ESZTERGOM VI. évfolyam 1901

1901-12-15 / 51. szám

—reáljövedelmeket élvező polgárok is, a milyenek mellesleg legyen megjegyezve, e földmunkák teljesítése idejében Párkányban nem voltak, alig valamit, vagy pedig semmit sem fizettek volna és úgyszólván az összes ebbeli teher a gazdák vállaira nehezedett volna. De tekintve egyrészt ama körülményt, hogy a párkányi visitátió canonica sem korlátozza azt sehol, hogy a földmunkaváltság az összes állami adók arányában vettessék ki, hanem abban egyszerűen csak az áll, hogy a hivek tartoznak e földeket művelni; de tekintve másrészt azt is, hogy az igazság és méltányosság követeli meg azt, hogy a hitközség minden tagja necsak az előnyökben,, de jövedelmeinek arányában egyúttal a terhekben részesüljön, a párkányi rk. hitközségnek a kérelmezőket el kellett utasítania és az 1873. év óta Párkányban úgyis gyakorlatban lévő állami adó alapot fentartania. Ezen határozattal szemben azután a törvényes 15 napi határidőn belül a kérelmezők jogi képviselője, dr. Földváry István esztergomi ügyvéd a főegyházmegyei hatósághoz felebbezéssel élt és ebben a többi között a párkányi hitközségi adó nagy mérve iránt emelvén panaszt, felhozza azt is, hogy a párkányi rk. hitközségnek, amennyiben az a vall. és kozokt. ügyi ministerium által jóváhagyott alapszabályokkal nem bir, tulajdonképen adókat sincsen joga kivetni. Az egyházi főhatóság * ezután ezen felebbezést felülvizsgálat alá vévén, azt mint a jog- és igazsággal meg nem egyeztethetöt és üres vádaskodást elutasította és a hitközség I-sö fokú határozatát teljes érvényében fentartotta. Arra nézve pedig, hogy a párkányi rk. hitközség, noha alapszabályokkal eddig nem bir, mégis hitközség és képviseletét a rk. iskolaszék képezi, amint a gyakorlat is országszerte ez, hivatkozott az egyházmegyei főhatóság a m. kir. vall. és közokt. ügyi minisztériumnak az 1892. évi 55T98, 1895. évi 63-450 és 1898. évi 17.717 számú következő elvi jelentőségű határozataira: »A latin, görög és örmény szertartású katholikusoknál, ott, hol a helyi autonómia még szervezve nincs, az iskolaszék a hitközség képviseletéül elfogadtatik.« Hogy azonban az egyes helyi lapok ama híreire, miszerint a hitközségi adók Párkányban igen súlyosak, reflectáljak, meg kell jegyeznem azt, hogy noha a hitközség hat tanítóval biró iskolát és óvodát tart fenn, a hitközségi adó mégis összesen nem több ll°/

