ESZTERGOM VIII. évfolyam 1903

1903-09-06 / 36. szám

sadalmi intézményekbe fog hatolni és mindent újjáalakítani. A francia forradom által hangoztatott szabadság, egyenlőség és testvériség most fog igazán megvalósulni, mert azokat hamisítatlan értelmükben követeli az emberiség. De ezt csak a vallás kezéből kaphatja tisztán, mert azok keresztény eszmék. Igy lépett a politika mezejére a vallás, mert az élet szükséglete vonta oda. Midőn az előrehaladott műveltség a jognak és igazságosságnak érvényesülését követeli, akkor egyszersmind keresi az utat is, melyen azt megvalósíthatja. Erre pedig más ut nincs, mint a keresztény tan. Sem a közgazdasági kérdésekben, sem a munkások viszonyainak rendezésében nem lehet más megnyugtató megoldás, mint a vallás ereje, mely egyedül képes méltányosságot és felebaráti szeretetet árasztani. Azonban a gonoszság sem alszik és folyton a jónak megsemmisítésére tör. Innét a két nagy párt, mely az egész politikában szerepel és küzd egymással. Mivel pedig az ördög olyan rut teremtmény, hogy mindenki undorral fordulna el tőle, ha a maga valóságában látná, azért felöltözik a világosság angyalának alakjába, hogy csábithasson. Hasonlóképen tesznek az ö emberei is: tetszetős, hóditó jelszavakkal, hamis zászlóval vezetik félre a felületes elméket. Szociáldemokrata gyűlés Esztergom-Bajnán. Bámulatos a szociáldemokraták merészsége és arcátlansága, hogy még oly községbe is be mernek tolakodni, mint Esztergom-Baj na, hol a ker. szocializmus erősen áll, hol egy egész csoportja áldásosán működik a ker. szociális intézményeknek. De ki tehet arról, ha akad ott is egy-két zavargó bányász, iparos, akik elhívják nagy barátságosan a »nép-boldogitókat.« F. é. aug. hó 23-án, vasárnap d. u. 3 órára nagy népsokaság gyűlt össze a falu végén Flórián János kőműves udvarára. Vagy 300 férfi Bajnáról és a szomszéd községek bánya-munkásaiból. A kíváncsiság azonkívül sok asszonyt és gyereknépet hozott össze. A főbiró képviseletében NagySáp jegyzője jelent meg. Négy csendőr oltalmazta a rendet és békét. A gyülekezés közben egyszer csak erős susogás, általános mosolygás keletkezik : a két bajnai káplán jelenik meg a sokaság' között. rekői omladék. Eszembe jutott a Deák Farkas által oly szépen leirt Forgách Susannája. Tehát a szép nő e sas fészekben élte át öreg napjait. Mily jól eshetett fájó lelkének, hogy a sok zaklatás után végre megpihenhetett; részeges kicsapongó férjétől elváltán, önmagának és szerelmének élhetett .. . Ott egy ablak néz felénk; talán ő is azon könyökölt ki s [onnét hallgatta a madarak vig csevegését vagy leste kedves Pétere visszatértét . . . Igy ábrándoztam sokáig s csak akkor ébredtem fel, midőn Józsa barátnőm észrevette a múltba való elmélyedésemet és figyelmeztetett, hogy a jelennel foglalkozzam inkább és igazítsam meg órámat a prágai toronyóra szerint, amit teljesítettem is és hallgattam utitársnőm magyarázatait, hogy minő recept szerint készül a pozsonyi »pajgli.« Végre elértük Bécset. Itt volt az apostolok első oszlása ; kiki saját tetszése szerint cselekedett, szóval »auf eigene Faust« voltunk bizva. Legelőször is mindenki szállás után nézett. Este a nélkül, hogy összebeszéltünk volna, a Fráterban találkoztunk mindannyian és bámultuk a bécsi nép bolondnál bolondabb mulatságait. Végre a sokféle uj benyomástól elfáradt lélekkel, késő este haza bandukoltunk éji szállásainkra. II. Simering. Julius 15-én U. J. kisasszonnyal Simeringre mentem, hogy megbámuljuk az ősz birodalom legkedvesebb vaspályáját. Ez ut lapályon és kavicsos talajon vezetett egész Glognicig, Mödlingtől nyugatra a Lichtenstein-féle vár omladékai látszottak. Három órakor fellép az emelvényre a »szónok « Lakner László, budapesti betűszedő, véletlenül épen izraelita vallású. (Nem minden szociáldemokrata vezér az ?) Jól tudta a szónok azt, hogy erősen kath. községben van, azért fajához méltó ravaszsággal avval kezdte beszédét, hogy a szociál-demokraták nem ellenségei a vallásnak és nem áhítoznak mások vagyona után. Beszélt azután a munka szükségességéről, az alsó néposztályok siralmas helyzetéről, a nagy katonai terhekről, a- választások tisztességtelen voltáról, az általános és titkos szavazati jog behozataláról. Végtelenül boszantotta azonban, hogy eme részét beszédének a két káplán folyton helyeselte. Boszankodásának kifejezést is adott ilyeténképen: »Ezek a papok mind szocialisták fiatal korukban, de az a feneség, hogy mihelyt idősebbek lesznek, mind faképnél hagyják a szocializmust !