ESZTERGOM VIII. évfolyam 1903

1903-01-25 / 4. szám

Intézetünk Annálesei hálával fognak megemlékezni róla. Isten maga legyen örök jutalma ! A mélyen tisztelt közgyűlést szívből üdvözlöm, a kisdedek javáért hozott minden gondot és fáradozást pedig forrón köszönöm s a gyűlést megnyitom. Vasárnapi levél. — A reformokról. — Vonatkozással lovag Mattyasóvszky Lajos által f. hó 20-ára eg}

r

behivott és megtartott női gyűlés elvijelentőségü azon határozatára, — mely szerint a jelzett naptól fogva, kéthetenkint az esztergomi Széchényi-téren elfekvő »Kath. kör« elnevezéssel biró ház és béltelek összes helyiségeinek és szórakozást nyújtó minden alkalmatosságának élvezetére a kör tagjainak női, azoknak leánygyermekei, valamint azoknak ismerősei jogot nyertek, és a mindsűrűbbi látogatásokra ugyanakkor felkérettek, — bátorkodom alábbi szerény észrevételeimet a nagyközönség, mint legilletékesebb fórum elé terjeszteni. Ugy-e jócska egy mondat ez, kedves Redaktor vir? És, lássa, én birnám tovább is, de félek, hogy maga nem győzné egy lélegzettel elolvasni, és hogy még azt kezdi hinni, hogy én a vasárnapi levelek stílusát akarom egyszerűsíteni, mind ahogy reformálnak ma recipe szerint tortát és közigazgatást, ruhát és vallást egyaránt. Nem! Ez a stilus nem a vasárnapi leveleknek jövőbeli stílusa, hanem a még szinte reformálásra váró hivatalos nyelvezet, a mely egyszerűen azért került e rovat elejére, mert nyakig vagyok vele. Ugyanis 'elárulom, hogy most én vagyok a papa irnokja, mert a bojtárja szigorlatra készül, a mi annyit jelent, hogy éjt napallá tesz, nappalt éjjellé; vagyis éjjel farsangol, nappal horkol. Igy készül ő szigorlatra, a mely szigorlatot, azt hiszem, a papa szigora sem képes előbbre hozni. Belemélyedve igy a hivatalos stílusba, meg akartam mutatni, mennyire vittem. A papa, ha valamit kérdezek tőle, mindig azt mondja, hogy én azt nem értem, csak irjam le szépen. Tovább azonban folytatom rendes irányban. Hát tudja kedves Redaktor ur, a rettegett sajtó, az első nagyhatalom, az ezerszemű Árgus le van főzve. Mindég azt hallom, hogy maguk újságírók a társadalom tömörítésén dolgoznak. No hát kedves Redaktor ur, — bocsánat, igy fejezem ki magam, — süssék meg a tömörítésüket. Ha maguk rétest akarnak, hát ne dagasszák kenyérnek a tésztát, hanem nyújtsák ki, ha jó a liszt nem szakadoz, valamint a kenyeret sem való élesztő nélkül, keletlenül megsütni, ugy a társadalmat sem lehet ám a női nem nélkül élvezetessé, kellemessé tenni. Mert tudja ám, hogy maguk férfiak csak tésztás anyagát képezik a társadalomnak és mi nők vagyunk az élesztők, akik forrongásba, lázba visszük magukat és lássa, minket maguk férfiak eddig mellőztek s csak most jutott eszükbe, hogy nini, itt vannak az asszonyok! Az esztergomi társadalom reformját is meg kell csinálni s midőn az urak már látják, hogy nem boldogulnak, előrántják a nőket. Maguk újságírók is csak gyúrták, gyömöszölték a társadalmat, de az élesztőre nem gondoltak, hanem régi hagyományos szokás szerint a kovászra, vagyis a mai fiatalságra bízták a mi munkánkat. Hogy Mattyasóvszky lovag széles vállaival áthidalta azt a roppant nagy űrt, mely a nők és a kaszinózó urak között tátong, mi is bejutottunk a maguk szentélyébe, a kaszinóba. Ezzel sok titok gyönge szála és »a körbe megyek« szó alá rejtett titkos utak és célok szakadtak meg. A nő tehát — jogosan — ellenőrizheti férjét még a kaszinóban is, mert hisz maguk férfiak is tudhatják hogy sokszor követnek el olyant, amit később megbánnak. Nos tehát, hogy semmit meg ne bánjanak, mi fogjuk önöket ellenőrizni. De jó, hogy mi is eljárhatunk a körbe azért, mert dacára, hogy hazulról mindég a kath. körbe indulnak a férjuraimék, még sem érnek oda, hanem ki tudja hol járnak. A legutóbbi közgyűlésen a kör titkárja részvétlenségről panaszkodott, amit én roppant csodáltam, mert valahány barátnőmet meglátogattam, annak férje mindig a körben Van, a körbe ment, vagy körből jött. Én ilyenkor mindig kételkedve fogadom