ESZTERGOM VII. évfolyam 1902

1902-11-09 / 46. szám

bolygó, erősödő és gyöngülő árnyvonalak rajzolódnak, majd alakba formálódnak, s végre ott lebeg egy emberi alak, körülvéve sajátos ragyogó fénytől. Hangos felkiáltások, össze-vissza imádságok hallatszottak, és sokan az oltárhoz tódultak. A bajóthi pap csitította a népet és maga is nézte a különös jelenséget, de ö csak oly homályosan látta, hogy inkább csak sejteni vélte. A nép azonban látta és igy az egész falu a templomba vándorolt és mindennap ott lakott, mig csak a szentséget nem látta. Nagy izgalom uralkodott az egész faluban, s már a környéken is híresztelték, hogy Bajóthon csoda történt. Mert a jelenség tényleg megvolt, s bármennyire kutatták okát, természetfelettinek látszott. És ezzel szemben a bajóthi pap maga sem tudta mit csináljon. A népet intette, hogy ne túlozzon, hiszen ö is lát valamit, de ilyen dologban sokszor nem lehet a szemnek hinni. De a jó bajóthiak annál inkább tódultak a templomba és nézték a különös csodát, mig nem a plébános Esztergomba jött, s az itteni szemináriumban többeket felkért, hogy mentiének ki Bajóthra megvizsgálni a különös esetet, mert ö nem hisz a szemeinek. A papnevelde aligazgatója és a tanulmányi felügyelő erre kimentek és ök is látták a különös árnyrajzot. Oly határozottan, oly világosan, hogy mintegy 15 percnyi szemlélet után, szinte csodára gondoltak. Azonban alaposabb vizsgálat tárgyává tették a monstranciát. A népet el kellett távolítani a templomból, s igy többféle oldalról nézték és különféle helyzetbe állították a szentségtartót s igy rájöttek, hogy azt a szabályos emberi alakot az ostya körül lévő cifraság árnyéka rajzolja az oltár gyertyáinak fényében. De oly csodás, határozott vonásokkal és különös fényveréssel, hogy az elfogulatlanabb szemlélőt is órák hosszáig ringatná csalódásba, s bárki is természntfnletti tüneménynek magyarázná. A vizsgálat eredményét a nép váltakozó hangulattal fogadta, és sokan még most is hisznek a csodában, ami pedig, mint láttuk, teljesen ki magy árazódott. Azonban van Bájóthon egy másik csoda, ami aztán valóságos élő csoda. Ez már nem a templomban van, hanem a községházán és nem is hoznánk öt az előbbivel összefüggésbe, ha ö nem tolakodik a szentség elé. Ez a csoda, ismét közigazgatási, maga a bajóthi jegyző úr. A nevét sem tudjuk s csak a panaszok után irjuk meg, hogy a tekintetes úr anélkül, hogy maga Megismerteti vélünk a szentírást és a vallásosság szépségét. A Tisztelendő Úr gyönyörű beszédjének hallatára érzem, tudom, hogy a szűz Mária köztünk van és ö sugallja a szép gondolatokat, amiket ott hallunk. És mi lányok erősen érezzük azt, hogy egyedül csak szent Anyánké vagyunk, lelkünk és szivünk egészen felemelkedik hozzá és ilyenkor oly különös érzés tölti be egész léi nyünket, oly megelégedettek és boldogok vagyunk ! Megtanuljuk a jó és helyes könyvek megválasztását, hiszen van könyvtára is a kongregatiónak, az pedig mind keresztény jellegű épületes könyv. Ily könyvek olvasása pedig nemesiti szivünket, lelkünket, fejleszti nemes ízlésünket és a mi a fö, megerősít hitünkben, erényeinkben. Azután a színdarabok helyes megválasztása is nagyon fontos, mert amennyit egy jó darabból tanul egy ifjú, annyira káros hatással van lelkére egy rosz irányú színdarab megtekintése. Aztán a bálok, mulatságok és zsurok túlságos hajszolása mennyire káros egy fiatal lélekre ! Hogy tudjon egy báloktól kimerült lány imádkozni ? Szűz Máriához emelkedni ? Hogy legyen olyan leányból »igazi nö«, a megnézte volna a különös jelenséget, mely, mint mondtuk értelmesebb embereket is zavarba hozott, leszamarazta a népet és beállított hivatalos ábrázattal a sekrestyébe és kérdőre vonta a papot. Az ö tudomása