ESZTERGOM VII. évfolyam 1902

1902-05-18 / 21. szám

az iparos tanulókat védő kath. egyesület házavatásán megjelent. Vezinger Károly esztergomi praelatus-kanonok, az egylet egyházi elnöke, áldotta meg a diszes épületet, mely 140,000 koronába került. Ez lesz székháza a budai kath. egyesületeknek: az iparos-tanulók, kath. legények, Mária-Társulat otthona és a Kath. Kör helyisége. A házavatást követte délután a Budai Kath. Kör diszgyülése, melyen Pallavicini Ede őrgróf és Prohászka Ottokár tartottak beszédet. A családi élet megmentése. (Regis szent Ferenc műve.) A társadalom ősforrása — a család. Ha ez meg van mérgezve, a társadalom sem lehet egészséges. A családi élet áldásai egyúttal a társadaloméi is, és viszont átkai a társadalomra is reázúdulnak. Ha a beteg társadalmat meg akarjuk gyógyítani és ismét életerőssé tenni, a családot kell gondozás alá vennünk. Ha a közjólétet elő akarjuk mozdítani, a családi boldogságot kell előbb biztositanunk. Ezt kell előbb körülbástyáznunk, hogy minden ellenséges invázió ellen biztosítva legyen, — akkor az egész társadalom is biztonságban lesz. Ez a meggyőződés szülte korunk egyik legidőszerűbb s legüdvösebb intézményét, Regis szt. Ferenc müvét. Oly egylet ez, mely nem akar politizálni, nem országos ügyeket rendezni, hanem családokat menteni, melyek az erkölcsi romlottság zátonyain tengetik életüket. Nemes érdeklődéssel viseltetik egyes megtévedt személyek iránt és szívesen felajánlja szolgálatát, hogy visszavezesse őket a tisztesség útjára, melyről letévedtek. Be-beszói a családokba, melyeknek tűzhelyén nem lobog a szentség, hanem csak a szenvedély tüze, hogy ezt eloltsa, amazt meggyújtsa s éltető melegével új életre támaszsza tagjait. A szentség törhetetlen kötelékével fűzi egybe azokat, kik eddig csak aljas szenvedélyeik kielégítésére laktak együtt. Gondos atyát ád az ártatlan gyermekeknek és felelőssége tudatában önfeláldozásig szerető anyát. Valóban üdvös és időszerű intézmény, mikor oly sok-sok szívben kialudt a hit világa, s az erkölcstelenség sötét éjszakája borult a lélekre. Időszerű egy intézmény, mikor állami törvények törülték le a házasságról a szentség fenséges bélyegét, mikor házassági frigy felbonthatóságáról tesznek ministerek javaslatot, mikor az irodalomban épp úgy, mint a színpadon a szabad szerelem jogait vitatja a vak szenvedély. A társadalom gyökereit őrlik ez elvek, az állam erejét emészti ez áramlat. Tisztelet azoknak, kik vétót kiáltanak ez elvek hangoztatóinak, kik gátat emelnek e nemzetet pusztító árral szemben. Egy ily velőtrázó vétó, egy ily hatalmas gát — Regis szt. Ferenc müve ! A szomszéd Bécsben már öt éve áll fenn, nálunk most van alakulóban. A keresztény regeMert hát ez a pirosság nem volt a láztól, minthogy ez néha el-elhagyta a beteget s a rózsa mégsem tünt el az arcáról. Ha tudta volna ez a két embernyi gyerek, hol van annak a rózsának a gyökere, de megijedt, de megriadt volna! Mint az erdőn vigan legelésző őzike, ha közeliben megrezzen a bokor, mely a vadászt, a halált rejtegeti. Az egyik megtudta : a gyengébbik, az aszszony. A másik nem tudta meg soha. Ugy halunk meg, mint ahogy születünk. Öntudata nélkül annak, ami velünk történik. Vége felé a beteg aludt és aludt folytonosan ; alig volt ébren napjában egy órahosszat. Felesége ott sírdogált az ágya mellett . . . . . . Majd ... a koporsóján. S aztán ? Maradt az elhunyt után annyi emléke, hogy bárhová nézett, mindig sirhatott. Az anyja, (hogy csak most jut az eszembe ö) el-eltüntetett egyet-egyet az emlékek közül. Az üres májolajas üvegeket — oh te rossz csukamájolaj, miért nem gyógyítottad meg őt! — egyenkint elhordogatta, az elhunyt egyéb apróságait elrejtegette és a többi. Oh ez a szép arcú öreg asszony, ez tudja, hogy eljött az ö ideje. Most mutatkozik (azért is