e kijelentést és azt hiszem, hogy.a tisztelt férjuram nem mindig jár azon az úton, amely a Körbe vezet, hanem talán azon, a mely görbe. Mert én roppant boszankodom, hogy a mai asszonyok feltétlen megbíznak férjeikben és szabadjára engedik őket a társas körökbe és hivatalaikba. Ha én tehetnék reformokat, mint a hogy tesznek a férfiak, én azt rendelném el, hogy a nő nemcsak a kaszinóba kisérje el az urát, hanem igen a hivatalokba is. Vigyen magával ki-ki kézimunkát. Fejelni való harisnya, stoppolásra váró keztyü, és ilyen apró munka mindig akad a háznál. Igy a férfiak hivataloskodása is kellemes volna, és az újságolvasás nem rabolná el minden szabad idejüket, a hírlapok teljesen feleslegessé válnának, mert az asszonyok nem csak a vicinális ügyeket rostálnák meg, hanem a világi eseményeket is bőven tárgyalnák. Ez igy igazán világra szóló reform volna, sőt még, ha a szabad társalgást nem akadályozná, a varrógépet is oda vitetném ! De minden túlzástól menten, szó a mi szó, ha nem pusztába hangzó, mi a kath. körben nagy szerepet kaptunk, és hiszem, hogy be is váltjuk mindazon reményeket, melyeket hozzánk fűztek. A mi szerepünk nem csak I/orkay-né szerepe a kaszinóban, hanem reformokat vinni a társadalomba is, nemcsak ruhákba. Márga. A mi népünk. Irta Gróh József II. Megismerni egy nagyobb körű társadalom szervezetét; tisztában lenni annak életműködésével, ismerni annak vallási, gazdsági, kulturális állapotát, — minden esetre oly nagy feladat, mely hosszú és gondos kutatást kivan. Elméleti és gyakorlati ismeretekre van szükség, mely lehetővé teszi a betekintést a népélet legegyszerűbb életviszonyaiba. Olyan tapasztalukra, melyeket jórészben csak közvetett úton lehet megszerezni. Mivel pedig ily nagy számú tapasztalatot gyűjteni nem minden embernek áll módjában ; a közvetett tapasztalatok megszerzése pedig azoktól, kik ezeknek hivatásuknál fogva birtokában vannak, az ismeretlenségen kivül számos akadály által meg van nehezítve, a mondandók tulajdonkép csak töredékek lesznek népünk életviszonyairól. Nem is lesz minden kérdés felölelve, csak egy kettő, melyeknek megoldása immáron igen szükséges és a melyeknek kivitele jórészt a társadalom kötelessége. Olyanok, melyek kinos teherként nehezednek a népre, de a melyek egészséges szerves működéssel onnan ha nem is egyszerre, de idővel, lassan eltávolíthatók. Az ismeretek /liánija mindjárt az első kérdésnél felüti magát. Milyen fokon áll a mi népünk vallásossága ? Oly kérdés ez, melyre feleletet csak kevesen adhatnak, hiszen a külső jelekről a lényegre nem mindig lehet következtetni. Vájjon a vallásos érzés és szellem oly nagy-e a nép alsó rétegeinél, mint ezt megkívánni lehet, oly kérdés, melytől elállunk, bár fontosságánál fogva először kellene rá feleletet adni. A köznép erkölcsi világa általánosságban a kutatás tárgyává már könnyebben tehető. Ez jobban megnyilatkozik s a jelenségekről jobban lehet következtetni az állapotokra. A biró tárgyaló terme, a pörös irások, az ügyvédi szobák falai, a gyakorlati élet bő tapasztalatot nyújtanak. Szomorú, hogy oly tapasztalatot, mely semmi esetre sem lehet vigasztaló. A családi szentélynek pénzért való feláldozása és bemocskolása; a törvénytelen gyermekek nagy száma, az erkölcstelen élet egyes helyeken és különösen a Duna jobb partján már oly nagy arányokat ölt, hogy a hatása mutatkozik a testi enerváltságban is, melyről a sorozó bizottságok statisztikái is tanúskodnak. Oly jól esnék egy-két kirívó példát felhozni a sok közül állitásom igazolására, de ezt a helynek nyilvánossága meg nem engedi. No meg nem is akarok itt bünkrónikát teremteni. Pedig e példák s különösen a velük járó bizonyító eljárás oly természetűek, a melyek nem egy személy vagy család, de egész falu erkölcsi felfogására vetnek szomorú világot. — Mérvadó lehet e tekintetben az a körülmény, hogy a törvénytelen gyermekek száma erősen emelkedik, mit az apasági, nő- és gyermektartási pörök nagy száma is bizonyíthat. Ámde itt nekünk

