ESZTERGOM VI. évfolyam 1901

1901-01-27 / 5. szám

buzgósággal látogatták az Isten házát, nem törődve a bátorkeszi vásárral, mely ugyanaz napra esett. Reggeli 6 órakor, az első mise alkalmával tétetett ki az Oltáriszentség s ezen időtől fogva szakadatlanul jöttek az ájtatoskodók. 8 órakor jöttek az iskolás gyermekek, 10 órakpr pedig a nagy mise előtt Csémy Antal, a volt káplán mondott lélekemelő szentbeszédet. Délután megint 2 órakor kezdődött az ájtatoskodás egész este 6-ig, mikor is »Te Deum«-mal ért véget. Említés nélkül nem lehet hagyni, hogy Paihó Ferenc, a község birája elöl jár a jó példával, és bíráskodása alatt nem is látni ácsorgó legényeket a templom mögött, mint ezt más falukban gyakran tapasztaljuk. * Adakozzunk a szegényeknek ! Ezt a fölírást viselik azon perselyek, melyeket a rendőrkapitány, mint a szegényügyi-bizottság elnöke a Takarékpénztárban, Iparbankban, Hitelbankban, a polgármesternél, a kapitányi hivatalban, a kath. körben és a kir. adóhivatalban állított fel. Ajánljuk a jószívű közönség figyelmébe. * Azok a bizonyos nyomok, melyeket a dr. Kohl Medárd fölszentelt püspök lakását kifosztó ismeretlen tettesek hagytak maguk után, mint rendőrségünk kiderítette, Budapestre vezetnek. Az összes iratok tehát az államrendörséghez tétettek át, és most az folytatja a nyomozást. Mindezek dacára kevés a reménység, hogy valamit megtaláljanak. * Baleset. Pacsnik József sárisápi bányamunkás, munkaközben oly szerencsétlenül ügyetlenkedett, hogy bal lábán erősen megsérült, s a jobbon egész lábfejét összeroncsolta. A kórházba hozták, hol ápolás alá vették. * Farkaskaland. A mult napokban a tokodi bányatelep egy munkása sötét este hazafelé ballagott, s közelebbi útat ejtve, letért az országútra. Itt azonban nem sejtett kaland várta. Ugyanis egy hatalmas ordas ugrott a mellére, s arcát karmaival végig hasította. Küzdelem fejlődött most ki az ember és állat között, s ki tudja ki lett vón' győztes, ha kiabálására segítség nem érkezik egy éjjeli-őr személyében, kinek lövöldözésére a bestia állat elfutott. * Vakmerő fatolvajok. Legutóbbi számunkban megírtuk, hogy a fökáptalan csévi erdőségét a pilis-szántói fatolvajok szemtelen módon dézsmálják. Rendesen 10—12-ejével mentek a határukig húzódó erdőbe, s baltákkal és fokosokkal fegyverkeznek fel az ellenük jövő erdövédek ellen. Mint már megírtuk, egyet közülök jogos önvédelemből Gregán János uradalmi erdöör agyonlőtt, és még ez sem riasztotta vissza a pilisszántóiakat, hanem negyednapra már ismét 8 tagból álló banda tört az idegen területre, s szembeszállva az erdövédekkel, erőszakosan iparkodtak fát vinni. Az ottani erdögondnoknak állandóan 4 embert kell a határon tartani, s még ez sem elég arra, hogy e betyárokat féken tartsák. Valósággal harcolnak velük, s a tolvajok annyira mentek vakmerőségükben, hogy az erdőőröket már a lakásuk előtt várják és tudakozódnak felölük. mert mint mondják, »számolni akarnak.