ESZTERGOM VIII. évfolyam 1903
1903-06-07 / 23. szám
ledkeznünk, hogy az iskola nemcsak téglák és gerendák halmaza, hanem jogok és kötelességek complexuma. Azzal, hogy valamely erkölcsi testület pl. község, állam, társulat, — telket, épületanyagot ád egy romjaiból újonnan építendő iskolának, még ez által nem emelkedett arra az érdem- és jogmagaslatra, a melyet az egyház a századokon át teljesitett tanítás és nevelés el nem vitatható ténye által magának kivívott. A mint nemzeti ereklyénk, a korona, nemcsak arany gyűrű, nemcsak csillogó drágakő és' mozaik, hanem évezredes alkotmányunk szurrogátuma és látható formákban való kijegecedése: azonképen az iskola, a népműveltség fenséges koronája, ugy a legalsó fokozatokban, mint a legmagasabbakban is erkölcsi, szellemi valami, a hol a história, az ősi jog, a birtoklás ténye, nem pedig a telek, a tégla, a berendezés, a mérvadó. Az ellenkező felfogás kulturellenes felfogás. Visszahanyatlás a barbárizmus: az elméleti és gyakorlati nyerseség korába. • Ha ez igy van, Uraim, akkor nekünk, ha győzni akarunk, második Deák Ferencekké kell lennünk, a ki győzött: nem szofismákkal, nem fondorlatokkal, sem passiv ellentállással, hanem bölcs mérséklettel és a jogfolytonosság elvének ellenállhatatlan hatalmával. De ne feledjük, hogy minden jogbirtoklásból, akár szerzett, akár átruházott, bizonyos kötelességek származnak a birtokló alanyra. A birtokló alany legfőbb kötelessége a birtoklás tárgyának sértetlen megőrzése a jogutódok számára és pedig a maga egészében. Bűnt követ el tehát az a tantestület, az az iskolaszék, az a felettes hatóság, mely zülleni, a pusztulás útjára jutni hagy valamely közoktatási intézményt. Bűnt követ el, mert egyházi és nemzeti vagyont pazarol. De bűnt követ el akkor is, ha nem látja el azt a közoktatási intézményt a maga idején a haladás összes attribútumaival. Mi, akik a jog alapján állunk, ne térjünk le a kötelesség alapjáról sem: fejleszszük, épitsük ki kath. népoktatásunkat, akkor bízvást remélhetjük, hogy népoktatásunk községünkben beláthatatlan időkig nemzeti, katholikus, az életre kiható, minden tekintetben magas színvonalú leszen /« Nem önmagunkra: elveinkre és törekvéseinkre célozva idézem a költő szavait: »Nem lehet, hogy annyi ész és oly szent akarat Hiába sorvadozzanak egy átoksúly alatt!* Nyitra-Bajna. Ama hegylánc tövében, mely Galgócról kiindulva a Vág völgyét a Nyitra völgyétől elválasztja, Nagytapolcsány vasúti állomástól egy óra távolságban, gondozott országút mellett, hullámos téren fekszik Nyitra-Bajna mezőváros, a melynek ölén van a magyar keresztény iskolatestvérek első anyaháza. A magyar anyaházzal meg van adva a lehetőség, hogy a magukban hivatást érző magyar ifjak az édes haza kebelén a hazaszeretettel együtt szívhassák magukba keresztény tanításra és nevelésre vonatkozó alap és irányadó elveket, melyeket La Salle sz. János, a rend alapi tója hagyott örökségképpen testvéreire s a melynek megvalósítására az iskolatestvérek egész életüket szentelik. Hogy a társulat — mely ma már az egész világon el van terjedve, és nemcsak tanítással és neveléssel foglalkoznak tagjai, de