ESZTERGOM VIII. évfolyam 1903

1903-10-11 / 41. szám

lehet a templomba vinni. Azután a templomban csak a tanitó egyháznak van szava. Hát miért ne érvényesüljön mind, ami van tudás, belátás, okosság, tapasztalat a katholikusoknál, úgyis azt mondják, hogy nálunk nem érvényesül a világi elem! Itt a kath. nagygyűlés! Beszéljen itt mindenki, aki ért hozzá; tanítson itt mindenki, ki.jobban tudja; intsen itt mindenki, ki jobban látja! Rajta tehát, világi intelligencia, nagyon várjuk az okt. 19—22-ki nagygyűlésre! Nagy örömmel fogjuk venni, ha nyilvánosan is bebizonyítjuk, hogy a kath. magyar intelligencia képes egy egész életet irányítani és egy egész országot vezetni! A politikai nevelés. (d.) A politikai bonyodalmak arra engednek következtetni, hogy a legközelebbi jövőben választások lesznek. Ennek szelét érzi a Kossuth-párt is, azért szervezkedik mindenütt az egész országban, még ott is, ahol alig néhány párthívet számlál. Ez a lázas tevékenység minket is buzditson a munkára. E téren nem szabad elmaradnunk, hanem vállvetve kell a munkához látnunk s a néppártot szerveznünk. A néppárt szervezését eizonban nemcsak esetleges, hanem maradandó körülmények is sürgetik. Nem tudjuk eléggé hangsúlyozni, hisz ettől függ a néppárt léte. Ha végig tekintünk a külföldi politikai pártokon, rögtön szemünkbe ötlik a centrumpárt és a szociáldemokraták szervezete. A legutóbbi választások eléggé bizonyítják az organizáció fontosságát. Ennek köszöni a szociáldemokrata párt, hogy annyira megerősült; ennek köszöni a centrum, hogy hősiesen ellenállt a szociáldemokrata rohamnak s várait megtartotta s ma is erősen tartja. De ők nevelik is ám a népet politikailag! Politikai nevelés! ? Valóban nálunk erről még nem igen lehet beszélni. Inkább politikai elnevelésről. A néppárti szervezeteknek feladatuk volna a nép politikai nevelése. E cél elérésére szükséges minden alkalmat felhasználni. Itt első sorban gondolunk a bárminemű választásokra. A községi biróválasztásnál lehet ezt már gyakorolni. Számtalan példából láthatjuk, hogy a nem néppárti birok magaviselete, példája, a szolgabirók iránti szolgálatkészsége az egész községet félrekik ugyancsak volna alkalmuk a színekben válogatni ! Maga az égbolt is, este fájdalmában, reggel örömében miért öltözteti bíborba a sugarakat ? S nem ilyenkor legszebb-e az ég ? S az erkölcstan is melyik szint becsüli legtöbbre ? Nemde, az elpirulást ? Hiszen már Porcius Cato azt mondta: — Mindig nagyobb örömmel látom az elpiruló, mint az elsápadó fiatalságot. S mily kellemes a lilaszin, mely tőlem és a kék színtől származik. Az igaz, hogy kissé bűnbánati jellegű, de mindamellett igen kedves szin. Ha meg sárgával házasodom, magzatunk a narancs-szin lesz, mely az ő meleg hangulatával mindig szeretetre méltóbb a hideg és sápadt citromszinnél. Mi is az a citromszin ? Ugyanaz a szinek között, ami a limonádé az italok között. Azzal ugyan legtanácsosabb hallgatni . . . A vörös szin majd megpukkadt mérgében, mikor hirtelen megszólalt a kék. Mit pörpatvarkodtok, mikor nekem is ép úgy megvan a jogosultságom, mint tinektek. Nem én festem-e szép kékszinre a menny boltozatját ? S nem én emelek-e gátat a távolba igyekvő tekintet elé, hogy magát meg ne erőltesse ? S nem szépek-e ezek a szinek: a távolnak és az égboltozatnak a kékje? Amely kettő tulajdonképen egy és ugyanaz! Azután mit is mond az orosz közmondás: — A látogatót fogadd kabátja szerint és bocsásd el esze szerint. vezeti, eltántorítja a néppárttól holmi hivatalos nyomás révén is. A biróválasztásoknál