0-nél és ebben foglaltatik benn 4-36°/

0-al ama tisztán egyházi (és nem iskolai) terhek is, melyek felebbezök felebbezésének tulajdonképeni tárgyát képezték és igy tehát tekintve más hitközségek sokkal nagyobb mérvű megterheltetését, mikor Párkányban egy fillérnyi községi pótadó sincsen, alig számbavehetö terhet képeznek. Enynyit tartoztam az egyes helyi lapok noha tárgyilagos, de téves information alapuló híreivel szemben az igazság szempontjából megjegyezni. Ami pedig végül még egyszer a felebbezést illeti, a mint halljuk, dr. Földváry István ügyvéd a párkányi rk. hitközség ebbeli határozatát a m. kir. vall. és közokt. ügyi ministeriumhoz is megfelebbezte; de tett legyen bármiként is, mi bizunk ügyünk igazságában és erősen hisszük, hogy ott sem fognak kísérletezésükkel célt érni és igazságos határozatunk erre legmagasabb helyen is helyesléssel fog találkozni. Br. Jeszenák Gábor, párkányi plébános. / HÍREK. Mozdul az utca . . . Az idők jele a magyar parlamentben két kérvény alakjában ütötte fel a fejét. Az egyik arról szólt, hogy fogjanak pörbe egy excellenciás urat, mert el akarta sikkasztani a kormányzatával kiforgatott, hirös alkotmányt, a másikban pedig kenyeret kér a nép. Az első kérvényt azzal indokolták meg a benyújtók, hogy a sikkasztás büntetendő cselekmény, ha akár excellenciás úr által követtetik is el, (Pardon! ez stílszerű) de sőt hallatlan bün egy reménydús ország alkotmányát eltörülni. Rettenetes haladás ez kérem! Hogy ez a dicső nemzet egy olyan kérvényt szerkesztett, a miben az van mondva, hogy az excellenciás úr suttyomban olyan Kecskeméthi-cirkulus félét akart csinálni. Tehát végre ! Ime megkezdték a nagy munkát. Vége a birkatürelemnek! Csülökre szittya faj ! Előre! Csatadiadalra szóljon a tárogató ! Jó alkalom volt ez a lelkesedésre, és kivált arra, hogy hevesebb vérű honfiak odamondogassanak annak a kuruccal ojtott, labanccá vedlett liberális hadnak. A t. Ház parkettje megtelt nagyságos népképviselőkkel, a karzat pedig mélyen tisztelt közönséggel. A nagyságos urak felnéztek s látták, hogy ott a nemzet szine és java: a Teréz- és Lipótváros. Megindították a nagy szóáradatot, aztán a kérvényt egy-két heves beszéd és védelem után — irattárba helyezték. A közönség, ugyanaz, mely a haza sorsán aggódott, marad tovább, s végig fogja hallgatni a másik kérvény fölötti vitát is, mert ez is érdekes. Az eredetiségében páratlan ez a kérvény. Lakonikusan rövid : Kenyeret kérünk ! Csak eddig van a kérvény, és az indokolása is ilyen rettenetes egyszerű: Mert éhezünk ! És nyomban rá megmozdultak a nagy körutak. Rongyos had verődött egybe, sok ezernyi éhes gyomor korgult össze, s ment a piszkos tömeg, lomhán, szürkén egész a t. Ház kapujáig, s ott várták, hogy mit is fognak hát csinálni odaben az urak kérvényükkel, melyet a halasztást nem tűrő gyomor olyan érezhetően sürget. Ez is mily rikító helyzet ! Az éhség már oda vitte az utca népét az országház kapuja elé. Tetszik tudni középeurópai éghajlat alatt élö kedves olvasóim, azon éhség, a mit az állat sem bir el, a mi a rengetegből kiveri a duvadat, a mi a puskacső elé kergeti az ordast; kérem az az éhség vitte őket oda. Az éhség feszegeti az önfentartási ösztönt; vakon áttörhetetlen gátaknak, szuronyerdönek korbácsolja neki az individiumot. És lám, a nép még intelligens, még kér . . . De ki hitte volna el azt is, hogy valaha ezek egész ide merjenek jönni ? Ott vannak és szerényen kérnek újba. A vad erö megjuhászoltan kér, s erre felemelkedik a kazár-demokrata aranyláncot rázva a bársony lajbin, egethasitó hangon kiabálja ki pusztulást lehelő elveit, s aztán ajánlja, hogy egyezzen ki a társadalom az éhezőkkel 50°/

0

"

