ESZTERGOM VIII. évfolyam 1903

1903-04-05 / 14. szám

ros egyenlően képzett, igy a szellemileg alantasabb embert könnyebben félrevezetheti a kereskedő régi, rossz áruval. De a szövetkezet az elsőrendűt kapja mindenből. A szövetkezet élén ugyanis szakember áll, a ki kereskedelmileg is képzett és ez intézi a bevásárlást, a kit aztán a felügyelő bizottság még ellenőriz. A lehető legjobb árut kapja tehát a szövetkezet. Végül igy függetlenek leszünk. Ha nincs pénzünk, hitelbe kell vennünk. Ha a bizonyos határidőre nem tudunk fizetni, akkor baj van, igyekszünk valamit pld. elzálogosítani, vagy pedig olcsón eladni; ez igy megy tovább s hova kerülünk, azt már, sajnos, nagyon sokan tapasztalták. Igy az iparos függővé válik, oda ráncigálják, a hová akarják. Nem szabad többé, hanem rabszolga. A szövetkezet pedig engem függetlenné tesz, s azt mondhatom : magam ura vagyok. Az osnabrücki asztalos bevásárló szövetkezet tiszta nyeresége egy évben 11.142 márka volt; tagjaínak száma 35; mennyi nyereség ez csak pénzben! 3. A gépszövetkezet. Mily bajos, hogy az iparos nem tud gépet venni, mert nincs hozzá pénze. Pedig mily jó volna, ha lenne, sokkal többet tudna termelni és gyorsabban is. Erre szolgál a gépszövetkezet. Ugyanis egy iparághoz tartozó iparosok összeállanak és közösen vesznek gépeket. Vegyünk tehát közös gépeket s ott olcsóbban dolgozhatunk, a gépeket hamarosan kifizetjük s a végén még tisztességes részt is kapunk. 4. Magazin szövetkezet. Sokszor bizony nincs munkája a téli időben az egyik, nyáron a másik iparágnak. De ha nem dolgozunk, úgy nem is szerzünk, elköltjük azt, a mit máskor összeraktunk. E célra szükséges raktár-szövetkezeteket alapítani, a hová a rossz évad idejében áruinkat eladnánk. De van egy másik ok is, a miért ily raktárakat felállítsunk. A mai közönség felületes, ideges, nem szeret sokat várni. Neki rögtön kell, ebben a pillanatban. Ezt a hibát ki kell használnunk, s raktárakat kell felállítanunk. Ezeket pedig a főutcákra kell helyezni. Az árukat szépen, szolidan, Ízlésesen kiállítani, hogy mindenki szívesen lépjen be a boltba. Ezek volnának az eszközök, melyektől segítséget várhatunk. Ragadjuk meg tehát az alkalmat, ne engedjünk elmúlni egy pillanatot sem, hanem lássunk a munkához. E négyféle szövetkezetet ahol lehet, együtt is lehet és kellene kezelni! Az első lépés a hitelszövetkezet. Utána a bevásárló szövetkezet. E kettő elengedhetlenül szükséges, hogy egymástól fejlődjenek. Az utóbbi kettő hogy minduntalan dobásai a hit egy-egy drága virágának derekát törik ketté. Mit cselekszünk aztán mi ? Talán visszahajigáljuk a köveket ? Nem. Sokkal praktikusabbak vagyunk. Mi az átdobált kövek közül a faragatlanokat szépen kifaragjuk, az élesre csiszoltak élét eltompítjuk, s mindkét fajtát a hit zománcával fölékesítjük. Ha pedig e kövek valamelyikét hasznavehetetlennek tartjuk, akkor sem dobáljuk azokat vissza, hanem szépen •— félretesszük az útból. Requiescant in pace ! A tudományistenitő mai korszellemet — mint a korszellemet általában — egyébként sem lehet valami sokra becsülni. A történelem tanúsága szerint az emberi művelődés zsinórmértékéül korántsem tekinthető. Csak pár százesztendővel tekintsünk vissza. Ezekben a jámbor időkben alig találkozott természetbúvár, ki nem akart volna a nemtelen fémekből, vagy a csillagok könnyűinek vélt — risum teneatis! — harmatcseppekből aranyat fabrikálni, s ma már mindez, nemde, túlhaladott álláspont. Mi tehát pálcát törünk e jóhiszemű nemzedék korszelleme fölött, de csak azért, hogy a legközelebbi századok fölöttünk törjenek pálcát. Lám, a hittől elválasztott tudomány milyen bizonytalan, milyen ingoványos és süppedékes talajra téved. Biztos eredmények helyett kétes nem olyan fontos, de nagyon is hasznos. A hitelszövetkezetben összeállhatnak különféle iparosok; ezek azután külön szakosztályokba oszolhatnak, a hol azután megalakithatják az asztalosok, bádogosok stb. számára a bevásárló, gép- és raktárszövetkezeteket. Fogjunk tehát a munkához és segítsünk egymáson. Isten áldja a tisztes ipart! * A fentebb érintett és legutóbbi számunkban hirül adott értekezletre a meghívottak közül megjelentek: Elnök: Vimmer Imre polgármester, Horváth Béla főispán, Andrássy János alispán, B. Szabó Mihály várm. főjegyző, dr. Hulényi Győző várm. főügyész, (

