ESZTERGOM VII. évfolyam 1902

1902-10-26 / 44. szám

közönségének lesz az üzlete, melyet saját érdekünkben mindnyájunknak támogatni elengedhetetlen kötelességünk. A gázt nemcsak világitási, de fűtési, főzési célokra, vasalásra is 'igen előnyösen lehet felhasználni, azonkívül motorok hajtására igen olcsó és a kéziipar szolgálatában megbecsülhetetlen előnyökkel bir. Egy köbméter gáz világitási célokra 32 fillérbe fog kerülni, ezen mennyiség egy 50 gyertyafényü Auer-égövel ellátott, gázlámpát 10 órán keresztül táplál, tehát egy 50 gyertyafényü gázlámpa egy órai égése 32 fillérbe, ha az Auerharisnya árát és cilindertörést is beleszámítjuk alig 3*6 fillérbe, vagyis nem egész két krajcárba kerül. Fűtési-, főzési-, vasalási célokra, valamint motorok hajtására a gázt köbméterenkint jelentékenyen olcsóbban fogjuk szállítani. A város összes lakossága saját javát mozdítja elő, saját érdekét szolgálja akkor, midőn a gázfogyasztásban résztvesz. Nem kételkedünk azon, hogy a városnak mindenkor józanul gondolkodó közönsége saját, jól felfogott érdekét ezúttal nem fogja szem elöl téveszteni és nem lesz egyetlen ház, egyetlen üzlet, egyetlen lakás, a hová a gázvilágítás be nem vezettetnék, mert a város fejlődésének, haladásának előmozdítása, a közjövedelmek szaporítása és azzal a közterhek könnyítése a város minden igaz és hü polgárának elengedhetetlen kötelessége. Akkor, midőn ily fontos érdekekről van szó, félre kell tennünk a közönyösséget, a visszavonást, minden előítéletet és egyesült erővel, közös egyetértéssel, a város és lakosság érdekei iránt való meleg szeretettel és a közérdeknek lelkes felkarolásával kell mindnyájunknak a kitűzött cél felé törekedni és szeretett városunknak fejlődését, előrehaladását, a lakosság jólétét és boldogulását minden erőnkkel és egész tehetségünkkel előmozdítani. A város lelkes hölgyeihez, azokhoz az elismert jó gazdasszonyokhoz fordulunk kérő szavunkkal, vegyék pártfogásukba a városigázmüvet melynek a háztartásban a világítás és fűtés szépsége, jósága, tisztasága, célszerűsége és olcsósága szempontjából kiváló szerepe van, tegyék nálunk divatossá és szalonképessé a gázt, mint az széles-e világon mindenhol ugy van már. A gázvilágítás csővezetékének szerelését a város fogja a magánosoknál is teljesíteni, csakis a tényleges kiadások és csekély régié felszámításával, hogy ezen haszon se vándoroljon idegen vállalkozók zsebébe, ellenben a világító testeket és csillárokat mindenki tetszése szerint szerezheti be. A kik a gázvilágítás bevezetésére magukat már most kötelezik, azoknak a vezetékét az utca-föcsötöl a gázmérő óráig a város a saját költségén készíti, mig a később jelentkezők ezen költségeket is maguk tartoznak viselni. A berendezés költsége kellő biztosíték nyújtása mellett 3 év alatt havi vagy negyedévi részletben lesz törleszthetö. Ezeknek előre bocsájtása után, mivel már most tájékozással kell bírnunk arra nézve, hogy kik,

