ESZTERGOM VI. évfolyam 1901

1901-11-03 / 45. szám

ték. A koszorúkat, mint a hogy a szallagok jelezték, a következők tették a koporsóra. »Forron szeretett fiuknak — A szülök.« »Szeretett testvérüknek — Mariska és Sári.« »Felejthetetlen unokabátyánknak — Margit, Irén, Marianna« »Kaiman bácsinak — Irmuska és Karcsika.« »Kálmánnak — Mórász József.« »Az esztergomi fiatalság — Feledhetlen!Kálmán barátjának.« »Barátai — Munkácsy Kálmánnak* (Circiter asztaltársaság). »Szeretett barátjuknak — a régi munkatársak« (Pesti hirlapiróktól) végül »Szeretett pályatársuknak — az Esztergomi Lapok.« A szertartást dr. Fehér Gyula belvárosi plébános végezte nagy segédlettel, az »Esztergom és Vidéke« szerkesztősége és barátai nevében dr. Földváry István megható beszédet mondott a koporsó fölött. A nagy gyülekezet néma meghatottsággal kisérte a poétát utolsó útjára s csak néha-néha tört ki a keblekből az elfojtott fájdalom, a zokogás. Most már ott fekszik a lombhullató fák alatt, sirja tele van virággal. Költő volt, szerette a virágot — halála után sokat kapott. Az első halottak estéjén valóságos búcsújáró hely volt Munkácsy Kálmán sirja és a sok friss koszorú között feltűnt egy pálmaágas, kameliás babérkoszorú, melynek széles fehér szallagjáról ezt olvasták: »Az ékes tollú irónak — Az esztergomi lányok.« D. Az esztergom-járási tanítói gyűlése. Az esztergom-járási róm. katholikus tanítóegyesület október hó 29-én Esztergomban tartotta meg évi rendes közgyűlését. A közgyűlés színhelyéül a belvárosi elemi leányiskola egyik emeleti terme szolgált, amelyet a majdnem teljes számban jelen volt tanítóság egészen betöltött. A közgyűlést d. e. 9 órakor szentmise előzte meg, amelyet dr. Fehér Gyula belvárosi plébános mondott, mig a mise alatt a városi leányiskola V. és VI. osztály tanulóinak éneke hangolta ájtatosságra az egybegyűlteket. A közgyűlés 7a 10 órakor vette kezdetét. I. A napirend előtt: A megnyitó beszédet az egyesület egyházi elnöke Pelczer Lipót doroghi esperes-plébános tartotta, melyben a mult évi közgyűlési megnyitó beszédének mintegy folytatásául, a katholikus tanitók eszményképét, Jézust, mint isteni tanitót állította a hallgatók lelki szemei elé, ama tanulságot szűrvén le, hogy a katholikus tanítónak, ha nevelői hivatásában igazi eredményekre akar jutni, s ennek folytán az emberiség valódi boldogitását célzó eszméket, kútforrást keres, úgy — magasztos hivatásában törekedjék felemelkedni az igazi eszményhez, s követni mindenben az isteni Mester példáját, tanítását. A közgyűlés a tartalmas és a keresztény szellemű nevelés szempontjából kimerítő útmutatással szolgáló beszédet zajosan megéljenezte és az egyesületi levéltárban megőrizni határozta. A megnyitó beszéd további során megemlékezett az elnök az egyesületnek sok ideig volt buzgó társ-elnökéről, néhai Major János belvárosi igazgató-tanítóról, kinek váratlan halála a megyei tanítóságot vezető, oszlopos tagjától fosztotta meg. Az elhunyt egyesületi munkásságának vázolata után végül bejelentette, hogy a temetésen az egyesület az ő és számos tanitó jelenléte által képviseltette magát és a koporsóra az egyesület nevében diszes koszorút helyezett. A közgyűlés az elnök ezen bejelentéseit szomorún tudomásul vette. A borongós őszi idö méltó keretül szolgált Szölgyémy Gyula belvárosi tanitó emlékbeszédéhez, mely néhai Major János igazgató-tanító emlékezetének volt szentelve. A közgyűlés mély megilletődéssel hallgatta az elhunyt kartás munkás életének, tanulmányainak, küzdelmeinek, sikereinek, érdemeinek vázolását, s midön a fájdalmas emlékeket fölidéző beszéd elhangzott, a közgyűlés fájdalma és örök emlékezetének jeléül, egyértelmüleg határozta el annak jegyzőkönyvbe való igtatását. II. A napirend szerint: Következett a jegyzőkönyveknek felolvasása, hitelesítése, majd a tanitó-változásokról beszámoló elnöki jelentés, továbbá a számvizsgálók jelentése, mely a buzgó pénztárosnak, Miklósy Józsefnek, elismeréssel adta meg a felmentvényt. A