dr. Seyler Emil várm. tiszti főorvos, Hamar Árpád várm. árv. elnök, báró Jeszenák István főispáni titkár és dr. Perényi Kálmán főszolgabiró a vármegye , részéről, és a helyi sajtó képviselői, továbbá dr. Aldori Mór, Bleszl Ferenc, Brutsy Gyula, Berényi Gyula, Dóczy Ferenc, dr. Fehér Gyula, dr. Feichtinger Sándor, dr. Földváry István, Grósz Ferenc, Guzsvenitz Vilmos, dr. Helcz Antal, dr. Horn Károly, Hollósy Rupert, Horváth Mihály, Huray Ferenc, Ivanits Imre, Magos Sándor, Nagy Antal, Pach Antal, Reusz József, Rudolf Mihály, Sternfeld Rezső, Szenttamási Béla, Szecskay Kornél, Tátus János, Tiefenthal Gyula, Vanitsek Rezső, Vimmer Ferenc, Zsiga Zsigmond és Osváth Andor tanácsjegyző, mint bizottsági jegyző. Midőn a főispán a megyei tisztikar élén megjelent a teremben, az értekezlet tagjai lelkesen megéljenezték s az elnöklő polgármester megnyitván az ülést, elsőbben is őt üdvözölte, ki székvárosának ügyeit szivén viseli, majd bejelentette, hogy Walter Gyula praelatus-kanonok gyengélkedésével kimentette magát, Frey Ferenc országgyűlési képviselő pedig a katonai javaslatok miatt nem jöhetett el az ülésre. A főispán megköszönve a szives fogadtatást, szépen átgondolt beszédben, rokonszenvének bensőséges nyilatkozatával igérte meg minden tőle telhető támogatását a város érdekeinek és fellendítésére indított minden mozgalomnak. A polgármester több pontozatot tűzött ki mint olyant, melyektől a város jövője függ s ezeket a következőkben foglaljuk össze: 1. Gyermekmenhely létesítése. E tárgynál a főispán bejelentette^ hogy be sem várva ezefí értekezletet, midőn arról értesült, hogy a kormány ilyenek létesítését tervezi, nyomban lépéseket tett a város érdekében, de sajnos, ugy tapasztalta, hogy a városok kiszemelése iránt már eleve, mielőtt még a tulajdonképeni mozgalom megindult volna, olyan megállapodásféle jött létre a minisztériumban, a mely azonban, ugy hiszi, nem végleges s ha a város valami ajánlatot tesz, még talán nem volna hiába. Ilyképen kimondotta az értekezlet, hogy sürgősen felir a kormányhoz ezen ügyben és telket ajánl fel, a és csüggesztő kilátásokat produkál. Pedig ezek nem nyugtatják meg a tudvágyó emberi elmét. Okvetlenül szükséges azért, hogy az ember kora ifjúságában bizonyos hitigazságok birtokába jusson, melyek egyrészt cselekvényeit irányozzák, másrészt a tudomány szétágazó ösvényein fényszallagok gyanánt szolgáljanak és megmutassák neki az egy igaz útat. A tudomány különben csak tapogatózás, s legfölebb Lessinget elégíti ki, kinek excentrikus nyilatkozata ismeretes : — A kész igazságokat még Isten kezéből sem volnék hajlandó elfogadni, s ha választást tehetnék ezek birtoka és a képesség között, hogy utánok még reménytelenül is nyomozhassak, az utóbbi mellé állnék. Ilyen vadat is csak a korszellem korcsszülötte mondhat. Nem sokkal okosabb-e például Newton, ki a természettudományokat a hit után tanulmányozta. Joggal mondhatta azért a vallásgúnyoló Halleynak : — Én ezen dolgokat tanulmányoztam, ön pedig nem ! Kopernik is csillagász és pap volt egy személyben, s a hit csak támasztéka, nem pedig akadálya volt tudományának. Nagyon okosan tennék tehát a mai korszellem gyöngén vértezett hősei is, ha szépen