ESZTERGOM VI. évfolyam 1901

1901-09-15 / 38. szám

precedense az uralkodó szabadelvű »erdekszövetség<< meghasonlása. Gúnyolására a tisztességgel küzdőknek hozatott az a törvény tehát, mely a választásoknál tiltja a vesztegetést ? Mert vesztegetés fogalma alá esik minden, a mi az egyén meggyőződésének nyilvánulását feszélyezi, s azt eszközökkel, muzsikával, bankettel, tyúkkal, kalácscsal másfelé iparkodik hajlitani. Eddig a jelölt itatta, etette, pénzelte a választókat, de most már a törvény tiltja, tehát a választók banketteztetik, pezsgőztetik és tartják el pénzzel a jelöltjeiket. Semmi sem változott a helyzeten, csak egészben megfordították. És hogy vannak jelöltek, kik a törvény paragrafusait ezen politikai ferbli kártyájaként használják, ez csak azt erősíti meg, hogy az önző, minden nemesebb eszme híjával lévő érdekszövetség, diadalra áhítozó egyediségeit támogatja és titkos céljait mindenféle eszközök alkalmazásával is elérni iparkodik. Lyza. Választási mozgalmak. Esztergomban a szabadelvű párt hivatalos jelöltje, a kerület volt képviselője, Frey Ferenc, ma délelőtt tartja meg programm beszédjét a Széchenyi téren. Mult vasárnap a tűzoltók ünnepélyes lakomáján kérték fel a jelöltségre, mit ö elfogadott; mire aztán a város szabadelvű választó polgárai táviratban tudatták a jelölést Széli Kálmán miniszterelnökkel és Podmaniczky Frigyes báróval, az országos szabadelvű párt elnökével. Ugy Széli Kálmán, mint Podmaniczky válaszolt e táviratra. Örömmel vették tudomásul e jelölést és nagy sikert kívántak a felavatott tűzoltó intézményekhez. Frey Ferenc körül erös párt csoportosult. Különben is a választók nagyrésze ragaszkodik régi képviselőjéhez s az olyan apró-cseprő kortes-rikkanások, melyek ellene szomjas torkokból intézvék, figyelembe nem vehetők, mert azok nem kapnak maguknak józan felfogású komoly jelöltet Frey-el szemben. Ezek a bácsik a Kapa és Bádi fajtából, ugyancsak felsülnének, mert hisz egy jelölt sem itathat és etethet a nélkül, hogy mandátumát kockára ne tenné. A törvény szigora utói fogja érni azokat, kik a vesztegetés politikáját tűzték maguk elé. De nemcsak a jelölt vesztené el mandátumát, hanem az új törvény egy paragrafusa a megvesztegetett kerületet is megfosztja 5 esztendőre képviseleti jogától. Szó volt arról, hogy dr. íöldváryt, majd Brutsi János szeszgyárost kérik fel az elégedetlenek, azonban semmi mozgalom nincs, és nyugodtan készül a város az egyhangú választáshoz. Frey e héten nemzeti szinü falragaszokon hivta fel a polgárokat ma tartandó beszámolójának kedvűén még a vén Múzsa is Tóth biró rigmusai mellett. ímhol az »Itt röpül« . . . Itt röpül ni, ott viszi! Körme közt a csirkét Hogy a kánya üsse meg, Azt a svandra vircsét. Csirke hússal él az is, Mint valami mágnás, Csakhogy sűtlen eszi meg, Nem kell hozzá rántás. Igy csörgedez ez a kiapadhatlan véna; mindenre, amihez ér, ráleheli a költészet zománcát. Átszivárog Tóth József biró és költő egész életén s mialatt 1845-ben az osztálytársakat szedte rímbe Kis, Galgóczy, Pisúth, Horvát és Árvái, Sreiner Pafcsúga és a Baros, még azután a Hamar Voltunk mind tanulók iskolatársaim itt, addig az »összes költemények« utolsó előtti lapján »Érdem keresztem feltüzésének felköszöntöjét« adja, ő »Ki a sors kereke által vezényelve Huszonnyolc év alatt bírósággal küzdve Jutva idáig " Hogy miként érdemlem meg e kitüntetést. Föl nem foghatom.« meghallgatására s igéri, hogy a mostani politikai helyzetről is fog nyilatkozni. Ez mindenesetre érdekes lesz, s jövö számunkban erről beszámolunk. A dorogi kerületben nagyban folyik a harc. Szaczelláry tiszteletére egyre másra rendezik »választoi« a banketteket. A jelölt úr bérelt négyesen jár, s csikós legények nyargalják körül hatalmas kocsiját, és hordják a kerületben a kortes zászlót. Szacelláry politikát eddigelé csak pezsgő árfolyam szerint űzött. Csütörtökön a párkányban tartott programmbeszéde alkalmából fél ötre d. u. voltak egybehiva a párkányi választók. Szaczellári ismeretes négyes fogatán jött át Esztergomból. A Hungáriához címzett politikai szintérré alakított szállodában a megye előkelő tisztviselőin kivül sokat láttunk ott Esztergom intelligens eleméből is. A jelöltnek testvérbátyja, a miniszteri osztálytanácsos is átjött, hogy tanuja legyen öcscse kudarcának, amit itt elért. Legelsöbben kifejtette, hogy ö az egyedül helyes és uralkodó szabadelvüség hive, s hogy ez elveitől senki sem fogja eltántorítani. Bizik ö — úgymond — a doroghi kerületben, s hiszi, hogy ezen bizalom visszhangra talál. (A pezsgős palackok durrogásában. Szedő.) A munkásügyröl szólva kijelenté, hogy a kerület munkásügyét szivén viseli, és a járásbiróság kérdését sürgősen fogja megoldani; »erre megesküszöm: Isten engem ugysegelyjen.