ESZTERGOM VIII. évfolyam 1903

1903-07-26 / 30. szám

Ilyen szolgálat minden időben nagynak és szentnek tekintetett, de a mi korunkban ez mér­hetlen erkölcsi haladást jelent és kiválóan becses buzditást az Istenben és Jézus Krisztusban való hitre bármily felekezetű keresztény számára.« Igy ir az elhunyt pápáról az orosz biroda­lom egyik kiváló alakja, ki az ország kormány­zásában is tevékeny szerepet vitt. Látjuk ebből, hogy XIII. Leó egyénisége mily átalakító hatás­sal volt olyan vallásuakra is, kiknél meggyöke­rezett hagyomány volt eddig a katholicizmus iránti ellenszenv. Nyitra-Bajna. E lapok hasábjain ezen cim alatt igazán kath. szellem- és ihlettől áthatott cikkek szoktak megjelenni egy méltán jó és áldott s tetterős lélekkel biró világi uri embertől. Az eddig meg­jelent cikkeire más megjegyzésem nincsen csak az, amit azok átolvasása után éreztem : adjon a jó Ur Isten csak 10 ilyen igazat édes magyar hazánknak, értem az intelligens világi elemet, és akkor szomorú sorsunk biztosan jobbra ^fog for­gulni! A cikkíró úrért meg kérem az Ég Urát, hogy soká tartsa, áldja és erősítse, miszerint remek és a kath. hitélet oly elevenébe vágó tervei érvé­nyesüljenek mind és adja számára azt a nagy kegyelmet, miszerint az iskolatestvérek magyar anyaházában a most nevelés alatt levő első újon­cokat már mint okleveles tanítókat és kész isko­latestvéreket édes hazánk minden részében mű­ködni láthassa! Adja a jó Ur Isten nekem is ezt az örömet megélni. Igénytelen cikkem megírására még más is késztetett. Életem legszebb részét mint képezdei tanár a nagyszombati kir. kath. képezdénél töltöttem, ép azon időben, a midőn minden tanítót a tanképesitő vizsga letevésére törvény értelmében kényszeritettek. Tehát ugy­szólva tanítói karunk fiatalabb generációját mind személyesen ismerem; hiszem és gondolom, mi­szerint mindnyájan reám csak örömmel és hálá­val szoktak visszaemlékezni, én is szerettem őket mind és ma is szeretem őket és az iskolát is, ez szememfénye, az iskola-ügyért élek és halok, hiszem azt a remek mondást, miszerint kié az iskola, azé a jövő is. Sok és tartós munka után és nagy pénzáldozatok árán tudtam az iskolatest­vérek anyaházát megszerezni és átadtam ugyan­azon fent emiitett ielkes kath. uri embernek, aki atyailag gondoskodik immár mindenről, az én nagy hálám és hiveim hálája közepette; és ma­holnap az egész magyar haza fogja majd áldani dr. Tóth Károly lovag és ürményi uradalmi orvos urát, lévén ő az itt e kedves lapok hasábjain megjelent cikkek szerzője, a nyitra-bajnai anya­háznak protektora és lelkes gondozója. És ime harmadik éve már annak, hogy a kőzik a szelleme, hogy rá valami nehéz, nagy sorsot építsen a végzet, s ezért szeretné, ha sietne a halál, hogy lelke révbe, a boldogság révébe jusson. 1883-ban már munkál a nagy Pontifex és erősödik a lelke a küzdelemben, ugy hogy nyájáért börtönt vagy halált is szí­velne, de midőn két évvel később gondolja, hogy halála^ az istenteleneknek kárörömére szolgálna, föléjük csördíti, hogy benne csak az ember hal meg, a pápa él. Kormányzása alatt az egyház helyzete dicsőségre fordult megalázás helyett, s mint a jó kormányos, ki biztos révbe vezette hajóját, a 94-ben irt versében nyugalomra vágy, boldogságot szeretne, de csak ugy, ha az Ur méltónak tartja őt erre a kegyelemre. Fenségesen megható Pecci Joachim emberi lelkének sóhaja az élet és örökkévalóságának kapujában : Menned kell, Leo, már közel a végzetszerű óra S érdemidért az öröklétnek a részese léssz. Mily sors vár ott rád? Bár mind az a sok kegyelem, mit Bőven adott Isten, mennyei üdvöt igér. Ah I mégis fontold meg, mily nagy időn nehezüle A szent kulcsoknak iszonyú súlya reád. Mert ki a népek közt méltóságban kimagaslott. Hajh! a szegény, szigorúbb módon Ítéltetik el. Mig ezeken töprengek, im! édes kép jelenik meg Lelkem előtt s édesb szóval e módra beszél: Miért e nagy aggodalom ? miért is hánytorgatod annyit Elmúlt élted sok gyászait, annyi baját ? Im itt van Krisztus; s ha magad megalázva kegyelmét Esded, hidd, összes vétkeid elengedi Ó. Ezt a verset halálos betegsége első napjai­jó iskolatestvérek helyben, igaz, a világtól nem ismerve, de vele nem is törődve serényen mun­kálkodnak. Saját növendékeik nevelésével, taní­tásával, a benlakó növendékek és két nagy fiú­iskolám vezetése s a növendékek oktatása s ne­velésével foglalkoznak. Kath. szellemben és minta­szerűen. J±s ime a világi tanitó urak java része, köztük kedves volt tanítványaim is, az iskolatest­véreket nem jó szemmel nézik, de lépten-nyomon azt is hangoztatják, ime most ezek ki akarnak minket szorítani. Volt tanárunk, aki a tanítókat annyira szereti, most minket kenyerünktől meg­fosztani igyekszik. Szeretett jó kath. tanitó uraim, nagyon téved­nek a fenti állításaik kockáztatásával, un szeretem önöket mind és különösen azokat, kik ma édes jó hazánkban működve, nem csak névleg, de valóban is kath. szellemben működnek, ennek tanújelét is adják élőszóval és példás magavise­lettel és egy szóval kik kath. anyaszentegyházunk hű fiai és leányai a tanítóképző intézet küszöbé­nek elhagyása után is. Tehát hithű tanítóság ellen nem dolgozom, de igen is azok ellen, akik csak névleg katholikusok, kik csak színleg jó barátaink, kik a kath. hitközség pénzén táplálkoznak és a mint boldog emlékezetű .Simor János mondotta, azok ellen dolgozom én is, kik fizetett ellensé­geink. Az iskolatestvérek intézménye csak azon tanítóknak fáj, kik a képezdében jók voltak, de az intézet falain kivül miután már a tanítói okle­velet megkapták, fittyet hánynak a templomnak, papjukat nem ismerik, a plébánia híveivel nem törődve, csak azokkal tartanak, barátkoznak, kik a lelkiatya ellenesei, a modern szabad gondolko­zókkal, szériátok az igazán intelligens osztállyal, közlekednek. Az iskolában tétlenek, az előadá­saikra nem készülnek, a tanítást sehogyan sem végzik, csak modern tanitók és nem nevelők. Az iskolás gyermekeket csak 8—M-ig és délután 2—4-ig ismerik. Az iskolában jó barátjaik gyer­mekeit kitüntetik, a többi szegény gyermekekkel nem törődnek ; egyszóval azoknak nem tetszenek az iskolatestvérek, kik semmiben sem pontosak, lelkiismeretesek. Ezek után tehát nyíltan állithatom : szeretem a derék, tisztességes s hithű kath. tanítókat s volt növendékeimet, kik ilyenek. Ezek dolgozzanak a jó Istenért és kis felebarátjaik testi-lelki kiműve­lésén továbbra is. üs hogy a jövőben minél több ilyen világi tanerőt nyerhessünk, hő vágyam és óhajom, miszerint helyben egy kath. képezdét is alakithassak a fent nevezett iskolatestvérek neve­lése alatt, amely képezdében a világiak is oktatást nyerni fognának. Adja a jó Isten, hogy tervem sikerüljön ! Igy tehát az iskolatestvéreken kivül sok igen derék világi tanerőt szeretnék édes magyar hazámnak ajándékozni, kik ugyan iskolatestvérek nem lesznek, de az iskolatestvérek szellemében mint hithű katholikusok,' mint müveit és a tudo­mányok minden ágában jártas tanerők a szélrózsa minden irányában működni fognak. Boll János. ban csinálta s ez koronája szive költeményeinek. Az öreg poéta mint pápa halt meg, mint az Krisztus földi helytartója. És épen azért aggódik. Mert bár tetteivel elszámolva az isteni kegyelem üdvöt igér, de megfontolva, hogy mily felelősség nehezül vállaira, s aki még hozzá népek között kiválik, szigorúbb módon ítéltetik meg. Aztán nem is a pápa, de az ember, kegyelmet, bűn­bocsánatot esd halála előtt. Költeményeiből keveset ismerünk, mert mint emiitettem, össze nem gyűjtötte, s csak a lapok közlése, illetve átvétele folytán jutottak el hoz­zánk, melyek aztán Csícsáky fordításában a leg­hitelesebbek. Olaszországban, vagyis inkább Ró­mában jobban ismerik költeményeit, mert a Vatikánhoz közel álló lapok, ha csak egyet meg­kaphattak, leközölték. Sok népszerű verse köz­szájon forog. Ilyenek