ESZTERGOM VII. évfolyam 1902

1902-06-15 / 25. szám

VII. évfolyam. Esztergom, 1902. június 15. 25. szám. ESZTERGOM POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. Megjelenik minden vasárnap. Előfizetési árak: Egész évre 10 kor. Félévre 5 kor. Egyes szám ára 16 fillér. Laptulajdonos és kiadó : Dr. PROHlSZKA OTTOKÁR. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Papnövelde, hová az előfizetések, kéziratok és hirdetések küldendők. Hirdetési árak: Egy háromhasábos petitsor ára 16 fillér. Többszöri közlésnél árkedvezmény. Mi az a „klerikálizmus?" Esztergom, június 14. (P. I.) A liberális tábor elcsüggedt és ö maga kezdi hirdetni, hogy: itt a vég! A liberális lapok nyíltan bevallják, hogy egész Európában, de különösen nálunk a liberalizmus : ))romladozó épület, melynek a belső pusztulását még csak külső máz fedi.c< (Montagblatt 1902. ápril. 21.) Mindenesetre a liberalizmus lovagjait, nem csoda, hogy bántja a szomorú kép és az, hogy az emberiség ébred, mert ezzel a félteke másik oldalán kezdődik a napnyugta. Jajgatnak az igaz; de hibáikat, ne mondjam bűneiket, megismerni korántsem akarják, mert: dacára annak, hogy az emberiség a liberalizmus lidércnyomása alól szabadulni óhajt, dacára, hogy ép a liberalizmus »áldásaival« (?) lakott jól az emberiség, ők a- liberalizmus bukását az emberiség számára végzetesnek tartják, mert ez szerintük csak a klerikálizmus. „felülkerekedését jelenti; ez most a ji.. : itt az ellenség! a klerikálizmus. Különösen a zsidó sajtó dobálódzik ujabban nagyon a »klerikalizmus« szavával. Jó lesz ebbe betekinteni, hogy hova sandit a majszter úr ezzel a szóval. Mindenek előtt nézzük meg, mit adott nekünk a liberalizmus? Romba döntötte a régi társadalmi épületet, mely ugyan reászolgált a javításra, de nem a ledöntésre. Ezzel első sorban letörte a tekintélyt; nem külömböztetve meg az embert a tekintélytől, elvetve ezt, az emberek egyenlőségét hirdette ott is, ahol kell a tekintély különíéleségének lenni! S hogy a földi tekintélyt könnyen letörje, a rombolást az égnél kezdte. Ahova a liberalizmus ért, ott első sorban a vallás átaljában, de különösen a katholicizmus szenvedett. Vagy nyíltan és nyersen, vagy burkoltan támadt, de rombolt " mindig. Az Isten tekintélye után az emberi tekintély — maga omlott szét, mint aféle mü, melynek a talapzatát feltúrják. A liberalizmus alatt megdőlt a társadalmi vagyon egyensúlya. A milliomosok mellett .ott a toprongyos éhező tömeg. A milliók csak úgy röpködnek és gazdagítják, kit ? — csak a liberálisokat. A töke túltengett, a munka rabság lett, az ember géprészszé vált, mely mig forog, olajjal kenődik, ha tört, öreg vasba jutott. A mostani gazdasági tönkrejutás a liberalizmus korszakában született. Az ö müve a korrupció ! A nagybani lopás, a nagy sikkasztás, a kiélt nagy, nagyobb és legnagyobb exisztenciák bukása, az a sok felvetett társadalmi piszok az ö kertjében termet*. Az ö müve az óriási adóteher, az ö müve a különféle monopóliumok néprabló és jogfosztó találmánya. A római zsarnok Cesarokat, mint emberbörbe bujtatott szörnyeket mutatják meg nekünk, de ezen zsarnokok közül egysem jutott oda, hogy a nép kenyerét megadóztassa és a koldus betevő falatjától adót kérjen! A liberalizmus alatt született a túlhajtott militarismus! alatta, amely a katholikus zárdák ellensége, gombamódra _ emelkednek a fegyenc-házak és börtönök. Ö elvetve az égi Istent, az észt isteniti — kénytelen a tébolydákat folyton épiteni! Hát ha az a liberalizmus oly jótevő, ember-emelő erővel bir, miért akarja azt a AZ „ESZTERGOM" TÁRCÁJA. IMA. XIII. Leó 25 éves pápai jubileuma alkalmából. Földnek, mennynek nagyhatalmú Ura, népek Istene ! Hő imával, esdekléssel Van az ég és föld tele. Halld kegyesen szózatunkat, Nemzeteknek szózatát: »Áldd meg Isten, szent Atyánkat, Népeidnek pásztorát 1« Glóriával vonjad Őt be, A ki oly sok éven át — Nem csüggedve, bizva, küzdött; Erted hősen harcba szállt — S megfogyva, de meg nem törve Védelmezte szent jogát. >Áldd meg Isten, szent Atyánkat! Népeidnek pásztorát !< Az egekben csendüljön meg A seráphok szent kara; Zugjon-bugjon hegyen-völgyön Hű népeknek szózata. — Hiszen mint egy hős, ugy küzdött Végig egy duló csatát. >Áldd meg Isten, szent Atyánkat, Népeidnek pásztorát!* Ki egyházad rabságáért Nem fogadta el a bért. Helyezz annak ma fejére Győzedelmi szent babért. A kin Érted s értünk rablánc Csörgött annyi éven át: — >Áldd meg Isten, szent Atyánkat, Népeidnek pásztorát !< Szent malasztod szálljon Rája, Önts beléje uj erőt! Hogy mint nyája hős vezére Döntse meg a vakmerőt, — Hogy rabláncát zúzza széjjel S visszanyerje ős jogát: — »Áldd meg Isten, szent Atyánknt. Népeidnek pásztorát I« Meggyfalvv V Levél egy ifjú tanítóhoz. Füledbe cseng még a professorod szava: s Önökre lesz bizva egy nemzedék java!« Mély értelmű szavak, vésd jól a szivedbe: Népnevelő lettél 1 — A kocka el van vetve . . . Előtted a pálya ismeretlen utja; Merre, hova viszen a sorsod, ki tudja? . . . Jövődön tűnődve magad előtt látod Egy falunak táját, s benn

