ESZTERGOM VII. évfolyam 1902

1902-05-18 / 21. szám

társaival a legszebben fejtette meg az igazán művésziesen beosztott ünnepségek rendezését. Mig itt vasárnap reggel a fögymnásiumi és az érseki tanítóképző intézet növendékei, élükön buzgó tanáraikkal a propeller állomáshoz siettek s onnan türelmetlenül tekingettek ki a nagy Dunára, hogy váljon mikor tűnik fel a vendégeket hozó kis gőzös, addig a pesti ifjak a zakatoló vonat ablakaiból lestek: mikor látják meg a magyar Sión ormát s rajta a messze vidékre imponáló föszékesegyházat. Midőn Kovácspataknál leszáltak, már szives fogadtatás várt rájuk, a mennyiben Rózsa Vitái és Wohlmuth József és Meszlényi Lambert tanárok ide jöttek s már itt üdvözölték a vendégeket, kik között négy hölgy is volt. Mind a négyen dr. Czobor Béla egyetemi tanár hallgatói, kik nem akarván elhalasztani a ritka alkalmat, hogy Esztergom műkincseit láthassák, egyetemi polgártársaikkal látogattak el a magyar Rómába. Rózsa Vitái tanár itt a következő szavakkal fogadta őket: Mélyen tisztelt uraim! Esztergom kath. érzésű és gondolkodású lakosságát, főleg az ifjúság nevelésével foglalkozó sz. Benedek-rend tagjait örömmel és lelkesedéssel töltötte el az a hir, hogy a budapesti Szent Imre önképzö-egylet Magyarország egykori fővárosában, a magyar kereszténység középpontjában szándékozik első vándorgyűlését megtartani, örömünk és lelkesedésünk fokozódik most, midőn az egyletnek ily szép számmal megjelent tagjait városunk határán fogadhatjuk és üdvözölhetjük. A nagy Napoleon egykori hadjárata alkalmával ezekkel a szavakkal tüzelte csatára harczosait: Katonák! ezekről a pyramisokról ezred évek néznek le rátok. Uraim ! A közelünkben levő magyar Sión ormáról ezredéves nemzeti, kilenczszázados keresztény mult tekint le reánk, intve és figyelmeztetve, hogy multunk dicső hagyományaihoz hiven ragaszkodjunk, mint katholikusok és magyarok teljesitsük Isten és a haza iránt tartozó köteleségeinket. Abban a hitben és reményben, hogy a szent Imre egylet nemes hivatásához képest minden egyes tag egyházunk érdekében, hazánk szellemi erkölcsi és anyagi jólétének előmozdítására, fejlesztésére teljes erővel munkálkodni fog: szívből üdvözlöm önöket egyenkint és összesen. Isten hozta önöket! Isten áldása kisérje törekvéseiket! — Kölcsönös rövid üdvözlés után a már várakozó kis gőzösre szállt a nagy társaság és a »Kövesd« — talán csak képzelödés, — de mintha vidámabban szelte volna az ősi folyó habjait. Mintha tudta volna, hogy Magyarország reménységét, a keresztény szellem jövendő munkásait viszi hátán. Zakatolt, pöfögött s mégis szinte táncolt a mostanában ritka nagy teher alatt. Azok a lelkes fiuk pedig nézték a szép tavaszi időben ringó tájképet, a bazilika hatalmas kupoláját, melynek csúcsán a kelő naptól megaranyozott kereszt, mint az egész ünnepnap szinboluma ragyogott. A fedélzeten alig volt hely s mikor dr. Czobor hangját hallották, ki már ott kezdett magyarázgatni egyet-mást, valóságos tolongás támadt körüle. Igy mult az idő, mig a kis gőzös egy kanyarulattal Szentgyörgymezö alá nem ért s ott aztán a papnevelde előtt egetverő, riadó éljenzés hangzott eléjök s felnézve látták, hogy az ősi vár bástyáin és falain sok-sok kékreverendás ifjú áll, kik