munkakörükbe a földmüvelésen kivül az ipar összes ágait is bevonták, — mennyire hasznos, mutatja az a körülmény is, hogy Franciaországban, ahol sorra tiltják ki az országból a szerzeteseket és társulatokat, a keresztény iskolatestvérek bántódás nélkül folytatják eddigi működésüket. Nálunk Magyarországon alig ismerik még a ker. iskolatestvéreket és csodák csodája, mégis alig nyilt meg a magyar anyaház 1901. évben Nyitra-Bajnán, már is 1901/2. tanévre 7 tősgyökeres magyar ifjú kérte fölvételét az újoncok közé, kik fölvétetve, a tanfolyamot sikerrel végezték. Az 1902/3. iskolaévre tizenkettővel szaporodott az újoncok száma, kik hivatást érezve magukban, ezer örömmel áldozták életüket Istenért a keresztény tanítás és nevelés szent ügyének, és nem rettennek vissza még anyagi áldozatoktól sem, szivesen fizetve körülményeikhez képes kiképzésük idejére (3—4 év) évente 360—400 koronát, csakhogy La Salle szent János fiai lehessenek. — Az újoncok száma jelenleg a magyar anyaházban 19.-— Ugyancsak a magyar anyaház épületében van ez időszerint elhelyezve a nyitrabajnai hitközségi 6 elemi osztályú fiúiskola is, melynek tótajkú növendékei 2 év leforgása alatt annyira megtanultak magyarul, hogy a hittan kivételével az összes tantárgyakat magyar nyelven adják elő az iskolatestvérek. Ugy a világi tanfelügyelő, valamint a járási főszolgabiró nagy elismeréssel nyilatkoznak azon sikerről, mit a keresztény iskolatestvérek a tótajkú gyermekekkel felmutatni képesek voltak. Ugyancsak ezen anyaházban internátus is van az elemi iskolai tanulók részére, ahol a tanulók havi 24 koronáért kapnak teljes ellátást. Mig a magyar anyaházban 19 magyar újonc tanul, addig az osztrák anyaházban Strebersdorfban a magyar osztályon 17-en készülnek a magasztos, de terhes életpályára. Összesen tehát jelenleg 36 magyar újonc van a tanfolyamon. De ha van magyar anyaház, miért mennek magyar ifjaink az osztrák anyaházba? kérdi a szives olvasó. Mert a magyar keresztény iskolatestvéreket képző és segélyző egyesület, mely a magyar anyaházat fenntartja és szükségleteit fedezi, ma még nincs azon anyagi viszonyok között, hogy azt akként rendezhetné be, hogy magyar ifjaink összes tanulmányaikat idehaza végezhetnék el. Igaz, hogy a magyar keresztény Iskolatestvéreket képző és segélyző-egyesület működését megbénította az a körülmény, hogy mig alapszabályai nem voltak megerősítve, csak ideiglenesen alakulhatott meg s vezethette ideiglenesen a ház ügyeit, de hála Istennek ! ezen akadály is megszűnt, amennyiben a magas kormány az egyesület alapszabályait 91912/V. sz. jóváhagyási záradékkal látta el, és igy az egyesület végleges és törvényes megalakulásának semmisem állja többé útját. Az alakuló gyűlés, hiszem is, hogy legközelebb Budapesten meg fog tartatni, amely gyűlésre az egyesület tagjai idejekorán meghivatnak. Alapszabályokkal megkeresésre szivesen szolgálok, és intézkedem, hogy az ujonan jelentkező tagok is meghivassanak az alakuló közgyűlésre. Hogy ideiglenesen megalakult egyesületünk zajtalanul, de kitartó szorgalommal működött, mutatják az alábbi számok. A legutóbbi tudósításom óta az egyesület