ESZTERGOM VIII. évfolyam 1903
1903-04-26 / 17. szám
11VIII. évfolyam. Esztergom, 1903. április 26 . 17. szám. ESZTERGOM POLITIKAI ÉS TÁESADALMI HETILAP. Megjelenik minden vasárnap. Előfizetési árak: Egész évre 10 kor., fél évre 5 kor. Egyes szám ára 16 fillér. Csuhásoknak és frakkosoknak. Esztergom, április 25. (—r.) Tavaszszal megmozdul lábaink alatt a föld, minden fölébred, föléled, lábrakel: az a benső élet heve és a külső meleg és világosság ereje együtt mozgásba hozza milliónyi emeltyűit és megmozdul minden. Igy van ez főleg 100 év óta az emberekkel. Fölélednek, öntudatra ébrednek, megmozdulnak a népek, gyűléseznek, üléseznek, disputálnak, határoznak. Az ifjúság is gyűlésezik, a szűk családi körbe zárt nőt is magával ragadja az általános áram, már csak az óvodások és csecsemők vannak hátra. Az elmúlt századokban csak a fej mozdult meg és látszott élni, a társadalom testének többi része még nem, legalább öntudatosan nem és legföljebb csak azért, hogy hordozza a fejet, a kiváltságos osztályokat. S a fej kihasználta kiváltságos helyzetét, kényelmesen hordatta és etette magát, de ö nem nagyon gondoskodott az alacsony lábakról és az érte fáradó karokról, és ezek szegények csak gázoltak a sárban és hordták az igát. De im, hiába ; nemcsak az egyesek nőnek, fejlödnek, férfiasodnak, hanen^a népek is, az emberiség is. Öntudatra ébrednek. Ugy illik. Az a fölkelő nap emelkedik, emelkedik, nemcsak a magasan álló fejet éri már, már ráveti sugarait az egész testre, megvilágítja már a sárban gázolókat is. Nagyon helyes. A francia forradalomban megmozdult a test dereka, most azóta természetesen megmozdultak már azok az izmos karok és lábak is, megmozdult az AZ „ESZTER GOM" TÁRCÁ JA. Megjött a felelet ...!*) Kicsi galambomnak Nem is olyan régen, Szerelmet vallottam Egy édes levélben. S mikor elment, soká Tűnődtem a felett, Hogy aláirtam-e, Vagy sem a nevemet? Vártam néhány napig Választ a levélre, Mig ma a felelet Megérkezett végre 1 Ki sem is bontottam, Már is láttam rajta, Hogy azt csakis az én Galambom írhatta. Minden gyöngybetűje Úgy kacagott felém. Hogy a nagy örömtől Helyem alig lelem. Tavaszi napsugár Gyógyitó melege Lopódzott belőle Bánatos szivembe. *) Prológusa az »Esztergom < f. évi 14. számában van. Laptulajdonos és kiadó: Dr. PROHÁSZKA OTTOKÁR. egész társadalom teste. Semmi kifogás, nem baj ez ; ez a természet rendje, ez az Isten akarata. Nem is ijedünk meg ettől. Az egész ember: ember; nemcsak a fej, a derék is, a karok meg a lábak is. Legyen is az egész ember: ember. Mi is azt akarjuk és annyiban nem ijeszt meg a budapesti és nagyszalontai szocialista gyűlés. Azt mondjuk, megnőtt a gyermek, lassan-lassan itt a nagykorúság ideje. Most csak az a kérdés, hogyan traktáljuk azt a már nagykorúvá lett gyermeket. Most már nem úgy bánhatunk vele, mint kiskorúságában. Jó lesz ezt meggondolni, igen tisztelt intelligencia és papság! Az öntudatra ébredő nép elégedetlen, nagyon elégedetlen, csak panaszkodni tud és karjait ökölre szoritja, haragszik. Az Öntudatra ébredő gyermek, a nép miért tesz igy? Látszik, mostoha gyermek volt. Mostohája, az intelligens osztályok, az urak eddig jórészt csak magukról gondoskodtak és a népet úgy traktálták, mint a kocsis a lovat. Értsük meg, vége ez öntudatlan kiskorúságnak. Ök is emberek akarnak lenni, jól teszik, ez az igazság! A fölsőbb körök, az urak, a kormány, ugylátszik, még mindig nem tudják, mi a szocializmus. Ugy bánnak a szociális mozgalommal, mint az ugatni kezdő kis kutyával, mosolyognak rá és mulatnak rajta, söt még uszítják is őket, amint láttuk egy-két hét előtt s azt gondolták, ha Bokányi bukástól zsebükben van, akkor az elégedetlen és forrongó százezreket is lefegyverezték már. Nem látják ezek az urak, hogy itt egy nyugatról jövő óriási áramlattal van dolgunk, a Nem volt az a levél Tán ékesen szóló, Mindössze alig volt Benne