ra- Még most csak kér, monda a reklámgép, s ha most adunk neki, kevesebbel beéri mint majd akkor, ha követel. Ez mutatja, hogy a terézvárosi demokraták jó üzletemberek, s ki tudnak egyezni a meg nem történt jövőre nézve is — nyereséggel. Az alma nem tagadja meg fáját, a faj a faját. Láttam én már foghagymát, a mire ráfogták, hogy fenyüillatot áraszt, ilyenképen vannak üzletemberek is demokrata elnevezéssel. O ebből a szempontból látja szükségesnek a kérvényezők kielégítését. Egy másik szónok pedig, kit nem demokratának szólítanak, de méltóságos úrnak, ki nem jár vörös szegélyű reverendában, de azért praelatus-kanonok, tehát nagy úr, ez már nem helyezkedik ily merev üzleti alapra, hanem lehajol a nyomorhoz, s szivének meleg szeretetével iparkodik a didergő koldus tagjait felmelegíteni, és a könyörületességet, a szeretetet ajánlja a társadalomnak a megoldás eszközéül. A gazdagok kicsit vonjanak meg maguktól, a szegények tűrjenek egy kicsit, s helyre billen a jólét mérlege. De ezt nemcsak mondja, meg is teszi, mert benne erre nevelődött a lélek, erre a mondásra épült szivének vágya, s nem arra az általánossá váltra, hogy jobb ma egy veréb, mint holnap egy túzok. A harmadik szónok egy liberális tudós. A liberalizmus szabad eszméket jelent, s a tudós úr szabad eszmefutásával az éhező népet lesimfeli, mert enni kér. Ez meg kérem az ő liberális felfogása. A nép pedig nyugodtan vár. s a kijövő demokratát megéljenezi, söt a rongyos nép, a tömeg mélyen meghajol előtte, midön kocsiba ül. — Jó napot kívánok Nagyságos Uram ! Aztán a néppárti praelatus-kanonok jön. Még a reverendája sincs pirossal szegve, és siet a villanyosra, a mi 8 krért elviszi a Royalba. A nép ezt hagyja futni, valami néppárti plébánost sejt benne. Hja, kérem szépen ! Az üzleti szellem a tömeg gyomrának korgását is tuddja reklámul használni. Klió. * Lapunk legközelebbi száma december 24-én, kedden reggel jelenik meg. * A Bibornok Hercegprimás pápai megerősítésének évfordulóját ünnepeltük f. hó 13-án. A tizévvel ezelőtt december 13-án tartott ünnepélyes consistoriumon jelentette ki O Szentsége, hogy az esztergomi érseki megye kormányzását Vaszary Kolosra bizza. Ennek évfordulója alkalmából a Bazilikában ünnepélyes istentiszteletre gyűltek a hivek az Isten legbővebb áldásait kérni O Eminentiája életére. * Főegyházmegyei hirek. Haskó József dunaszerdahelyi esperes-plébános f. hó 5-én meghalt ; helyébe Gáspári Gyula neveztetett administratornak. Káplánok: Rácz Károly (váci egyházmegyei) Udvardon, Jábornik Ödön MáriaNosztrán, Jezsó János Kisapáthiban ; subsidiarius: Skvarenina Antal Dunaszerdahelyen; hitoktató: Bolváry Peregrin Ákos Budapesten. * Széchenyi Miklós gróf győri püspök bncsuzása. A mult napokban itt járt Széchenyi Miklós gróf újonnan kinevezett győri püspök, hogy egykori társaitól, a fökáptalan tagjaitól elbúcsúzzék. Az uj püspöknek püspöki konsekrációja valószínűleg jövő évi február hó 2-án lesz, az ünnepélyes installáció pedig, tekintettel a győri palotában szükséges nagyobb mérvű javításokra, jövö évi április hó valamelyik vasárnapján. A nemeslelkü gróf ez alkalommal is jelét adta városunk iránti szeretetének, midőn a szent Háromság szoborra ujolag 200 koronát adományozott. * Egy kis tévedésbe esett az «Esztergom és Videke» mikor a mult számunkban megjelent »Restauratio elött« cimü közleményünket tendenciózusnak gondolja. Nem kérem ! az nem volt inszinuáció, mert annak írója ment minden rosszakarattól, s ép azért irta igy: *hogy ha nyert értesülésünk megfelel a valóságnak. Hulényi a legújabban megüresedett közjegyzői állásra pályázik». Hogy Hulényi a közjegyzői állásra jogos reményekkel aspirált, az köztudatban élt. Továbbá kérem: a mi cikkünk 8-án látott napvilágot, Hulényi pedig 10-én adta be pályázatát a főügyészségre. A jövőbe tehát mi sem láthattunk, de 12-én, midön t. laptársunk mind ezt kolportálja, már mi is tudtunk mindent. * Nemeslelkü adomány. A helybeli SzentAnna-templom javára báró Hornig Károly dr., veszprémi püspök, 200 koronát adományozott. * A kórház felszentelését, mely e hó 22-ére volt tervezve, mint biztos forrásból tudjuk, elhalasztották. A már teljesen kész kórházat e héten csütörtökön vizsgálták felül s 'mindent rendbe találtak, s még e hónapban történik a rendes átadás és a kápolna felszentelése, minden nagyobb ünnepség nélkül. Ellenben egy záróköletéti ünnepélyt fognak rendezni a tavaszra, mikor is O Eminentiájának a hercegprímásnak is lehetővé lesz téve megjelenése. * A restanratióhoz. Legutóbbi számunkban körülményesen ismertetett helyzet mindinkább tisztul, az ellentétek mindinkább kiélesednek, s a korteskedés a legnagyobb hullámokat veri. A főszolgabírói kérdésben helyreigazításra szorul azon megbízható forrásból vett értesülésünk, melyben valószínűnek tartottuk, hogy a két föbiró csendben és közakarattal helyet cserél. Kakass László jelenlegi főszolgabíró most körlevélben adja tudtul a megyebizottsági tagoknak, hogy ő semmiféle egyességet nem kötött, s továbbra is ragaszkodik mostani állása-