ESZTERGOM VIII. évfolyam 1903

1903-09-27 / 39. szám

elkorcsosodás, hogy senki ne legyen már a nép barátja, nem a pap, nem a tanitó, nem az intelligens osztály valamely, hacsak fehér holló-számba vehető tagja is; hanem hogy mindezek nem értenek t abból, ami a népet nyomja, semmit, s ha értenek is, akkor készakarva butaságba s tévelybe babonázzák bele a védtelen népet? Nem

; nem; a természetes ösztön is kiérzi, hogy ez képtelenség, s hogy nem más, mint párt-hazugság! Pátens a szeretetre nincs. Azt a szociáldemokrácia sem osztogathatja! Akinek tehát van szive s érzéke a nép iránt, az nem fog meghőkölni, hanem érvényesiti jogait, a jogot, hogy újdonsült nép-diktátorok előtt is megjelenjék s magát bemutassa, hogy itt vagyok én is s megmondom én is, hogy más oldalról is fujhat a szél. Az isteneket ledöntitek s bálványokat emeltek helyükre, söt önmagatok ültök oda; engedjétek meg, hogy levegyem rólatok a fátyolt s a régi urak helyett bemutassalak uj urak gyanánt, akikre a nép bizonyára azt mondja majd: az úrból volt elég, nem keresünk uj urakat, hanem tisztességes megélhetést. A nép barátainak ilyetén eljárása s állásfoglalása, de amely ne legyen maradi és konzervatív, hanem az észszerű társadalmi fejlődésnek megfelelő, nagyot lendíthetne a magyar közéleten s a szociáldemokráciának képtelen garázdálkodásait sarokba szorítaná. — Katholikus egyetem Gyulafehérvárt cim alatt adja az erdélyi Közművelődés a következő közérdekű hirt: »A mióta Pázmán Péter egyetemének dekatholizálása teljesen nyilvánvalóvá lett: azóta a magyar katholicizmusnak forró óhajtása, hogy egy új katholikus egyetem létesüljön. Azonban a jelenlegi keresztényellenes mostoha viszonyok s jórészt az anyagiak szűkös volta ezt az ideális óhajtást a jövő zenéjévé tették. És ime most egyszerre tova-szerte lebben az örvendetes hir: lesz kath. egyetem, még pedig bérces szűkebb hazánk egykori fejedelmi városában Gyulafehérvárt. Az egyetemet a róm. kath. status létesiti a boldogult emlékű Fogarasy Mihály erdélyi püspöknek e célra letett alapjából, mely immáron a két millió koronát meghaladta. Az egyetem létesítésének meghányására kiküldött bizottság ugyanis f. hó 14-én tartott ülésén Kolozsvárt kimondotta, hogy a meglevő alapból s a még e célra máshonnan felajánlott alapok támogatásával legkésőbb három év eltelte után, legalább egyelőre, a theologiai fakultást beállítja. Ezután rövid időközökben a bölcsészeti és jogi fakultást is hozzácsatolja. A nagyszerű terv valósítására -- Akkor a szives vendéglátás cimén itt fogom őket örökre, s ha ők távol vannak, könynyebb a dolgom odalent. — És ha megszöknek ? — veté ellen a ravasz asszony. — Megszöknek T Az Olimpusról megszökni!. — ugyan menj anyám, csak nem hiszed, hogy az istenek országát, a bőségben és csodákban uszó Olimpust a földiek itt hagynák, ha marasztalják őket. •— Megszöknek, ha nem viteted őket ismét a földre. — De hogyan szöknek meg, hisz az utat sem tudják. — Mindegy, leugrálnak, mert úgyis azt hiszik, hogy álmodják az egészet, hogy tulajdonképen a földön vannak és sodronybetétes ágyban feküsznek. Amor belátta, hogy Venusnak igaza van, de mégis elhatározta, hogy amennyire lehet tartóztatja vendégeit, és meggyőzi őket. Ha ezek mellette lesznek, könnyebben boldogulhat a földön. Számba vehető ellenségei közül akkor csak a Pénz marad lent. Igaz ugyan, hogy ez a legnagyobb, de . . . — Az az átkozott pénz! — Az az! Hogy merülne ördögi mivoltában a Styx mélységes fenekére. Ez utóbbi kijelentést Apolló tette, s ez körülbelül volt olyan értékű az Olimpuson, mintha a földön jóakarattal is, csak a pokol fenekére kívánják az embert. — De még az is menjen utána, a ki feltalálta — mondta Ámor bosszúsan. — Pszt! — intette Ámort