3 hány lánggal kivannak kötelezöleg részt venni a gázfogyasztásban, kiküldötteink fel fognak keresni minden egyes fogyasztót az ügy megbeszélése és esetleges felvilágosítás adás végett, mely alkalommal kérjük a megküldött nyilatkozatot kitöltve becses aláírásával és két tanú láttamozásával ellátva, az eljáró küldöttségnek átadni. Kelt Esztergomban, a gázvilágitási bizottságnak 1902. évi október hó 18-án tartott üléséből. Tiefenthal Gyula s. k. Vimmer Imre s. k. v. mérnök, biz. jegyző és előadó, polgármester, biz. elnök. HIREK. A kesztolci „fegyelmi". Az esztergomi járás főbírája, Perényi Kálmán, ugyancsak ember a javából, ki mint tisztviselő az erélyt mindig egyesíteni tudta emberséges érzelmekkel s mindenkinek csak a javát akarta s töle telhetőleg elő is mozdította. Az egész esztergomi járás osztatlan bizalommal tekint főbírójára s mindenki méltán a legjobbat várja. Nagyon kívánatos ily körülmények közt, hogy a besúgás s néhány szerencsétlen természetű embernek okvetlenkedése ne zavarja meg a járásban a kedélyek nyugalmát s különösen kívánatos, hogy a hivatalos apparátus ne hagyja magát ugratni s eltereltetni az eddig követett jó iránytól. Mert tetszik tudni, az egyszeri ember is úgy tartotta, hogy a kanonokok egyenkint enni való, jó emberek, de a káptalan, arra már más kadencia való: éppenúgy mondhatjuk a közigazgatásról is, hogy az egyesek kitünö, pompás emberek, de az a hivatalos gépezet, az szörnyű. Ezt a gépezetet ugyanis egyes rágalmazó, zavarosban halászó s megférhetetlen ember oly irányba terelheti, melyben csak zaklatást művel s elégedetlenséget termel. Az ilyen okvetlenkedönek elég egy szó, egy frázis, melyet hajtogathasson, főleg ha észreveszi, hogy az a frázis kapós, s hogy feltüzeli a tekintetes vármegyét, no vagy épen a tekintetes kir. tanfelügyelöt. S van-e ijesztőbb frázis, mint a pánszlávizmus ?! Brr ! A pánszlávizmus Kesztölcön ? ! a pánszlávizmus a kesztolci iskolában, a kesztolci templomban ? Erre már csak az esztergomi önkéntes tűzoltóság is kivonul. Hazaárulási pört varrnak a parancsnok úr nyakába, ha nem vonul ki. Mindezek után csak a fölbujtatott hivatalos apparátus szelid nyomásának tudhatjuk be, hogy mult kedden a mi derék főbírónk tárgyalást rendelt Kesztölcön, amely tárgyalásra ki volt tűzve az alispán által Srobár József plébános ellen elrendelt „fegyelmi". A plébános nem jelent meg. Kihallgattak három tanítót, akik azt a bizonyos nyilatkozatot, melyet mi annak idején hoztunk, aláirtak, a jegyzőt és két elöljárósági tagot. A tárgyalás — vagy kihallgatás alapjául szolgált a jegyző által május 11-én beterjesztett feljelentés, melyben arról vádolja a plébánost, hogy az április 11-én tartott nemzeti ünnepély ellen tüntetett, hogy a hittant tótul tanítja, hogy az emberekkel tótul beszél, még a gyermekekkel is, hogy tót dalokra tanítja az ifjúságot. — Az érdekes kérdések hír szerint igy estek: „Hogyan beszélget a plébános az utcán az emberekkel ? Hogy tanítja a katekizmust ? Hogyan énekelnek a templomban ? Tanit-e a plébános tót énekeket? Miről prédikált a mult vasárnap, — igaz-e, hogy az áltatni iskola ellen ? Igaz-e, hogy a plébános azt mondta a képviselőtestületi tagoknak, hogy az állami iskolát ne szavazzák meg ? lgaz-e

} hogy izgat az állami iskola ellen ?

