ESZTERGOM VIII. évfolyam 1903

1903-05-03 / 18. szám

előtt, kit a törvény tiszteletére kell tanítania. Hát valóban üdvös dolog, hogy a főszolgabirák és rendőrtisztviselők megkapják dijukat akkor, mikor a szorosan vett igazságszolgáltatás érde­kében, mint az ügyészség vagy kir. járásbíróság által felkért hatóság fuvaroznak abból a szűkre szabott összegből, melyre még akkor is rá kell fizetniük, ha csak közigazgatási ügyben fáradnak. Mert ugyan ki hiszi el azt, hogy 500 frt ele­gendő 2 ló tartására, egy kocsis fizetésére, a kocsis megkövetelt megyeszinü libériájára, lovak, szerszám és kocsi beszerzésére, javítására, fentar­tására ? és hányan vannak mégis, kik, ha a főszolgabírót fuvaros lovakkal, parasztkocsival és gyengébb jármüvei utazni látják, ép úgy, mint a fuvarátalány hiányában mindig ilyen alkalmatos­ságot használó szolgabírót megszólják, mert hát ez nem uras ! (Az persze nem számit, hogy pum­polni nem tudnak s hogy becsülettel csak ilyen­kép tudnak hivatalos útjaikra kelni.) Es bizony nagyon üdvös dolog az is, hogy a napszámból, munkájából, csekély vagyonából élő embernek megadják a járandóságát és nem kívánják tőle a polgári kötelesség ingyenes teljesítését, kivált ha figyelembe vesszük, "hogy a kir. bírósági szakér­tők olyan szakértelem után, melyet a földmives, vagy egyszerű iparos embernél is megtalálunk, 50—100 koronát vágnak zsebre. Talán azért volt ez eddig és van ez eddig csak elvben kimondva, mert a közigazgatás uri hivatal ? A felsoroltakkal nem merittetett ki a théma, de azok talán elegendők annak megvilágítására, hogy közigazgatási viszonyaink nagyon szomo­rúak s hogy azokat mulhatlanul orvosolnunk kell; s talán beigazolták a mondottak azt is, hogy a mielőbbi segítség feltétlenül szükséges. Nem hisszük, hogy találkoznék közigazgatási tisztviselő, vagy csak vázlatban ismertetett viszonyok felől tájékozást szerzett közönség közül is valaki, ki a jelen állapotokat egészségeseknek tartaná. Van­nak húsos fazekak még a törvényhatóságokban is, s vannak vármegyék, hol egészségesebb viszo­nyokat lehetne felfedezni azoknál, mik most let­tek, a tárgy fontos voltához arányítva, csak rö­viden érintve és jellemezve, ámde ilyen kevés van s ha van is, azt az ottani tisztviselői kar általánosnál magasabb fizetéssel való ellátásának, talán vagyonosabb voltának, a nemesi osztály el nem pusztultának és a nemes tradíciókhoz való ragaszkodás lehetőségének kell betudnunk — háttérben mindenesetre a magas kormány kivé­telesen éreztetett atyaságos jóindulatával és elné­zésével. A szemlélő az előtte lebegő képről be­szél s lehet, hogy e sorok is, bár a legjobb aka­ratot nem nélkülöző, de kissé elfogult kritika tollával írattak, de csak ama részben, mely nem a letárgyalt ügyviteli szabályzatok szorosan köz­igazgaatási szempontból vett megbirálására vo­natkozik. Széli Kálmán egyszerüsitési szabályzatai nyomasztó nyűg gyanánt fognak a tisztviselőkre nehezedni s még kellemetlenebbé teszik a félho­mályt, mely a jövő reformokat előlük eltakarja. E szabályzatok irodai reform jellegével birnak csak, mely azonban egyáltalán nem sikerült, s s az a néhány üdvös intézkedés, mit tartalmaz­nak, semmivé, élvezhetlenné válik a tetemes hátrány, az ijesztően megszaporodott munkahal­maz ellenében. Egy rosszul szabott ruha az egész, mi a modellra nem illik rá s mit vissza kellene venni a szabójának s helyette, fogadván ügyes legényeket, s kikérdezvén ügyes mestereket is, — csináltasson ujat ! Még ez sem fogja felejtetni a kellemetlenségek keserű izét, melyet e szabá­lyoknak egy igéret elhamarkodott beváltásán alapuló kibocsájtása keltettek, de legalább, mint egy rossz gyomrú embernek, a közigazgatás rossz viszonyok között sínylődő tisztviselőinek szájában a bonbon, rövid időre eloszlatja azt, — s remélhetővé teszi, hogy végre valahára bekö­vetkeznek a várva-várt jobb napok, A sok hymnus között, mely a kormány, egyúttal a belügy leje felé hangzik, felharsan a sok tisztviselő ajkáról a kiáltás, mely reformot óhajt, de olyant, mely a jogos kívánalmak kielé­gítését képezi, mely kenyeret nyújt a tisztes munka fejében és mely a munkát megbecsülvén, a tisztviselőt nem rabbá, nem a bélyegzők, fehér és piros papírok alkalmazóivá, de az állam szi­lárd gépezetének jól