r

még egy körülményre kell figyelemmel lennünk. És ez azon viszony ismertetése, mely kell hogy fennálljon apa, fiu és testvérek között. A szükségszerűség, az egyes egyén gyengeségénél fogva; a természetes szeretet, mely kell hogy fennálljon ugyanazon vérből valók között oly annyira megkívánná ezekkel az együttműködést közös czél felé, — és mégis e helyett széthúzást, viszálykodást találhatunk. Szinte érthetetlen, hogy apa, anya, testvér oly elkeseredett küzdelembe legyenek egymással a földért, a mint ez nálunk mindennapos. A gyermek várja apja halálát, hogy rászálljon a juss és ha talán megkapta előbb, gyakran még annyit sem tud adni. hogy ebből az öregek megélhessenek. Erre aztán apa, anya járnak fiskálistól fiskálishoz visszapörölni a földet a háládatlan fiútól, a ki öreg szülőiről nem akar gondoskodni. Ebből lesz a pör, az ujabb költség, melyet fizessen akár az apa, akár a fiú, a földből kerül ki, a melynek jövedelmét bizony jobb czélra is lehetne fordítani. Az általános eset azután, hogy a fiu nyer, az apa veszt, mert ha a birtok adás-vevéssel szállott a fiúra, a melyért ő természetesen nem fizetett, ugy a jogorvoslat sikerrel nem igen alkalmazható. Ennek eredménye azután még elkeseredettebb küzdelem a két fél között, ugy, hogy a szegény apa akárhányszor kegyelem-kenyérrel táplálva jut el a sirig. Hogy mennyi fájdalom, mennyi keserűség van ebben, azt csak az tudja eléggé átérezni, a ki látott elaggott, tehetetlen szülőket, a kik sirva panaszkodtak gyermekeikre és kerestek jogorvoslatot saját háládatlan véreik ellen. Ha pedig a gyermekek örökség utján jutnak a birtokba, akkor az egyenlőtlen elosztás miatt pörölnek ők. És nyerjen akármelyik, azért veszt mindenik, hiszen az ilyen pörök mindig sok pénzbe kerülnek. — Váltóhamisítás apa, fiú és testvérek közt szintén nem ritka dolog. Egy szóval az ugyanazon vérből valók közt az ellenséges viszony oly annyira kisért, hogy a pörök egyharmad része apa, fiu vagy rokonok közt folyik le, rendesen a földért. És ha ilyenek az állapotok erkölcsi tekintetben (— ez pedig némi betekintést enged a vallási viszonyokba is,) vájjon mily előrehaladást lehetne várni a jövőtől, mikor a tiszta erkölcs alapja az egészséges társadalmi tovább fejlődésnek. Róma, az az örök állam, mikor erkölcseiben meglazult, összeomlott, pedig nálunknál hatalmasabb volt. (Fytyl. köv.) HÍREK. * XIII. Leo, dicsőségesen uralkodó szentséges Atyánk folyó évi február hó 19-én ünnepli püspökké szenteltetésének hatvanadik és február hó 20-án a pápai méltóságra történt megválasztatásának 25-ik évfordulóját. A világ-történelemben a legritkábban előforduló ily dicsőséges eseményt a hivek a legbensőbb áhítattal fogják ünnepelni. Esztergom főegyházmegyében O Eminenciája rendelete szerint ez következőkép fog megtartatni: február 19-én, mint O Szentsége 60 éves püspöki jubileumán, este harangszó hirdeti az ünnepet. Másnap, február hó 20-án, a pápai 25 éves jubileum napján ünnepi istentisztelet lesz minden templomban. — Végül megjegyeztetik, hogy február 20-án, pénteken, a szokásos böjt elmarad és a megelőző szerdán tartatik. * Főegyházmegyei hirek. Gombár György vágsellyei plébánosnak, Prágay József adminisztrátornak Kis-Orosziba neveztetett ki. Rozmánith Kázmér Béla hitoktatónak Budapestre, Hromoda József káplánnak Szárazpatakra és j<mik Rudolt káplánnak Krakovára küldettek. Breyer István Budapesten a hgprimási kápolnában január hó 18-án dr. Kohl Medárd püspök által pappá szenteltetett.