ESZTERGOM VI. évfolyam 1901

1901-10-06 / 41. szám

nak a papi korteseknek a talpa alá, kik hetedhét mértföldnyiről szerződtetve, nem szégyenkeznek faluról-falura járni s liberális képviselő jelölteknek vigéceivé fölcsapni. Ha még napi dijat kapnak, melylyel adósságoktól kiszakadt zsebeiket töltögessék, ezt a keresetet ily hervadt, megszorult existentiáknál értjük; de ne csodálkozzanak azon, ha a nép s a tisztességes intelligencia elitéli őket. A nép józan érzéke keresztül lát a szitán, s attól a portól, mely kiporolt reverendákból száll a szemeire, meg nem vakul, sőt attól még jobban lát, ugy mint az a vak, kinek az Ur sarat kent szemére, hogy lásson. A botrány is oly sár, melytől az öntudatos lelkek jobban látnak, de vannak gyengék, kik valóban belevakulnak s kapkodva, hogy már most kinek is higyjenek. Az önmegfeledkezésnek ily ijesztő mérveit csak nyegle fölületesség s az egyházias szellemnek teljes hiánya teremtheti meg; de az az erös kéz, mely megkefélje ezeket a fésületlen firmákat, még nem jelentkezik; addig természetesen tovább is ijesztenek s elhitetik magukkal, hogy erős szellemek azért, mert rendetlenkedni mernek. A képviselőválasztások. Esztergomban. Egyhangú választásra készült mindenki és a közóhaj az volt, hogy minden izgalmat eltávolítva csendes megegyezéssel adják át a képviselői megbízó levelet Irey Ferencnek. Ez valóban meg is történt, bár a külső látszat nem ezt mutatja. Mert aki a viszonyokkal ismerős, be kell vallania, hogy a hangoztatott két ellenjelölt: Michnya János és Chlebovits István komoly számba nem jöhet. Nem is vette senki. Michnya fellépése csak arra való volt, hogy a városban néhány napig derült élcek forrása legyen, Chlebovitsé pedig, hogy szánakozást keltsen a kedélyekben egy jobb sorsra született, de az élet tengerén a szirtektől széttörött ember iránt. Tájékozó képesség hiányában eszközül engedte magát egy rosz tréfában, melynek végén nevetni sem lehet. Még azok a »pógárok« sem szavaztak rá, kik fölléptették és igy egyetlen szavazatot sem kapott. A papság elment Frey Ferencre szavazni, nehogy bármi módon szolidaritásban lássék lenni Chlebovitscsal, kit a néppárt központi irodája épen úgy nem fogadott el, mint a választók közül senki sem. Michnyára elenyésző csekély számban szavaztak és igy délután 3 órakor az elnök Frey Ferencet Esztergom képviselőjének jelentette ki. egyszóba a két város nevét; továbbá tudod ugy-e azt is, hogy Arany János már 1860-ban Pestre ment a Kisfaludy-társasághoz igazgatónak; tehát ebből a pipából, mely a hetvenes évek vége felé készült, nem pipálhatott a hatvanas évek elején mint nagy-körösi tanár, már pedig a pipához mellékelt »hiteles okirat,« a melyet Jóska folyton a négyfelé nyiló bugyelárisában őriz s a mely minden lehet, csak hiteles okirat nem, ezt akarná bizonyítani. Jóska a hallottakra elsápadt, levegő után kapkodott, majd a Palira tekintett és suttogva monda: »Jöjjenek ellenségi, ha voltak!« Jöttek is többen, de nem az ellenségek, hanem a jó cimborák közül, a kik mindnyájan hódolni akartak a pipának; ott voltak: Csuti, Nyíl, Palotásy, Tarkányi, Namestói, (mind megannyi jó pipa,) no meg ott volt az öreg Bógyi harangozó is egy világos hajú tót gyerekkel. Milyen szép hatást ért volna el a pipa ily fényes vendégsereg előtt, ha az az ördögi mosoly ismét nem jelentkezett volna Pali ábrázartján, melynek láttára Jóska a pipát azonnal elzárta és csak ennyit mondott: »Pali! e pipa gyilkosa vagy!