« — Gregán János most a komáromi törvényszék foglya, de a fökáptalan főügyésze utján már lépéseket tett, hogy a derék alkalmazott, ki csakis a reábízott vagyon megőrzése miatt jutott életveszedelembe, mielőbb szabadlábra helyeztessék. * Gyanús halál. Markó Mihály dömösi napszámos f. hó 18-án délelőtt még Esztergomban járt; valami ügyes-bajos dolga volt a bíróságnál a napszáma miatt, melyet nem akart a munkaadója kifizetni. Tizenkilencedikén este felé már szemrevaló menyecske — felesége járt sírva a szolgabirótól a vizsgáló bíróhoz és vissza, hogy »idöbe megkapja a temetési engedélyt,« gutaütés következtében hirtelen elhalt férje számára. Meg is kapta a kivánt engedélyt még 19-én, de nem sok hasznát vehette, mert a csendőröknél valaki azt a feljelentést tette, hogy mérgezés esete forog fenn, mert a házastársak nem jó lábon éltek s hogy mi tűrés tagadás, egyéb hiba is volt a kréta körül — szerelem dolgában. Az asszonyt ezen az alapon 20-án letartóztatták: az ügyészség elrendelte a hullaboncolást, mely hivatva lesz megállapítani, hogy mérgezés volt-e a halál oka, vagy a halottkémi jelentésben jelzett gutaütés. Szerdán délelőtt Körmendy Mihály megbízott vizsgálóbíró a szerencsétlenül járt ember hulláját dr. Fáy és dr. Weiss komáromi törvényszéki orvosokkal felboncoltatta. A hulla egyes részei kémiai vizsgálat végett Budapestre küldettek, de itt nem találtak benne semmi gyanús alkatrészt. * Megakadályozott kivándorlás. Nagy-Súron (Pozsonymegye) Amerikába útra készen volt Sterba Ferenc odavaló gazda. Utazása rovására bérbe adta egész házát egy mészárosnak, kivel mindaddig békésen élt. Az utolsó estén a bérlÖ, nem tudhatni milyen ürügy alatt, magához hivatta Sterbát, s két sógorával és késekkel rátámadt a mit sem gyanúsító házi gazdára. Fején három szúrást ejtve, ráadásul még el is verték. A lármára besiető Sterbáné, alig bírta kiszabadítani férjét. A verekedés oka ismeretlen, a vége mindenesetre a hatóságnál végződik, és ezért, meg fejének folytonossági hiánya miatt Sterbának otthon kell maradni. * A szomszéd megyék egyikében, — mesélte egy ( utazó ur — betoppantam egy falusi iskolába. Óriási hőség volt a teremben, ami élénken igazolta, hogy erdőséggel bőven meg van áldva a vidék. A tanitó ur, kezében egy zsenge nádvesszövel, igazán aludta álmait az asztalra dölt helyzetében, mig a gyerekek szinte jobbra-balra szunyókáltak. Belépésemre a tanitó felébredt és kis vesszejével az asztalra csapkodott. Én üdvözöltem, mire mentegetni kezdte magát: »Bocsanat, gondolat és eszme-futtatási gyakorlatot végeztünk s kissé nagyon belemélyedt ez a sok lurkó.« Igy mondta el nekünk az utazó ur, mi azonban csak fentartással közöljük. * A pletyka áldozata. Öllé Julia tokodí cselédleányról azt híresztelték a faluban, hogy szerelmes gazdájába, és hogy csak azért tűri a gazdasszony szekatúráját, mert örül, ha közelében lehet annak a férfiúnak, akinek nem szabad öt szeretni. Ezt meghallván öllé Julia, annak melegén kikérte könyvét, de mikor el akart menni, ismét visszatartották, mert használható cseléd volt. No most még jobban neki rontott a falu nyelve és a szerencsétlen leány nem tudta elviselni a sok bántást: megmérgezte magát. A fiatal, szép Ollé Julia most már fél holtan fekszik a kórházban és a rossznyelvek elhallgathatnak. Saison. Az idei farsangot valami láthatatlan köd borítja, mely rá nehezedik a bálok légkörére és valami különös gondolatokat szül a kutató agyában. Általában véve az idei bálok nem oly látogatottak, mint máskor. Oka ennek kétség kivül az a pusztító időjárás, de kivált az, hogy városunk társadalma legnagyobb mértékben