ESZTERGOM VII. évfolyam 1902

1902-12-14 / 51. szám

sziv a melegségéből, olvaszsza más a jeget, nyúljon először más a zsebébe . . . Brr! El ! gyerünk ebből a hideg világból a szobába a kályha mellé s pattogó tűznél gyújtsunk rá e téma ropogósabb oldalára, mert tudom, hogy olvasóim sem szeretik a fent leirt hideg világot, és már puszta olvasásra is megkívánnak egy csésze teát, nem olyant mint a kaszinó böjti táncmulatságán tálaltak fel, hanem jó konyakos, Ízletes teát. teszem olyant, — bocsánat ez akaratlan reklámért, — mint a milyet Brutsy üzletében árulnak. A kályha mellé húzom a kis Íróasztalomat és képzeletben valamennyi olvasómat magam elé citálom, de főkép az esztergomiakat és kezdek egy kicsit kiszólni, — ne értsenek félre kérem, nem pletykázni, mert csak az a pletyka, ami távollevőkről szól — olvasóim mondom, képzeletben mind itt nyújtogatják tagjaikat a pöffeszkedő kályha mellett. Ugy kezdem, mint a kiszólásoknál illik : Tisztelet a kivételnek! — ugy-e fáztak uraim és hölgyeim attól a hidegségtől, melyet odakint saját közönyük dermeszt, melyben elalél, megfagy, meghal minden jó és szép ügy ? A jótékonyságot előhívó szózat ép ugy, mint a hiúság arcfestékével pingált mosoly; a művészettől elzárkózó, de a »müpártoló« jelzőt megkövetelő egykedvűség ép ugy, amint a pillanatra szalmaként fellobbanó érdeklődés. Ugy-e fáznak töle ? Saját lelkük ködétől, saját szivök jégcsapjaitól f Mi magunk csináljuk kérem a telet, mert azt tartjuk, hogy egy fecske nem csinál nyarat. Mind azt tartjuk, hogy egyedül nem törjük meg a közöny ködét, hát mindenki tétlenül marad. Vár mig más lép ki a közéletbe, mig a másik fogja ápolni a hitéletet, mig a másik kezdi meg a jótékonyságot; mig a másik pártolja a művészetet ; mig a másik kezd tenni. És igy — tisztelet a kivételnek — senki sem tesz. Marad minden a régi hagyományos esztergomi közöny, nehéz ködében. Ezzel szemben mi ujságrovó emberek ugy állunk itt, mint egy valósággal megalakult : ködvágó vállalat. Édes frázisokkal néha pedig simára csiszolt, de kemény gorombasággal döngetjük ezt a ködöt; elnevezzük a nemtörődömséget indolenciának, s olyan mélyen szurkálunk hegyes tollúnkkal a jégbe, hogy felsziszszen bele a közönség és mérgesen földhöz vágja az újságot, — még sem hajlik, még sem enged. , Templomba nem járunk, mert most télviz idején nem lehet a toaletteket mutogatni, mert nem kellemes, — de mert talán magunk lennénk ott! Alamizsnát nem adunk, mert ha más nem ad, a mi filléreink nem mentik meg a nyomorgót ugy sem! Köztevékenységre nem lépünk ki, mert csak magunk ugrálnánk e téren s könnyen bohócnak tűnik-fel az ember, a tétlen többiek előtt. Színházba nem megyünk, mert vidéki színészeket nem nézünk meg, ha meg fővárosi művésznők jönnek, drámát adnak, sirni nem megyünk. Aztán meg a helyárakat is felemelik! Ne a direktor emelgesse a helyárakat, de a művésznő emelgesse a — bokáját! És igy tovább . . . mindenre van kifogás. Ugy-e kérem szeretve tisztelt olvasóim, már nagyon meleg van itt a kályha mellett? Vissza kívánkoznak a hideg ködbe, mert a kályha kipirult s vele az arcunk is ég . . . Oah ! — de meleg van! Tehát csak még egyet mondok. Most már hízelegni akarok: oly szép az arcokon a rózsa. Még a szégyen pirja is szép. Tessék csak tükörbe nézni, vagy ha az nincs kéznél •— tessék elől kezdeni ezt a vasárnapi levelet. Ebben mindenki meglátja magát, a piruló bűnös közönyt, a lélek vadlúdhangjai mellett az égető hideg telet, mitől fázott, de már melege van. Most pedig, miután azt hiszem eléggé befűtöttem önöknek kedves — tisztelet a kivételnek — dermedt lelkű olvasóim, magamat máskorra is figyelmükbe ajánlom azon legutolsó megjegyzéssel, miszerint csalódik mindaz, ki magát a megtisztelt kivételnek tartja, mert aki már tett valamit a jó ügyek érdekében, épen nem tett még eleget emberi hivatásának. Mig él, mig öntudata van, mindég tehet, és ha mindenki tesz ? . . . Máskép lesz ! Lyza. Szociális feladataink. 