olajozott, könnyen forgó, rendeltetésének megfelelő s tisztán ragyogó ele­mévé teszi, mely elvégezvén munkáját, nyugod­tan pihen s csak áldaná a vezető kezet, áldaná pe'dig együtt azzal a néppel, melynek boldogsá­gáért volna hivatva dolgozni, s mely nem az Íróasztal mellett, rovatos ivek közt görnyedő, hanem köztük élő, velük érző, bajukat meghall­gató és enyhítő tisztviselőket kivan s kivánhatja is joggal, kivánhatja attól, ki erre hatalommal bir, s kivánhatja főként akkor, midőn erre leg­nagyobb a szükség. Adja Isten, hogy e közóhaj mielőbb teljesüljön ! HÍREK. Világosság a döntés előtt. A csütörtökre kitűzött közgyűlést elhalasz­tották egy hétre, s igy most ugyanazt irjuk, mit legutóbbi számunkban, hogy jövő héten, csütörtö­kön lesz a közgyűlés, mely végre-valahára el­dönti a világítás sorsát. Ez a képviseleti közgyűlés kétségtelenül nagy horderejű és messze a jövőre kiható kér­dést fog elintézni, tehát nem mulaszthatjuk el, hogy ne szóljunk hozzá komolyan, kérve a kép­viseletet, miszerint a nagyközönség érdekében és nevében hozandó határozatnál nagyon körülte­kintő és tárgyilagos legyen. A közgyűlésre a gáz hivei erősen szervez­kednek, de miután köztudomású, hogy a nagy közönség a villám világítás hive, a képviselőtes­tület mindenesetre elfogadja a tanács javaslatát, mely hosszú tanulmány tárgyává tette ugy a gáz mint a villamvilágitást, s arra a meggyőződésre jutott, hogy a fogyasztó közönség zömével nem ellenkezhet a város s annak az egy pár magában álló, senkitől nem támogatott egyénnek, kik a gáz világítást szeretnék, meg kell hajolnia a több­ség akarata előtt, mert haszontalan és céltalan volna az irányító, s anyagi sikert biztosító ele­meket elvetni. A cél egységes, jó, olcsó városi világítást nyerni, ezt pedig csak a villámmal lehet, mert mint a gázpárti »Esztergom és Vidéke« egyik vezércikkezője is említette, a gázt a külvárosokba nem vezethetnék be óriási befektetések nélkül, s igy azok, kik szegénységük folytán jobban érez­nék a terheket, petróleum lámpánál simának to­vábbra is egy jobb világítás után, mig a kevés költséggel berendezett villamos sodrony biztosan szolgáltatja a legtávolabbi pontra is a világítást. A gázvilágítás tehát költséges, veszedelmes és óriási átalakításokat igénylő vállalkozás, me­lyet ellensúlyoz a modern, tiszta, egyszerű és ta­karékos villám, tehát a közgyűlés tárgya más nem is lehet, mint a tanács javaslata, melyet nyomtatásban közöltek a képviselőkkel és a kellő indokolással a következőkben foglalt egybe a vá­ros tanácsa : »A város tanácsa a pénzügyi bizottság azon javaslata alapján, hogy a képviselőtestület arra nézve, vájjon gáz, avagy villamos világítás vezettessék-e be, elvi határozatot hozzon, tekin­tettel az ezen kérdésben alább kifejtett indokokra és a lefolytatott tárgyalások eredményére, java­solja a tek. képviselőtestület előtt, hogy a 89/902 kgy. sz. képviselőtestületi határozatnak hatályon kivül való helyezésével határozza el egy villamos központi világítási és erőátviteli telep létesítését; a szükséges befektetési tőkének 50 évi annuitá­sokkal való fedezésére az elfogadandó ajánla­tokhoz képest megállapítandó összegeket éven­ként a költségvetésben vegye fel és hatalmazza fel a város tanácsát, hogy az eddigi beható tárgyalások eredményeként a villamos mű. létesí­tésére és üzemvitelére nézve a szerződést a hatá­rozatilag kijelelendő vállalkozóval kösse meg.« A beérkezett villamos ajánlatok már tövé­ről-hegyére ismertetve levén, mindenki megnyug­vására a tanács a Ganz és Társa cég ajánlatát vélemiényezi elfogadásra. Azt hiszem még soha nem találkozott ugy tanácsi javaslat a közönség óhajával mint ez, mert a másik ajánlat, a. Hazai részvénytársaság ajánlata iránt a bizalmatlanság a város közönsége minden rétegében mélyen s talán alaposan gyö­keredzik. Nem akarjuk ezzel a társaság hitelké­pességét érinteni, de örülünk, hogy e sok hajt sinylett város im most körültekintőbb és a káprázatos ígéretek helyett, azon ajánló céget kívánja megbízni a telep berendezésével, mely­ben nagyobb, hogy ugy mondjuk, teljes bizto­sitékát látja mindazon követelményeknek és re­ményeknek, melyeket a villamvilágitás nagy vál­lalatához fűz. Annyi vállalkozása ütött ki balul e városnak, hogy itt az ideje