ESZTERGOM VIII. évfolyam 1903

1903-05-03 / 18. szám

VIII. évfolyam. Esztergom, 1903. május 3. 18. szám. ESZTERGOM POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. Megjelenik minden vasárnap. Előfizetési árak: Egész évre 10 kor., fél évre 5 kor. Egyes szám ára 16 fillér. Mogyoró-törés. Esztergom, május 2. Régi dolog, hogy az események hasonlítanak egy kicsit a mogyorókhoz. A mogyorónak — csak föl kell törnünk — magja van; az eseményben pedig — csak gondolkoznunk kell fölötte — tanulság rejlik. Föltörte a mogyorót, ki az eseményből a tanulságot levonta. De még abban is hasonlítanak az események a mogyorókhoz, hogy azokban is sok a kemény héj, az érdekharcok, az ellentállások, a nézeteltérések, az elvi ellentétek keménysége útját állja annak, ki a maghoz iparkodik s oda máskép el nem jutunk, ha csak a hajlitbatatlan érdekeket valamiképen meg nem törjük. Már hogy melyik érdek törik, az más kérdés. Ez a mogyoró-hasonlat jut eszembe, mikor a kormány ex-lex-ére, a villamosok strájkjára s az esztergom-egyházmegyei papok nyugdij-ügyére gondolok. Ez a mogyoró-hasonlat érvényesül az uralkodó osztályok harcaiban, a gazdagok és szegények érdekszétkülönbözéseiben, a kasztok mérkőzéseiben. Sok mindenfelé a keménység, az érdek szívóssága, a hatalomhoz s a pénzhez való ragaszkodás az a héj s mégis csak meg kell törni ezt a kemény héjat, hogy kihéjazhassuk a sikeresebb boldogulásnak s a méltányosabb életnek eleven magját. Széli Kálmán beevez az ex-lexbe s részben országgyűlés nélkül intézkedik abban, amiben törvény szerint intézkednie nem leAZ „ESZTERGOM" TÁRCÁJA. Nótáimnak hangja . . . Virágos kikelet igéző pompáján Gyermekkorom óta nagy örömet leltem; Bimbónyitó tavasz fakadását látva, Földi hiúságtól megtisztult a lelkem . . . Illatba fürösztött, napsütötte tájék, Gyöngyvirágos berek, vadrózsa virága: Csodás, nagy erővel késztette lelkemet Áhítattól buzgó, magasztos imára. S mig most a természet ragyogása, fénye, A pacsirta dala Alkotóját áldja, Reszkető gyönyörrel tölti be keblemet Andalgó lelkemnek dalra késztő vágya ... S mikor ábrándoktói ihletett szivemnek Édes-bús nótája ajkamon megered, Áthatja lelkemet tavaszi napfényért Lelkesülten vágyó, rajongó szeretet. Lelkemnek boruja napfény után vágyik, Mint sötét vadonnak színtelen virága. Álmodva a fényről, annak derűjétől Örökre megfosztva, örökre elzárva: Nem zenghet ajkamon vidám, pajkos nóta ... — Dalaimnak hangja ezért oly szomorú, Mint egy ifjú lányka bús ravatalára Gyászosan boruló halotti koszorú . . . Szvoboda Román. Laptulajdonos és kiadó: Dr. PROHÁSZKA OTTOKÁR. het; ime a politikai mogyoró-törés; másutt meg azok, kiknek érdekei sértetnek vagy kiknek áldozatkészsége nagyobb igénybe vétetnék, gyönge, jogi gyarlóságokra támaszkodva, melyeket érveknek hivnak, úgy tudják az ügyeket intézni, hogy a rendes utat elhagyva, hamarosan véget vettetnek a harcnak. Hogy mire vonatkozunk ezzel, azt mindenki megérti, ki az esztergomi papi nyugdíjügy mozgalmait figyelemmel kiséri. Ez egész mozgalomban 0 Eminenciájának atyai gondossága s nagylelkűsége s a lelkészkedö papság készsége vigasztal; de a mogyoró-törésért, mely abban áll, hogy a káptalan a kongreszszust mellőzte, s a módosításokat és ajánlatokat hozzá, amint ígérve volt, vissza nem származtatta, nem lelkesülhetünk. Mi azt vártuk, hogy a szabályzat vissza jön a kongresszus elé, s hogy ott a módosításokat ismét szóvá tehetjük s csak azután következik a végleges megállapítása a szervezetnek. Ez azonban nem történt. Mindazonáltal reméljük, hogy a maghoz, melyet mindezekben a vajúdásokban s ha akarjuk érdek-törésekben keresünk, végleg is hozzáférünk. A bizottság bizonyára tisztelettel hajlik meg 0 Eminenciája rendelete előtt, ki még ez úton is siettetni kívánja a nyugdíjügy sikeres megoldását. Az elvekből a bizottság nem enged; a méltányos követelésekről le nem mond; azokat föl nem adja; de elvből ujjat húzni természetesen senkinek sincs kedve; nem is válnék az ügy javára. Mindezek után reméljük, hogy valamint a mogyoró ugy jó, ha megtörik, a nyugdijElzuska. — Elbeszélés. — Nem tudom, hogy másra is, de én reám oly szomorú, oly nyomasztó hatással van a fenyves. A komor nagy fák között mélységes csendben, ahol madárcsicsergés sem tölti be a levegőt, boldogságról