ESZTERGOM VII. évfolyam 1902

1902-06-08 / 24. szám

VII. évfolyam. Esztergom, 1902. június 8. 24. szám. ESZTERGOM POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. Megjelenik minden vasárnap. Előfizetési árak: Egész évre 10 kor. Félévre 5 kor. Egyes szám ára 16 fillér. Iskoláink érdekében. Esztergom, június 7. (B. V.) Abból az örvendetes alkalomból, hogy biboros föpásztorunk Ö Eminenciája az egyházmegyei lelkészek nyugdijának rendezése ügyében a nyár folyamán egy, az egyházkerületek élén álló tagokból alakított ankét megtartását méltóztatott kegyesen elrendelni, mint annyiszor, ezúttal is felemelem szavaimat iskoláink külső és belső rendezésének ügyében. Hogy mi nekünk az iskola, azt mélyrehatóbban szükségtelen bizonyítgatnom ; de nem mulasztom el kijelenteni, hogy sokkal több, mint a protestánsoknak saját iskolái, melynek érdekében, ha azok veszélybe forognak, készek érte tűzbe is menni. Bámulni kell azt a kitartást, azt a szívósságot, azt a csüngő szeretetet, amelyet iskoláik iránt tanúsítanak. S mi? Sokszor megmondottam volt, hogy országos szervezetlenségünk miatt az 1868. évi népoktatási alaptörvény morzsáinak kegyelméből tengődünk. Meg merem őszintén és nyíltan vallani, hogy iskoláink nagyobb részének még jellegével sem vagyunk tisztában. S nem tudunk megbarátkozni azzal a gondolattal, hogy községi róm. kath. iskola nincs. Hiába minden ellenérv, az a közös - vélemény tartja fenn magát, hogy mihelyt akár történeti szokás, akár szerződéses viszonyból kiindulva a politikai község bizonyos competentiával járul az iskola fentartásához, az olybá vétetik, mintha a község volna az iskola fentartója, s mert az a fentartó, tehát községi róm. AZ „ESZTERGOM" TÁRCÁJA. Bossuet beszédei. A francia szellem legfönségesebb nyilvánulása, az értelmi műveltség magasztos ideálja: Bossuet müvei. Azért Franciaországban ezeket már a kis tanulókkal is olvastatják

; hogy a nagy eszmék fogalmára őket megtanítsák és a meglett korúak szüntelenül kezükbe tartják, hogy a köznapi életből lelküket az idealismus bájos magaslatára emeljék. Bossuet az emberi értelem és kedély csodás dicsősége és olvasása a művelődés egyik leghathatósabb eszköze. E nagy kincs jórészben számunkra is hozzáférhetővé lett. Acsny Ferenc, a győri fögymnásiumnak igazgatója ismét egy becses müvei gazdagította a magyar irodalmat, Bossuet dicsőítő- és gyászbeszédeit lefordította és a tanulmányozás megkönnyítése céljából tanulságos bevezetést, valamint néhány más beszédet csatolt hozzá az összehasonlításra. A szakszerű tudományos folyóiratok feladata és kötelessége lesz a müvet behatóan méltatni és a fordító érdemeit megkoszorúzni. E lap keretében azért csak két kérdésre nézve óhajtom véleményemet kifejezni, mely kérdések a Bevezetés gondolataiból támadnak és tisztázásuk felette fontos. Laptulajdonos és kiadó : Dr. PROHÁSZKA OTTOKÁR. kath. iskola. Holott nyilvánvaló, hogy a község, t. i. a politikai község, által fentartott iskola semmi körülmények között sem lehet felekezeti iskola. Nem akarják elhinni, hogy a község által nyújtott fentartási járulék, mint recomponsatiója az iskola, t. i. a kath. iskola működésének, másrészről pedig jogfolytonossága a népoktatási törvény keletkezte előtti róm. kath. iskolák létalapjának. Mert ezt csak senki sem lesz balga hinni, hogy az 1868. évi törvény előtt létező róm. kath. iskolák közös községi róm. kath. iskolák lettek volna. Hanem igen is kath. iskolák voltak és a »közsegi« jelzés csak azonosítása volt a hitközségnek, mely hogy volt és van is, mutatja, hogy az mindenütt képviselve volt és van ma is a templom gondnokával. Azonosítva mondom, mert az állam magában véve is kath. jellegű volt és mint ilyen államban a protestánsok külön kiváltságokkal birtak iskoláik kormányzatában. Innen értelmezhető tehát, hogy azoknak kizárólag »protestans« és nem »közsegi protestánsa iskolái voltak. Szóval nem vagyunk tisztában iskoláink jellegének mivoltával, mint ahogy nincs még maga a kultuszminiszter sem, ki azután is a dolgot, mint az esztergomi iskolákra vonatkozólag, akként ütötte el, hogy a jelleg használatát a »statusquo« tiszteletben tartandó viszonyában állapította meg. Ezen alapon azután majd minden iskolánk »statusquos« iskola és ha a közoktatásügyi kormány véletlenül eltekintene minden néven nevezendő »statusquotöl«, mint a minőt a törvény egyetlen szaka sem szenAz első, melyet ott kiolvasni vélek, az, hogy nem volna-e igen ajánlatos a szónoklati képzésnél a növendékeknek követendő mintául Bossuet szónoklását kitűzni? E kérdésre felelve először is : erősen különböztetek. A szónoklatban föltétlen, absolut mintát elgondolni is alig lehet, mert minden szónoklásban lényeges tényezők: a szónok egyénisége és a hallgatók jellege. Ezért ahány igazi szónok, annyiféle szónoklás. Mindegyike jól szónokol, de mindegyik »másformán«