céljainak megvalósításához járultak: Schröder György Német-Palánka 10 kor., dr. Bartosik Antal Mocsonok 29 kor., Német-Palánka esperesi kerület papsága 15 kor., Prikoschovich Antal 1 kor., Mihalesz Ferenc Dunabogdány 1 kor., Grócz Béla Nagyvárad 10 kor., herceg Pálffy Miklósné, szül. gróf Zichy Margit Malacka 3340 kor., gróf Majláth György Zavar 400 kor., Szecsányi Vilmos Nagy-Tapolcsány 30 korona, dr. Pulmann János gyűjtése 31 kor. 85 fillér, Sujánszky Antal Esztergom 60 kor., Ürményi hívek 6 kor. 16 fillér, Fridrich József Majtény 35 kor., Brühl József Esztergom 10 kor., Poller Endre Csorna 10 kor., gróf Győry Teréz Budapest 200 kor., Hyross József Zólyom-Péteri 35 kor., Venczel Antal Esztergom 50 kor., dr. Kram mer György'Esztergom 10 kor., dr. Horváth Ferenc Esztergom 10 kor., dr. Csajka Ernő Esztergom 10 kor., özv. Bilek Antalné Ürmény 4 kor., Bilek Rezső Ürmény 20 kor., Rimely Károly Garam-Szentkereszt 10 kor., Vohland József, Nemes-Próna 24 kor., Esztergomi főkáptalan 6 évre 600 korona, ebből 100 korona lefizetve, Hegyi Ignác, Sopornya 10 kor., Veres Lajos Kereplő-szent-Pál 2 kor., gróf Hunyady József Kéthely 20 kor., gróf Hunyady Józsefné Kéthely 20 kor., Plébániai hivatal Bisztricsény 7 kor. 60 fillér, Szmrecsányi Pál Szepeshely 39 kor., gróf Majláth Gézáné Gárdony 70 kor., Felmayer Vilma Budapest VIII. Baros-utca 44. sz. 60 kor., Forster Gyuláné Budapest 400 kor., Oroszdyné Budapest 400 kor., Arenberg Julia hercegné 200 kor., gróf Hunyady László Ürmény 40 kor., gróf Hunyady Teréz 20 kor., N. N. 40 kor., özv. Majláth Györgyné 1000 kor., dr. Prohászka Ottokár Esztergom 20 kor., Sabrán hercegné Bécs, Riemengasse 6. 50 kor., Rózsa József Kovácsháza 23 kor., vagyis összesen 6,793 korona 61 fillér, amelyhez a múltkor kimutatott 43,918 korona 25 fillért ha hozzáadjuk, az összesen befolyt pénz 50,711 korona 86 fillért tesz ki és ezen kivül az anyaház értéke képezik az egyesület vagyonát. El nem mulaszthatom e helyen nyilvános köszönetet mondani úgy a nagylelkű adakozóknak, mint az egyesület azon mélyen tisztelt tagjainak, akik minden figyelmeztetés nélkül önként rótták le évi tartozásukat, alázatosan kérve, hogy nemes jóindulatukat az egyesület magasztos célja iránt jövőben is megőrizni kegyeskedjenek. Hálásan kell itt még megemlékeznem és forró köszönetet mondanom gróf Károlyi Alajos úr ő nméltóságának (Tótmegyer), aki az anyaház céljaira 3 drb. tenyészsertést méltóztatott adományozni ; báró Steiger Gyula ő méltósága pedig S.-Ujfaluról 5 métermázsa rozszsal örvendeztette meg az anyaház lakóit. A jó Isten fizesse meg ! Ürmény, 1903. május 29. Dr. Tóth Károly, urad. orvos. HÍREK. Nyomdász-hangverseny. Piros pünkösd vasárnapján tartották meg a sajtó technikai, hangyaszorgalmú munkásai, a lapunkban előzetesen hirül adott hangversenyt. Az esztergomi könyvnyomdászok és könyvkötők hetekkel ezelőtt hozzáláttak a rendezéshez, s ezen estélylyel, épp úgy, mint a tavalyival bebizonyították, hogy iparos-osztályunk legintelligensebb elemét képezik. A hangversenyre majdnem minden jegy elkelt, s a »Magyar Király« vendéglő nagyterme megtelt közönséggel. A budapesti »Ebredes« nyomdász dalárda másodszor működött közre helybeli szaktársaik jótékonysági törekvésein. A hangverseny jövedelme tudvalevőleg jótékonycélra volt fordítandó, s igy elmondhatjuk, hogy az esztergomi sajtó nehéz munkában levő alkalmazottai immár számottevőleg működnek a jótékonyság terén, mert ezen sikerült mulatságukkal is too—100 és néhány koronával gyarapították a létesítendő országos nyomdász szanatórium és a helybeli diákasztal alaptőkéjét. A hangversenyen a város intelligens közönsége szép számmal volt képviselve. A főgimnázium tanári kara Hollósi Rupert igazgatóval élén szintén megjelent. Ott láttuk a helybeli lapok szerkesztőit, nyomdatulajdonosait s Esztergom régi zenevilágának egyik oszlopos tagját Nledermánn Pál kir. tanácsost, ki mint ahhoz értő ember ifjú hévvel tapsolt a valóban ritka képzettségű dalárdának. Dötsch karnagy másodszor vezette diadalra csapatát Esztergomban s ki is vívta a legnagyobb elismerést. A hangverseny számait betöltő szereplések, mind külön dicséretet érdemelnek. Meilinger Margit, Bozsik Istvánné, a dalárda nőtagjait még a mult évről előnyösen ismeri az esztergomi közönség, kik ezúttal is sok tapsot arattak. A r olt egy kis párjelenet is, melyet Süveges Iza és Markó Gyula adtak elő szép készültséggel. E jelenetben a közönség tapsokban nyilvánuló elismerése jórészt Süveges Izának, az ifjú iparos világ műkedvelő primadonnájának szólt. Külön meg kell dicsérnünk Kreisz Géza budapesti nyomdász-segédet, ki humoros előadásaival gyakran kitörő kacajra ragadta a közönséget. Bámulatos ügyességgel mozgott a színpadon, s oly élénken és fesztelenül adta elő mókáit, hogy a legügyesebb komikus sem sokkal különben. Igen kedves száma volt az estélynek Paulusz Bélának, a 76-os ezred zenekari őrmesterének szereplése, ki hegedűjével nagy hatással volt a hallgatóságra. Szép technika és kellemes összhang jellemzik játékát. Matt Gyula belvárosi segédkántor kisérte zongorán. Visszatérve a dalárda szereplésére, bátran írhatjuk, hogy a közönséget a legnagyobb elragadtatásba vitte minden énekszámával. Kétrendbeli szereplésük maradandó emléket hagyott máris az esztergomi lelkekben és hisszük, hogy többször is lesz szerencsénk hallani gyönyörűen szép, iskolázott dalszámaikat. A tapasztaltak után azt hisszük, Esztergom város közönsége a jövőre sem fog elzárkózni attól, hogy egy ilyen, minden tekintetben elsőrendű dalegyesület és a jótékonyság kedvéért esetleg még nagyobb termet is betöltsön. A hangversenyt mulatság követte s a vig cigányzene mellett az ifjú párok világos virradtig táncoltak. A budapesti nyomdász vendégeket másnap Laiszky János helybeli nyomdatulajdonos, a mulatságot rendező bizottság elnöke szőllőjében vendégeiül látta, miglen pünkösd hétfőn este a propellerre szálltak s az esztergomiak lelkes éljenzése közben elindultak hazafelé. A propeller gőzfütyülője nagyot sivított a levegőbe s a fedélzeten álló dalárda rázendített egy búcsúdalra. A tavaszesti levegőben rezgő akkordok még Szentgyörgymező alatt is felhangoztak s az esztergomiak kendőt, kalapot lengettek a törekvő és jóhangú társaságnak : — Viszontlátásra! . . . Klió.