éljenezve, kalapjukat és kendőt lengetve köszöntötték testvéreiket. A háromszoros éljen viszonzása után, mint egy magasztos eszmétől áthatva mindkét részről felhangzott a himnusz s födetlen fővel, a szilárd sziklákról és az imbolygó habokról a haza és egyház gyermekei egyforma lelkesedéssel énekelték el a magyar imádságot. Az állomásnál ismét háromszoros éljenzés fogadta a kis hajót. A fögymnázium és az érseki tanitóképezde növendékei álltak ott külön-külön zászlójuk alatt. Partraszálláskor Margalits és Czobor eg)''etemi tanárokat és a vezetőket üdvözölte a tanári kar s Guzsvenitz Vilmos képezdei igazgató, majd előlépett Gedeon Kálmán fögymnáziumi tanuló s röviden, de lelkes szavakkal ecsetelte, hogy mily örömmel és szeretettel várta az ifjúság a sz.-Imre-egyletet Esztergomba. A képezdei ifjúság nevében Rigó Béla, az önképzÖ-kör ifjúsági elnöke üdvözölte a vendégeket, miután Miklós Aladár a sz.-Imre-egylet elnöke köszönte meg a szives fogadtatást s elmondta, hogy régi vágyát elégíti ki az egylet és a budapesti egyetem ifjusúga, midőn az első szent király szülővárosát felkeresi. És most megindult a menet négyes sorokban, rendben. Elöl a gimnáziumi és képezdei ifjak, majd a tanári kar s nehéz selyem zászlója alatt az Imre-kör. A szigeten, a Lőrinc-utcán és Széchenyi-téren át értek a fellobogózott bencésszékház elé, majd a gimnázium 'épületébe, hol Hollósy Ruppert igazgató fogadta a vendégeket. Rövid pihenés és az utazás nyomainak eltüntetése után ugyancsak azon sorrendben zászló alatt a szent Ferencrendiek templomába mentek át, hol Walter Gyula praelátus-kanonok mondta fényes segédlettel az ünnepi misét. A templomot egészen megtöltötte a fiatalság és az Ur dicsőítésére felhangzott a »Veni sancte.« Mise után a,z Imre-egylet tagjai a »Magyar Király« fogadóba gyűltek, hol ízletes reggeli várta őket, mit az ügy érdekében oly lelkes bencés-rend adott az ifjaknak. Ez alatt pedig a tulajdonképeni ünnepség színhelyén, a gimnázium dísztermébe egyre jött a díszes közönség. Zsúfolásig megtelt a terem. Esztergom város közönségének elitje jött el, hogy megismerje, hogy lássa azokat a nemesen gondolkozó és törekvő ifjakat, kik vallásuk érdekében minden gáncs és rosszakarat ellenében egy az országnak szóló kijelenést voltak teendők. A közönség első soraiban ott láttuk a főpapság köréből Bogisich Mihály c. püspök, Venczell Antal, Schlick István és Kittenberger István praelatusokat, Frey Ferenc Esztergom országgyűlési képviselőjét, Czobor Béla dr. egyetemi tanárt, kinek egyszerű fekete reverendáját számos magas kitüntetés dekorálta, Vimmer Imre polgármestert, Vaszary László, a prím. urad. kormányzóját, Mattyasovszky Lajos lovagot, Csupics Emil gör. kel. lelkészt, Földváry István v. főügyészt és még sokat, kik az ősi város közéletében vezérszerepet játszanak. Előkelő hölgyek és urak vegyesen türelmetlenül várták a fél 11 órára kitűzött gyűlés megnyitását, mi egy kis késéssel meg is történt. Egymás után vonultak fel az emelvényre, az elnököket helyettesítő Walter praelátus után az ifjúság vezetői, az Imre-egylet elnöksége és az intézetek igazgatósága. A gimnáziumi ifjúság már ott állt a pódiumon, s a páratlanul szervezett ének- és zenekar rázendítette a szózatot, mit a közönség