2. Ifjúsági egyesülelek. (Ps. Gr) A kié az ifjúság, azé a jövő. Ki ne remélne a jövőben? Hisz a jövőbe vetett remény tartja bennünk a lelket és buzdit, serkent uj munkára, kitartásra és küzdelemre. Akarunk jó jövőt, jobb kort, jobb embereket, jobb társadalmat, jobb hazafiakat ? Ha akarunk, akkor neveljünk ifjakat, kik erősek legyenek, mint az oszlop, nem pedig mint az ingadozó nádszál. Ha a magyar társadalmat újjáteremteni akarjuk, akkor szükségünk van szent Imrére, szent Alajosra. Ha a magyar ifjúság szent Imrét utánozza, akkor velünk fog küzdeni az egyház, társadalom, haza megmentésén. Szent Imre szelleme örömmel tekint le reánk, mikor látja, hogy mi vesződünk az ifjakkal. Hogy ez hálás dolog, utal a német ifjúsági egyesületekre, ahol összesen 2000 ifjúsági egylet van 240000 taggal! Kedves magyar hontársaim! Ne ijedjetek meg, hogy nektek még csak 12 van 900 taggal; majd lesz, csak dolgozzatok! A Sz.-Imre-Egylet egykori vezetője a jó, derék gróf Zichy János egy felhívást bocsátott ki a katholikus ifjúsági egyesületek alapítására. Nagyon Örülök neki, mert valóban szomorúsággal tölte el szivem az, hogy a kultuszminiszter vallástalan egyletekbe akarja sorakoztatni az ifjakat. Újra egy ok, hogy egyesüljetek, áldozzatok pénzt és fáradságot, hogy minél előbb és több kath. ifjúsági egyesületet alapítsatok. Látom, már lángol szivetek, szemeitekben tüz ég s készek vagytok mindenre, csak felvilágosításaimat várjátok. Először is halljátok, hol és milyen ifjúsági egyleteket kell alakítani. A városokban legszükségesebb. De mivel itt több társadalmi osztály tagjai együtt vannak, ugy az önérzet és önbecsülés emelésére szükséges földmivelö, inas, kereskedő és legény egyesületeket szervezni. A falukon azonban, mivel csak egy osztály van, a földmivelők fiait kell összegyűjteni. Az egyesületek feladata a következő: 1. valláserkölcsi nevelés, 2. szellem- és szakképzés, 3. gazdászati és szociálpolitikai iskolázás, 4. szórakozás és mulattatás. 1. A valláserkölcsi nevelés a legfőbb és legszentebb feladat. Ez az, a mi az ember egész jövőjére befolyással van, ettől függ, hogy jó, becsületes derék ember lesz-e az illető. Mert ép az ifjúkorban uralkodnak a legveszedelmesebb szenvedélyek, melyek leküzdésére sok, erős, hatalmas motívumokra van szükség. Erre szolgálnak a vallástani előadások. A templomban ezt nem lehet mind elvégezni, tehát az egyesületekben kell. Nagyon helyesen tett a kath. legényegyesületek központi bizottsága, mikor a katechizmus oktatását behozta az egyletekbe. Vigyázni kell azonban az előadásra. Nem kell túl sokat moralizálni, mint inkább filozofálni. Mert az előbbi kissé unalmas, az utóbbi azonban érdekes és az előbbire biztosan elvezet. Apologetikus szempontból tehát. Egyszerű, érthető módon a józan logikus sorrendben kell tanítani, különösen tekintettel az ellenvetésekre; ezek elöl nem kell kitérni, hanem velük szembeszállni és a mi a fő, ugy visszaverni, hogy az ifjak semmi kétséggel se legyenek az igazság iránt. Különösen kiemelendők a következmények hogy szeretni kell az apát, anyát, társadalmat; azok iránti kötelmeket; mit kivan tőlünk a haza stb. 2. Szellemi és szakképzés. A nagy nemzetgazdászati harcokat csak erös, egészséges, józan és müveit nép tudja megküzdeni. Mi annak az oka pld. hogy Németország gazdaságilag a legelső állam ? Az, hogy népe egészséges és józan eszű, komolyan törekvő és szellemileg munkás. Annál szomorúbbak a viszonyok Magyarországon. Képezzétek, tanítsátok tehát a népet! Az ifjakkal kezdjétek meg, akik majd a jövendő keresztény Magyarország alapkövei lesznek. E célra tartsatok az egyletekben tanitó felolvasásokat. Földrajz, történelem, művészet stb. elég tárgyat szolgáltatnak felolvasásra. Városokban