és örömről zengve, ahol emberek sem igen járnak, itten bolyongva mindig az én kis barátnőm szomorú története jut az eszembe. A fenyő közt tovasurranó suttogás, a szellő félénk panasza, mind-mind az én kis Elzám sóhajaként cseng a fülemben. Aranyos ideális lelkű leányka volt, szüleinek egyetlen gyermeke. És elhagyott minket . . . alig nyilt ki, már is letört, mint az illatozó liliom, fehéren, ártatlanul . . . A nyáron még ő is a kis patak pajkos csörgedezését nézve hallgatta a fenyő meséjét. Órák hosszáig elmélázott tekintetét a messze kéklő hegyeken legeltetve, gyönyörködött a fenséges természet szépségében. A felvidéken egy mesés szép völgyben szinte félénken húzódott meg az a kis bányász falu, ahol Elza a nyarat töltötte. A szegény bá^/ászok kunyhóit minden percben az összeomlástól lehetett félteni, mert a magas sziklákról lezuhanó vizesések bugása szinte megreszkettette a földet és piciny viskóit. De a fenyvessel böritott hegység védőleg húzódott köréje. Igy aztán ez a csepp falucska, daSzerkesztőség és kiadóhivatal: Papnövelde, hová az előfizetések, kéziratok és hirdetések küldendők. Hirdetési árak: Egy háromhasábos petitsor ára 1.6 fillér. Többszöri közlésnél árkedvezmény. ügyet is úgy sikerül lebonyolítanunk, hogy illő nyugdijat biztosítsunk az elaggottaknak és rokkantaknak. Azt ugyan valljuk, hogy a káptalannak az ellentállás keménységét kár volt ép a küzködö, lelkészkedö papsággal éreztetni s a mogyorótörésnek ezért a módjáért nem lelkesülhetünk: de él bennünk a remény, hogy a vaskalaposság idővel megszűnik s méltányosabb gondolkozás váltja majd föl a mostani sajnálatos megfeneklést. R. Miticzi Béla könyve: Pánszlávizmus és ellenszerei. Egy igen érdekes könyv jelent meg »Pánszlávizmus és ellenszerek cimmel R. Miticzi Béla álnevű szerzőtől. Erősen nemzeti s meggyőződésteljes katholikus érzés beszél e könyvből. A szerzőt az élet küzdterén kell keresnünk, ki éles szemmel s nagy gyakorlati érzékkel tekinti Magyarország népének életét. Föl is halmozott könyvében mindent, ami ezt az életet bármely oldalról, természetesen tárgyára vonatkozólag érintheti. Tagadhatlan, hogy érdekes és közhasznú könyvet irt, márcsak azért is, mert szükséges a »pánszlávizmusnak« szeme közé néznünk, s mindenekelőtt tisztába jönnünk az iránt, hogy létezik-e ez a rém s honnan keze-lába ? Mert ha kérdezzük, hogy mi a pánszlávizmus, annyi zűrzavaros meghatározást hallunk, hogy nem zárkózhatunk el a benyomás elől, hogy ezt a problémát az elfogultság, a félreértés, az ellenszenv s mindenekelőtt a frázis kezeli és zavarja össze; hirdetik, hogy nagy a baj, de még diagnózisát sem tudják megejteni. Azért, mondom, örömmel üdvözöljük ezt a próbálkozást, mely nem akar ijeszteni, nem akarja colva a viharral és más félelmes elemmel, évszázadokon át megmaradt. Oh! és mennyit bolyongtam az erdőben Elzával . . . Nagyon szerettük ezeket a kedves szép hegyeket, bólintgató fenyőivel és kiálló szikláival, amikre mindig készek voltunk felkúszni, ijedtséget és félelmet nem ismerve. És mily szép volt fenn a magasban, ahonnan elláttunk messze-messze a kék hegyekre: mögöttünk a fenyvessel, előttünk pedig a tátongó mélységgel, ahová nagy viszhanggal zuhant a vizesés. Mindez oly nagyon szép volt. Ha itt voltunk, oly közel éreztem Isten hatalmát, meg tudtam érteni fenséges erejét. Itt igazán nagyon boldogok voltunk Elzával. De leginkább a vasúti sinek fölött kiálló sziklarész volt a legkedvesebb helyünk. Hogy mért szerettük ezt a veszedelmes sziklát, azt nem tudom. Talán mert innen láttuk legjobban a nap lementét, vagy mert a szikla alatt húzódtak el a sinek és innen pompásan nézhettük a vonatokat, vagy talán azért szerettük, mert olyan nagyon veszélyes volt. Azt tudom, hogy minden nap eljöttünk erre a mi édes kis tanyánkra és itt beszéltük meg összes titkainkat, persze a legnagyobb titoktartás pecsétje alatt. Mennyit mesélhetne ez a kis szikla: két leány édes sejtelmes szerelméről. Elza is, én is szerelmesek voltunk. Egy kis pörge bajszú bányász mérnök lopta meg Elza nyugalmát. Hogy én kit szerettem, az mellékes, most Elzusról mesélek. Halász Loránd volt az ő titkos Lohengrinja. Persze az egész világon csak én tudtam és a mi kis sziklánk, mert itt vallotta meg nékem Elza nagy-nagy szerelmét.