ESZTERGOM VI. évfolyam 1901

1901-11-17 / 47. szám

Képzelheti kedves Redaktor ur, hogy érez­tem magam ; midőn a fehér világba léptem. A mamák itt is ép ugy, mint a nagy bálokban, a fal mellett körül ülték a termet, csak az ajtó mögött a sarokban akadt egy gazdátlan szék. Leültem és ringattam magam, nem a székben, hanem abban a kora tavaszi, üde, zöld szinben, mely a terem levegőjének az alapszínét adta. Kezdett a szivem melegedni, a kedvem felderülni ennyi üdeség láttára és no — megvallom: a jövö bálkiráiynöiböl válogattam magamnak, hogy 1904. farsangján, vagy talán előbb is, melyikkel tán­colom a négyest. Nem tűnik fel itt Redaktor ur­nák, hogy én, aki a jelen embere vagyok, itt a jövőre gondoltam ? Ez nekem is feltűnt, de bocsá­nat : nem tudom én sem megmagyarázni. A leánykák igen jól mulattak. Legény ugyan nem volt, de a nagyobbak, kik már vol­tak valóságos deákmajálison is, tehát ismerték már azokat a snajdig mozdulatokat, melyekkel őket körül vezették a termen, ezek a leánykák voltak a: fiuk. Ezek vezették a kisebbeket és a főrendező Schönbeck Steíike hangja még az étke­zőbe is kihallatszott: Séta jobbra. Hölgyek ket­tővel előre. Ekkor történt meg, hogy épen előt­tem egy piciny kis lány olyan naivul kiáltott fel: kérem én fiu vagyok! És valóban nagy za­varban volt. Elgondolkoztam, midön egy halmazba lát­tam ennyi ártatlanságot, ennyi meleg nyugalmat, amit a sziv csendje adott meg azoknak a kis babák­nak; — újból elgondolkoztam, midön eszembe jutottak azok a rózsaszínű álmok, amik felrázzák majd ezeket az apró piskótaszineket. Ugy szerettem volna én is gyerek lenni, aki még nem tud semmit azokról az útvesztők­ről, melyeken az életben idáig támolyogtam. Egy nyurga jogász telepedett később mel­lém s ezzel éppen arról beszéltünk, hogy mi tulajdonképen idegenek vagyunk ebben a világ­ban, midőn elénk toppan az egész apró ármádia és meghívókat kér. Tessék ! Ez soha sem esett meg velem, de most zavarban voltam, sőt még a protekcióm is cserben hagyott. Igy hát mit volt mit tenni, az étkezőben kellett helyet foglnunk és üvegfalon keresztül nézni az ő mulatságukat. Meg is fogad­tam, hogy kiszerkesztem a rendezőket és meg­írom, hogy a tilalom ellenére még 9 órakor is táncoltak. Haza felé menet a városi gazolin lámpák kísérteties nótát fújtak a borús esti sötétségbe, de még ebben is poezist találtam és igy érthető, hogy tavaszi verseket faragtam. Azonban a köl­teményeket nem közlöm le, mert ezeken is elöm­lik az a koratavaszi zöld hangulat, ami pedig nem illik bele az őszi világba. Ugy-e ért engem kedves Redaktor urf Lyza. Jíyitra-Bajna. Tekintetes Szerkesztő ur! Hogy mennyire össze van forrva a mi szi­vünk Nyitra-Bajna — vagyis az ottani magyar keresztény iskolatestvérek első anyaházával, mu­tatja azon körülmény is, hogy mi ürményiek koncertezünk, táncolunk, nem csak azért, hogy magunk mulassunk, hanem hogy az anyaháznak pár fillért mulatságunk révén is juttassunk. A mint e lapok hasábjain közölve is volt, folyó hó 9-én a kath. kör helyiségében egy feled­hetlen, tánccal egybekötött hangverseny folyt le, a melynek fénypontját a kör védnöke, gróf Hu­nyady Imre O Excelentiája és magas családja megjelenése képezte. — A programm 4. és 5. pontjait a kegyelmes gróf legfiatalabb leánya Hunyady Teréz grófnő valósította meg s nem csak kiváló szép éneke, de különösen perfect játékával meghódította, magával ragadta az ösz­szes jelenlevőket. — özv. Gáger Mihályné ö nagy­sága arca az örömtől sugárzott, hogy