egyike az, melyet 1885-ben irt s melyben megjósolja az egyház diadalát és a közjóra visszaállított békét Olaszországban. Ebben a versben nyilvánul meg hazaszeretete is, de szülőföldjéről, Carpinetóról is irt szép költe­ményeket. XIII. Leó pápa tehát költő is volt, s igy dalt és virágot érdemel, mert hisz ő majdnem minden jót és szépet megénekelt. A szentséges életű, igazságszerető és jószívű Senna Péterre irta ő 1864-ben és én most rá mondom : Lelked oly tisztult volt, meg a hitben erős, Senki felül nem mult, jó és balsorsban egyenlőn Jó pásztor, néped kincse valál s öröme! Lyza. HIREK. Meghalt a pápa! Itália derűs, mosolygó kék egén Fekete felhőknek borús árnya támad . . . Száll sötét szárnyain milliók szivébe Hangtalan, nyomasztó, szivrepesztő bánat. Beszól a kunyhóba s büszke palotába : Meghalt a pápa! Millióknak szive fájón összedobban, Megrendül ős Róma hét virágos halma, Mély gyászba borítja a tündöklő várost A kegyetlen halál nyomasztó hatalma. Feljajdul a világ a hír hallatára: Meghalt a pápa ! Leomlott a kőszirt, összeporlasztotta Közel egy évszázad hosszú, őrlő múltja ; Az elaggott főpap reszkető kezéből Kihullt a menyország kapujának kulcsa. Péter hajójának dicső kormányzója: Meghalt a pápa ! Az erős oroszlánt megtörte a halál; Néma csendben díszlik gyászos koporsója . . . Meghalt a jó pásztor: a védtelen nyájat Bús árvaságában ki védi, ki óvja ? Nincs, kit körülvegyen elhagyatott nyája: Meghalt a pápa ! »Elfáradt a pásztor . . .« — megtért im pihenni Az egek Urának földi helytartója; Meghívta az Isten szolgáját magához Csendes pihenésre, békés nyugovóra . . . Csak mi lettünk árvák, mi zokogjuk fájva: Meghalt a pápa . .! Sziriusz A gyász Esztergomban. A szentatya halála városunkban osztatlan részvétet keltett. A hercegprimási palotára, a plébániákra és a templomokra a hiteles hir vé­tele után azonnal kitűzték a gyászlobogót. Az ősi vár ormán is fekete lobogó hirdeti a keresz­ténység gyászát. A főszékesegyház hatalmas ku­polájának legtetejéről messze-messze látszó hosszú gyászlobogó megjelenése után egymásután jelen­tek meg a magánházakon is a gyász jelvényei, majd a középületekre, u. m. vármegye, városház stb. tűztek ki fekete lobogót. Boltizár József érseki helynök a hatóságokat is meghívta az istentiszteletre, s igy mint értesülünk, azok a meghívókat most küldik szét. Esztergom sok gyászlobogójával impozáns részvétét képezi a magyar katholikus világnak, mint az való is Magyarország hercegérseke székvárosában. XIII. Leo elhunyta alkalmából az eszter­gomi főszékesegyházi káptalan folyó hó 21-én értekezletet tartott, melyen elhatározták, hogy a Bazilikában az ünnepélyes gyászistentisztelet folyó hó 28-án d. e. g órakor lesz. Ezen az értekezle­ten felkérték továbbá Bolttzár József püspököt és Rajner Lajos dr. praelátus-kanonokot, hogy a főkáptalan nevében küldöttségileg menjenek O Eminenciájához Rómába utazása előtt, továbbá kérjék meg O Eminenciáját, hogy majd az új pápa előtt az esztergomi főkáptalan hódolatát bemutatni kegyeskedjék. — A főegyházmegye többi templomában szintén lesz a dicső elhunytért kegyeletes istentisztelet, melynek idejét a helyi körülmények szerint az illető plébánosok hatá­rozzák meg. Julius 31-én nyilvános istentisztelet lesz minden templomban, hogy az Isten áldását kérjék a hivők az új pápa választásához. — Aug. i-én, midőn a kardinálisok a választásra bevo­nulnak a konklávéba, az esztergomi Bazilikában d. e. 9 órakor ünnepélyes szent mise lesz a Szentlélek segélyül hívása céljából. A gyásznapok és a választás ideje alatt külön ájtatosságokat fognak tartani a hivők és minden egyes alka­lommal nyolcvan napi búcsúban részesülnek. — O Eminenciája a pápa választására vasárnap este 8 órakor indul Budapestről. Kíséretében lesznek: Kohl Medárd dr. püspök, Andor György dr. titkár és Borger Márk hercegprimási levéltáros. *

Next

/
Thumbnails
Contents