Vénus, — a pénz két bizottság is alakult. Az egyik a gyűjtő bizottság, melynek feladata, hogy a püspökségek, káptalanok, tanitószerzetek esetleges e célra fordítható alapjait megnyerje s a gazdagabb kath. férfiak közt mecénásokat szerezzen. E bizottság tagjai : Kornis Viktor gr. a status alelnöke, Biró Béla kolozsvári apát-plébános és Ugrón Gábor. A másik, a szervező bizottság, melynek első feladata a talajt úgy előkészíteni, hogy a theol. fakultás már három év múlva felállítható legyen. E bizottság tagjai: Jósika Sámuel br. a státus világi elnöke, Fábián Sándor nagyprépost, Ujfalusi (Tódor) József apátkanonok, Farkas József dr., Samosi János dr. egyetemi tanárok és Pál István az igazgatótanács előadója. Ha ez az egyetem létesül, fényes tanúbizonysága lesz a katholikus szervezkedés életrevalóságának. Egy létesülő kath. egyetem pedig minden időkre biztosítja az erős kath. intelligenciát, amely hivatva lesz hazánk és egyházunk virágzását a legnagyobb mértékben előmozditani. Ugy legyen.« Hol az igazság? (*%) Eme lap »

Hirek« rovatában »Közigazgatási ülés* cim alatt hirt adtunk Seyler Emil tiszti főorvos jelentéséről is, mely azt mondja, hogy a tiszti főorvos a vármegyei egészségügyi viszonyokat kielégítőnek találta, csak éppen Esztergom városában nincs minden a rendjén. Nem ellenőrizhetjük a vidéki jelentéseket, melyek alapján a tiszti főorvos ehhez a következtetéshez eljutott, de annyit kötelességszerűen ki kell jelenteni, hogy a vett értesülés sok esetben bürokratikus, hogy innen-onnan simítva érkezhetik a központba. Vagy ne rekrimináljunk, hanem mondjuk ki, hogy itt-ott a vett jelentés fölött átsurrannak néha az emberek, mert a jelentésekből s azok összegezéséből az alanyi fölfogásokat teljesen kiküszöbölni* majdnem képtelenség. Emberek szerkesztik a jelentéseket; emberek összegezik azt s igy a következtetés igen sok esetben nem felel meg teljesen a valóságnak. Nem okozunk mi ezért senkit, mert mig emberek lakják a földet, félreértések és tévedések mindig lesznek. Ily tévedésnek tartjuk mi azt, hogy a vármegyei egészségügyi viszonyok a vidéken kielégítők, s hogy csak Esztergomban nincs minden a rendjén. Az egészségügyi viszonyokat igen közelről érintik a mészárszékek, honnét a nép az első rangú táplálékát szerzi be. Ha a mészárszékek berendezését és tisztántartását szabályozó törvényes intézkedések betartását a központból kellő erélylyel ellen nem őrzik; ha megtörténhetik, ércből lesz, az érc a hegyek méhében rejlik, a hegyeket és a földet pedig szeretett rokonunk és kollegánk, Vulkanus nyitotta meg az emberiség előtt. O hasította ketté a hegyek kő-szivét és mutatta meg kincseit az embereknek. O szegény arról nem tehet, hogy abból aztán a kapzsiság bálványt kovácsolt, mely előtt hajlong ma az egész világ. — Csak az olimpusiak nem, — tette hozzá Ámor, és magukra hagyta Apollót és Venust. A társalgóban ezalatt egész kedélyessé vált a társaság. Psyche asszony a regényírót egy sarokba invitálta, hol érdekes vitát folytatott vele, úgy, hogy a köréjük sereglett múzsák és a három grácia valóságos szellemi csatának mondták, mely az igazságért volt megviva szófegyverekkel. Psyche, ki a nagy tudású, sokat tapasztalt és sokat látott iró észrevételeivel szemben a szerelem igazságait és alaptanait még sem tudta oly közvetlen megvédeni, mint férje Ámor, majd majd vereséget szenvedett. Az Elet ridegen elzárkózott minden ideális felfogástól és a szerelmet legteljesebb reális értékére szállította le, úgy, hogy Psyche a lélek minden erejével és a múzsák segítségével sem volt képes őt meggyőzni arról, hogy férjének uralmát az emberiség minden szive dobbanásával elismeri. Mig az Élet és Psyche vitatkoztak, a Sors mulatságosabb módon fogta