a Mit akar a vármegye evvel ? Igy akarnak-e okot formálni az államosításra? Igazán meg áll az ember esze : honnan a vármegye ily beavatkozási joga a templomba, társadalmi érintkezésbe, katekizmusba? Hiszen igy vége minden alkotmányos szabadságnak. Miképen beszél az utcán? Hát már ez is a közigazgatás hatáskörébe tartozik ? Vagy az állami, felekezetlen iskola olyan intézmény, mely ellen nem szabad beszélni, melyet ellenezni nem volna szabad ? Vagy a vármegye akarja elöirni, hogy a pap mily nyelven katechetizáljon, prédikáljon ? Nyilván való, hogy itt valakinek bűnbak kell. Nem elég a plébános nyilatkozata, melyet az érseki helynökhöz intézett, s a melyet az átküldött a vármegyének, nem elég a Püspök-Vikáriusnak nyilatkozata, nekik mindenáron fegyelmi kell ? És miképen tarthat fegyelmit egy vármegye egy plébános ellen ebben az ügyben ? Vagy milyen nevet ad ennek az eljárásnak ? Valóban ez egy új közigazgatási csodabogár, melyet itt gombostűre szúrunk s ha kell, majd a miniszter úrnak is megmutatunk. * Személyi Mr. Rott Nándor dr., cs. és kir. udvari káplán, f. hó 23—24-én Esztergomban volt, mint a szeminárium vendége, és ismerősei körében látogatásokat tett. * Az esztergomi papnevelő Vaszary Kolos bibornok, hercegprímás, esztergomi érsek magas névnapja alkalmából 1902. október 29-én esti 6 órakor örömünnepet rendez. Műsor: 1. »A virágok suttogása.* Blon Ferenctől. Előadja az intézeti zenekar. 2. Üdvözlő dal. Zsasskovszky F.-töl. Előadja az intézeti énekkar. 3. Üdvözlő beszéd. Tartja: Folba János IV. é. h. h. 4. »A1pesi ábránd.« Feyertag-tól. Hegedűn játsza; Fray István III. é. h. h.; zongorán kiséri: Kersch Ferenc székesegyházi karnagy. 5. »Fényképek.« Irta s .felolvassa: Antal Vazul IV. é. h. h. 6. »Ave Maria.« Kersch F.-töi.

f Előadja az intézeti énekkar. 7. »Kolos napra.« Oda. Irta: Folba J. IV. é. h. h. Szavalja: Falat Ágoston IV. é. h. h. 8. »Tannhäuser induló.« Wagner R.-tői. Előadja az intézeti énekkar. A zenekar vezetője Fray István III. é. h. h. * A magyar tanitók Rómában. A magyar tanitók római zarándoklata Várossy Gyula székesfehérvári püspök vezetése alatt kedden délután indult el Budapestről, s mint lapunknak Rómából irják, oda minden baj nélkül megérkeztek. A figyelmes rendező-bizottság egy kedves kis füzetben adta ki a zarándoklat tagjainak a tudnivalókat, mely nemcsak mint kalauz fog jó szolgálatot tenni, de kedves emlékéül marad a bizonyára felejthetetlen időknek. * Főegyházmegyei hirek. Segédlelkésznek küldettek: dr. Csárszky István Budapestre VII. sz. Erzsébeti plébániához, Vörös József Udvardra, Répás József Köhidgyarmatra. — Budaváry Ágoston plébános lett Grinádon, — Kabina János kórházi lelkész Nagytapolcsányban, — Kníha Constantin adminisztrátor Sissón, — Minarik József adminisztrátor Lancsáron, — Ács Ambrus hitszónok a minta gymnásiumban, — Jedinák Tivadar plébános Drahócon, — Klesz Imre adminisztrátor Kisvendégen, — Kaveggia Kálmán Farnadon Vicar, in. Spiritualibus, — Beimnek Alajos plébános Felsödióson. * Halálozás. Mally János dr. pápai kamarás, esztergomi kanonok f. hó 19-én, 73 éves korában elhunyt. Mally Jánost 1852-ben szentelték pappá. Egy ideig Selmecbányán volt káplán, majd a Pázmáneum tanulmányi főfelügyelője lett, majd tanár a Tereziánumban, mig 1882-ben pápai kamarás és aligazgató. 