« Erre az lett a felelet, hogy az egyik káplán az emelvény közvetlen közelében foglalt helyet és szólásra jelentkezett. Most jött még csak Lakner ur beszédének érdekesebb része! Szólott pedig az ének arról, hogy »fekete sereg« a »klerikálisok « mennyire butítják a népet. (De azért ők nem dolgoznak a vallás ellen. Hogy pl. pap nélküli temetéseket rendeznek, az semmi.) Beszélt a királynak óriási jövedelméről, a bajnai hercegasszony tömérdek birtokáról, melyet a szegény emberek munkálnak meg s jövedelmét ő hercegsége külföldön költi el. (De azért ők nem áhítoznak mások birtokára!) No és amit a hazáról mondott! Szerinte a haza semmi. Ahol jó dolgunk van, ott a hazánk. Mi szolgálunk a hazának, ő koldus-botot nyom kezünkbe. A szerződést, melyet vele kötöttünk, nem tartja meg. Ámde, aki igy tesz, az csal, tehát a haza megcsalt bennünket, a haza közönséges csaló. (Ejnye, nem kivándorlási ügynök ez az ur ?) Eközben észrevette a jó úr, hogy a közvetlen mellette ülő káplán folyton jegyez és szólni akar. Ki akarta szorítani az időből. Miután egy jó pohár vizet megivott, elkezdett újból beszélni. Nem lévén más tárgya, személyeskedésekbe fogott. Mentegette magát, hogy ő nem izgatott; elkezdte szidni a főbirákat, mert nem engedik meg a szociáldemokratáknak a- gyűlések tartását, beszélt a tanitók szegényes helyzetéről, valóságos vitatkozást kezdve Kicsindy József bajnai tanítóval, ki alaposan oda felelgetett neki, majd gyalázta Zichy Nándor grófot, végül igérve, hogy máskor is eljön, befejezte beszédét. Az 'egész beszéd lelketlen darálás, gépszerű hadarás volt. Meglátszott a »szónokon«, hogy már néhány ezerszer elmondhatta mondókáját, mely nem állott másból, mint néhány feljegyzett adatból, hangzatos szólamokból. Csak az a két káplán ott ne lett volna! A »legérdekesebb részeket« el kellett hagyni, pl. a nagy papi vagyonról, a papok henyéléséről, a néppártról stb. A beszéd elnyujtásának nem lett meg a kivánt hatása. Ez a magasba felnyúló torony romja jelképezi a mulandóságot, mintegy figyelmeztetve az utódokat, hogy e töldön minden mulandó, csak az adóemelés s az ebből kifolyó executió az örökös. Láttuk a wöslaui szőlőket, a helyi viszonyokkal ismerős útitársunk figyelmeztetett, hogy a phyloxera már itt is pusztít, s hogy az itteni szőlőművelés módszerünktől különbözik, amenynyiben végtelen sűrűk a sorok — és a szőlőt magasra nyújtják, — a bor azonban kitűnő és közkedveltségű. Glognicig lapályon haladtunk ; itt kezdődik az emelkedés, mely egész Simering tetejéig tart, Klammnál összeszorulnak a hegyek, innen már minden fordulat, minden alagút után szebbnél szebb panoráma, a szüztermészetnek ujabb és ujabb bájai tárulnak elénk, a kiálló hegyes csúcsú sziklák felkiáltó jelként emelkednek az ég felé. Klamm mellett sziklatetőn emelkedik egy rom, még romjában is van valami dicső és magasztos, régi múltjából a jelenkor örökségéül csak düledező falak s egy csonka torony maradt. Az ember akaratlanul is bizonyos öntudattal gondol a mult dicsőségére és a lovagkor romantizmusára. E rommal általellenben mint egy ellentét emelkedik egy templom kettős tornyával, egyszerű és mégis szép. E templom szelíden néz a romjaiban is gőgös s vakmerő fellegvárra, mintha mondaná — »mi szép és erős voltál, mennyi hiúság, nagyravágyás, pajzánság honolt egykor termeidben, most oda régi dicsőséged, rom letttél, porladozol, én pedig egyszerű alázatosságommal naponta összehívom a híveket, hogy szeretet la»Szónok ur« a választ ki nem kerülhette s beszédének hosszú lére eresztésével csak azt érte el, h°gy — lekésett a vonatról. Midőn befejezte beszédét, néhány sárisápi bányász megéljenezte. Mihelyt leszállt az emelvényről, a mellette levő káplán igy szólt hozzá: »Uram, én önt csendben figyelemmel meghallgattam; kérem, várja be ön is csendben beszédemet s ha tetszik, azután tegye meg megjegyzéseit.