ESZTERGOM VIII. évfolyam 1903

1903-02-01 / 5. szám

engedhetünk semmit, mert nincs jogunk engedni. Már most mennyire akarja Isten e tervét általunk megvalósíttatni és mennyire méltat bennünket e Krisztus, hogy öt semmiségünk dacára isteni jussához segítsük, az már más kérdés, az titok, mit Isten és Krisztus magának tart fönn. Mi küzdjünk Krisztus igazaiért, mig élünk! Nekünk mindig az a bajunk, hogy túlságosan félünk a szembeálló nagy számtól és túlnyomó erötöl. Elfelejtjük, hogy kik vagyunk, hogy csak nálunk a jog és igazság és túlnan csak az erőszak. Elfelejtjük, hogy nem a magunk, hanem Isten és Krisztus ügyéről van szó, és hogy nem a magunk, hanem Isten és Krisztus nevében lépünk ki a porondra. Túlságosan a földi bölcseséget veszszük zsinórmértékül. Krisztus feleinek ereje nem a kocsik és lovak, nem a pénz, és hatalom, ezzel Krisztus nem akar imponálni, hanem a Dávid ereje az elbizakodott óriással szemben, mikor azt mondotta Góliáthnak: te karddal, lándzsával és paizszsal jösz ellenem, én pedig annak az élő Istennek nevében, a kit te kigúnyoltál ! Ne feledjük el a mi óriási kiváltságunkat, hogy csak nekünk mondatott; menj, a hová küldelek és én veled leszek! — Dr. Csernoch a papságért. Kevés interpellatio dicsekedhetik oly széleskörű helyesléssel, mint az, melyet dr. Csernoch János praelátuskanonok a néppárt padjairól intézett három érdekelt miniszterhez a végrendelet nélkül meghaló alsóbbrendű papság hagyatékának ügyében. A t. Ház is azonnal észrevette, hogy nem sablont fog hallani, hanem alkalma lesz ismét gyönyörködni abban a mély tudásban, melyet dr. Csernoch praelátusnál eddigi beszédei után már megszokott. S nem is csalódott. Interpellációja valóságos jogi dissertatió volt az egyházi és világi jogrendnek amaz érintkező pontjáról, a mely homályba volt eddig burkolva még a közkézen forgó jogi tankönyvekben is. Az említett hagyatékok szegény harmadára nézve ugyanis az volt eddig a közfelfogás, hogy ez minden további megkérdezés nélkül az országos szegényalapot illeti meg és a közalapítványi ügyigazgatóság erre támaszkodva egymásután pörölte is az egyházi hatóságokat e szegényharmadot illetőleg. Dr. Csernoch azonban világosságot derített e végzetes homályban s nagy jogi tudásával kimutatta-e rendszernek törvényellenes voltát. Felsorolta az táson kivül valaki is tudna róla, bemegy a theológusokhoz, elbeszélget velők, kérdezi, serkenti, buzdítja őket, mint az édes atya a gyermekeit. A bíboros, kinek ereiben lengyel hercegi vér csörgedezik, komoly, kimért ember; arcán van valami komoly, rideg vonás, de papjai ragaszkodnak hozzá s a tűzbe mennének érte. A prefektus elkísért a Stradomba. Hajdan várkastély állott itt, jelenleg a pálosok kolostora és temploma renesszansz stílben két "toronynyal. Fehérre festett és szépen dekorált falai, ízléses oltárai igen jó benyomást tesznek az emberre. A szentélyben van egy kemény fából faragott és igen értékes triptichon, mely egyik pálos vértanúnak életéből vett jeleneteket ábrázolja. A hajónak baloldalában, azon helyen, hol jelenleg a mellékoltár áll, ölte meg Beloszláv király szent Szaniszló krakói püspököt, midőn az szt. miséjét végezte. Ugyancsak e szt. püspöknek van igen szép, monumentális szobra a kolostor udvarán. Az alsó templom a lengyelek pantheonja. Itt vannak nagy művészeinek, tudósainak, költőinek síremlékei. Miután a templomot megnéztük, a kolostorba mentünk. A szerzetesek igen örültek, hogy egy magyar meglátogatja az egyedüli magyar szerzetesrendet, melyben egyetlen egy magyarra sem akadtam. Nagy szegénységben élnek itt a pálosok s úgy látszik, munkakörük is igen kicsiny lehet. Nem élet ez már •— csak vegetálás. Mellisek Adolf, nagy-lévárdi esp.