tanítványa a fiatal grófnő a sok technikát igénylő nehéz darabot játszi könyedséggel adta elő. Egy gyönyörű virágcsokorral tüntette ki és róta le háláját a hallgatóság a szellemdus fiatal grófnő iránt kifogástalan énekei- s valódi művészi játékáért. Nem vagyok arra eléggé szakértő, hogy özv. Gáger Mihályné ő nagysága zene-művészi tehetségéről Ítéletet mondjak, de azt állithatom, hogy ritkán volt alkalmam oly nagy műélvezet­tel hangversenyt végig hallgatnom és nem hal­lottam senkit, a ki ellenkezőképpen érzett, vagy nyilatkozott volna. — Karsay Aladár, Alajos iskolatestvér, Suszlik János mindmegannyi művész a zene terén, a kik bámulatba ejtettek játé­kukkal. A koncertet táncmulatság követte. Az első csárdást Ajtics Horváth Dezső Hunyady Teréz grófnövel nyitotta meg, mire a fiatalság fárad­ságot nem ismerő lelkesedéssel csatlakozott a táncolókhoz. — öröm volt nézni a fiatal pezsgő jókedvet, a mely magával ragadta az idősebbe­ket is. A csárdásokat a francianégyes, majd a cotillon követte, a melyhez a ^szebbnél-szebb jelvényeket gróf Hunyady Imre O Excelenciája ajándékozta. A kellemes s mindenkire emlékezetes estély hajnal hasadtával ért véget. A táncmulatsággal egybekötött hangverse­nyen ott láttuk a hölgyek közül gróf Hunyady Imréné O Excellentiáját leányával Teréz grófnö­vel, Ajtics Horváth Dezsönét, özv. Bileknét Erna leányával, Majláth Ferencnét, Zámpori Ferencnét, Erdélyi Károlynét, dr. Fülöp Ignácnét, Uhrich Ferencnét leányával, Vásony Józsefnét Ilka és Irma leányaival, Karsay Lajosnét, Prenoszil Ödönnét, Etter Kálmánnét, Markovich A. Lászlónét, Kol­ler Ferencnét, Hlavaty Károlynét, Madleczky Hedvig, Grofits Margitka, Móró Jeni, Smalka Lujza, Sülé Ilonka, Tornóczi és Kocsis kisasszo­nyokat stb. A minő fényes volt az erkölcsi, ép oly fényesnek mondható az anyagi siker is. Az összes bevétel . 632 K. 93 fill. kiadás . 130 K. 94 fill. Tiszta haszon 501 K. 99 fill. F'ölülfizettek : gróf Hunyady Imre 200 kor. gróf Eszterházy János 50 kor., gróf Hunyady Imréné 40 kor., Wagner József praelatus kano­nok 20 kor., özv. Gáger Mihályné 20 kor., Aj­tics Horváth Dezső 15 kor., Bilek Rezső 5 kor., dr. Lakits István 5 kor., Sötér Ferenc 5 kor., Tally István 6 kor., dr. Tóth Károly 5 kor., Prenoszil Ödön 5 kor., dr. Fülöp Ignác 5 .kor., Majláth Ferenc 5 kor., Karsay Lajos 5 kor., Grafits Ármin 5 kor., Drexler Ignác 3 kor. Midön a nagylelkű fölülfizetéseket a ma­gyar iskolatestvérek nevében hálás szívvel meg­köszönöm, el nem mulaszthatom örök hálámat leróni azon közreműködőknek, kik a program­mot megvalósították s ez által nem csak nekünk szereztek egy feledhetetlen estélyt, hanem a ma­gyar iskolatestvérek első anyaházának 501 kor. 99 fillér tiszta hasznot ajándékoztak. A jó Isten fizesse meg! Ürmény 1901. november 12. Dr. Tóth Károly, uradalmi orvos. Szenzációs leleplezés. Az »Esztergom« olvasói köréből mosta­nában sűrűn érkeztek levelek, melyekben mind a párkányi tigris históriája után tuda kozódnak, ugy hogy már nem térhetünk ki mi sem e ké­nyes kérdés elöl és az abbiakban számolunk az esettel: Az elmúlt hónap közepe felé járt s fönt Budán a miniszterelnöki palotában komor gon­dolatokkaljárkált Magyarország miniszterelnöke. Nehéz órákat okozott neki még egy-két hátra­levő pótválasztás. Csöngetett leghívebb hiva­talnokának; s ez bejött. — Te Pista! hogy állunk a dorogi kerü­letben ? — Rosszul kegyelmes uram, mert van ott egy Páfkány nevü falu, az nagyon kétes. — De hát miért kétes ? — Mert a