kasztokra van osztva. És most jön ám csak a verseny. Mindenki tul akar tenni a másikon, a fényűzés tekintetében s ez pedig sok pénzt emészt — ene. Mert ebből a dologból nincs sok, tehát következetesen kevés a bálozó is. A kereskedő ifjak mulatsága. Az idén kissé nyomott hangulat lebegett a kereskedők bálja fölött, amit joggal lehet tulajdonítani annak, hogy az önképző kör a mulatságot megelőzőleg egy kis benső villongást rendezett, a saját mulattatására és a nyilvános bálnak némileg rovására. A kereskedő ifjak vallás tekintetében, mint tudjuk, nagyobb részben izraeliták, mig csak egy kisebb része katholikus. No már most ebből nem lehet-e konfliktus ? Söt! Ha csak valamire célzói, egy testületet sértesz meg jámbor halandó, milyen tapintatlanság volt tehát valakit ott le »zsido gyerekezni?« Tudhatnád jámbor, hogy a mi rád büszkeség: ha katholikus gyereknek szólítanak, ö neki az sértés, ha vallását fogod rá. Persze van ebben a »zsido gyerek«-ben egy kis lenézés, amit bízvást észrevettek, de hát azért ítéljük el pártatlanul rossznak ezt a jelenséget, mert ez szülte azt a nyomott hangulatot. A sértett ifjak kiléptek és tüntettek. — Már most tessék jókedvűen rugdalni a Schleifer padlóját, ha tudjuk, hogy menykövek, vas villák és balták potyognak ránk, igaz ugyan csak átkok alakjában. Akár milyen ártalmatlan ez, még is csak behúzza az ember a nyakát. Hanem azért szép és elegáns mulatságot kögitettek a rendezők! Szép közönséggel dicsekedhet azért az idei kereskedő bál, ha nagygyal nem is. A táncot ügyesen összeállított műsor előzte meg. A legelső számot Kovács Vidor főgymnasiumi tanár nagyérdekü és tanulságos felolvasása képezte. Egy kis gondos, mélyreható tanulmány volt, mely mindenki érdeklődését lekötötte az elsőtől az utolsó szóig. A közönség tapsolt és gratulált a felolvasónak, mikor az felemelkedett helyéről. Ezután Taky Gyula következett s nagyhatással énekelte el Mayer »Margaretha« cimü remek énekét, melyet Kersch Ferenc fáradhatlan karnagyunk kisért preciz zongorajátékkal. Igen szép volt Mezey Mancika ez este & szépségével csak az ö ügyes és minden tekintetben páratlan játéka vetekedett, melylyel a »Két levelke« cimü monológot adta elö. Különösen kedves volt abban a részben, hol az éjjeli zenét hallgatja. Géza cigányt egy spanyol fal mögé bujtatták, de azért megismerték a hegedűjét, megismerte a szőke Mancika is, mert hisz oly gyönyörűség is az: egy éjjeli zenét kapni igy nyíltan, mikor mindenki tudja, hogy: »Csak egy kis lány van a világon,« és hogy ez az egyetlen : O. Művészi játékának elismeréséül a figyelmes ifjúság virágokkal hódolt, s barátnői pedig büszkén üdvözölték. E kedves kis magánjelenetet érdekes szám követte. Dankó Sarolta V. éves zeneakadémiai növendék zongora játéka elragadó volt, s nagyon sokan őszinte ámulattal hallgatták ezt a már művésznővé fejlődött erős tehetséget, ki ma-holnap mint zongora tanárnő nem egy hamar talál magához hasonló művészt. Csukássy Etelkát ismerjük már, hogy mint tudja meghódítani a közönséget ugy énekével, mint játékával. A lánynak szeme kék . . . énekelte szépen, behizelgön, hogy szinte elhittük, neki, pedig az övé olyan mint az éjszaka. A programot meg is toldotta egy kis operetté részszel^ melylyel nem kevesebb tapsot aratott mint az előbbivel. A kitörő tapsokban vele Dankó Sarolta is osztozott, ki zongorával kisérte énekszámait. Temérdek- tol a »Szökevényt« szavalta el azután Frey Vilmos egyetemi hallgató. Ujabban az ifjúság közül csak ö áll ki a pódiumra, de mindannyiszor dicsőséget szerez vállalkozásában. Az utolsó szám a Taky--páré volt. Először csak maga Taky-né énekelte el a »Csak álom volt . . .