felállva hallgatott, majd lelkesedéstől áthatva együtt énekelte a fiúkkal. Általános csendben kezdte el Walter Gyula praelátus beszédjét, melylyel a gyűlést megnyitottnak jelentette ki: Mélyen tisztelt ünneplő közönség ! Mély sajnálattal kell a mélyen tisztelt közönség szives tudomására hoznom, hogy az ünnepség diszelnökei, Boltizár József püspök és Horváth Béla főispán ö méltóságát közbejött gyengélkedésük megakadályoztat, hogy az elvállalt tisztséget betöltsék. Csekélységemnek jutott ily módon a meg nem érdemlett megtiszteltetés, hogy e kitűnő helyet elfoglaljam. Midőn ezt, mélyen tisztelt Közönség, teszem, van szerencsém a távol maradt diszelnök urak megbízásából őszinte forró üdvözletüket tolmácsolnom, ugy a mélyen tisztelt közönség, mint a budapesti sz. Imre-kör tagjai előtt, akik az ö első vándorgyűlésük színhelyéül városunk szerény falait választották. Elzarándokoltak hazánk e nagy reményekre jogosító ifjai azon százados romokhoz, melyek hazánk és nemzetünk örömeinek és bánatainak legrégibb tanúi és leghűbb hívei voltak, kiszállottak a székesfővárosnak büszke falai közül ezen omladékokhoz, hogy régi dicsőségünk fényétől lángra lobbantsák törekvéseiknek, nemes elhatározásuknak szent tüzét. Az élet legboldogabb korszakát képezi, midőn a gazdag képzelet a duzzadó erő fegyvereivel a szép jövő kiépítésén fáradozik. Tehát nem roszul választottak, midőn első kirándulásuk alkalmával e vihartépte hegy romokhoz jöttek. Mert itt nemcsak nemzetünk nehéz küzdelmei folytak le, de azon fényes diadal is, mely nem csak az ész és gondolat, hanem az igaz vallásosság, önzetlen hazaszeretet, tántoríthatatlan elvhüség, jellemszilárdság kipróbált fegyvereit alkották. Ezek, mélyen tisztelt közönség, azon tulajdonságok, melyek az egységes szeretetet biztosítják. Ezek azon irányelvek, melyeken a társadalom békés fejlődése nyugszik. Ezen erős meggyőződésből, ismételten, a legőszintébb tisztelettel a legélénkebb örömmel üdvözlöm mélyen tisztelt vendégeinket, és a diszgyülést megnyitottnak nyilvánítom. — Ezutánszólásra állott fel a bencés-rendház főnöke és a főgimnázium igazgatója, kinek páratlan készségét és a rendezés körül kifejtett buzgalmát, érdemét megillető módon alig lehet méltatni. A következő szép beszéddel üdvözölte szent Imre lovagjait: Méltóságos Elnök Ur! Mélyen Tisztelt Közönség! Nem jubileumot ül intézetünk, sem valami nevezetes évfordulót és mégis nagyszámú ünnepi közönség tölti be a termet, sugárzó öröm ül tanulóink arcán és mi tanárok magunk is ugyanezen érzés hatása alatt állunk; mert a kik néhány évvel ezelőtt bucsut mondtak a gymnasiumnak, engedve szivök régi vonzódásának, a nyolc év érlelte bizonyos honvágynak, felkerestek, habár csak rövid egy órára, egy vidéki középiskolát és hálás köszönettel vesszük, hogy első látogatásuk az esztergomi bencés gymnasiumnak szól. A fögymnásiumi tanári kar és az ifjúság nevében üdvözlöm a fővárosból jött vendégeinket, a Szent Imre-önképzö egyesület tagjait, és üdvözlöm a magyar kath. világ azon előkelő férfiait, a kiknek kíséretében körünkbe ellátogattak. A mi ifjúságunk előtt nem ismeretlen, nem idegen az a zászló, mely alá a budapesti Szent Imre-önképzö egyesület sorakozik, mert valahány intézetet Magyarországon