szerint arra, — úgymond — hogy egy pap az Oltáriszentséget kitegye, egyházmegyei engedély kell, van-e tehát a főtisztelendő úrnak erre joga ? (Októberi utániakra ?!) És ezt ö tekintélylyel kérdezhette, mint ahogy a kisbirókat vonja felelőségre. A bajóthi jegyző nagy úr lehet azon tájon s ez az eset mutatja, hogy magát egészen a törökvilágban képzeli, mikor a defterdárok is beleszólhattak az egyház jogaiba, pediglen ezek sem voltak nagyobb urak, csak egyszerű adószedők. A bajóthi jegyző úr még tovább is ment. Azt mondotta, hogy a főtisztelendő úr izgatja (?) a népet, s végül, hogy ö látni akarja a csodát, hát mutassa meg neki. Én e sorok irója tisztességgel maradjak a tekintetes úr becses személyisége iránt, de ha a pap vagyok mutattam volna neki csodát. Rögtönöztem volna egy kis spiritiszta mutatványt, melyben repülő frakkot is látott volna. Hogy jön a tekintetes ur a marhalevelek ellenőrzése mellől a sekrestyébe vizsgálódni? Mert nem tudom viccet akart-e a tekintetes ur elkövetni, vagy egy nagy baklövést tett, söt talán duplázott is. Akár mint van, sajnálatos jelenség, a bürokratizmus túlhajtott ellenőrzési mániája ez a második bajóthi csoda, mely gondolkozóba ejt és ha közelmultat hozzá vesszük, ugy igazán el is mondhatjuk, hogy egy idö óta nagyon a papokra szabadult az esztergomi közigazgatás. Dr. Klió. Párkányi dolgok. A párkányi tömeges iskolamulasztások és iskolakerülések ellen szakadatlanul folyik a küzdelem. Igaz, mindeddig nincs semmi eredmény, de a tanítótestület nem adja fel a reményt, mert erősen meg van győződve, hogy a legnagyobb hanyagság s megcsontosodott nemtörődömség felett is győzedelmeskednie kell a kitartóan hangoztatott igazságnak, jognak és törvénynek. Legújabban a következő sürgető sorok érkeztek Vargyas Endre, kir. tanfelügylöhöz. Nagyságos kir. Tanfelügyelő Úr ! Alulírottak, mint a párkányi róm. kath. népiskola tanítótestületének tagjai, kik a nagyközségünkben meghonosodott rendkívül nagymérvű iskolamulasztásokat tovább tűrni nem akarjuk, az ki nem tud imádkozni! És hogyan legyen a társadalom boldog, ha nincsenek »igazi nök« ? Lányok, ha tudnátok, mennyire részesek vagyunk mi az emberiség boldogitásában, akkor többet foglalkoznátok a lelket nemesítő komolyabb dolgokkal. Nem elég az, hogy fessek, sikkesek és úgynevezett »modern« lányok vagytok, ez vajmi kevés ahhoz, hogy a felebarátainknak hasznos, Istennek tetsző életet éljünk. Nekünk dolgoznunk, lelkünket művelnünk és vallásosnak kell lennünk első sorban, — és hogy ezt megtanuljátok, ehhez erősítést nyerjetek, járjatok el a kongregatióba és hallgassátok meg a szent beszédeket. Ha igazi és müveit nök akartok lenni, legyetek nőiesek, türelmessek és vallásosak és erre megtanít a »Maria Kongregatió«. A szent beszéd után, amiből ezeket és még nagyon sok jót és nemeset hallottak, tanultak a lánykák, ismét letérdelve a szent anya szobrához hálás szívvel köszönik meg azt a kegyelmet, hogy ök »Maria gyermekei!« Az ima után átszellemült lélekkel lépnek ki a mindennapi életbe, a világba az igazi lányok . . . Kriegs-Áu Mella. alább következő jelentést és kérelmet bátorkodunk Nagyságod elé terjeszteni. Megtettük ezt már a mult évben is; de, minthogy a nagyságod nevére címzett és ajánlva küldött levélre választ sem kaptunk, azt kell gondolnunk, hogy az valamely ismeretlen oknál fogva Nagyságod kezébe nem jutott. Minthogy továbbá a viszonyok mostanáig sem változtak és mi teljes jogunknak de egyszersmind szigorú kötelességünknek érzetében mindaddig nem akarunk nyugodni, míg a szomorú helyzet nem javul: igen-igen kérjük Nagyságodat, hogy jelen sorainkat a tavalyinál kegyesebb és eredményesebb fogadásban részesíteni méltóztassék. Mindenek előtt szóvá kell tennünk Párkány nagyközség elüljáróságának 1302 —1902 sz. a. Nagyságodhoz terjesztett jelentését, melyben a nevezett elüljáróság a tömeges mulasztások magyarázására azon egyetlen és általa elégségesnek vélt okot hozza fel, hogy a tanítótestület az Esztergomba járó növendékeket is beirja a mulasztók közé, mire Nagyságod 1902. XI.