hercegprímás O Eminentiáját pedig pártfogásra kéri fel. Guzsvenitz Vilmos a tanítóképző igazgatója az értekezlet figyelmébe ajánlja, hogy ezen gyermekmenhelyek létesítésénél a kormány paedagogiai szempontokat is figyelembe szokott venni mert p. o. Pápa város ép azért nyerte el az ilyen intézetet, mert ott tanítóképző intézet van s a növendékeknek mintegy tanulmány tárgyául szolgál a gyermekmenhely. Ha tehát — mondta a szóló — ez argumentum volt arra, hogy Pápa kapjon gyermekmenhelyet, ezen cimen Esztergom is kérheti. A bizottság elfogadta a szóló ajánlatát. A munkaprogramm tovább ez: 2.» Kövezetvám a vasúton és hajókon érkező árukra. 3. Hetivásárok alkalmával a dunai nagy hidon a vám elengedése. 4. Az ipari élet fellendítése és ipartelepek létesítése. 5. A reáliskola államosításának ügyénél Nagy Antal igazgató szakszerű hozzászólása után a főispán kijelentette, hogy a kormány az iskolát évről-évre magasabb szubvencióval fogja támogatni. 7000 koronáról az idei 8000-re jött fel s ezt 12000 koronáig fokozza, különben pedig a kormány az ilyen középiskolát fokozatos kibővítés után államosítani fogja. 6. A pénzügyigazgatóság elnyerése. 7. A város törvényhatósági jogkörének visszaállítása. Ezt a főispán a legnehezebbnek tartja, mert hiányzik ehhez a cimhez megkívántató biztos anyagi helyzet, mindazonáltal ajánlja felvenni a program mba. Helcz Antal e kérdést szintén nehezen kivihetőnek tartja, de egyúttal ennek kérelmét mintegy erkölcsi kötelességnek. Dr. Földváry István sem fűz hozzá sok reményt, s trónkövetelő jognak tartja csak, mindazonáltal felveszik a programúiba. 8. A Kis-Duna kikotrása. Erre nézve Andrássy János alispán nyilatkozott, hogy a kikotrás a kormány részéről már tervbe van véve. Az alispán tényleg jól van értesülve, mert tudomásunk szerint tényleg igy van, sőt a kikotrással kapcsolatos téli kikötőre vonatkozó tervek is készek már, s hónapok előtt, midőn lapunk hírrovatában erről szó volt, mint akkor is megírtuk; miniszteri jóváhagyással feküsznek a komáromi folyammérnökségnél, s csak arra várnak, hogy a pénzügyminiszter az erre szükséges pénzt folyósítsa. 9. A törvényszék visszaszerzése. Ezen ponthoz többen szólottak s a muzslai járásbíróságnak ha már Esztergomba nem lehet, Párkányba való áthelyezését vélték szorgalmazandónak. Magos Sándor kir. táblabiró szólott a tárgyhoz legérdemlegesebben, kijelentvén, hogy a járásbíróság, ha akár Muzslán marad, akár Párkányba helyeztetik, csak ideiglenes székhely lesz, mert végérvényesen akkor fognak ezen állomások szerveztetni, ha a megyék kikerekitése után a törvényszékek is felállíttatnak, s további felvilágositáskép visszatérnének a tudományok ősforrásához, a szentíráshoz. Ahhoz a könyvhöz, mely tudóst és tudatlant egyaránt kielégít. — Folyam a szentírás, mondja szent Gergely, melynek vize egyes helyeken oly sekély, hogy a bárány is átlábolhatja ; mig más helyeken mély hullámai az elefántot is föntartanák. Vagy talán irtóznak a hittől? Ez legalább is valószínűtlen. Hiszen a tudás határán az ő számukra sem nyílik más kibúvó, mint a hit. De ez is csak föltevéses hit (hypothezis). S vájjon biztos alap-e ez, erre építeni a tudományt ? ! S ha érzik, hogy ingatag, mért nem veszik alapul az igaz hitet ? Felelet: mert ők a korszellem gyermekei! A modern korszellem gyermeke pedig készségesen elhiszi Tacitusnak a régi népek életviszonyairól írt közleményeit ; hitelt ad a csillagásznak is, ki bennünket a távcsöve előtt elvonuló égi tüneményről értesít; hitelre számíthat a nyelvész is, ki a lappok vagy hottentották szóejtése fölött vitatkozik ; az ő szemükben csak egy nem tarthat hitelre igényt, s ez az egy — az Isten, És hogy miért ? ! A felelet ismét az : mert ők a modern korszellem gyermekei ! Deák Antal.