1 kisded lakásod. Vágyad szerény ma még: egy szűkös szobácska. Könyvtár, baráti kör s — foly az élet játszva . . . Óh, mert szép s kellemes a falusi élet, Szelid változata érdekel majd téged. világ lerázni? miért félnek, miért jajgatnak az apostolai, hogy: vége a liberalizmusnak? Bizonyitsa be, hogy a fényes külső, a festett koporsó alatt rejlő féreg, hogy ép ez boldogíthatja a világot! Lám a börze milliói, a szinházak fénye, a bálok, a nagy emberek (?) fénye, ragyogása, a nagy sugárutak, a ragyogó paloták, mely a modern liberalizmus aerájában épültek — mellett miért nem boldog a magyar? Azért, mert a liberalizmus szellemileg és anyagilag csak rombolt és a népeket koldussá tette! azért: mert a világ látja és jóllakott vele, hogy csak a liberális matadorok boldoguljanak, akik mig Ők a publikumot nagy szavakkal etetik, a saját zsebeiket tömik meg és önzésüknek feláldozzák a világot. A liberalizmus maga adta ki a bizonyítványt arról, hogy ö a világnak nem kell már, hogy vele a világ jóllakott. Helyes ! beismerte a hibáját; de miért vádolja a »klerikalizmust ?« És miért mondja (Montagblatt loco ciL), hogy a klerikálizmus elszámolta magát akkor, midőn a liberalizmus letiprására felállt, mert ime, a liberalizmus haldoklik és született a . . . szocializmus, amely ennél rosszabb. Hm! lassan! hisz a szocializmus akkor született, midőn a liberalizmus virágjában volt. hisz a klerikálizmus még nem győzött, még a liberális uralom van a kormányon — különösen hazánkban — és ime a szocializmus réme már él. A hajléktalanok, az éhezők ezreit nem a klerikálizmus nevelte és ők vannak már ? És ki izgatja a társadalom ellen a szocializmust ? a liberális kor szülte nyomor! De már hová néz a sanda majszter ! A háborgó elemet tüzeli a liberalizmus ! BelÁrnyas temetőben, vagy az ország utján Sétálsz, s a táj képe: füzes az ér partján . . , Távolabb munkások beszélgetnek rólad, Jóleső viszhangként zeng feléd a szózat. S te közelebb lépve, kezet fogsz majd vélük, Mintha lettél volna régi ismerősük. És elbeszélgettek a világnak során . . . Okos szó megtermi gyümölcsét szaporán. Népünk érdekének előmozdítása, E nagy feladat vár a tanítóságra! Buzdíts, hass s földerül a boldog valóság; Nem lett ritka a nép kezébe — könyv, újság A téli estéken sem fogsz unatkozni: Pihenést, élvet nyújt a sok könyves-holmi. Csak arra vigyázz és korán tégy majd róla, Ne férjen közéjük Darvin, Büchner, Zóla . . . Mételyhintő mérgük

1 ne szívja be lelked, Hisz művük nyomán a hitetlenség serked. Aztán a sok eszme, a mi benned éled, S az örök tanulmány: a gyermeki lélek, Mind üdvös lesz arról, hogy elméledj bennük. Hivatással járó tisztünk, hogy keressük A helyes elveket s a mi célra vezet, Nevelni a jóra a kicsi gyermeket . . . Magasztos hivatás, szép s emelő, nemde? A nagy társadalom tekint le művedre ! Illő hát hogy lelked összhangzásban legyen Nevelő munkáddal, hogy a győzedelem, Mit kivívni vágyói, ne legyen csak muló, Hanem igaz, fenkölt elvekhez simuló; Ne legyen felszínes, rideg s mely csak vakít, De melyet meggyőzőn sugároz be — a hit.