—2. datummal ellátott válaszában az illető gyermekek nevének törlését kívánja a tanítótestülettől. Csodálkozunk úgy a jelentés, mint a válasz felett, mert, 1. a községi elüljáróságnak kötelessége megtudni és megjelölni a más intézetekbe járó növendékek neveit, mint azt a községi elüljáróság által évenkint megejtendő összeírásra készített nyomtatott iv jegyzetrovata világosan megkívánja és ezt a józan ész számítása szerint is csak az teheti meg, aki az összeírást házról-házra járván, végzi: ezt pedig a rendelkezésünkre bocsátott lajstromban sehol sem találjuk. 2. A tanítótestület mindazáltal ott, a hol csak valamikép tudomást szerezhetett, kihagyta az Esztergomban járó iskolaköteles gyermekek neveit úgyannyira, hogy a fiúk közül olyant egyetlen egyet sem vett fel, amint lehetőleg pontosan sikerült kikuttatnunk, a leányok közül pedig legfelebb 6—8-nak a neve csúszott be, a kikről nem kaphattunk értesítést. Ha tehát a községi elüljáróság csak erre hivatkozik, akkor csak a tudatlanok szemébe fog port hinteni. Különben a községi elöljáróságnak összeírása egyébként is tökéletlen, mert beható kutatás nélkül is tudunk megnevezni iskolaköteles gyermekeket, kik ott nincsenek felsorolva és sehol sem járnak iskolába. Ilyenek pl. Benkó Béla, Benkó Magdolna, Gerendás Emilia, Gerendás Ferenc, Steinmüller Antónia. Azonkívül jelentkeznek beiratásra olyan gyermekek is, kiknek neveit szintén nem találtuk a rendelkezésünkre bocsátott lajstromban. Hogy pedig ezek után a való tényállást tisztán kimutassuk, álljon itt néhány adat. A községi elöljáróság összeírása szerint is, mely pedig, mint mondottuk, nem tökéletes, 399 mindennapi iskolaköteles gyermek van. Ebből róm. kath. 356. Ezek közül csak egy bizonyos — nem nagy — percent jár Esztergomba, mint könnyen kimutatható. Ennek dacára f. hó 4-én d. u. 4 óráig nálunk csak 175 növendék iratkozott be, kik már csaknem két hónap óta szállingóznak egyenként. Lépten-nyomon találunk az utcán a mult évekről ismerős gyermekeket, kik szigorú kérdéseinkre mindenféle mentségekkel állnak elö, de az iskolába nem jönnek. A szülök természetesnek tartják, hogy akkor Íratják gyermekeiket iskolába és akkor fogják ki onnan, a mikor akarják; ha valaki inti őket, megütköznek, söt gorombáskodnak. Innen van, hogy sok gyermek 3—4 esztendeig, söt némelyik 12 éves koráig jár az első osztályba — t. i. évenkint néhány hétig — az első osztály túltömött és gyenge, a miért a tudatlan szülök ismét a tanítókat szokták vádolni. Nem is kell mondanunk, hogy az egyszer beirt gyermekek is akkor mulasztják el a tanítást, a mikor nekik tetszik. Az ismétlő iskolában, mely már szintén megkezdődik, még sokkal nagyobb szokott lenni a rendetlenség. Hogy legyen igy nevelés, tanítás, fegyelem, eredmény az iskolában s az életben ? Hogy legyen ily körülmények között tekintélye a tanítónak ? Ezek után tisztelettel kérjük Nagyságodat a következőkre: 1. Kegyeskedjék elfogadni a mi jelentésünket, mert ha az iskolaszék hallgat, akkor első sorban nekünk kell szólnunk, különben ehhez joga van a község bármely lakosának. 2. Kegyeskedjék különösen most, midőn tantermeink megszaporodtak, utasítani a községi elöljáróságot, hogy ugy a mindennapi, mint az ismétlöiskolás gyermekeket minél előbb az iskolába kényszerítse, nehogy mi, kik a mult években három üres teremben tanítottunk, az idén hat üres teremben legyünk kénytelenek tanítani.