nem szóltam róla eddig) most mutatkozik, mikor szükség van reá. Ráismersz benne, kedves olvasó, a te édes, a te jó anyádra ? Nem vigasztalja szóval bánatba merült leányát, csak szemének szerető nézésével. Az Istenre neratió ősz vezérbajnoka, Zichy Nándor gróf áll a mű élén Kánter Károly apát-plebánossal. Most köröztetik a tagokat gyűjtő iveket, melyen az egylet céljáról ezeket mondják: »A legtermészetesebb életszövetséget, a házasságot Krisztus Urunk szentséggé tette. Azóta az emberiség nemcsak földi boldogságát, hanem az Isten kegyelmét is merítheti belőle. Ha ugyan nem áll útjába a társadalom ijesztő réme : a nyomor. Ámde ne engedjük, hogy akár a fővárosban, akár a vidéken szegénység legyen oka számos ember vétkes elhatározásának. Hogy a férfi otthont alapit — jog nélkül. A nő anyává lesz — erény nélkül-. S a gyermekek felnőnek — név, rend és tisztesség nélkül. Segítsük őket törvényes házasságra ! Ez a Regis Szent Ferenc János Egyletének célja. Rendes tagjává lehet bármely katholikus, évenkinti egy korona díjjal. Jótevő tagjává lehet bárki is, valamely szabadon nyújtott adománynyal.« A bécsi egylet még csak négy éves működésre tekint vissza és máris szép múlttal dicsekedhetik. E négy év alatt u. i. 3851 házasságot törvényesített és 2130 gyermeket. Gyermekotthont is alapított már fiúk részére, leányok részére pedig most tervez egyet. Az egylet érdekében 24 bizalmi férfiú fáradozik, kik hónaponkint egyszer gyűléseznek. Két helyen minden vasárnap tanításra jelennek meg az érdekelt felek. Nők is működő tagjai az egyletnek, főképen mint gyűjtök, mert az egylet anyagi támogatásban is részesiti pártfogoltjait. A mult évben csaknem 10,000 kor. gyűjtetett, illetve fordíttatott az egylet céljaira, a mi bizony szép eredmény. Reméljük, hogy nálunk is hasonlóképen fog ez áldásos intézmény felvirágzani. Nemes rendeltetése megérdemli, hogy filléreinkkel szívesen hozzájáruljunk. A bécsit az alsóauszfriaí tartománygyülés és Bécs városa is szubvencionálja évi 300 koronával. Az államnak kötelessége is volna e népet mentő intézményt mindenképen támogatni, ha nem akarja, hogy a proletárok félelmetes serege még jobban gyarapodjék. Tagul jelentkezhetni Zichy Nándor grófnál Budapest, VIII. Scitovszky-tér 2., a hová az esetleges adományok is küldendők. Isten áldása kisérje Regis szt. Ferenc müvét drága hazánkban ! Dr. Tardos. A Szent-Imre-egylet vándorgyűlése. A budapesti tudomány egyetem lelkes keresztény ifjai, a jövő emberei, üdvös akcióba léptek az utóbbi időben. Mozgalmaik, melyek tisztán a keresztény kultúra fejlesztését célozzák, országra szólóak, s hogy a korszükség által elöhagy mindent és az időre, két legjobb orvosára minden búnak, minden szertelen bánatnak. O maga bújva siratja el az elhunytat; mikor a lánya látja, nem sir, csak bánatos. De a szerencsétlen fiatal özvegy nem tud megvigasztalódni. Sir és sir szüntelen. — Mert hogy ilyen fajta, — igy magyarázgatja nekem egy öreg néne a szomszédságukból. — Az anyja is, Istenem, mikor a férje elhalálozott, nem bírt megvigasztalódni soká, nagyon soká. Azt hittem, belehal a nagy bánkódásba. Sokszor mondtam neki — mert jóban voltam velük, — ne ereszsze magát ugy a sirásnak, a busulásnak, mert nem jó vége lesz, de nem használt semmit. Hát a szegény fiatal asszony sírt és sirt szüntelen. Az anyja csitítgatta, vigasztalta. Hogy nem volt foganatja törekvésének, magában évődött, töprenkedett és ime különös szavakban adott kifejezést gondolatainak. — Ez igy nincsen jól, nincs. Sok, amit a szegényke cselekszik. Sir és szünetlenül sir, még rossz vége lehet. Én is szerettem az uram, eltemettem, elsirattam, aztán megvigasztalódtam. De ez ? Fel nem foghatom! Lám azt mondja: fel nem foghatom! Az öreg néne a szomszédságukból emlékszik a múltra, a szertelen bánkódásra, amibe az özvegy férje elvesztésén merült és ö maga, aki átélte azt a bút, azt a fájdalmat, s hosszú egy évig gyötrődött veszteségén, semmire sem emhivott eszmék mily nagy viszhangra találnak, mutatja, hogy Magyarország katholikus társadalma és ifjúsága mindsürübben csatlakozik zászlójuk alá, hogy a jövendő társadalom elöharcosainak munkáját megkönnyítse, buzgalmukat fejlessze és erejöket növelje. A mozgalmak kiinduló pontja a budapesti sz.