ESZTERGOM VIII. évfolyam 1903

1903-09-06 / 36. szám

1903. szeptember 6. ESZTERGOM kész rögtön mutatni ilyet.) Izgatnak a »fekete sereg«, a »kiérik

alisok« ellen, népbutitóknak nevezik őket és azzal vádolják őket, hogy idősebb korukban cserben hagyják a szocializmust. Ezekre következőkben válaszolt a káplán. Ami az ő személyét illeti, mert saját személyének szólt a vád, bizik Istenben és erős' a szándéka, hogy utolsó lehelletéig a nép barátja, védője lesz. Ami pedig a papságot illeti, kijelenti, hogy a szocializmus még ifjú korát éli csak, de mihelyt kezdődött, a papság azonnal oroszlánrészt vett benne s az cáfolja legjobban Lakner vádját, hogy manap mindig' jobban terjed a szocializmus a papság közt és az idősebb papok közt is sok már a szociális érzelmű. Hogy ne menjen meszszire, hivatkozik a bajnai plébánosra, ki már 60 év körül van és miután plébániája területén, otthon ugy mint a filiában, egy sereg szociális intézményt létesített, eljár a vidékre is ilyeneket alakitani, éjjelét-nappalát népe lelki-testi jólétének munkálására forditja! (Éljenzés.) És azt ki meri mondani, hogy a papság butítja a népet? Olvasókör van községeinkben, a férfiak lapokat olvasnak, könyveket forgatnak. Szóló maga épen a legutóbbi ünnepen 1V2 óráig tartó előadást tartott az epöli népkörben a szocializmusról, (de nem 20 frtért, mint Lakner ur!) s aki ott volt, abból mindegyik jobban tisztában van a szocializmussal, mint Lakner beszédéből. És ez népbutitás ?! Ha önök az igazság emberei, ne gyanúsítsanak, ne rágalmazzanak alaptalanul másokat! A második pontban figyelmükbe ajánlotta a szociáldemokratáknak a vallásosságot. Isten van, akár tetszik a szociáldemokratáknak, akár nem. Isten van, az embert O teremtette, tehát az emberiség tőle függ, neki szolgálni köteles. Oly igazság ez, mely az ember szivébe van oltva, azt onnét senki ki nem törölheti. Ezért minden népnél, minden időben föltalálható. Mert Szókratész és Cicero és a többi régi bölcs nem volt sem katholikus, sem kálvinista, sem zsidó, hanem okos emberek voltak, józan eszükkel belátták, hogy e nagy mindenségnek kell egy végtelen októl erednie és függnie, kit Istennek nevezünk. E hit soha ki nem veszett az emberiségből. Azt állítani pedig, hogy a letűnt ezredek népei mind tévedtek volna és csak korunk szociáldemokratái jutottak el az igazság ismeretére, dőreség és vakmerőség volna. (Éljenzés.) Azt is jegyezzék meg maguknak a szociáldemokraták, hogyha ők a vallást rombolják, önmaguk ellen cselekszenek. Mert mig egyrészt — állítólag — a nép javát mozdítják elő, másrészt vallásellenes munkájukkal megfosztják a népet hitétől. Isten nélkül nincs hit, hit nélkül nincs becsületesség, szeretet, engedelmesség, takarékosság. Ez erények nélkül nincs béke, haladás, gazdagodás. Tehát ha a vallást rombolják, akkor a mit egyik kezökkel építenek, a másikkal lerontják. (Zajos éljenzés.) évben mondott programmbeszéde, mely várakozáson felül rövid és velős volt. »No édes választó polgártársaim, hát biz én csak azt vagyok mondandó : mégis huncut a n . . .