jó, ha több egylet vesz egy laterna magiká-t s ezzel képeket is mutogatnak mindjárt; ezekkel még az előkelőbb közönséget is megnyerhetjük. Ez óriási vonzó erőt gyakorol. Csak próbáljuk meg. Vagy lehet ugy is segiteni, mint München-Gledbacbban teszi a központi titkári hivatal a «Volksvereine számára, hogy kikölcsönzi a szomszédos helyekre egy-egy előadásra. Képeket adni a felolvasáshoz nagyon praktikus pedagógikus eszköz is. Például a kártékony állatokról tartok előadást. Képekkel mindjárt mutatom, hogy néznek ki. Ez óriás hatást idéz elö. Vagy pl. a legényegyletben a házakról tartatok kultúrtörténeti előadást, most ahhoz képeket adtok a történet előtti házakról, a cölöpépitményekröl, a római házról, a vadak kunyhóiról, a középkori házakról stb. Majd meglátjátok, mit értek el! A szakképzés szintén fontos és szükséges, mert ez által az illető osztályt és az illető tagokat erősen a pályához fűzitek, a mi által tökéletesebb munkára teszitek őket képessé. Igy pl. falun hogyan kell jobban szőlőt gondozni, városban pompásabb cipőt csinálni. Természetesen igyekezniük kell az elnököknek, hogy jó gazdák vagy iparosok tartsanak ilyen dolgokról előadást. 3. Gazdasági és szociálpolitikai. Az ifjakat meg kell tanítani a pénzzel csinnyán bánni, nem minden rossz dologra kiadni, nem elkártyázni, vagy elmulatni. Meg kell őket tanítani a takarékosságra és pedig rendszeresen, a krajcáros takarék által. Ez abban áll, hogy az ifjak minden hét végén (vasárnap) azt a pénzt, amit kapnak, vagy keresnek, az elnöknek adják és ö minden hónapban, ha sok, a rendes takarékba, ha kevés, a postatakarékba helyezi el. Majd meg kell őket tanítani a könyvvezetésre is, mert a jó gazdálkodásnak ez az alapfeltétele. A szociálpolitikai cél abban áll, hogy megismertetitek ez ifjakkal az állásukra vonatkozó törvényeket és az egyleti életet. Ez nagyon fontos, hogy azután majd ha felnő, a kath. körökbe, szent Vince-egyesületekbe stb. ö is beiratkozzék. Igy neveltek majd jó tagokat a jövő egyletei számára. 4. Szórakozás, mulattatás. Ennek háttere az úgynevezett vasárnapi «flancolas.« Vasárnapon a legtöbb ifjú szabad, igy ha nem talál jó helyet, rossz helyre megy; ezeket az ifjakat tehát el kell vonni e rossz helyekről, a korcsmáktól stb. De ha ezt meg akarjátok tenni, akkor adjatok nekik más, nemesebb szórakozást. Az előbbiek már erre szolgálnak. Továbbá hasznos még játszani (labdázás, sakkozás, dominó stb.) kirándulni egy szép helyre, ott pl. uzsonnát enni, tornázni, versenyfutást rendezni stb.; színházat rendezni, ezzel az egész falut odavonjátok és ök is nemesülnek; éneket tanítani. Zenét (fuvó-hangszerekkel) szintén taníthatnátok. Olaszországban, Németországban minden faluban van zeneegyesület; a tagok már gyermekkorukban kezdik a tanulást. Nem tehetnétek ti is ezt? Ime, majd mindent elmondtam, amire szükségtek van. Most pedig felhívom figyelmetek még egyszer s kérlek benneteket, ti nép vezetői, tekintsetek mindarra, amit mondtam, akkor belátjátok, hogy ha mindazt megteszitek, az egész mai elmaradt Magyarországot átalakitjátok. Levél a szerkesztőhöz. Mélyen tisztelt Szerkesztő ur! Becses lapjának mult számában a vezércikk egy oly nagy érdekről szól, mely a mennyire méltó a cikkírónak buzgólkodására, annyira nem kerülte el az esztergomi iparosoknak s nevezetesen az esztergomi ipartestületnek figyelmét. Hogyne éreznők mi mindnyájan, hogy az iparostanoncokat sokkal jobb s lelkiismeretesebb gondviselésben kell részesítenünk, mint ahogy ezt eddig tettük, s nevezetesen át vagyunk hatva mindnyájan annak a szükségességnek eleven érzetétől, hogy első sorban a vallásos nevelésre kell itt is a fősúlyt fektetnünk. Igen, mi ezt érezzük; de nemcsak érezzük, hanem ki is lépnünk e nagy szükségletnek érdekében, csak azután koronázná is siker a mi igyekezeteinket, kiváltkép pedig