« K. A meghívó levél átadása nem történt száraz, hivatalos modorban, hanem a választási elnök, Helc Antal, ismert talentuma olyan lendületes ünneppé változtatta az átadás perceit, hogy emelkedett hangulatban távozott mindenki a szavazó helyiségből. A megválasztott képviselő a teremben megjelenvén az elnök meghívására, ez szívből jövő hangon fejezte ki örömét azon eredmény fölött, hogy ilyen küzdelem nélküli bizalom nyilvánult a már két izben megválasztott képviselő személye iránt. Ez jutalom és elismerés Frey Ferenc eddigi működésével szemben. De örülni kell azért is, hogy a küzdelmet mellőzhetvén, a társadalmi békét szilárdítottuk. »Mert nagy szükségünk van a szeretetre, az őszinte jóindulatra egymás iránt.« Frey Ferenc mély meghatottsággal fejezte ki háláját a kitüntetésért, melyben öt a választók a megbízó levél által részesítették és őszinte lelkével igérte, hogy a hazának, a vallásnak, az őt megbízó városnak javára fog élni. Egy uj korszakot lát maga előtt, midön a szabadelvüség »kihasználása« helyett következik annak »gyakorlasa«, mely alatt ö a nemes érzelmek uralomra jutását érti. Beszédje végeztével a választó polgárok zászlókkal és a Rákóczy induló lelkes hangjai közt kisérték lakására. Most már csendes a város. A lelkekben nem maradt semmi keserűség. ' Égető szükség volt arra, hogy egy teljesen tiszta választás által az esztergomi kerület választóit a politikai morál színvonalára emeljék, mert itt a túlnyomó többség már semmi érzéket sem mutatott az elvek iránt. Most azonban tisztultabb lett a gondolkodás és az egészséges fejlődésnek alapja van lerakva. KöbőTknton. A köbölkúti kerületben pótválasztás lesz Kobek kormánypárti és Szauder Kossuth párti között. A néppárti Bonitz Ferenc kibukott. Sajnálatos dolog; ezt senki sem gondolta volna, mert Bonitz körül oly erős párt csatlakozott, hogy abszolút többséget várhatott. A dolgok ilyetén fordulatát mással nem lehet megmagyarázni, mint azzal a szemérmetlen itallal, mely oly sok hivet szerzett Szaudernek. Uj választás lesz 18-án, az elsőnél talán még elkeseredettebb, mikor a két párton álló ellenzékiek közös erővel fogják kiszorítani a kormánypártiakat. Ez igen ajánlatos volna, s amenynyiben a Bonitzra szavazók, most vezetés hiányában, saját nézeteiket követve, inkább szavaznak le Szauderre, mint Kobekre. A választás napján délután 4 órakor a Köbölkúti táviró a következően adta le a pártok állását: Kobek 545 Szauder 504 Bonitz. ..... 284 Végeredmény: Kobek 694 Szauder 584 Bonitz 573 E szerint Kobek és Szauder között e hó 18-án próbaválasztás lesz. Doroghon. A legérdekesebb választási küzdelem Dorogon volt. Itt a Szaczellári párt lefoglalt minden korcsmát és erÖsen ivott a jelölt egészségére. Reggel 7 órakor vonult be az első kocsisor Párkányból, s utána szűnni nem akaró éljenzések között a többi községbeli szavazók. Minden a legnagyobb rendben ment s a választási elnököt nemcsak elismerés, hanem dicséret illeti. Szaczellári tábora három korcsmában volt, Szemeréé egy ütött sátor alatt, mig Perczel hivei magánházaknál részesültek ellátásban. Mindhárom tábor katonai