ESZTERGOM VIII. évfolyam 1903
1903-05-24 / 21. szám
VIII. évfolyam. Esztergom, 1903. május 24. 21. szám. ESZTERGOM POLITIKAI ÉS TÁKSADALM1 HETILAP. Megjelenik minden vasárnap. Előfizetési árak: Egész évre 10 kor., fél évre 5 kor. Egyes szám ára 16 fillér. Gyakorlati politika. Esztergom, május 23. (—a.) Aki az országok kormányzását a maga valóságában ismeri, az tudja, hogy itt az ábrándos tervek és törekvések nem tényezők. Bármiként szóljuk is le a jelenlegi parlamenti rendszer valódi értékét, mégis el kell ismernünk azt az általános igazságot, hogy a népeknek olyan a kormánya, amilyet érdemelnek. Mert a magasban intézkedök érzik ám a népek érzelmeit és ez a zúgó tenger óriási benyomást tesz a gondolkozásukra. A tengerrel szemben minden ember kicsinynek érzi magát. Midőn a tudósok megalkották a modern állam fogalmát, ezt olyan tulajdonságokkal ruházták fel, melyek a könyvekben szépen hangzanak, de gyakorlati éleire nem valók, mert az emberek valódi természetére nem illenek. Azok a tudósok azt gondolták és tervezték, hogy majd ez az »állam« át fogja alakitani az embereket a saját képére és hasonlatosságára. Pedig lépten-nyomon láthatjuk, hogy a természet minden emberi akadályt megsemmisit. A leghitványabb gomba is fölszakitja a követ, mely fejlődésének útjában áll. A szabadkőművesség szövetkezete hatalmába kerítette az állam gépezetét; azt a ^askeretet, mely az országot külsőleg összetartja. Ez a hatalom hozza a törvényeket, igazgatja a népeket, osztja az állásokat és befolyásol mindent a saját emberei által. Ámde egy ország népességét még sem lehet ugy kezelni, mint egy ridegen fegyelmezett hadsereget, melyben kérlelhetlen szabály az, hogy: hallgass és tovább szolgálj! A népnek AZ „ESZTERGOM" TÁRCÁJA. Akácfa virága . . . A duzzadó rügyből alighogy kipattan, Alig jő világra, Már is hull a porba illatos akácfa Tejfehér virága. Kora tavasz nyitján, virágfaka dáskor Hervadással jő el, A reinényzöld füvet betakarja habos Fehér szemfedővel. . . . Ringanak a légben szálló fehér szirmok Álmadozón, játszva . . . Hervatag pompáját temetgeti búsan Az öreg akácfa. Temetgeti búsan . . . harmatköny rezeg a Virágok szemében . . . Ott hever a porban az akác virága Halotti mezében. Ne búsulj vén akác; a természet rendje Hoz még egy szebb tavaszt, A mely majd lehullott virágid helyébe Uj virágot fakaszt. Osztozzunk a búban; nekem is szóllott a Temetési ének. Az én halottaim: eltemetett vágyak, Hervatag remények . . . Szvoboda Román. Laptulajdonos és kiadó: Dr. PROHÁSZKA OTTOKÁR. van szeme és öntudata is. Érzik jogaikat és meg van bennük a tudat, hogy az akaratuk hatalmas. A vér- és pénzadó ellenértéke gyanánt folytonosan azt mondják neki, hogy ö az ország legfőbb hatalmának részese. Mig kiskorúságban volt a nép, ezt nem értette. De most mindig erösebben hatolt Ielké*be ez az elmélet és már a legegyszerűbb munkás is hangoztatja, hogy övé az ország, nem pedig azé a néhány emberé, kik a hatalmat kezelik. Ez a tudat nem fog elmosódni soha, mint a meglett férfi nem tartja magát többé gyermeknek. Ezért látjuk, hogy Európa kitejlett államaiban a politikai gondolkozás kiindulási pontját a népnek ez a fejlettsége képezi. Ez ama alap, melyre minden mozgalom helyezkedik. Nálunk Magyarországban sincs másként. Egyedül a szocialisták fellépése elég arra, hogy meglássa mindenki az igazságot. Mert nem kell ám előkelő lenézéssel mérlegelni ezt. A szocialisták sok valótlanságot összebeszélnek és lehetetlenségeket ígérnek, de a mozgalom forrása a lelkek mélyéből fakad és sok jogos követelésük van. A népek legfőbb érdeke a megélhetés. Ez van most veszélyben és ezt akarják biztosítani. Sok túlzás van még szavaikban, mint a gyerekek fecsegésében, de hirtelen nőinek és korán érettek lesznek. A megélhetés kérdése a népnek minden rétegére nyomasztólag hat és háttérbe szorítja az összes más kérdéseket. Ezért esnek össze a pártkeretek a parlamentben, ezért vesztették el a politikai jelszavak hatásukat, a szabadelvüség, 48-as törekvések stb. mindig hidegebb fogadtatásra találnak. Egy óriási Óh ti leányok! ( ; : : %) Egyik rokonomról van szó, ki elég balga volt feltételezni Csejthey