lakosai bátor emberek, nem félnek senkitől, nem ugy, mint a Duna túlsó felén, hol több ijesztő alak áll rendelkezé­sünkre. A miniszterelnök gondolkozott, majd mo­solyogva kaparta meg tokáját és suttogva kö­zölte tervét. Meg kell félemlíteni ezt a falut. Nagy sürgés-forgás volt észlelhető ezután a házban. Titkos rendelet ment ki Esztergom megyébe, hogy egy eleven eröstermetü cigányt szállítsanak fel, ki ismerős a helyi viszonyok­kal. A párkányi járás föszolgabirája a terüle­tén hónapok óta kószáló cigányok közül 7 darabot küldött fel a kormányelnöknek. Szél Kálmán először megértette velük, hogy egy hónapig legalább is fenevadakká lesznek. A cigányokat bevárták medve, tigris, oroszlán és párducbőrbe és vonaton Bécs felé szállították, de Párkány-Nána és Kövesd között a nyitva hagyott ketrecekből ki kellett szökniök. A terv ugyanis az volt, hogy a párká­nyiakat rá szorítsák, hogy vegyék a kormányt igénybe. A kormány pedig csak akkor fogja kiirtani a bestiákat, ha Párkány a jelöltjére szavaz. A többit tudják a kedves olvesók. A tig­risek legelőször Krammer mészáros juhai közé mentek s ott széttéptek annyit, hogy a ható­sági felügyelet alatt és előre kijelelt helyen elásott birkahús elég legyen a határban tar­tózkodó rajkóknak. A rettenetes félelem köz­tudomású és az is, hogy mindaddig, mig Pár­kány nagyobb része le nem szavazott a kor­mányra, a belügyminiszter semmit sem tett a fenevadak ellen. A választás után megjelent a rendelet, a melyre hivatalos körvadászatokat rendelt és jelentkezésre szólítja fel a tigriseket. A cigányok megijedtek, szépen kivetkőz­tek a bőrökből s eladták jó áron, dacára, hogy azokat vissza kellett volna szolgáltatniuk. Riporter I. A tényállás ez, s csak a dolog befejezé­sére akarak én egy kis világot vetni, mert ugyanis nem való az, hogy a cigányok a hajtó­vadászat hirére vetették le a tigrisbőrt, mert hiszen ez velük előre tudatva volt. Az igaz­ság, amit Rip. I. elhallgatott, ez : Midön a szóban forgó rendelet megjelent, lapunk szerkesztője, ki mindig távirati stilus­ban beszél a riportereivel, telefonon hivta. Rip. I-et. — Halló ! Párkányban tigris van, járjon utána. Rip. I-nek első dolga volt az ujságválla­lat igazgatójához rohanni, kit az «Esztergom» 47 és 3 / 4 riportere, ha csak rajta állana, finánc miniszterré tenne, mert szerintünk Magyaror­szág szorult pénzügyeit csak az ö takarékos­ságával lehetne rendezni. — Kérek előleget. — Mire ? — Tigrist interjúvolok . . . — A tigrisnek pénz nem imponál. És nem is adott pénzt, hanem bevezette Rip. I-et a lap arzenáljába és ott ráakasztott: egy express puskát; 2 manlicher revolvert:, 3 vadászkést és 4 fiaskó szilvóriumot. Rip. I-nek legelső dolga volt otthon le­rakni a nehéz mordákokat, azután egy beam­ier barátjával csupán a szilvoriummal felfegy­verkezve Kövesd felé tartott. Kövesden elfo­gyasztották a szilvóriumot s miután egy lányos háznál, mint «tigrisvadaszokat» ünnepelték, éjfélután 2 órakor hazafelé indultak, torony­iránt, a réten és nádason keresztül. Nagyobb biztosság kedvéért t. i. hogy a tigriseket félrevezessék és magukhoz csalják, négykézláb és folyton morogva mentek a ná­dasnak. A cigány-tigrisek észrevették őket, s a legerősebbet küldték ki a zsákmányra. Rip. I. ment elő s bár tudta, hogy a tigrisbörben cigány van, még is megilletődött, midőn a szinte 4 lábon járó rémmel szemben találta magát. Mindazonáltal tudja magáról, hogy ellenállhatlan ember, mert egy szavával meg-

Next

/
Thumbnails
Contents