-Imre önképzö-egylet, melynek tagjai a magyar főiskolák látogatói sorából kerülnek ki. Ezen egyesület, hogy sokak által félremagyarázott célját ismertesse s dicséretes terveinek még több hívet szerezzen, 1902. évben május hó 11-én Esztergomba, a magyar katholikus világ szülővárosába jött, hogy első vándorgyűlését azon falak között tartsa meg, melyek közül első apostoli szent István királyunk intézte a legelső lépést a katholikus Magyarország és ebben a keresztény művelődés megteremtésére. A vándorgyűlés védnökségét Boltizár József püspök, érseki helynök és Horváth Béla főispán vállaltak el s mindketten kitüntető szivélyességgel fogadták a sz. Imre-egylet küldöttségét, saj^ nos azonban, egészségi állapota egyiknek sem engedte meg, hogy jelen lehessen sz. Imre ifjainak beszámolóján. Horváth Béla főispán meleg hangú levelet intézett Hollósy Ruppert fögymnásiumi igazgatóhoz, melyből kivehető azon őszinte sajnálkozás, mit érzett a fiatalság mozgalmával rokonszenvező főispán, hogy erős hülése következtében igéretét be nem vállthatja. Az ösz érseki helynök is az utolsó napig készült, hogy kedves tisztét elfoglalja, de ép az utolsó napon gyengélkedése miatt házi orvosa nem adta hozzájárulását, hogy a gyűlésen szerepeljen. Igy hát mindketten Walter Gyula praelatus-kononokot kérték és bizták meg a helyettesítéssel, ki is a valóban tiszteletre méltó szerepet a nála megszokott higgadtsággal töltötte be. Az ünnepély lefolyását illetőleg a következőket írhatjuk: A sz.-Imre-egyesület tagjai, szám szerint 130-an, diszes selyemzászlajuk alatt dr. Margalits Ede és dr. Czohor Béla egyetemi tanárok, Glattfelder Gyula a budapesti központi szeminárium, dr. Fieber Henrik a sz.-Imre internátus prefektusai, valamint Miklós Elemér az egylet elnökének vezetése alatt vasárnap reggel a budapesti nyugoti pályaudvarról útnak keltek a szent király váro'sa felé. És talán ugyanakkor Esztergomban is felkerekedett a tanuló ifjúság tanáraival együtt, hogy a budapesti vendégeket illően fogadhassa. A bencés fögymnásium derék igazgatójának jutót', ki legtöbb a rendezés fáradalmaiból, ki igazi odaadással, páratlan buzgalommal teljesítette a a sz.-Imre-kör minden kérelmét és jeles tanárlékszik, söt fel sem tudja érteni másnak hasonló csapás alatt való kínlódását, vergődését. Mindent felejtett, könnyen felejtett. A lánya akkor mégsem az ö fajtája. Hogy száguld az idő ! A történtek után két év múlott el. A csillag alatt még az özvegy asszony özvegy lányáról szól a nóta. Utolsó strófája. •> Incselkedő tavaszi szellő súgta ezt, mint nagy titkot a fülembe egyszer: — Az özvegy asszony özvegy lánya ablaka alatt kipp-kopp . . . férfi cipők lépegetnek. A cipők tulajdonosa magas, vállas barna hivatalnok. — És? — özvegy asszony özvegy lánya — nem tudja senki, csak én, — mindig ott rejtőzik az ablak függönyei mögött, ha a hivatalnok arra megy. Az öreg néne szava jut eszembe. Azt mondta a megvigasztalódni nem tudó fiatal özvegyről: az anyja fajtája. Én is csak azt mondom róla, mikor most a tavasz uj virágot fakaszt a szivében; az anyja fajtája. Múlván az idő, feled ö is. . . . F'eltünik talán, hogy egyik szereplőnek sincs neve ebben a nótában. Kik ők, mik ők, — kérdezhetik méltán. Megmondom, kik ők. Mink vagyunk, édes mindnyájan. Én, aki ezt írom, te, aki olvasod. Egyet nagyon jól tudunk: felejteni. Kiss Pál.