-plebános fáradozik azon, hogy e magyar rendet újra eredeti helyére, országunkba visszahozza. Bár Melliseknek sikerülne az alapító szellemében visszaállítani a pálosokat. S ha e másodvirágzás nem is lesz hasonlítható a XIV. századbelihez, kívánatos, hogy mégis csak valamelyes virágzás legyen az. összes királyi rendeleteket és zsinati határozatokat, melyek ez ügyre vonatkoznak oly pontossággal, hogy bármely jogi szakkönyv szószerint veheti át szavait. Előadván a kérdés történeti részét, sürgette az 1880-ig divó eljárás követését, mint a mely teljesen megfelelt az ez ügyben kiadott királyi rendeleteknek. A püspök t. i. jelentést tett a kultuszminiszternek, a ki tudomásul vette az ily hagyaték létezését. Mire a püspök, a helyi viszonyok tekintetbevételével felosztotta a hagyatékot és e tervezetet azután jóváhagyta a miniszter. Igy jöttek létre a különféle » szegényalapok « az egyes plébániákon, a mint azt a szónok tapasztalatainak gazdag tárházából vett adatokkal is illustrálta. A most divó eljárás jogtalanságának kimutatása után dr. Csernoch magának az országos szegényalapnak kezelését tette szigorú kritika tárgyává, reámutatva a szomorú valóra, mely szerint ez a »szegenyalap« valójában nem fordittatik a »szegények« felsegélyezésére. Ezzel elevenére tapintott a dolognak, de számokkal bizonyított, azok pedig retttenetes érvek szoktak lenni. A interpellátióra eddig nem hallottunk választ, pedig három miniszter is van benne érdekelve. Ugy látszik, dr. Csernoch nagyon megzavarta azokat a bizonyos »csendes vizeket«, melyek zavarosak s azért halászásra igen alkalmasak. Mi csak annyit tudunk, hogy szavait eddig senki sem cáfolta meg, sőt maga Plósz miniszter is melegen üdvözölte a tudós szónokot. Azt is tudjuk, hogy a papság körében élénk visszhangra keltek szavai, mert remélhetőleg gyökeresen fogják az eddigi viszás állapotot orvosolni, mely ha még soká fennállott volna, talán szokásjoggá válik az érdekelt szegények nagy anyagi kárára. Tisztelegj! . . . (-j.**) A minapában egyik nagybátyám Buda-* pesten egy előkelő kávéházban találkozni óhajtott velem. Óhaját örömest teljesítettem, mert a vele való közvetlen érintkezés mindig igen kedves volt nekem ; vágyva vágyakoztam a találkán ölelni őt, kinek nemesen érző szive és nemes érzelmei mindig imponálnak nekem. A Pannónia kávéház egyik félreeső fülkéjében beszéltük meg a családunkat közvetlenül érdeklő ügyeket. Nyilik az ajtó és azon egy tagbaszakadt termetű közös hadseregbeli magasrangú katonatiszt jelenik meg s egyenesen ama asztal felé tart, melynél nálánál sokkal fiatalabb és alantasabb rangfokozatú tisztek ülnek. A vidáman társalkodó urak arcán elsimult Innen a Czartoryski-muzeumba mentem, hol a lengyel előkelő világnak ékszerei, hadászati eszközei, templomi kincsei, a főnemességnek nemzeti díszruhái, páncéljai, középkori híres festményei, szobrai láthatók. Ez életben már nincs szükségök reá. Múzeumba tették, hogy az utókor el ne felejtse, hogy valamikor szebb napok is virradtak a lengyelekre . . . Történelmi szempontból egyike a leghíresebb lengyel főiskoláknak: a Jagielló-egyetem, melyet Nagy Kázmér alapított s a XV. században európai hírnévre tett szert. Hallgatóinak száma ekkor 8000 volt. Későbben alábbhagyott. A jelenlegi egyetem pompás gót épület szép aulával, régiségtárral és műtörténelmi gyüjteménynyel. A város lakossága, mely a 14 —16. századokban sokkal több volt, ma 80.000, kik közül 30.000 zsidó. Ezek az igazi lengyelzsidók! Nappal csoportokba verődve az utcán őgyelegnek, kiállhatatlanul, énekelve fecsegnek, nem törődve a járó-kelőkkel, szeparálva magukat a ker. lakósoktól, lézengnek, mint a társadalomnak lesajnált alakjai. Legnagyobb benyomást tett rám a Wawel, a lengyelek Hradsinja. A 40 m. magasságú dombra építette Nagy Kázmér a 14. században a Zamek Krolewskit, a kir. kastélyt, melyet a lengyelek büszkesége 15 millió koronáért restauráltat. Midőn e monumentális épület udvarába léptem s árkádfolyosóit

