ESZTERGOM VII. évfolyam 1902
1902-12-07 / 50. szám
szélek, mert járok máskor is, máshol is színházba. A Múzsa egy kézmozdulattal elbocsátott, s mire magamhoz tértem merengésemből, ott ültem ismét a teremben, a széksorok üresek voltak, a függöny leeresztve s a szolga ép akkor fújt el egy petroleum-lámpát. Nem ámbra-illat volt, kormos füst, s mivel ez jobban fojtogatott, mint a Múzsa keresztkérdései, megszöktem a teremből, hogy egy pohár sörrel leöblítsem az alboráki torkomra szorult keserűséget. Klió. A valóságban. — Beküldetett.* — Vargyas Endre, Esztergom vármegye kir. tanfelügyelője az »Esztergom« legutóbbi két számában foglalkozik az általa kért visitatio canonicák jogosságával, másrészt pedig mentegetni igyekszik magát az elközösités és államosítás vádjával szemben. Az igazat megvallva a két cikk olyképpen lett megírva, hogy ha az olvasó a t. kir. tanfelügyelő úr működését közelebbről nem ismerné és alkalma nem lett volna a kulisszák mögé pillantani, bizonyára teljesen igazat adna neki és még indignálódnék is felette, hogy miképen is lehet az ilyen kir. tanfelügyelőt megtámadni. A dolog a valóságban egészen másként áll. Ami mindenek előtt a törzskönyvek szerkesztésére vonatkozó állításait illeti, úgy e sorok irója a legilletékesebb helyről vett információk alapján a leghatározottabban állithatja, hogy a hivatkozott 1883. évi miniszteri rendelet nem effectuáltatván, az egész elaboratum akkor dugába esett; tehát mindaddig, amig ujabb miniszteri rendelet erre nézve kiadatni nem fog, a kir. tanfnlügyelö által a visitatio canonicákból kért adatok kiadása töle joggal megtagadható. Tehát nem törzskönyvekről van itt valóságban szó, hanem az iskolák úgynevezett »jogi elbírálásáról, amelyekre vonatkozó adatok kiadására pedig semminemű törvény és miniszteri rendelet által kötelezve nem vagyunk és ezt oly könyedén azért se tegyük, mivel a kir. tanfelügyelő úr mindama iskolákat, amelyekre nézve a visitáció canonica azt tartalmazza, hogy azokat a község építette, községi iskolákká declaráltatni akarja. Ami a másodikat illeti, hogy t. i. a kir. tanfelügyelő úr sajnálkozik a kath. hitközségek szervezetlensége és ebből kifolyólag iskoláink pusztulása felett, egész helyes; de a gyakorlati életben tényleg az bizonyult valónak, hogy a kir. tanfelügyelő úr oly szívesen használja ki a kath. iskolák államosítására éppen a kath. hitközségek szervezetlenségét és nála nem lényeges, amit ő annyira hangoztat, a valóságban az, hogy mindegy az. bármilyen jellegű, csak jó iskola legyen; sőt ahol a plébánosok megmozdulván, szabad útat ezeknek a terveinek nem engednek, ezek minden törekvéseit meghiúsítani igyekszik. Visszatetszését fejezi ki a jegyzők előtt, hogy miért engedték e régi iskolákat a betétszerkesztéskor a kath. egyház nevére iratni. A hálás médiumoknak bizonyulókat pedig mindenkép tüzeli a kath. iskolák keletkezése ellen; a régi iskolákat majd ilyen, majd pedig amolyan ürügy alatt bezáratni akarja, hogy azután a községek által felépíttetvén, községi iskoláknak declaráltathassa. Söt bizonyos körben egész határozottan odanyilatkozott, hogy kezdettől fogva legelső törekvése az volt, hogy Esztergom vármegye összes iskoláit elállamositsa. Tehát nem úgy, amint a kir. tanfelügyelő úr rebesgeti, hanem egészen másként áll a dolog a valóságban ! Köz harcos. HIREK. Dőre világ. Elnézem a bankárt, hogy dúskál a pénzbe'. Nagyurat, ki vagyont költ a szeretőre; Mágnást amint lelő kincset érő lovat, Úri hölgyet, amint tart gavallérokat... Elnézem a népet, verejtékez, izzad; Szegény tisztviselőt, amikor kuporgat, Mesterembert, kalmárt mint küzdenek egyre. Szegény özvegyasszonyt férfi módon küzdve. Rang, hatalom, kincsek, hogy szerte gurulnak, Milyen szerepe van egy hitvány golyónak! Kipusztul a mágnás, megszökik a bankár, Vénül az úri hölgy, bizony kár, bizony kár, Hogy a pénz s vagyonnak nincs előttük becse, Eldobja magától, kinek jut belőle . . . Pereg