« dalt Titó Martéitól. Hogy miként énekelt és milyen tapsot aratott, azt szinte fölösleges jegyeznünk s csak annyit mondunk, ha nem is énekelt volna, régibb sikerei provokáltak tapsot. A »Fecskek« cimü duettet már ketten énekelték s itt Taky Gyula újból gyönyörködtette az estély közönségét szép hangjával. Mind a két számot Kersch Ferenc zongorajátéka kisérte. És hogy vége volt a hangversenynek, rá. zendített a cigány és kopott a padló reggelig. Az első négyest 42 pár táncolta. Jelen voltak: Büttner Róbertné, özv. Buzárovits Gusztávné, Brutsy Jánosné és Gizi, Bauer Ferencné és Paula, özv. Csukássy Lászlóné, Etelka és Erzsike, Csupor Istvánné, Dankó Istvánné, Sarolta és Katinka, Etter Ödönné, Fekete Erzsike, dr. Földváry Istvánné, Frey Ferencné, Gerenday Józsefné, dr. Gönczy Béláné, Garai Janka, ifj. Heischmann Ferencné, Krausz Samuné, Kemény Lajosné, Knöpfler Mihályné és Klein Zsófi (Szomor) Kersch Ferencné és Etelka, Krajniker Ilonka, Leitgéb Jánosné, Lőwinger Vilmosné. Mezey Dénesné, Ilonka és Mancika

T Mátéy Angela (Perbete), Nagy Pá né és Erzsike, Osváth Andorné, Philipp Konrádné, Pach Antalné és Marcit, Pfalcz Józsefné, Róthnágel Ferencné, Szölgyémy Gyuláné, Schwarcz Adolfné, Scheiber Rezsőné, Szilva Györgyné, Táky Gyuláné, özv. Teichert Antalné és Irma, Tóbiás Zsigmondné, Till Józsefné, Wayand Jánosné, dr. Vándor Ödönné, Zalába Józsefné, Ilonka és Emma. —za. Az esztergomi helyőrség tisztikarának első estélye szük körben ugyan, de mint mondani szokás, a jókedvnek annál tágasabb határai között telt el. Kissé kevesen voltak, kivált a város családos polgárai közül, s ezt némileg azon előzetes és téves hir inscenálta, mely az egész városban el volt terjedve, t. i. hogy az estély nem lesz megtartva az udvari gyász miatt. Ez konfundálta azokat is, kik el akartak menni, s miután e hírnek sem cáfolatát, sem bizonyítását nem kapták, nem is mentek el. Hanem azért a tisztikar mégis dicsekedhetik sikerrel, mert e kedélyes estélyt kiváló tapintattal és eleganciával rendezték, s táncoltak annyit, hogy a hölgyeknek valóságos esdeklést kellett tartani egy percnyi pihenőért. A táncot a 76. ezred zenekarának hangversenye előzte meg, melyet fehér asztalok mellett, élénk hangulattal hallgattak végig. Az ügyesen összeállított műsor a következő volt: 1. Suppé: Ouvertüre zur Operette: »Dichter und Bauer « 2. Waidteufel: »Immer oder Nimmer« Walzer.« 3. Kerker: Potpourri aus der Operette: »Die schöne von New-York.« 4. a) Desroches

: »Rosa Domino« Couplet, b) Sousa

: »The stars and stripes for ewer« Amerikanischer Marsch. 5. Schreiner

: Fantasie aus Gounod's Oper: »Der Tribut von Zamora.« Ez után kivitték az asztalokat a nagy teremből és snaidig keringövel megkezdődött a hajnalig tartó tánc. Jelenvoltak : Arlovo Viktorné, Bohn Gusztávné, Bugsch Aladárné, Büttner Róbertné, Csupor Istvánné, özv. Csukássné és Etelka, Pessiák Viktorné, Szecskay