ESZTERGOM VIII. évfolyam 1903

1903-09-13 / 37. szám

gamnak és fellépve elmondanám az egészet, nem törődve azzal, hogy ki jön el váratlanul előadásomra. Ez az igazságnak egyenes eljárása! De ön nem igy tett! Alighogy meglátta a »feketeket« (a két bajnai káplánt), azonnal kifejezte nemtetszését. »Ezek a papok mind szocialisták, mig fiatalok, de mihelyt korosabbak lesznek, ott hagyják a szocializmust.« Ha valaki igazságban jár, nem törődik azzal, hogy pap vagy civil, ifjú vagy öreg hallja-e szavait! . . . No nem igaz ? Azután vallja csak be őszintén, hogy ha a »feketek« meg nem jelennek, akkor is igy mondta volna el beszédét ? Dehogy! Oh hogy gyalázta volna akkor a papságot ! Hogyan izgatott volna a főpapi vagyon ellen ! Hogyan hangoztatta volna a papok nép-butitását ! Mindezt érintette most is, de látva a két »feketet«, pláne mikor az egyik közvetlen közelébe állt és a hatósági megbízottnál szólásra jelentkezett, ön akkor az emiitett részleteken könnyedén átsiklott! . . . Nem hamis eljárás ez ? Igy cselekszik, a kinek igaza van ? És az nem félrevezetés, mikor állítja, hogy a szociáldemokraták nem akarnak másén osztozkodni s azután mégis a legerősebben céloz a bajnai hercegnő óriási birtokaira, a százezrekre, melyeket külföldön költ el, a király fizetésének millióira. .. Hát mi ez ? Tudta, hogyha mindjárt elején az osztozkodással kezdi, faképnél hagyják. Azért az elején tiltakozik az ellen, de ravasz furfanggal beszéde közben mégis oda lyukad ki ! És az nem népámitás, hogy a szociál-demokraták nem ellenségei a vallásnak ? Hát nem tudok önnek egy csomó szennyes firkálmányt felmutatni, a melyet önök állítottak össze, melyekkel a sárisápi és annavölgyi bányászokat elárasztották ? Nincsenek ezek tele rágalmakkal, hazugságokkal a papság ellen ? És önök békét hagynak a vallásnak, a papságnak ? És ön nem beszélt Bajnán

t népbutitó papságról, sötét klerikálizmusról ? És nem rendeztek a közelmúltban is pap nélküli temetést? A szociál-dnmokraták nemcsak ámítók, de erősen műveletlenek is. Miféle beszéd volt az, melyben semmi rend, semmi összefüggés? Miféle beszéd az, mely alatt a hallgató ezt kérdi magától : miről beszél ez, vagy mit akar elérni velünk? Miféle beszéd az, melyben egyik rész ellene mond a másik résznek? Tanult egy-két népies formát valakitől, felirt egy sereg számot egy papirra s ezekből összeállított egy — szellemi zagyvalékot. Darált egyhangúan, akárcsak egy lelketlen masina. Megmagyarázta ön a népnek, hogy mi az a szociál-demokrácia ? Elmondta, hogy mi annak célja és hogy mivel, hogyan akarja ezt elérni ? Lássa, ha mi a ker. szocializmusról beszélünk, elmondjuk világosan annak mibenlétét, célját, eszközeit és a hallgatók mindegyike úgy távozik onnét, hogy tudja, mi a ker. szocializmus. Tudja-e, mi volt az ön beszédének hatása ? Utána néztem és azt halkedő fiai, kik külömben is Ámor apródjait képezték. Ott volt Themis, a törvényes rend istennője, kit Uranos és Gea azzal küldtek a zsúrra, hogy semmit el ne áruljon a jövendőből. Nereus zöld hajú leányai, a három tengeri óriás: Triton, a nagyhangú, Proteus, az átváltozások nagy művésze és Aegaeon, ki régente az óriási bálnákat lovagolta. A házasság jó szelleme, Hymeneus is eljött. Ez nem volt már a szép ifjú, fáklyája sem égett és arcának vidám tekintetét felváltotta az érdek hidegséget, unalmat jelentő vonása. A hesperidák kissé megkésve, de szinte megjöttek, s Júnó aranyalmáit, melyeket az annak idején még nászajándékkép kapott a föld anyjától, kezeikben elhozták csemegének. Ott volt a féllak Faunus fiaival, a dryadok nagy serege és még sokan, kikről szó leszen e mesében. Némely olimpusiak azonban vagy öregségükre, vagy kedvetlenségükre való hivatkozással udvariasan kimentették magukat. Psyche asszony ügyesen válogatta össze az olimpusiakat s minden csoportot úgy osztott be, hogy ki ki a saját társaságát feltalálja. Legtöbb gondot adott azonban neki a félvad istenek elhelyezése. Mert ott volt ám Bacchus minden nőjével és vén részeges