pénztár állapota, s a tagdijak szedése feletti rövid vita után következett Karácsonyi Béla esztergomi tanítónak »Bozoki Mihály emlékezete« cimen tartott felolvasása, mely egy régen feledésnek indult, érdemes kántor-tanitónak, a korában szinte meglepő munkásságáról ad számot. Az érdekes és tanulságos kortörténeti adatokkal bővelkedő felolvasás mindvégig lekötötte a hallgatóságot és a végén lelkes éljenzésel és jegyzőkönyvi köszönet-nyilvánítással jutalmazta a felolvasót. A tisztújítás lévén a soron, élénkséget és érdeket kölcsönzött a leendő társ-elnök megválasztása, mert köztudomású volt, hogy Szöllösy János és Halmay János, a tanítóság összesége által eleve kandidált, érdemekben megőszült kartársak vonakodtak elfogadni a frisebb életerőt kívánó elnökséget. A közgyűlés csakugyan kénytelen volt a két érdemes kartárs lemondásával megbarátkozni és a társ-elnöki állásra az egyesület egyik régi, temperamentumos és erejének teljében lévő, munkás tagját, Gyarmathy Józsefet egyhangúlag választotta meg. A megválasztott új elnök hosszabb beszédben köszönte meg a tagok bizalmát. Ígérvén, hogy töle telhetőleg fogja előmozdítani a tanitóság közös óhajait és a siker biztosítása érdekében viszont kérte az egyesület buzgó támogatását. A választás további során közgyűlési-jegyzővé: Koller Lőrinc; választmányi-jegyzővé: Hollósy Károly; pénztárossá: Maros Antal; és könyvtárossá: Miklósy József közlelkesedéssel választattak meg. A választmány tagjai lettek: dr. Fehér Gyula, Guzsvenitz Vilmos, Oberth Ágoston, Halmay János, Klinda Imre, Klinda Rezső, Hagara Antal, Szöllösy János, Heinczelmann Antal, Seres Ferenc, Tölgyesi Ferenc és Meszlényi Géza; póttagjai ; Karácsonyi Béla és Perényi Ferenc. Az indítványok során dr. Pehér Gyula ünnepélyes hangon megemlékezvén O Eminenciájának, Vaszary Kolos hercegprímásnak 10 éves püspöki jubileumáról és névünnepéröl, indítványozta, hogy az egyesület ezen kettős ünnepély alkalmából O Eminenciájához üdvözlő táviratot küldjön. A közgyűlés lelkesen fogadta az indítványt és még a gyűlés folyamán, a dr. Fehér Gyula által megszerkesztett szövegezésben, táviratilag üdvözölte a jubiláló hercegprímást. A közgyűlés magáévá tette Guzsvenitz Vilmos képzö-intézeti igazgató szépen megokolt indítványát is, amely szerint a katholikus tanitóság minden célravezető módon iparkodni fog a katholikus nagy-gyülés hozott határozatait a közéletben érvényre emelni. Végül elhatározta a közgyűlés, hogy az évi közgyűléseket ezentúl tavaszkor fogja megtartani, s a jövö közgyűlés helyéül Visegrádot jelelte ki. HÍREK. * Személyi llir. Kohl Medárd dr. felszentelt püspök folyó hó 2-án Esztergomba jött és néhány napig fog itt tartózkodni. * Adomány. Graeffel János praelatus-kanonok a létesítendő kath. gimnáziumi tápintézet céljaira ezer koronát adományozott. * Halottak estéje. Mindszentek estéjén a Mind-szenvedőkre gondolunk. A megdicsőült emberről lesiklik tekintetünk a még nyugtot nem talált lelkekre, s igy történik, hogy a Mindszentek verőfényes, ragyogó napja leáldozik a hűvös, ködös, a holtak emlékének szánt égbe. A bazilika mellől nézve a vidéket halottak estéjén, fény dereng a város és falvak temetői fölött; piros, tüzes színekben úsznak a város temetői, s szelid mécsesek fénye dereng Kövesd, Nána, Párkány, Dorog, Helemba sírkertjei fölött. Nincs kifogásunk az emberi lélek kegyelete ellen, annál kevésbé, mert a mécseseket tulajdonképen a hit gyújtotta ki, mely az elhunytakért imádkozik, alamizsnálkodik, böjtöl és miséztet. Csak ne fajuljon el a kegyelet hiúsággá, s ne váljék a szerető emlékezet kinos, gazdasági teherré. Az emberek rengeteg sok pénzt költenek halottjaikért, de inkább csak drága virágokra, fényes koporsókra, és síremlékekre, aminek a szegény lélek hasznát nem veszi. Ezek a dolgok talán az élőnek hoznak dicsőséget a világ szemeiben, de nem alkalmasak arra, hogy az elhunyt lelkének csak némi enyhet is szerezzenek. Pedig hát mikor holtjainkkal foglalkozunk, akkor egyedül