kordonnal volt elkülönítve s rendzavarás mindaddig nem történt, mig a Szemere tanyán a »hangulat« jó magasra nem hágott. Az atyafiak ekkor belekötöttek a néppártiakba s keresztül törve a kordont berontottak a táborba és épen a legjobb helyre, a bajnaiak kezeügyébe estek. Természetesen volt nagy bonyodalom. A katonaság és csendőrség csak nagy erőfeszítéssel tudta a rendet helyre állítani s a választási elnök Burián János, hogy ilyesminek elejét vehesse, katonaságért sürgönyözött Esztergomba. Sebesülés a nagy veszekedésben csak egy történt. Egy embert vállon szúrtak, de sebe nem veszedelmes. A küzdelem hevében ilyen arányban állottak a pártok : Délután 2 órakor : Szacelláry .... 385 Perczel 241 Szemere 148 Délután 4 órakor : Szacelláry .... 434 Perczel 458 Szemere 393 Délután 5 óra 30 perckor: Szacelláry .... 576 Perczel 458 Szemere 393 Végeredmény : Szacelláry. .... 690 Perczel 494 Szemere 441 Szemere ilyenformán teljesen kibukott és a két első között e hó 18-án pótválasztás lesz. Vasárnapi levél. — Humoros alakok. — Jó Chlebovits István gondolt egyet és fellépett Esztergomban néppárti programmal. Ez elvégre neki nem bűne, s legfeljebb beszámithatatlanságának vállalkozó szellemére mutat, de igen is szerénytelenség azoktól, akik őt felléptették. Az első pillanattól nem vettük komolyan ezt a »jelölest«, valamint nem lehetett komolyan venni azt a tréfát, amit Hirschhorn Nándor buda-utcai snapsz-patikus engedett meg magának, midön annak dacára, hogy a mádi honpolgárt hitsorsosának vallja, bizalmas körben fellépett, szinte néppárti programmal. Sokkal együgyübb viccek ezek, minthogy kacagni lehessen rajtok, boszankodásra meg épen nem adnak okot, mert hisz ez emberek talán nagy ambícióval néztek téveteg lelkük ideája elé, s mindössze a talaj hiányzott hozzá. Az emberek józan gondolkozása szánja az ő nagy rátörő szellemüket, a heccelődök pedig mulatnak rajtuk, vagy arra használják fel e kis szereplést, hogy kissé megcsipkedhessék vele ellenfeleiket. Pedig ezek az emberek talán nem is tudják, hogy az ő romantikát kereső, Don Quijotte-szerű szereplésük mennyire jogosult. Ne tessék kérem hinni, hogy az ily alakok már nem érvényesülhetnek! Oh igen! A XX. században is van még romantika, s hogy a jó Chlebovits István egyetlen szavazatot nem kapott ; s hogy Hirschhorn Nándor jelöltsége csak a pálinka-mérés kétes gőzében maradt; mindezeknek összegezve csak az az oka, hogy egyiknek sem jutott eszébe Stomfára menni. Ott virul még a romantika secessióval ojtott bogáncs-virága, s hajlongva, bókolva csalétekként kínálkozik a romantikus világból a mai kor nyakán maradt kóbor lovagoknak. Ipse. Nyilt levél Gond Ignáchoz. Gond úr! ön Stomfán működött a választásnál, mint helyettes elnök, ön esküt tett arra, hogy a választást pártatlanul fogja vezetni; — álljon saját hívei elé és kérdezze meg lelkiismeretét, hogy hogyan tartotta meg esküjét? Gond úr! Ön a stomfai nép-párt elnökségéről még mindig nem mondott le; tehát mint ilyen korteskedett a néppárt és személyem ellen. Különben egész politikai viselkedéséről bővebben is szó esik majd e lapok hasábjain és a fenyitő bíróságnál, ezúttal csak ezekre adjon feleletet a nyilvánosság előtt: 1. Mivel tudja indokolni azt az eljárását, hogy ön, mint a néppárt elnöke, zsebre vágta a