tehát mindjárt van alkalom a népet politikailag nevelni. A városi képviselőválasztások a magyar politikai éretlenségnek kiáltó jele. Láthatjuk, mi történik az ily választásoknál. Mindenütt liberálisok ülnek a tanácsban. Csak menjünk sorra a dunántúli katholikus városokban, mindenütt látjuk az aránytalanságot. Ha most ez a katholikus Dunántúlon igy van, miként van ez az Alföldön, a Tiszavidéken, a Felvidéken ? Ha most megnézzük, mit végeznek ezek az elv nélkül beválasztott városi képviselők, akkor látjuk csak, hogy mily szükség van a néppárti szervezetek politikai nevelésére. Városaink kezdenek modernek lenni, de úsznak az adósságban, 40—60—100%-os pótadókkal igyekeznek az egyensúlyt fentartani. Mi ennek az oka ? A nemtörődömség, a szociálpolitikai szűkkeblűség, korlátoltság. Az alsó osztályoknak nincs a városi képviselőtestületben képviselőjük, érdekeiket ott rendesen senki sem védi; sok felesleges kiadással csak ezeket terhelik, mintha az állami megterhelés nem volna elég. A városok reformjában tehát szintén nagy szerepe van a néppárti szervezeteknek. E célra szükséges a személyes tanítás, vezetés, útmutatás; szükség van tehát emberekre, akik házról-házra járnak, agitálnak népgyűlésekre, programmra, mint ez Olaszországban történik. Tavaly Siciliában az ottani kath. képviselők kongresszust tartottak s megállapították a kath. municipális programmot. Azonkívül folytonos érintkezésben vannak egymással, kifejtik a programmot konferenciákon, van külön lapjuk is e célra. Igy lehet népet nevelni. Aki azt mondaná, hogy a városokban nem kell politikát űzni, annak azt felelem : a néppárt szociálprogrammja városi municipiális programmá átváltoztatható és erre a célra felhasználható. A megyei képviselőválasztások szintén alkalmat nyújtanak a politikai nevelésre. A megyebizottsági tagokat igazán majd mindenütt csak a személyiség miatt választják. Ez, azt hiszem, nem helyes. Programm kell ide is. Emberek kellenek ugyan, de érettek, akik hozzá tudnak szólni a dologhoz. Deákkoromban volt alkalmam két éven át a megy egy üléseket látogatni. Uram bocsa, a referens előadta a dolgot s elkiáltotta: helyes. Ugy van, mondják mindnyájan. Alig hallottam vitát vagy ellenmondást. Mindig helyeslőleg feleltek a bizottsági tagok, pedig akkori diákeszemTehát a ruha is valami. De képzelhetünk-e szebb ruhát, mint a fehéret —• kékkel diszitve. Ha pedig rám erőszakolják a sárgával való házasságot, nem az én gyermekem lesz-e a legkedveltebb magzat, a reménydús zöld szin, mely oly elevenné teszi az egész természetet. * A fekete. Csak jó lesz hallgatnotok, mert itt tulajdonképen én vagyok az úr. Mióta csak fönnáll, küzd ellenem a világ, de mégsem tud legyőzni, mégsem tudja a sötétséget eloszlatni. Sőt ugy látszik, hogy e küzdelem még süritőleg, éltetőleg hat a sötétségre. Mert a sötétségnek is van élete, s ez abban nyilvánul, hogy kerüli a világosságot. Vagy azt vegyük figyelembe, hogy ti összevéve sem értek nálam nélkül semmit. Én adom nektek az árnyékot, hogy jobban ragyogjatok s e nélkül a műnek hatása nincsen. Elmondhatom tehát, hogy én adom nektek az életet. Az ecset. De miféle pörpatvar és elbizakodottság ez! Ha én nem vagyok és a vászonra nem mázollak benneteket, a magatok erejéből ugyan ott penészedhetnétek a lemez koporsótokban és soha rátok nem nézne senki. A művész. Oh gyáva had ! mit agyarkodtok egymás ellen, mikor magatokban nem értek semmit. Sem ti, bádogba szorult szineim; sem te, meredt nyelű ecset. A színeknek életet, az ecsetnek hatalmat mesteri kéz