a dob, szól a harsány kikiáltó : Eladó itt minden, ami van az mind jó ! Hullnak a koronák, szomorúan csengnek. Koldusbotot vágni mindig többen mennek ... Uri mód — szegény mód. dőre mind a kettő, Hogy jutottunk bele, tudj' a jó Teremtő! D'or. Művész-esték. Szerdán és csütörtökön este ünnepe volt az esztergomi színházlátogató közönségnek, mert, miként előre jelentettük, ezen estéken lépett fel a helyben működő színtársulatnál Porzsoltné Lukács Juliska asszony, a budapesti népszínház kiváló drámai művésznője. Báródi Károly igazgató áldozatokat hozott és egyesek közbenjárásával vendégszereplésre Esztergomba hivta a művésznőt és ezzel felejthetetlen élvezetet nyújtott a város műértő és intelligens közönségének. Voltak olyanok, kik az esztergomiaknak minden tekintetben és alkalomkor tapasztalt közönyét kedvetlenségükkel és saját nemtörődömségükkel is még fokozták, mégis az igazi művészet varázsa és egy-két lelkes művészbarát oly közönséget yitt az utolsó időben gyéren látogatott színházba, a milyent ott látni még nem igen lehetett. A város nagy intelligenciája az első sorokat sűrűn megtöltötte, s csak azok hiányoztak onnan, kiket a mostanában oly sűrűn előforduló halálozások gyászbaboritottak, no meg azok, kik zergelábon ugráló és hamis hangon sipitó brotlit és zengerajokat jobban kultiválják, mint az igazi istenadta tehetségeket. Az első estén Rákosi Jenő parasztdrámája, a »Magdolna« került szinre, a címszerepben a vendégmüvésznövel. Megjelenésekor zajos taps fogadta Porzsoltnét s a tapsok között egy remek babérkoszorút nyújtott fel a közönség, melynek széles nemzeti szinü szalagján aranybetükkel volt irva: »P. Lukács Juliskának az esztergomiak.« Az esztergomi színházakban már rég nem játszott nagy művésznő s azért mintegy elbűvölten nézték a remek alakítást. Az ünnepelt pesti szép asszony egyetlen tekintetével meghódította a közönséget és a lélekrázó jeleneteket oly művészettel, oly természetes, minden túlzástól ment módon domborította ki, hogy a közönség elragadtatva tombolt az ünneplésben, és minden felvonás után ötször-hatszor kitapsolta. P. Lukács Juliska az esztergomiak hódolatával meg lehet elégedve, mert a sürü, kitörő tapsnál is jobban beszéltek a szemek, melyek sokszor könybe lábadva tapadtak minden mozdulatára, és suttogását, hangját a szivekkel hallgatták az emberek. Meg kell említenünk, hogy e darabban a kis Magdus szerepét Cserey Irma, a miskolci színház szubrettje játszta. Budapestről jött s Porzsoltnét kisérte ide. A darab többi szereplői közül Radványit (Laci) és Nyitrait (Siskó) dicsérjük meg leginkább. Ezen első estén látszott, hogy e két jó színész teljesen bele tud helyezkedni abba a keretbe, melyben a vendégmüvésznö mozog. Cserey Irma Magdus szerepében kedves volt, öt is megtapsolták és virágot is kapott. A második előadás a »Vasgyaros« szintén jól sikerült. Az ünneplés, a taps, a sok-sok kihívás megint ismétlődött. Porzsoltné Ciaire szerepében remekelt ezen este. Ohnet e régi szép darabját már annyiszor adták itt, hogy rendes körülmények között nagyon kevesen lettek volna, de a vendégmüvésznőt sokan megnézték, ismét szép előkelő közönség jött a színházba. Lukács Juliska remek játékával és gyönyörű öltözékeivel egészen lázba ejtette a közönséget. Felvonások után ismét többször előhívták és megéljenezték. A felvonás elején egy fehér szegfű csokrot nyújtottak fel a színpadra. Porzsoltné partnere Radványi volt, ki Derblay szerepét kifogástalanul söt oly jól játszotta, hogy bármely fővárosi színpadon megállná helyét. Sokat mosolygott még a közönség Nyitray Moulinetj ének. E két előadás emléke soká megmarad az esztergomiak lelkében s ha Lukács Juliska ezentúl többször is ellátogat Esztergomba szívesen fogadjuk. (a) * Az Oltáregyesület nyilvános istentiszteletét folyó hó 14-én tartja a vizivárosi zárda templomában. Előtte való napon délután 5 órakor litánia van, mely alatt a hivek a sz. gyónást