1885 ben pozsonyi, 1888. február 12-én esztergomi kanonokká, 1889-ben zsámbéki címzetes préposttá és 1892-ben sasvári föesperessé neveztetett ki. 1864-ben megalapította az Erkölcsösen Mulattató Könyvtárt, 1896-ban pedig a Gazdasági és Iparkönyvtárt. Az elsőből 6 kötet, mig az utóbbiból 3 füzet jelent meg. Irodalmi tevékenységének jegjelentékenyebb munkája ; História sacra antiqui Testamenti. Haláláról vettük az alábbi gyászjelentést: Az esztergomi fökáptalan saját, valamint a gyászoló rokonság nevében szemoru szívvel jelenti, hogy szeretett kartársa méltóságos és főtisztelendő dr. Mally János ur, apostoli főjegyző és t. pápai kamarás, esztergomi kanonok, esztergom -szent-tamási és szent Jánosról nevezett zsámbéki c. prépost, sasvári főesperes, aranymisés, hittudor, a szász Ernő-rend lovagja folyó október hó 19-én, délután 3 órakor, életének 73. [évében hosszú betegség és a haldoklók szentségének felvétele után lelkét Teremtőjének visszaadta. Az elhunytnak mulandó teteme folyó október hó 21-én délután 3 órakor fog a föszékesegyház sírboltjában elhelyeztetni, az ünnepélyes gyászmise pedig ugyanazon napon délelőtt 9 órakor fog ugyanazon főszékesegyházban megtartatni. Esztergom, 1902. október 19. Az örök világosság fényeskedjék neki! * Vicinális nyomorúság. Ezzel a magát eláruló cimmel közöl az »Esztergomi Lapok« cimü szoros értelemben vett helyiérdekű újság okt. 23-iki számában egy vezércikket, mely bennünket a barti szenyes napfényre hozásáért ugyancsak vagdal. Mesél a közélet kiválóbb és tiszteletet érdemlő alakjainak letaposott saruiról, elégiát ir, megtépett babérokról paradoxont Kakass László muzslai föbiró érdemeiről, és végül himnuszt Kakass elődeiről. És ezek fölött elmélázva, kitör belőle a lap jelszava: Igazán szánalomraméltó vicinális nyomorúság! Hát bizony, megtisztelt kedves laptársunk, ez szánalomraméltó jelenség, vicinális nyomorúság, következetlenség és egy nagy félreértés, no meg egy kis személyeskedés ! — vagy ha ez nem, akkor : sanda rokonszenvtelenség! (Jól van ez igy ?! Szedő.) Mi Kakass elődeinek saruit nem tapostuk le, mert ha valakinek vigyázatlanul lábára lépünk, ám van bennünk annyi lovagiasság, hogy »Pardont« kérünk. Szívesen elismerjük, hogy a »régi szemetet« már Kakass elődei kezdték söprögetni, de talán itt taposodnak el úgy azok a bizonyos saruk. Senkinek sírjáról, vagy fejéről babérokat nem tépünk, mert különben sem szeretjük az olyan fűszeres szószt, mint amilyennel az »Esztergomi Lapok« jelzett cikkében leöntötte azt a különben is jó Kakasst. Ezt kár volt tennie, de különösen kár, mert ezt a kakassfalatot vissza tálaljuk az Esztergomi Lapok asztalára. Egye meg ö maga. Tessék: —T Felfüggesztés. A párkányi járás főszolgabirája Verbó Pál barti és Báthy Géza muzslai jegyzőket hivatali rendetlenségek és hanyagságok miatt felfüggesztette. Ez október 19-én jelent, meg az »Esztergomi Lapok«-ban és azon napon mi igy irtunk : Folyó hó 9-én kiment Bartra (már t. i. Kakass) s alispáni utasítás folytán szigorú vizsgálatot tartott. E vizsgálat alkalmával történt Verbó Pál jegyzőnek felfüggesztése . . . stb. Hát kimondta most kettőnk közül, hogy ez a söprögetés kizárólag és direkte Kakass érdeme ? Ki ignorálta kettőnk közül az alispán