csak az ő javukat s nem a mi reputációnkat kell keresnünk. Szép mindenesetre, ha sírjukat virággal s emlékkővel díszítjük, de ha a világ megszólásátói való félelem a zsebünket préseli, akkor a kegyelet profknáltatik, s a hiúságnak kényszerül helyét átengedni. Kezdjük meg ebben is az előkelő tónust: egy-két chrisanteum közé gyújtsuk meg a szentelt gyertyát vagy a mécset s térdreborulva imádkozzunk azokért, kik világ, virág, szesz-lámpák, papír-koszorúk fölött végtelen magasan állnak, ahová el nem hat sem a mécs, sem a virágillat, csak az alázatosimádság. * Főegyházmegyei hir. Pintér Károly aranyosmaróthi esperes-plébános, a bold. Szűzről nevezett Iváni apáttá neveztetett ki. * Az Oltáregyesület nyilvános istentiszteletét folyó hó 10-én tartja a vizivárosi zárda templomában. Előtte való napon délután 5 órakor litánia van, mely alatt a hivek a sz. gyónást végezhetik. Az imádási napon pedig 8, 9* és 10 órakor szent mise, délután 5 órakor sz. beszéd és litánia. * Majláth püspök figyelme. Midőn Majláth Gusztáv püspöknek ez uton is a legmelegebb köszönetét fejezi ki a tanítóképző Mária-Társalata nemes figyelméért s azon nagylelkű adományáért, a melylyel a társulat céljaihoz hozzájárulni kegyes volt, talán nem követünk el indiskréciót, ha soraiból a következőt közöljük: »Igazán nagy örömmel gondolok a Mária-Congregátiónak üdvös hatásaira, melyeket már is észlelni lehet növendékein. Segítse meg a jó Isten továbbra is az intézet derék elöljáróit. Szivéből kivánja gróf Majláth.* * Esküvők. Haradauer Jenő landwehr főhadnagy m. hó 28-án vezette oltárhoz aráját: Hartmann Ernestin úrhölgyet, Hartmann Gusztáv ezredes szép leányát. Az esküvő a kegyúri plébánia templomban ment végbe s a fiatal párra dr. Fehér Gyula cs. és kir. udv. káplán, belvárosi plébános adta az áldást. A szertartást a tisztikar csaknem teljes számban, továbbá elegáns közönség nézte végig. Igen kedves benyomást keltett a katonazenekar játéka a szentély feletti karzaton. A zenekar Lohengrin nászindulójával fogadta a templomba érkező násznépet és egy Wagner-féle induló hangjai mellett kisérte ki- az ifjú párt. Az esküvöt az örömapa házánál barátságos ebéd követte, mely után az uj pár Tirolba utazott. — Bárdos Gyula helybeli tanitó, szerdán délután esküdött hűséget választottja : Halmay Ilonka kisasszonynak, Halmay János városi tanitó leányának. * Megyebizottsági tagok választása lesz f, hó 8-án, mely alkalommal az esztergom-vizivárosi kerületből dr. Csernoch János praelatus-kanonokot, Reusz József takarékpénztári igazgatót és Büttner Róbert fcszámvevöt jelölik. Büttner Róbert megválasztása kívánatos főleg a vármegyei gazdasági egylet érdekében, melynek tevékeny tagja és működése ott nélkülözhetlen volna. * Yégre valahára. Mozogni kezd Esztergom legszociálisabb irányzatú egylete, a munkások rokkant- és nyugdij-egylete s kezébe veszi önmaga a saját ügyét. S igy van az jól. Mert senki sem fog segíteni a munkásokon, hanem csak ök maguk Legalább addig nincs számukra segítség, mig maguk nem mozognak s nem érdeklődnek saját boldogulásukról, még pedig nemcsak panaszkodva, hanem szervezkedve. Vettük a következő „Meghívót": A »Magyarországi Munkások Rokkant- és Nyugdij-Egyleté«-nek esztergomi fiókja 1901. évi november hó 10-én, este 6 órakor saját helyiségében, Porgesz Béla vendéglőjében társas vacsorával egybekötött felolvasó- ésszavaló-estélyt rendez. Az estély sorrendje: L A munkás társadalmi helyzete. Irta és felolvassa Nagy Antal, reáliskolai tanár. 2. Az utolsó sor. Költemény Váradi Antaltól. Szavalja Krajniker Ferenc e. v. t. 3. A szervezkedés és az iparosok nyugdíjbiztosítása. Irta és felolvassa Zeke József e_ alelnök. 4. Bányaszerencsétlenség. Monológ Gabányi Árpádtól. Előadja Vavrovits Ferenc e. r. t. Utána j társas-vacsora. Egy teríték ára 1 korona 20 fillér* A társas-vacsorára aláírni lehet az ivtartóknál és Porgesz Béla vendéglősnél. — A tanulságosnak ígérkező estélyre előre is felhívjuk iparosaink figyelmét.