nevelőjével: Silenussal, ki, midőn történetes szamara hátán megérkezett, már látszott rajta, hogy többet ivott a kelleténél. Ezeket tehát az erdei istenekkel együtt a nagy kertben vert ponyvasátor alatt helyezte el, a többieket azonban a belső termekben. -* Most tehát hozzáfognék a zsúr pontos leírásához, de még a földi vendégek, a nagy intrikus és regényíró nem érkeztek meg. Az egész nagy társaság őket várja, tehát várjuk mi is, mert a jövő szám tárcarovatában okvetlen megjelennek. (Folytatjuk.) FidibUS. lottam saját füleimmel, hogy a nép szidta, mert elrabolt tőlük néhány órát, mely alatt a jövő hét munkáihoz elkészülhettek volna! No és a káplán beszéde után merészelt még egyszer szót emelni ?! Nem látta, hogy beszéde csak dadogás, és hogy a nép minden mondatát letagadja, minden szavát kineveti ?! Beismeri ugy-e, hogy kénytelen volt ellenfelének igazat adni, őt a nép előtt éltetni, és hogy csúfosan kudarcot vallott?! Már az is szellemi szegénységre vall, hogy mást nem tudván mondani, elkezd személyeskedni a káplán-ellenfél, a tanitó, a főbíró ellen és feszegeti a néptömeg előtt egyiknek jelen helyzetét, a másiknak jövőjét s több ilyesmit. Lássa, lássa, okosabb dolog lett volna a munkája mellett maradni, mint ily tudással a nép oktatójának és szabaditójának felcsapni! Egy jelenvolt. HIREK. Éjféltájban . . . Éjféltájban hogyha látnál A kávéház asztalánál, Cigány mellett este óta S hallanád hogy cseng a nóta: »Gomhaz hej, ha egy leszakad Ahhelyébe száz is akad 1 . . .« Azt mondanád, hogy miattad Akár ezer is akadhat, Vigadjak csak mulatozva, Hogyha épen kedvem hozza 1 De ha látnál éjféltájban Elmerengve kis szobámban, Mikor visszasírlak téged S ajkaimra nóta téved: > Felleg borult az erdőre, Nem átkozlak ne félj tőle . . .« Mult időkből szellemszárnyon Visszahoznád boldogságom S megbocsátva százszor nékem Szeretnél mint egykor , . . régen. Farkas Pál Erzsébet királyasszony emléke. Esztergom, 1903. szeptember 10. Mikor a sápadt, szomorú őszirózsák nyílnak, utolsó hírmondói a virágnyitó évadnak, akkor verte át e jóságosnál is jobb szivet a gazság ördöge egy otromba ráspolyával. Emlékezzünk szerencsétlen királynénkra, kinek lelke mélyéből a szeretet melege sugárzott felénk, kit gyászos bánatában a magyar ragaszkodás, hűséges hódolat volt csak képes időkről időkre vigasztalni, s kit most sírjában is áldva szeret a magyar, mert szivet adott akkor a hazának, midőn az fejére koronát tett. Szeretetének fénye pedig jobban ragyogott az arany koronánál, lelkének meleg vonzalma jótékonyabban hatott a nemzetre, mint az a sok arany, mivel szabadságunk élő hőseit mentette meg a nyomortól. Elvesztettük őt szemünk elől, de hisszük, hogy odafent az Ur zsámolyánál sem feledkezik meg szegény magyarjairól, kik visszasírják gyakran e földre, s áldják jó királynéjuk emlékét, mig csak magyar lesz a föld kerekségén. * Búcsúzás. Az esztergomi papnevelő elöljárói, tanárai és növendékeinek küldöttsége megjelentek folyó hó 8-án Venczell Antal praelatuskanonok lakásán és itt Horváth Ferenc dr. a papnevelő rektora lélekből fakadó és lelketemelő szavakkal fejezte ki a hálának és szeretetnek érzelmeit, melyekkel mindnyájan volt rektoruk iránt viseltetnek. Megindult szivvel viszonozta az üdvözlést az ünnepelt és mindenkinek szemében a búcsúzás legtisztább könnyei csillogtak. Azonban az elválás csak külső, mert a volt rektor úr — amint beszédjében is hangsúlyozta — szivében továbbra is az intézet és növendékei iránt melegen érdeklődő jóakaró fog maradni. * Az Oltáregyesület nyilvános istentiszteletét folyó hó 13-án tartja a vízivárosi zárda templomában. Előtte való napon délután 5 órakor litánia van, mely alatt a hivek a sz. gyónást végezhetik, az imádási napon pedig V2 7, 8, 9 és 10 órakor szent mise, délután 5 órakor sz. beszéd és litánia. * Mozgalmas élet van pár nap óta a városban. Megérkeztek a diákok meg a katonák. A kaszárnyák és iskolák egyaránt telve vannak, s az utcák megnépesedtek. Az utóbbi napokban meglehetős volt