néhány jó szó. Azt irta csak rózsám Rövid levelibe', Hogy az édes levél írójának nevét Megsúgta a szive . . . ! Szvoboda Román. Szomorú idők. Irta: Béri F. Zsigmond. II. A sűrű, lombos erdőben rémesen szólt a halálmadár. Egyik fáról a másikra röppent nehéz, sötét szárnyával s oly ijesztően huhogott, hogy borzalom volt hallgatni! Az ég beborult, komor felhők terültek el a fák fölött, melyeknek dús lombkoronája oly szorosan összeölelkezett, hogy még derült időben is alig-alig derengett át a csillagok fénye. Ezen az éjen a csillagok sem ragyogtak s,a rengeteg olyan volt, mint egy óriási temető. És talán jobb is volt igy! Legalább nem lehetett látni azt a sok összemarcangolt, véres testet, porladozó fehér csontot . . . A halálmadár egyre rémesebben huhogott a lombos ágakon. »Ez az én legkedvesebb muzsikám!« dörmögött az öreg Szombat sötéten. Csendesen, nesztelenül járkált, mint a kisértet. Két hete már, hogy Szerkesztőség és kiadóhivatal: Papnövelde, hová az előfizetések, kéziratok és hirdetések küldendó'k. Hirdetési árak: Egy háromhasábos petitsor ára 16 fillér. Többszöri közlésnél árkedvezmény. mely az elhanyagolt alsóbb néprétegeket szükségképen magával ragadja? És arra mit mondunk, mikor a szocialistáknak a liberális pártnak és kormányának titkos kommandójára a hitet, vallást, egyházat kell káromolnia és a papságot piszkolnia és ök a háttérben nevetnek és azt gondolják, hogy ezzel beadnak a papoknak és a néppártnak ? Ez körülbelül olyan, mint mikor az ostoba apa nevet és mulat az ölében ülő kis fia első káromkodásain és azt mondja: de okos már. Majd még különbeket mond neked ez az okos fiu. Csak neveld tovább. A szocializmus a liberalizmus fattyja, az apja tanította és tanitja fiát káromkodni! A másik, a mi még jobban bánt a'szociális mozgalmakban, hogy az öntudatra ébredő nép élén a Jakabok és Izraelek állnak. Mit keres a zsidóság a mozgolódó népek élén? A zsidónak minden gseft. Neki gseft a tudomány, gseft a sajtó, gseft a politika, gseft a liberalizmus, gseft a szocializmus. A zsidó minden áron uralkodni akar, ez is gseft és jó gseft. Pénzével, sajtójával már ur a népek fölött, a politikában is a zsidó akar a vezér lenni. A zsidó sajtó által erkölcsi tartalmától megfosztott és a zsidó pénzuralmától anyagilag tönkrement ember, kész rabszolga, a nyakát tartja és a zsidó ráül. Azért a liberalizmusban is, a szocializmusban is a zsidó a vezérMit szól ezekhez az intelligencia és a papság? A népek öntudatra ébredése és mozgolódása nem annyit jelent, hogy gyere zsidó, leánya a vad Dsinga martaléka. Letört a legszebb virágszál, elhervadt a halál szigetének legillatosabb, legszebb lilioma. Három napig nem tudott mozdulni az öreg a szigetről, oly irtózatos volt a tatár öklének ereje. Tiz napig bolyongott, mig rátalált leányára, kit ide, a rengeteg mélyére w rejtett el Dsinga, hogy senki észre ne vegye. Őrt is rendelt melléje, hogy meg ne szökhessek. Dsinga jól őrzi azokat, a kiket szeret! De az öreg Szombat rátalált. Az ő sasszeme elől hiába rejtegette Bibort! Megmenti, vagy leszúrja, de a tatár rabságában nem hagyja! Egy kanyarulatnál, ahol ritkábbak voltak kissé a fák, előbukkant a hold. Az öreg meglóbálta baltáját, megvizsgálta nyilait, aztán dermesztő hidegséggel mondta: »Rendben van minden ! Még az éjjel találkozunk !« Lassankint újra sűrűbb lett a rengeteg. Éjfél közeledett. Egy óra múlva ott lesz a rejtekhelyen s akkor vége a rablónak. Most már a legnagyobb óvatosságra van szüksége! Lebukott a fűbe s oly nesztelenül kúszott, mint a kigyó. Még a levél sem zördült meg alatta. Félóráig kúszhatott már, mikor hirtelen lódobogás ütötte meg fülét. Egy óriási bükkfa mögé bújt és szívszorongva hallgatózott. Az egyhangú, szabályos ügetés egyre közelebb hangzott. Végre a hold halavány fényénél előtűnt a nemes állat. A halálmadár rémesen huhogott, a paripa ijedten horkolt.