« ki nem merem a többit mondani, mert nem szeretnék a szerkesztő nyakára sajtópert zúdítani. Az ebéd kitűnő és olcsó volt, — olcsóbb és jobb a zsélyínél. Ebéd után mintha csak a hiu természet különlegességeit akarta volna nekünk bemutatni, az alpeseken zivatar támadt, láttuk a felhő leereszkedését; láttuk ködalakban, hogy simulnak a vizoszlopok a kopár sziklák oldalára, hogy nyalják oldalukat, hogy ölelgetik, pedig ölelgetésük után zivatar zúdul — de igy szokott az lenni, hisz a szerelem is gyakran viharokkal jár. Hallottuk az ég moraját, fenséges volt a jelenet, midőn a villám cikkázva egyik szikláról a másikra, egyik felhőről a másikra szökött és folyton cigánykereket hányva, ugy nézett ki mintha boszorkány táncot táncolnának oda fenn, vagyis alattunk. Később Simeringen is esett, de ez nem volt durva eső, csak harmat, elénekelhettük volna azt a régi magyar jó dalt: »eső esik szemereg.« Miután generálisunktól azon parancs volt kiadva, hogy este a város parkjában lesz a találkozás, délután lementünk az indóházhoz, hol egy magyar társasággal találkoztunk, ők Bruck felé indultak, mi pedig Bécs felé. És újra vasúton voltunk. Mindig lefele törve a mélységbe, midőn az utolsó leereszkedő fordulathoz értünk, Poteschachban egy szép ^nyaraló tornyáról nemzeti szinű zászlót láttunk lengeni. Elszorult a szivem. A nyaralóról nem tudhattam meg hogy kié, de elég volt annyit tudni s látni, hogy magyar emÁm legyen, mint Lakner úr mondja, fogjunk kezet a nép megmentésére vallási, nemzetiségi és politikai különbség nélkül! De akkor a szociáldemokraták is igy tegyenek! Az ellen pedig a leghatározottabban tiltakozunk, hogy egy oly tisztes agg férfiúról, mint Zichy Nándor gróf, egy ifjonc zsidó szociáldemokrata igy merjen nyilatkozni, hogy az» leköpni való hazaáruló gazember /« (Lakner: »Én azt nem mondtam !« Káplán : »Igen is mondta. Az egész nép tanúm rá, hogy mondta. Szórói-szóra feljegyeztem mondatat.«) Különben nem mondhatja Lakner senkire, hogy hazaáruló, ha nincs tisztában azzal, mi a haza. Harmadik pontban erre nézve cáfolja Lakner beszédét. Először is megmagyarázza neki Kölcsey szavaival, hogy mi a haza. Azután hazafias kötelességének tartja tiltakozni az ellen, hogy bárki hazánkat csalónak nevezni merészelje. Nem a haza nyomja a nép kezébe a koldusbotot, hanem leggyakrabban az illetőnek lustasága, vagy oktalan pazarlása, igen sokszor lelketlen uzsorások (!) szívtelen gonoszsága, nem ritkán az elődök dologtalansága vagy tékozlása! Ne a hazát dobáljuk sárral, hanem magunk vagy elődeink hibáit okoljuk ! Ad e szép hon mindenkinek kenyeret, csak dolgozzék és legyen takarékos! (Lelkes éljenzés.) Éljen tehát a szocializmus, de nem a vallástalan, hazátlan, dologkerülő szocializmus, hanem a vallásos, hazafias, munkás szocializmus, a keresztény elveken alapuló szocializmus! (Szűnni nem akaró éljenzés.) Lakner újból fellép, elkezd beszélni, de alig van valami értelme beszédének. Cáfolni akarja a káplán szavait, de majd rosszakaratúlag elferdíti azokat, s ekkor a nép kiabálja, hogy nem úgy volt, majd tévesen magyarázza, s ekkor a káplán igazítja őt helyre. Látván, hogy nem megy semmire, elkezdi ellenfelét magasztalni. (Egy epöli hangja: Jobb volna, ha kapát fogna kezébe maga is és nem bolondítaná a népet!) Elmondja, hogy milyen szép, hogy a káplán úr eljön a nép