fel. az olimpusi zsúrt. Mikor ugyanis Fortuna asszony a terembe lépett, rögtön ráismert, s eléje lépve, egy kényelmes zsöllyéhez vezette. A szerencsét osztó úrnő mindkét szeme fehér battiszkendővel volt bekötve olyhogy a mészáros éjnek idején, minden elfogadható alapos ok nélkül az istállóban vághat akkor, mikor a községben elég tisztességes vágóhíd van ; ha a mészáros üzlethelyisége inkább piszkos lebujhoz, mint mészárszékhez hasonló ; ha a visszaélések ellen történt feljelentéseket késedelmesen intézik el vagy hozzá még olykor-olykor agyon is hallgatják: akkor a vidék közegészségügyi viszonyairól elismerőleg nyilatkozni. nem lehet. Pedig úgy van. Ismerünk egy községet, még pedig nem is messze esik a központtól, melyben egyik mészáros önkényét, mely a szabálytalan vágás körül nap-nap után észlelhető, lefokozni senki sem merészkedik, ki szombaton éjjel a ronda istállóban vág és a húst vasárnap kiméri. Tudomásunk van róla, hogy ezen ügyben a feljelentés az illetékes helyre megérkezett, de a megtorló intézkedésekről még semmit sem hallottunk. Lehet, hogy késik csupán, de elmaradni nem fog, de mi azt szeretnők, ha a központ erélye abban állana, hogy az ilyen üzletembertől a hús kimérhetésének engedélye vonatnék meg, mert egyszerű bírságolással nincs segítve a bajon. A megbírságolt leszúrja a reárótt büntetést, s a fogyasztó közönség újra csak az istállóban vágott húst eheti a vármegyei vidéki közegészségi viszonyok kielégítő voltának nagyobb dicsőségére. Ismerünk községet, melyben egyik mészárosnak olyan ronda és szűk üzlethelyisége van, hogy ott még a kívánt tisztaságot ellenőrizni sem lehet s ez igy megy a vidéken. Ismerünk községet, hol az egyik mészárosnak a fiók-üzlet engedélyezésének jogcíme alatt meg van engedve az is, hogy vasár- és ünnepnapon az udvarban a trágyadomb közelségében szabadon sátor alatt méri az istállóban levágott, egyébként a kimérésre jogosított húst. Ezen községben vásárjog nincsen, s mégis meg van engedve, vagy el van tűrve, hogy az utca pora által behintett, a trágyadomb által szagtalanított, a »Dongö« légy által is termékenyíthető élelmiszer elárúsitassék. Ezekre is vesse ki a tiszti főorvos úr becses figyelmét, akkor tapasztalni fogja, hogy a közegészségügyi viszonyok körül nemcsak Esztergomban, hanem a vidéken sincsen minden rendén. Akkor tapasztalni fogja, hogy a vármegye egyik községében olyan helyiségben is tartják a húst, mely fáskamrának van felhasználva, s mely egyébként liszt-hombár. annyira, hogy csak örökké mosolygó ajkai látszottak arcából. A Sors melléje ült. — Ugyan miért van eltakarva az arca, hisz ha jól tudom, ez nem álarcos bál? Tudja barátom, mig fiatalabb voltam, mindkét szememmel jól láttam, de két-három század előtt egyik szemem gyöngült s igy bizony megesett, hogy elnéztem embereimet s érdemetlennek is jutott a bőség szarujából. Erre természetesen sok szemrehányás ért, mitől a jobbik szemem előtt átláthatlan árnyak emelkedtek, s akkor aztán a gyöngébb, de mégis valamit látni engedő szememmel, mint mondják, még több baklövést követtem el, hát beköttettem arcomat s most már vakon osztom kegyeimet. Igy soha sem tudom, kitől fordultam el s kire mosolygok. Az igazságtalanság vádja nem érhet. Az intrikus előtt a jól kig'ondolt mese érdekessé tette a hamis Fortuna asszonyt. Mert bár a Sors megsejtette, hogy ebből egy szó sem igaz, próbára akarta tenni. Elővett zsebéből egy csomag magyar játékkártyát. — Mutatok Önnek asszonyom egy eredeti, uj magyar játékot. Igen ? — Na jó, mi legyen az ? — A Vipp. — Vipp, vipp . . . ezt még igazán nem hallottam. — Magyarul: polnise bank. — Ja igen, hallottam róla, ez épen nekünk való játék. Kezdhetjük ! Az intrikus felhörpintett egy jó adagot az