Margitról annyit, hogy talán őszintén is tudna szeretni. Dehogy tudott szeretni. Képmutatás volt minden érzelme, melylyel Prágay Elemér Öcsémet éveken keresztül hitegette. Mert hitegette, csalogatta, mikor udvarlását szivesen vette, sőt megkívánta, miközben szemei másfelé kacsingattak. Észrevettem én ezt jó időben, még mielőtt a tizenkettedik óra ütött volna ; figyelmeztettem is kellő komolysággal a délceg, de fülig szerelmes ifjút; fáradságomnak azonban semmi eredménye sem volt, mert hát régi sor, hogy aki szenvedélyesen szeret, az vak is. Az öreg Csejthey Gábor uram nemesi kúriáján vig élet folyik, mert eladó leány van a háznál. Egy-egy ilyen vigság alkalmával a társalgás menetén Gábor bátyánk azzal szokta megokolni a zajosabb mulatságot, hogy a leány mindig párta alatt nem maradhat; lármát kell csapni, hogy a leány, kit véka alatt rejtegetni nem volna észszerű dolog, mihamarább elkelljen. Ezen mulatságok mindegyikére hivatalos volt Elemér, kit a környékbeliek már a gazdag Csejthey praesumtiv vejének tartottak. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Papnövelde, hová az előfizetések, kéziratok és hirdetések küldendők. Hirdetési árak: Egy hárornhasábos petitsor ára 16 fillér. Többszöri közlésnél árkedvezmény. érdekharc előtt állunk, melyben az ábrándos célokat megvetik. A hazaszeretet fogalmát megcáfolja a kivándorlás, a politikai meggyőződéseket megsemmisíti a kenyérkereset. Ezért vége van az úgynevezett magasabb politikának. Fölösleges és meddő munka most elvont politikai eszmékért lelkesedni, hanem aki az ország, a nép jólétét igazán szivén viseli, az ne a magasba tekintsen, ne lobogó zászlókra nézzen, hanem a rongyos, nyomorgó népre. Ezeket karolja fel anyagilag és szellemileg. Aki szövetkezetek által kihúzza őket az uzsorából és egyesületek által emberi méltóságuk tudatára hozza, az nagyobb és hasznosabb politikai tényező, mint Bismark volt a saját idejében. Az országra hasznos politika most nem az öblös hangú beszéd, a szenvedélyes küzködés, hanem a zajtalan munka, mely fáradalmat nem ismerve lépésről-lépésre hódítja meg a népeket a boldogító iránynak. Szerencse Magyarországra, hogy ennek a politikának a keretei megvannak. A néppárt programmjában kipróbált és biztos útmutatás van a társadalmi bajok orvoslására, megbízható és lelkesítő vezérek mennek elöl. A siker attól függ, váljon megértik-e azok, kikre a nép bízva van, a kor intő szavát. Most még nincs késő és erélyes munkával lehet olyan népet teremteni, mely az állam gépezetét az üdvös irány felé fordítja. Ha azonban a »romlott intelligencia« és a nép vezérei nem ismerik föl kötelességeiket, a gonoszság terveit nem akadályozzák, söt azt elő is mozdítják: ugy a megérdemelt sorsukat hamarább elérik, mint sem képzelik. Az asszony népség azonban másképpen vélekedett; ő nem hitt a külszinnek, mert jól ismerté az öreg Gábor bátyánk észjárását, mely tele volt furfanggal, politikával. Sohasem úgy érzett, amint cselekedett; minden szavának megvolt a hátsó gondolata. Vig pajtás volt öregkora dacára, de nem valami melegen érdeklődtek egyébként iránta, mert a közügyek terén kifejtett munkájából soha sem hiányzott az önérdek, illetve a családi politika. Az apából sok szorult Margitba is, ki nyúlánk termetű, modern műveltségű, bőbeszédű, ne mondjam csacska kis leány volt, de tartózkodó, a saját ügyeiben zárkózott jellemű. Elemér fülig szerelmes volt; egyetlen gondolata az volt. hogy vele küzdje át egykor az életet. Komoly reflectans volt a kis leány kezére. Margit tisztában volt a helyzettel, felöltötte tehát az érzelgős álarcot s elég ügyes fordulatokban elfordította az ifjú fejét. Most is szól a zene; ropog a tánc; zsibong a sok vendégektől a nemesi kúria. Elemér Margittal, mint egy ittasuk gerle pár eltűnik a tömegben. Csak olykor-olykor lehet őket látni, mikor is minden szem reájuk figyel; suttogás hallatszik az anyák között; mondogatják egyik a másik után: mégis csak egymáséi lesznek ezek, akárhogyan is ellenezze Margit anyja, ki nagyralátó nő létére kicsinyelte a müveit lelkű Elemért, mert szegényebbsorsú szülőktől származott. A vigadozók között elve gy ültén ül Elemér