az idegenforgalom. A gyermekeiket beírató szülők, vásárló, lakást és kosztot keresők csapatait lehetet látni itt is, ott is. A holt szezon tehát véget ért, minek egyformán örül a város minden polgÉira, mert hiába, a nebulók serege és a katonaság visszaérkezése nagyobb forgalmat jelent itt, a mi pedig nagyon elkel áldatlan közgazdasági viszonyaink közepette. * A beiratások eredménye a főgimnáziumban. A főgimnáziumban 1903/4. iskolai évre fölvett tanulók száma: 389; köztük van 93 .növendékpap és egy leány gimnazista : Gergely Izabella, I. oszt. magántanuló. * Esküvő. Rózsás értesítést hozott a posta, mely szerint tudatjuk, hogy Tarkő Lajos f. é. szeptember hó 8-án délután 3 órakor esküdött örök hűséget Klszllngsteln Terikének, Klszlingstein Sándor és neje született Buzárovits Sarolta kedves leányának. * A II. országos zenészeti kongresszusra, mely Bogisich Mihály c. püspök, apát-kanonok elnöklése alatt f. évi október hó 12 — 16-án lesz megtartva Budapesten, vagyunk bátrak felhívni az összes, Magyarországban élő zenetanárokat, zeneirókat, zeneművészeket, egyházi és világi zenészeket stb., hogy a kongresszuson résztvenni szíveskedjenek. A »II. országos zenészeti kongresszus« ezúttal nemcsak zenei kultúránk napi és égető kérdéseit fogja tárgyalni, hanem zenepädagogiai és ismeretterjesztő, valamint egyházi és világi zenei előadásaival fogja fűszerezni az összejöveteleket. Kívánatos lenne, ha a hazánk városaiban működő összes zenetanárok, zenetanárnők, zeneszerzők, zeneirók, egyházi és világi zenészek mind itt lennének ezen a 3 napon Budapesten, hogy minél impozánsabban adhassunk kifejezést összejöveteleinknek. Szíikitson mindenki időt erre a 3 napra, mert kell, hogy zenei kulturügyünk emelése érdekében végre is fölemeljük közös erővel és akarattal szavunkat. A jelentkezéseket kérjük Ságh Józsefnél (Budapesten, VIII. ker., Baross-utca 81.) mint az állandó zenei szaktanács intéző igazgatójánál minél hamarabb eszközölni, hogy az olcsóbb vasúti jegyek, olcsóbb lakások stb. érdekében az intézkedések idejében megtehetők legyenek. A jelentkezéssel egyidejűleg 2 korona részvételi dij küldendő, mely összeg a rendezési költségek fedezésére szolgál. A jelentkezők meg fogják kapni a részletes műsort és tudnivalókat még október hó első napjaiban. * Közigazgatási ülés. Folyó hó 9-én tartotta meg a vármegye közigazgatási bizottsága rendes havi ülését, melyen a távollevő főispán helyett Andrássy János, kir. tanácsos elnökölt. Az érdemleges jelentésekből közöljük, miszerint Bródy Zsigmond lovag, főrendiházi tag és megyebeli nagybirtokos, Béla községben egy teljesen modern iskolát építtetett és szereltetett fel, aztán a községnek ajándékozta. Ezt az örvendetes tényt Vargyas Endre kir. tanfelügyelő jelentette be a bizottságnak, és kérte, miszerint küldjenek ki szakértőket az iskola megvizsgálására. Seyler Emil tiszti főorvos az egészségügyi viszonyokat a megyében kielégítőnek jelentette, csak éppen magában Esztergom városában nincs rendjén. A mult hóban e jelentés szerint 181 haláleset volt, négygyei több a tavalyi számnál. Hét egyén mult ki természetellenes halállal és a halálesetek 1 i'6°/o-a a tuberkulózis nagymérvű jelensége. A pénzügyigazgató jelentése szerint az adójövedelem kedvező, dacára annak, hogy a törvényenkivüli állapot még egyre tart. * Metternich hercegnő jótékonysága. Bajna jószívű úrasszonya, mint lapunknak onnan irják, a mult hóban pusztított tűz által károsultaknak egyenkint 150—150 korona segélyt osztott ki. * Katonáink itthon. Itthon vannak a bakák ! Hangzottak f. hó 8-án délután Esztergom ősi falai ismét a hazatérő hadfiak zenekarának lelkes hangjaitól. Az itt állomásozó 76. gyalogezred a nagy gyakorlatokat derekasan kiállta. Nagyobb megbetegedés vagy baleset nem adta magát elő, csak egy baj van a baka szivekben s az: hogy a kiszolgált katonák sem mehetnek haza. Hej, pedig oly jó kedvvel mentek a hadgyakorlatra. Ez az utolsó! — mondták s ime most a fáradtság után még tovább kell szolgálniuk.