1 megláttam : majdnem oly frappáns benyomást tett reám, mint a római Colosseum. Itt folytak le három századon át (1333 —1621.) a királyok jelenlétében a híres tornajátékok. Nagy termei ma már szét vannak darabolva katonai kórház céljaira. A kápolna plafondja aranynyal, a nagyteremé pedig ezüsttel van dekorálva, melyet a kedély s helyét a tisztelettel teljes komolyság váltotta fel; felugráltak, katonásan üdvözlik a megérkezőt s újra helyet foglalnak; az újonnan érkező tiszt leszerel s köztük helyet foglal; a feszesség megszűnik; mintha egyenrangúak volnának, vígan és kellemesen sziporkázik a jó kedv tovább. A rangkülömbség megszűnt a kávéház barna márvány asztala körül. Emberek ültek ott csupán, kik alapjában műveltek ; kik, mint egy nagy eszme közös harcosai, állásukban itt is egymásra ismertek. Minden mozgásukból kitűnt, hogy őket nem csupán a rideg fegyelem, hanem inkább az összetartozandóság kellemes érzése tartja* össze. — Ezt ők nemcsak itt, hanem bárhol is találkoztam velük, hűségesen ápolják maguk között. A szolgálatban a legkisebb rangkülönbség is áthidalhatatlan távolságot látszik érzékitni; szolgálaton kivül bajtársak rangfokozatra való tekintet nélkül. E szellem erőt kölcsönöz befelé; kívülről tiszteletet és becsülést parancsol. A kik igy megtisztelik kölcsönösen egymást, joggal követelhetik, hogy becsültessenek. Újra nyilik az ajtó s azon egy fiatal, pelyhes állú kadétocska jelenik meg. Szintén a nevezett asztal felé tart; feszes póseba vágja magát és tiszteleg. Mikor az adott tisztelet az öregebb és a rangban hasonlíthatatlan magasabb állásútól is viszonozva lett, fesztelenül a társaságban foglal helyet. Azt gondoltam, hogy most már biztosan megváltozik a társaság kedélyhangulata; semmi változás sem történt. Jöttek újra szállingózva a szemlére katonazubbonyba rázott tartalékos tisztek is, kik tisztelegtek s kiknek a tisztelgése barátságosan el is lőn fogadva. E szép rend fölött épültem, de nem csodálkoztam, mert tudom, természetesnek találom, hogy az emberek, kiket egy magasztos eszme védelme testületté tömöritett, érezzék az együvé tartozandóságot; természetesnek találom, hogy ennek a nemes érzelemnek mindenkivel szemben tényekben kell kifejezésre jutni. Csodálkozom azonban azon és természetellenesnek találom, hogy ez a külső tiszteletadás a papoknál nincs meg, pedig melyik olyan magasztos eszme, mint a melynek szolgálatába hívta őket a Szentlélek. az osztrákok barbarizmusa bemeszelt. A hol a mész időfolytán lehullott, ott előragyog a nemes érc. E kir. kastélyból gyönyörű a kilátás. A vár lába alatt folyik a Visztula, nem messze tőle a Kosciuskó-magaslat, vele szembe a Krakus-hegy — a város alapitójáról elnevezve — s éjszakra a hatalmas Orosz birodalom. A palotából egy titkos földalatti folyosó vezet a barátok kolostorába, melyet óvatosságból építtettek a királyok, hogy kétes helyzetben az ellenség elől menekedni tudjanak. A kir. kastély mellett áll a főszékesegyház. Krakó 40 temploma közül úgy történeti, mint művészeti szempontból ez a legnevezetesebb. Gót stílben épült a 14. században három hajóval. Később 18 renesszansz kápolnát építettek hozzá. Nevezetes a Zsigmond-kápolna, mely nemcsak belől ékes az ornementikától és arabeszkektől, hanem főleg kívülről ragadja el az embert, midőn tiszta színarany tetején visszaverődnek a nap sugarai. Ez arany kupola mellett eltörpül a »híres« innsbrucki Fürstenburgon levő úgynevezett »Goldenes Dach«, késői gót erkély megaranyozott rézfedéllel. A főoltár előtt Jagielló Frigyes kardinális egy méter magasságú szarkofágja áll, remek bronzreliefekkel, melyek a híres Vischert vallják mesterükül. Es most jövünk a kathedrális legbecsesebb s legszebb tárgyához: a konfesszióhoz, mely szt. Szaniszló püspöknek, a lengyelek védszentjének ereklyéit foglalja magában. Az ezüst tumba a templom közepén 2 m. magasságban áll egy renesszansz márvány-baldachin alatt. Négy ezüst angyal tartja az ezüst reliefekkel ékesített reliquiáriumot. A templom kapujához közel van egy hatalmas rézajtó. mely a kriptába vezet. Itt nyu-