a bencés rend fenntart, mindegyikben az Árpádházi szűz sz. herceget mint védőszentjét tiszteli a mi ifjúságunk; nov. 5-dike ünnepnap minden egyes intézetünkben ; ifjúsági zászlókon is ott ragyog sz. Imre képe. E zászló alá esküszik zsenge korú kis tanulónk, midőn szülője beíratja a gymnasiumba, midőn aggódó szeretettel kezünkre, gondjainkra bízza a gyermekét, hogy neveljünk belőle embert, hazafit, neveljük öt az egyház és haza javára, neveljük öt úgy, hogy egykoron mindkettőnek legyen hü és derék fia. Ott ül nyolc éven át tanárai lábánál, tanítványi bizalommal, ragaszkodással auscultat praecepta magistri. Zsenge lelke olyan, mint a viasz, szivében mint közös bölcsőben szunyádnak a jó és rossz indulatok; nekünk nevelői, tanítói sz. hivatásunk, hogy ápoljuk, erősítsük benne a jót, a rosszat elnyomjuk, hogy eszét, értelmét élesítsük, elméjét hasznos ismeretekkel gazdagítsuk, különösen pedig kiváló gonddal ápoljuk benne azt, a mi majdan egyedüli biztos támasza lesz az élet utjain, a hitet, a buzgó vallásos érzelmet. Mert bármily nagy is valakinek az ő világi bölcsesége, jönnek órák, a melyekben cserben hagyja öt nagy tudománya, bölcsesége és más vigasztalás nem marad, mint az Istenbe vetett jámbor hit. A gondjainkra bízott gyermek nyolc év alatt ifjúvá érik és ekkor vége szakad vezetésünknek. Szaktanulmányokra hivja öt a választott életpálya, melyen mint polgár a hazát szolgálja és jövő megélhetését biztosítani akarja. Az ifjú ez életkorban lelkesedik nemzeti és általános emberi eszményekért, szivében oltárt emelt a hazaszeretetnek, az igaznak, szépnek és jónak, mindenek felett pedig ez időben még magasan lobog szivében az élő hit, melyet még a szerető szülő gyújtott meg benne, és melynek lángját mi nyolc éven át hiven tápláltuk, élesztettük. Áldásunkkal, jó tanácsainkkal, legjobb kivánatainkkal útjára bocsátjuk az ifjút, de vele nem mehetünk; olyanok vagyunk, mint az útjelző tábla, mely az irányt mutatja, de vele nem tarthat a tova siető vándorral. Most a főváros, a fővárosi élet zsibongja körül egykori növendékünket. Mi ugyan érettnek nyilvánítottuk, midőn útjára bocsátottuk, de azért ö még nem lehet kiforrott ember, még nem lehetnek élettapasztalatai, emberismerete, még nem ismerheti föl a jó barát álarca alatt öt szivére ölelő hitvány csábitót. Elmondjam-e a sok veszélyt, a rosszra csábító sok alkalmat, mely tőrbe akarja csalni ártatlanságát és testi, lelki épségét megrontással fenyegeti ? Vallási meggyőződését, hitbeli buzgóságát emeli, erösiti-e, a mivel ott többnyire találkozik, a hitközömbösség, vagy a minek szintén elég gyakran ki van téve, a nyílt gúnyolódás ? Hogy ez továbbra ne legyen igy, hogy az egyetemen töltött négy év ne rombolja le azt, a mit a középiskola nyolc éven át épített, ezelőtt 14 évvel a kath. ifjúság javát szivükön hordó férfiak megalakították a fővárosban a Szent Imre-önképzö egyesületet, melynek célja, hogy otthona legyen a fővárosban tanulmányait folytató ifjainknak, mely a tudományos önképzés mellett ápolja bennük a kath. vallásos érzületet, hogy tisztelve más hiten lévő társaik vallási meggyőződését és velük a közös haza szeretetében egyesülve, kath. hitükhöz hiven ragaszkodjanak és azt a világ előtt bátran bevallják.