közé és védelmébe veszi, de figyelmezteti őt, hogyha kitart a nép mellett, sohasem lesz belőle esperes / Erre ő azt feleli, hogy nem is kivan az lenni. Most újból dicséri lemondását, áldozatkészségét, s a nép a káplán éljenzése közben oszlik szét. Gyönyörű diadalt aratott Bajnán a keresztény szocializmus a demokrata-szocializmus felett. De nem is lehet az máskép. Ahol a papság gondozza a nép lelki-testi javát, hol dolgozik érte szüntelenül, önfeláldozással, ott lehetetlen nem győznie. A délután folyamán még a legvadabb szociáldemokraták is köszönték a káplánnak fáradságát és nem nyugodtak addig, mig mindegyiknek söröspoharából nem ivott. »Hej, tisztelendő úr, ha a mi papunk is igy tenne, mi is inkább követnők őt, mint a pesti szociáldemokratákat !« beré. Önkéntelenül azt kívántam neki »Isten eltesse.« A semeringi vasút építkezése nagyszerű és végtelen pontos elővigyázó számításokon alapszik, de én szerintem még sem oly borzadályos, mint a körmöci vagy a Carsi Fiúménál; nincsenek oly merész fordulatai. Bár tudjuk ez szerencsétlenség esetén mit sem használna, de a szemnek mégis jól esik, hogy minden áthidalásnál vagy lejtőnél oldalpárkányok vannak. Bécsbe visszaérkezve, a városi parkba mentünk s társainkkal találkozva, megbeszélgettük a holnapi nap teendőit. Másnap vagyis 16-án a kimondott programm: délelőtt a városban »Auslagok« megbámulása. Mindenki vásárolhat. Délután Laxemburg. A programmot hiven meg is tartottuk, a városi parkban reggeliztünk, ott találkoztunk egy sági ismerősünkkel, Raffelsberg ezredes kedves nejével és szellemes leányával. A reggeli után volt a hajsza, a kirakatok megszenvedtek. Egy rész mindenütt kesztyűt, a többi pedig zsebkendőket keresett. »Ide jöjj — ez szép, ez bámulatos olcsó« — mindig ez hangzott ; már attól tartottam, hogy kipakoltatjuk a kirakatokat, mindent meg fognak venni, akkor jaj, mi lesz a további utazásból. Szerencsénkre mentül kevesebbet vásároltak, igy lótva-futva, kiizzadva mentünk ebédelni, — ebéd után pedig a vasút- I nál találkoztunk. III. Laxenburg. Directorunk a touristák egy részével meg volt elégedve, de egy része bizonyosan meg nem igazította az óráját és késett, de végre mégis Megszívlelésre méltó szavak! Foglalkozni kell a szegény néppel, fel kell karolni lelki-testi ügyeit, akkor követi papját! Nagyon fontos dolog, hogy a pap megjelenjen a népbolonditók beszédein ! Mert különben a farkas elragadja a bárányokat. Aki pedig elfut, midőn jő a farkas és nem törődik a bárányokkal, az béres és nem jó pásztor. Ezt Jézus mondotta. A másik tanulság az, hogy nem szabad megijedni a szociáldemokratáktól. Csak azt kell hangsúlyozni a nép előtt, hogy ezek mind zsidók és azonnal tisztában van népboldogító terveikkel. Ki kell mutatni, mennyi ellenmondás van szavaikban! Hangoztatják, hogy nem ellenségei a vallásnak s később mégis népbutitóknak nevezik a papságot, rendeznek pap-nélküli temetéseket, terjesztenek vallásellenes iratokat. Állítják, hogy nem áhítoznak mások vagyonára s mégis izgatnak a nagybirtokosok ellen, a király nagy jövedelme ellen. A haza előttük semmi s ellenfeleiket mégis hazaárulóknak nevezik ! Ime, ennyi rövidlátás, ennyi ügyefogyottság. S midőn zsákutcába