egyszer egy töké­letes munkát végezni. A takarékosság elve is ezen ajánlatot kínálja, mert egyelőre teljesen in­dokolatlan az a nagy költségtervezet, melylyel a Hazai építené meg a városnak a villamtelepet, aztán meg azt sem tudjuk ki csinálná, végre is, miféle cég, miféle náció rendezné be a telepet, s a csekélyke anyagi kaución kivül, melyet a Hazai letenne, hol, hogy, és miféle gyár vállalja el az erkölcsi felelősséget a mű tökéletességéért a szerződés lejárta, vagy épen, mint eshetőséget emlitem, a részvénytársaság szétoszlása után ? A mikor a Hazait is belevonták a tárgyalásokba, igen jól tették, mert ezzel engedékenységre szorí­tották a Ganz-céget, de ha már tárgyalásra, ko­moly határozatra és nem nevetséges bizottságos­dira van szükség, ám álljon mindenki oda és vegye elő jobbik meggyőződését. Nem a konkurencia (mert arra semmit sem adunk) hozta elénk a Hazai társaság azon kifogásolható oldalait, melyre már sokszor rámutattunk, hanem a mi latolgatá­sunk és az, hogy a várost ilyen fontos és nagy üzletnél nem hagyjuk magára, nem hagyjuk elkáp­ráztatni egy papiros alapon nyugvó érdekszövet­kezet üzleti színben tartott Ígéreteitől. Többet is írhatnánk arról az élelmességről, melylyel a Hazai ezen üzletet keresztül akarta vinni, de egy üzlet­kötésbe csak két fél szólhat bele, a vevő és eladó. A vásár pedig itt van, még pedig olyan vásár ez, melyben a vevő látatlanban veszi a portékát, tehát jól nézze meg az eladót. Dr. Klió. * Az egyházmegyei nyugdíj ügyében apr. hó 30-án Bolttzár József püspök, ált. érseki hely­nök a meghívottakkal értekezletet tartott. Ezzel az alkalommal megalakították a központi bizott­ságot, melynek elnöke: Bolttzár József püspök, alelnöke Skar da József, jegyzők Némethy Lajos és Fehér Gyula dr. — Letárgyalták a meghívón jelzett ügyrend módozatait és a bevallási ivekre vonatkozó eljárást. * A főkáptalan adományai. A főkáptalan a városunkban tartandó deáktornaverseny költ­ségeire 500, a budapesti Mária kongregációnak 600, a nagyölvedi tűzkárosultaknak 500, a ma­gyarországi munkások rokkant és nyugxlijegyle­tének 100 koronát adott. * A Szent-István-Társulat közgyűlése kü­szöbön áll. A Kisfaludy Béla halálával megüre­sedett alelnöki székre első helyen Glessiveln Sán­dor dr.-t kandidálta a választmány Zichy Nándor gróf óhajára. Az ujabban fellendült kath. iroda­lom és társadalmi akció a Szent-István-Társulat alelnöki állásának jelentőségét rendkívüli módon növelte. Arra csak oly férfiút emelhet a közgyű­lés, ki ugy irodalmi, társadiilmi tevékenység, főleg pedig a tiszta egyházias érzület szempontjából kimagasló egyéniség. Mint ilyen ismeretes dr. Giesswein Sándor, európaszerte hires nyelvtudós, kiváló szociológus és a kath. egyesületek orszá­gos szövetségének igazgató tagja. Reméljük, meg is lesz választva egyhangúlag. Giesswein azon elő­harcosok egyike, kik a magyar katholicizmust kiemelni segítenek régi bénultságából, melyben ily komoly állások is csak parádészámba men­tek s a stréberség oly játékszeréül tekintettek, melynek segítségével olcsó dicsőséghez, esetleg magasabb állásokhoz lehetne jutni. * Főegyházmegyei hir. Tonhaiser Mihály Kemencére h. plébánosnak neveztetett ki. * A zsinati vizsgán április hó 28-án siker­rel megfeleltek a követelményeknek: Jaross Károly hittanár Fiúméban, jehlicska János és Szucháu József káplánok. * Az Oltáregyesület nyilvános istentisztele­tét folyó hó 10-én tartja a vízivárosi zárda templomában. Előtte való napon délután 5 órakor a hivek a sz. gyónást végezhetik. Az imádási napon pedig V27, 8, 9 és 10 órakor szent mise, délután V27 órakor sz. beszéd és litánia. * Kegyes adományok. A magyarországi munkások rokkant- és nyugdij-egylétére ujabban adakoztak mélt. Sujánszky Antal praelátus, nagy­prépost 10 kor., mélt. Venczell Antal praelátus kanonok 20 koronát. Fogadják a nagylelkű ada­kozók az egylet mélyen átérzett köszönetét. * A Circiter jótékonysága. Nozdroviczky Miklóshoz, a város 33. szolgálati évét betöltött erdőmesteréhez a helybeli főgymnázium igazga­tója a következő levelet intézte: Tekintetes Erdő­mester ur! A mai napon megtisztelt engem laká­somon dr. Burián János ügyvéd ur és a Circiter-, asztaltársaság megbízásából átadta nekem az esz-

Next

/
Thumbnails
Contents