nyújthat. A művész teremti meg a gondolatokat, melyeknek ti csak mel sokat rosszaltam ott a karzaton, mert jó apámtól otthon sokat tanultam ép a néppárti politika terén. Végül egy esetet fogok elmondani, melyből kiviláglik, minő utakon küzdenek a katholikusok és a néppártiak ellen a megyebizottsági választásoknál. N. dunántúli község plébánosa keresztény fogyasztási szövetkezetet alapított, ami által az ottani korcsmáros scheftjét megrontotta. Rá nemsokára jött a megyebizottsági választás. A plébános volt a jelölt. A korcsmáros most meg akarta magát bőszülni. Leánya a szolgabíró székhelyén volt férjnél. Ennek a férjnek házában lakott a szolgabírói hivatal egyik alkalmazottja. Ennek révén a szolgabíró is informálva lett. Megkezdődött az akció, s a kerületben, a hol 78% katholikus van, kibukott a plébános, belekerült helyébe egy protestáns biró a szomszéd városból. Láthatjuk, hogy elleneink mennyire igyekeznek mindent kihasználni, mily kerülő utakon igyekeznek bennünket kijátszani. Viszont, ha lett volna a népben politikai érettség, nem történhetett volna ez a szégyenteljes elpártolás. Mindezek után azt hiszem, nem kell több inditóokot felhoznom a néppárti szervezkedés szükségessége mellett. Hisz mit sem könnyebb bizonyítani. Hanem tenni, ez nehéz, mert emberek vagyunk, akik sokszor kényelemszeretetből a legfontosabb dolgokat elmulasztjuk. E kényelemszeretetet a téli esték unalmassága talán meg fogja törni, amikor is pompás alkalom nyilik egy szervezetet kidolgozni, kiépíteni, bele lelket önteni! Tudnivalók a IV. Orsz. Katholikus Nagygyűlésről. A Nagygyűlés tagjai. A Nagygyűlés rendes tagja lehet minden katholikus férfi, aki 4 korona tagsági dijat lefizetett. A rendes tagok résztvehetnek a Nagygyűlés ünnepségein, a nyilvános és szakosztályi üléseken. A szakosztályi üléseken szólási és szavazási joggal birnak. Hölgyek pártoló tagok lehetnek s tagsági dij fejében 2 koronát fizetnek. A pártoló tagok résztvehetnek a Nagygyűlés ünnepségein és a nyilvános üléseken. Szegényebbeknek a tagsági dij elengedtetik. Jelentkezni lehet a Katholikus Nagygyűlés irodájánál: Budapest, IV. ker., Molnár-utca 11. Kath. Kör. Tagsági jegyek. A jelentkező tagok névre szóló »Tagsági jegy«-et kapnak, mely az utazásnál s a Nagygyűlésen igazolványul szolgál. szószólói vagytok. Ő ad nektek értelmet és összhangot. A ti képességtek a művészetet nem emelné fölebb — a fakilincs faragásnál. Az igaz, hogy az is valami. Deák Antal. Amor isten baklövése. — Képletes mese nagykorú gyermekeknek. — (Folytatás.) A hanyatló nap vérpiros sugaraitól megfestett égbolt élénk tűzzel törte át a liget lombozatát, és a festő ecsetével sem utánozható pompás színekben villogtatta az utak drága kavicsait. Mindmegannyi tigrisszemek vibráltak a sejtelemszerű alkonyati szürkeségben a buja pázsitban elszórt drágaságok, s a remegve bólintó szines virágok kelyhében az illatártól kábult csillámszárnyú bogárkák várták a szirmok álmot adó ölelését. Az olimpusiak kivonuló nagy társasága valóságos diadalmenetnek látszott, melyhez hasonlót az ezeregyéjszakák kincses meséi sem említenek. A földiek, kik előbb a palota tükörfénybe csiszolt malachit és poríir padozatán jártak, most a szinek minden árnyát festő ásványkincseken lépdeltek, s ámuló szemmel csüngtek az eléjük táruló képen. A menetet maga Ámor vezette, karján Vénussal. Utána a nagy regényíró, az Élet haladt Psychével, majd a Sors következett Fortuna istennővel a karján, Apolló Themissel, és igy a többiek, kik a termekben előbb még apró társaságra oszolva