; mint népiesen mondanók. Tehát ha egy tanuló, egy kezdő szónok előre meghatározott mintához kötné magát, elvesztené a szónokiasság legelső kellékét: a természetességet, az egyéniséget. Más művészeti ágakban megengedem az absolut forma létezését. Rafaelről mindenki mondja, hogy bírálaton fölül áll a festészetben. O a szépet olyan tökéletesen festette, hogy nem létezik elme, mely azt szebb alakban birná képzelni. Mindenki csak azt tartja kötelességének, hogy megértésére fölemelkedjék. És általában az igazi művész, aki nem megrendelésre dolgozik, nem tartja szem előtt az úgynevezett »közönseget«, hanem csak arra törekszik, hogy a lelke előtt lebegő eszményt minél tökéletesebben megérzékitse. A szónok azonban kivételt képez. Az ő feladata szintén az eszmény megvalósítása, de csak különleges, meghatározott hallgatóságának felfogásához mérten. Amely szónok nem igy tesz, az a levegőbe beszél, haszontalan a működése. Tehát szónok és hallgatóság: két egymásSzerkesztőség és kiadóhivatal: Papnövelde, hová az előfizetések, kéziratok és hirdetések küldendők. Hirdetési árak: Egy háromhasábos petitsor ára 16 fillér. Többszöri közlésnél árkedvezmény. tesit, azt vesszük észre, hogy iskoláink kath. jellege tulajdonképen csak álom. Nagyon jól tudják ezt a kir. tanfelügyelök, a körjegyzők és egyesek, kiknek a kath. iskola szemükben nagy szálka. El is követnek azután mindent, hogy a kath. iskolák alól a gyékényt kihúzzák. Erre nem egy, hanem rengeteg példánk van és csak tisztelettel kell adóznunk azok iránt, kik amennyire csak tudásuk, önfeláldozó munkásságuk, esetleg anyagi áldozatuk engedi, minden áron megmenteni törekednek az iskolát. Es sokszor bizony csak az anyagi tehetetlenségen és a szegénységen múlik, hogy meg nem menthetik. E mentő munka probjemájának megfejtése kívánatossá teszi azt is, hogy ,a kerületi tanfelügyelök is az egységes eljárás, az intézkedések egyöntetű foganatosítása céljából egy-két napon az egyházmegyei fötanfelügyelő elnöklete alatt közös értekezletet tartanának. Ezen értekezlet tárgya volna az összes népoktatási törvényeknek és a sarkalatos elvi döntvényeknek kellő megismertetése, egyes alternatívák fölötti vitatkozás és a felmerült, vagy tényleg létező dubiumokból való mikénti kibontakozásnak törvény szerinti értelmezése. Eltekintve az iskolák adminisztrációjára vonatkozó rengeteg anyagtól, az egy magában véve is oly anyaghalmaz és pediglen evidens értékű, melynek közös együttes feldolgozásától nem szabad visszariadni. Nem szabad, mert hiába mondják, hogy a kath. iskolákat jellegében nem bolygatják. tói el nem választható dolog a szónoklás művészetében. Ebből világos, hogy Bossuet csak olyan szónok előtt lehet minta, ki Bossuet hallgatóságát látja szószéke körül. Azokat az intelligens, tanult, és az elpuhultságig finom francia szellemeket, melyek XIV. Lajos fényes udvarának hatása alatt képződtek. Tehát hogy feltett kérdésemre feleljek : Bossuet szónoklását követendő mintául növendékeknek ajánlani nem lehet, mivel 1. ez igen magas nekik és könnyen egyoldalúságra vinnök őket, 2. sima, puha, erélytelen szónoklásra szokhatnának, mihez a legtöbb ifjúnak kiváló hajlama van, lévén az ilyen finom és »artatlan« beszéd mindig tetszetős a mai gyarló és kényelmes felfogású katholikusaink előtt. Nem tagadom azt, hogy Bossuetnek erélyes lelke volt a finom modor mögött, de azt tagadom, hogy sok Bossuet-féle lélek van. — A haszontalanul beszélő, a helyes modort el nem találó »szonokok« száma pedig : légió. — Már most az a kérdés, hogy milyen haszna van a magyar szónoklati irodalomnak Bossuet fordításából f Kiszámithatlanul nagy haszna van. Ismeretes dolog, hogy a magyar hitszónoklás terén alig találunk példát, melyben a vallás eszméit magasabb felfogású hallgatóság előtt, e kor műveltségi színvonalának megfelelőleg és a vallás fönségéhez illő módon láthatnék előadva. Azok a Szent István-napi és más előkelő alkalmakkor elhangzó szónoklatok többé-kevésbbé