kerülnek, ellenfelük magasztalásával akarnak a hínárból menekülni! Menjen el tehát a papság szorgalmasan a demokraták gyűléseire! Minthogy azonban ezek csak akkor szelid emberek, midőn veszedelemtől tartanak, jó lesz mindig kellő számú öklös »testőrről«'is gondoskodni! Ha a papok megjelennek az ily gyűléseken, annak mindenesetre meglesz az a haszna, hogy e gyáva emberek nem mernek oly szabad-szájjal dühöngeni Isten, vallás, haza, néppárt stb. ellen, mint akkor tennék, ha a pap ott nem volna. Már ez is nagy nyereség. Ha pedig van valaki, aki nyíltan, bátran, kellő óvatossággal fel tud lépni ellenök, elismerve azt, mi beszedőkben helyes, kiigazítva, mi téves és ostorozva, a mi gonosz, akkor gyönyörű diadalt arathat felettük, főleg ha meggondoj uk, hogy közönséges rövideszű, istentelen, hazátlan népséggel van dolgunk, mi lelkes, természetfölötti elvektől áthatott, gyújtó beszédet állithatunk az ő gépies, üres szószátyárkodásuk ellenébe. De nyugodt, higgadt, megfontolt eljárással többre megyünk, mintha ajtóstul neki rontunk! Csodáljukhogy a hatóság nem törődik e jó madarak békebontó, hazaellenes és királyellenes izgatásaival. Mert hogy a valáselleni izgatással nem gondol, azt értjük. Azt azonban figyelmébe ajánljuk a szociáldemokratáknak, hogy a mi higgadtságunknak is van határa. Ha az ő vezéreiknek 20 frt napidíjra van szükségük, keressék azt másutt, ne Bajnán. Mert itt a papoknak vasárnap délután a ker. hitelszövetkezetben, a két kath. körben s az ifjúság egyesületeiben van dolguk és nem érnek rá a szociáldemokraták durvaságaival vesződni. Ajánljuk tehát Lakner László úrnak, hogy — bár igérte — ne jöjjön többé Bajnára ; ő, ki a munkáról oly szépen beszélt, cselekedeteivel is mutassa meg, hogy becsüli a munkát. Ne akarjon tehát összegyültünk és haladtunk vagyis vittek Laxenburg felé. Laxenburg nem valami szép város, impozánsok a fejedelmi nagy paloták, impozáns a nagy park, 74,000 •-öles tó s annak közepén levő szigeten épült »Franzensburg.« A tó közelében álló Franzensburg 1791-ben épült, a lovagvár miniatűr alakú, tornyokkal, összefutó szárnyépületekkel, csak repülő hidon vagy ladikon közelíthető meg. Mi ladikon mentünk. A lovagvár kapujában fogadott a vár felügyelője és megmutatta annak a belsejét. A termek, folyosók részint eredeti régiségekkel tömvék, részint pedig miniatűr alakban való utánzatok, igen szép az ebédlő, régi pokálokkal, a magyar trónterem, a hálószoba Károly császár inenyezetes ágyával, a lottringek képcsarnoka, az itélő szoba, igen szépek az antik bútorzatok régi remek faragványokkal diszitve, de mindenek között legszebb a képcsarnok s közöttük Nagy Mátyásunk eredeti arcképe. Oly sok szép van itt összehalmozva, hogy annak alapos megtekintésére nem egy órára, de legalább egy napra volna szükség, mi azonban annyi idővel nem rendelkezénk, ugyanazért a látott remekek leírásával részletesen nem is foglalkozhatom. Direktorunknak utólagosan is köszönetet nyilvánitánk, mert neki köszönhetjük az élvezetes délutánt. Este felé vissza érkeztünk Bécsbe, meglehetős fáradtan ; másnapra volt kitűzve a tulajdonképeni utazásunk. Ha megengedi a t. olvasó, folytatni fogom ez utazás leírását. Vitális Mór.