« Ezzel fellépett a káplán az emelvényre. Altalános mosolygás. Mindenekelőtt üdvözli azt a szocializmust, mely igazán a nép javáért küzd, a közjót szolgálja. Mindazt, amit a »szonok« a munka szükségességéről mondott, helyesli. Sőt lelkesen hangoztatja, hogy egyedül a munka az, mi az embernek jogot ad a létezéshez és a társadalom javainak élvezéséhez ; a munka szerez becsületet és tiszteletet az embernek; munka nélkül az excellenciás ur is csak léhűtő, élősdi, ki mások verejtékének gyümölcsén élősködik és nem érdemel annyi becsülést, mint a szegény, de becsületes, kérges tenyerű munkás! (Kitörő éljenzés.) Az alsó néposztályok érdekeinek védelmezéseként meg kell szorítani a nagy tőke túlkapásait, a gyárak embertelenségeit, törvényileg kell rendezni a munkabér, munkaidő, gyermek és nő-munka viszonyait, hogy a szegény munkás ne legyen barma vagy gépje a gyárosnak, hanem maradjon ideje arra is, ,hogy családjának, gyermekeinek is élhessen. Épen ezért be kell hozni törvényileg a teljes munkaszünetet vasár- és ünnepnapra; kifejti, mily szüksége van erre a munkás lelkének is, testének is. Kisebbíteni kell a szegény nép terheit a nagytőkések, gyárosok rovására. (Miért nem szólt ezek ellen Lakner ur ?) Mindazt helyesli, mit Lakner a katonai terhekről mondott és tiltakozik olyan gyalázatos embertelenség ellen, amilyet a múltkoriban oly sok közlegény életével fizetett meg s a mely annyi szegény szülőnek szemeiből facsart keserű könyeket fiuk uj-hantolt sirdombja felett. Mindezeken a bajokon törvényileg kell segíteni. De erről szó sem lehet addig, mig nem lesznek igazán derék, a nép javáért lelkesedő képviselőink. Ilyenek pedig csak akkor lesznek, ha a nép a választásoknál megbecsüli magát és nem arra szavaz, ki pénzt és pálinkát ad, hanem arra, kitől érdekeinek védelmezését 'alaposan remélheti. Mindezekben szóló igazat ad' a gyűlés »szónokának.« De három pontban ellenmondani kénytelen. (Halljuk! Elénk érdeklődés.) Először is erős a gyanúja az ellen, hogy a szociáldemokraták valóban a nép javáért küzdenek, Mert ha valóban azért küzdenének, egyenes uton járnának, nyíltan beszélnének. Ám ők verik a mellüket, hogy nem áhítoznak mások vagyonára és mégis izgatnak a gazdagok (itt a bajnai hecegnő) nagy vagyona ellen, a király óriási fizetése ellen. Állítják, hogy nem ellenségei a vallásnak és mégis terjesztenek vallás-ellenes, pap-gyalázó iratokat, (szóló maga kőzzék bennük és imádják az Istent; hozzád is fordulnak látogatók: foglyok és denevérek.« Sok kanyargás után és 11 alagúton áthaladva 9 óra 46 perckor Simeringen voltunk 896 méter magasságon, az állomástól egy félórái kapaszkodás után a hegy tetején levő fogadóba értünk, ennek tornácáról bámultuk a táj nagyszerűségét, a nyugati alpesek örök hófoltjait. Simeringet óriási hegyek övedzik és mig Simering a legszeb flórának örvend, már a kimagasló szirtfokon a törpe fenyő sem képes megélni. A nők kimentek a szabadba alpesi virágokat szedni. Gyanúba vettem a velünk utazó U. J. úrhölgyet, ugyan ki részére gyűjtött oly sok szinvegyületi virágot. Én meg sem mozdultam a tornácról, bámultam a természet e csodálatos játékait és az alkotás szeszélyeit és gondolkoztam a végtelenbe . . . hogyan fogják az idén az adót felemelni. Majd ebédhez ültünk, mert halandók lévén, a gyomornak is megvannak az ő kimérhetetlen igényei és miután pedig végtelen kedvelője vagyok a paprikának, igen természetes, a kiszolgáló pincértől ilyet is kértem. Mig nőm és társnőnk nézegették az étlapot, a pincér e közben elnevette magát, midőn kérdőre vontam az ipsét illetlen magaviseletéért, bocsánatot kért úgymond: »tegnap egy gesangverein volt Semmeringen, az egy gúnydalt énekelt a magyarokról, a gunydalnak refrainje ez volt: »nur immer paprika« mit prüsszentés követett. Ez jutott eszébe a paprika kérésnél és nem tudta magát a nevetéstől viszszatartani. Illetlenségéért bocsánatot kért, akaratlanul is eszembe jött néhai Patay István bátyánk 1861.