végezhetik. Az imádási napon pedig 1 / 2 7, 8, 9 és 10 órakor szent mise, délután 5 órakor szent beszéd és litánia. * Kettős eljegyzés. Dankó Sárika és Stoíczenbach Gyula, Dankó Katinka és Erdős Ödön jegyesek. * December 8-án a vízivárosi zárdatemplomban délután 5 órakor ünnepség lesz. Prédikáció, letenye, utána pedig az irgalmas nővérek fogadalmainak megújítása. A nyolcadban pedig naponkint délután 4 órakor áldás. * Meszéna János f. Esztergommegye és város általánosan tisztelt nagy alakja szállt sirba e héten Meszéna Jánosban. Nagy idők tanúja volt, s a megye nagy küzdelmeit, fénykorát, pusztulását és újjáéledését mind átélte. A közérdek, a politika, a jótékonyság mindig a szereplés szinterén találta. Az öreg úr több város díszpolgára, Esztergom egykori követe, táblabíró, alispán, majd törvényszéki biró volt. 94 éves ideje alatt, változatban gazdag életéről mai tárcarovatunk hü képet fest. Temetésén az egész város és megye értelmisége ott volt s a fáklyákat egyrészről Andrássy János alispán, B. Szabó Mihály főjegyző, Hamar Árpád vmegyei árvaszéki elnök, másrészről Vimmer Imre polgármester, Niedermann József rendőrkapitány, dr. Földváry István főügyész vitték. Koszorú-erdő borította a koporsót és közte ott volt a megye, a város és a kaszinó kegyeletének virágjele. * Az Új főügyész. A király az igazságügyi miniszter előterjesztésére a Pongrácz Jenő távozásával megüresedett győri kir. főügyészi állásra Kiss József pozsonyi királyi ítélőtáblai birót nevezte ki. * Eljegyzés. Sághy József, a Buzárovits-cég könyvkötészetének vezetője nov. 30 án tartotta eljegyzését Klopsch Malvin kisasszonynyal, Klopsch Károly, a Rigler-gyár hivatalnokának leányával Budapesten. * Vasutigazgatósági ülés. Tegnap, szombaton az Esztergom-Füzitöi Vasut-Részvénytársaság Budapesten igazgatósági ülést tartott, melyre városunkból Andrássy János kir. tanácsos, alispán és Vimmer Imre polgármester utaztak le. * Özv. Buzárovits Gusztávné gyásza. Gloger József, özv. Buzárovits Gusztávné édesatyja halt meg e héten. A régi világ jó alakja volt az öreg ur, ki bár édes nyugalmat élvezhetett volna, mindég talált valami tenni valót a nagy üzlet körében s dacára 81 éves hajlott korának, naponkint nagy sétákat tett. Még az utolsó napokban is eleven és fiatalos kedélylyel vitatkozott és a legjobb erőben volt és igy érthető, hogy a hirtelen jött haláleset, mily megdöbbentő csapást mért a hozzátartozókra. A lesújtott család a következő szomorú értesítést adta ki: »Alulírottak az összes rokonok nevében is, fájdalomtól megtört szívvel jelentik a hön szeretett és legjobb édesatya, nagyapa, illetőleg dédapa és rokon Gloger Józsefnek folyó évi december hó 2-án, délelőtt 11 órakor, életének 81-ik évében, rövid szenvedés és a haldoklók szentségének ájtatos felvétele után történt gyászos elhunytát. A boldogult hűlt teteme f. hó 4-én, d. u. S 1 /^ órakor fog a Jókai-utca 162. számú házból a szab. kir. városi sírkertben levő családi sírboltba örök nyugalomra helyeztetni. Az engesztelő szent miseáldozat pedig folyó hó 5-én d. e. 9 órakor fog a belvárosi plébánia-templomban a Mindenhatónak bemutattatni. — Esztergom, 1902. december 2. — Az örök világosság fényeskedjék neki ! — Özv. Buzárovits Gusztávné szül Gloger Riza, Gloger Antónia gyermekei. — Philipp Konrádné szül. t Buzárovits Margit és férje Philipp Konrád, dr. Ágoston Péterné szül. Buzárovits Auguszta és férje dr. Ágoston Péter unokái és unoka-vejei. — Philipp Kornélka, Philipp Józsika dédunokái. « * Nem áll meg a gyorsvonat Nánán! A kereskedelmi miniszter tudatta a várossal, hogy a gyorsvonatok kérelmezett megállását nem rendelheti el. A 104. és 107. számú gyorsvonatok tehát tovább is fütyölnek Nánának. * A szegényekért. Niedermann József rendőrkapitány előterjesztésére kimondotta a város tanácsa, hogy a Fáry-kut átellenében levő »Haaghegyi« erdörészben a sügekészitést elrendeli és a termelt sügét a szegények között kiosztja.