely a vezetőség kebelében lappang s mélynek oly nehéz meg nem nyilatkoznia s oly könnyű észrevétetnie. Hibák mindenütt vannak s hibátlan emberek talán sehol sincsenek, de a legnagyobb hiba, ha a hibák szeretetlenül konstatáltatnak s a világ elé vitt ellenszenvben nőnek ki; akkor a hibát még nagyobb egyéni gyarlósággal tetézve botránykövül az országútra gurítjuk s a keserű lapdacsból, melynek lenyelésére az érzékeny, panaszos feleknek Csokonai Vitéz Mihály életét és boldogságát nehéz küzdelmű ifjúságának szenvedései árnyalták be és rövidítették meg. Korán elhunyt atyja csak gondot hagyott rá örökségül; édes anyja nagy gyászában és vigasztalan ínségében nem nevelhette gyermekét és nem irányíthatta jellemét az élet csatájának erélyes megvívására. A nagy költő ifjúsága tele volt gonddal, munkával, fáradsággal és megaláztatással. A debreceni kollégiumot nem a maga jószántából hagyta el, hanem azért, mert elöljáróinak nem tudott engedelmeskedni, tanuló társaival sőt tanítványaival cimboráskodni kezdett és fegyelmezetlen jelleme miatt meghasonlott sorsával. Nem volt sohasem erős erkölcsű, nemes életű barátja, aki védte, aki oltalmazta s aki szép példával járt volna előtte, és elbukott. Ekkor kezdődik bolyongása, boldogtalansága, vergődése és bevégzetlen élete emlékéül számos bevégzetlen munkája. Elhibázott élete, soha meg nem talált pályája és hajótörése meghasonlásba hozta önmagával, mohón kereste az élet gyorsan emésztő szertelen örömeit és legszebb fiatal korában hunyt el, mintha csak siettette volna súlyos végzete befejezését. Kisfaludy Károly sohasem érezte az anyai szeretet üdvözítő melegségét, de már korán megsínylette édes atyja elhidegülését. Születése anyja halálát okozta s a szülői szeretet hiánya küzdelmes és viharos ifjúságát okozta. Indulatos és fékezetten természet fejlődött belőle. Összetűzött nemcsak atyjával, de tanáraival is, s tizenhat éves korában ott hagyván a családi házat, az iskolát, a tanulmányt, katonának állt anélkül, hogy katona akart volna maradni. Amikor meg-