« Ezen kijelentése érthető komikus hatást idézett elö. Különben is gyenge szónoki vénája a felhangzó közbeszólások miatt teljesen elhagyta, és innen már csak akadozva, és súgás után beszélt. Az Ausztriával való kapcsolatot dicsérte meg. Szerinte az Magyarország tekintélyének és erejének kútforrása, mit minden magyarnak meg kell védeni a hiu ábrándképek nagy harcosainak támadásától. Minden más pártot üres frázisokon alapulónak tart, és — mondott volna még egyebet is, de bizony nem jól tanulta be mondókáját, mert itt elakadt teljesen. A jelenvolt ellenzékiek ezen kaptak, s több felkiáltás hangzott el: »Nem tud beszélni! Nem tudja mit akar! Minek jött ide ? Honnan jött ?« Ilyen és hasonló kifejezések repültek a jelölt ur feje felé, ki sárgás arccal nézett jobbra-balra, majd a változatosság kedvéért zöldre vált színnel keresett kabátja zsebében programmot. Nyilván elfelejtette, hogy nem az a kabát van rajta, melyben a tükör előtt beszédjét tanulta, s melynek zsebében felejtette a tudományt. Most már aztán igazán gúnyos kacagástól echózott a terem. »Mit akar olvasni? Ne papirosról beszéljen!« A zsivaj és lárma oly nagy lett, hogy a járási föszolgabirónak kellett közbelépni. Figyelmeztette a közönséget az általános szólásszabadságjogaira és erélyesen rendreutasította a zavargó népet. Erre a függetlenségi párt részéről egy jelenvolt tiltakozni akart az ellen, mintha e tüntetést a pártja részéről rendezték volna. Érthető szavakhoz azonban nem juthatott a nagy zúgolódásban. Szaczellári még egyszer beszélni kezdett, de a nép ingerült hangulata miatt csakhamar be kellett végeznie mondókáját. Jóllehet azonban nem is volt az tovább. E szereplés De fölfogom én s fölfogjuk mi, mi Esztergomiak, kik Tóth Józsefnek már is emléket emeltünk s őt nemcsak bírónak, örökös bírónak, de úrnak is vallottuk. Ott a szigetben révedez felénk az árnyas »Tóth József biró-út« ; örök időkre ott hüsül a diófák árnyában. Kár, hogy nem a régi fölírást hagyták meg a falon »Tóth József biró úr-út.« De ha odáig is van az uraság, hát hagyjuk, azt azonban bátran ki lehetne irni »Tóth József biró-költö-út«, vagy »költő-biró út«, amint tetszik, mert Tóth Józsefben a költő túl tesz a birón, s tegyen is túl még sokáig, hogy ne legyen igaz, amit ő énekel: »Elszakadt a zengő Elhallgatott a lant, Bár kőkemény szivet Lágyitgatott alant. Nem fáradt el a kéz, Pengette szüntelen Mig a húr nem szakadt Ének volt végtelen. Ugy legyen ! Ramocsai. után állítólag a dorogi kerület választói diszlakomát rendeztek a jelölt úr tiszteletére. Nagyon keserű hangulatban, de annál hangosabban folyt le a bankett. A felköszöntökben sem volt hiány, de viszont köszönet sem. Bö programmu körútján mindenütt ilyen szerencse kiséri a szabadelvüség bankókból csinált zászlaját. Mult vasárnap délelőtt jött a kerületbe Szemere Huba dr. a függetlenségi párt jelöltje. A nánai indóháznál lovasbandériummal és zenekarral fogadták hivei. Ugy vonult a Hungária szállodába s a délelőtti istentisztelet végezte után elmondta politikai nézeteit. Kijelentése szerint feltétlenül és csak közgazdasági politikát üz. Csak ezen a téren mozog, de itt, úgy mond, nagy céljai vannak, mert szerinte Magyarország nagyságát csakis közgazdaságának önállósítása után lehet elismerni. Ezért hive és harcosa az önálló vámterületnek; magyar vámot szeretne a mezőgazdasági és ipari termékekre ; követeli az önálló pénzügyet, magyar bankot és ennek védelmére a magyar hadsereget. Egyik fő célját képezi, úgy mond, a népnevelés fejlesztése és ingyenessé tétele. A beszéd után a párkányi függetlenségi polgárok és a kerületből egybe sereglett küldöttségek ebédhez ültek, hol ismét többen felszólaltak a független eszmék magasztalására. Szemere még az nap megkezdte politikai körútját s a Szacelláry ellenes hangulat mindenütt kedvező fogadtatásban részesítette. Ebben a kerületben a néppárt is időszerűnek látta kibontani elveinek tiszta zászlaját s hivatalos jelöltként Perczel Bélát küldte ide. E jelöléssel bővebben lapunk más helyén foglalkozunk. A köbölkúti kerületben legerősebb pártállása van Bonitz Ferencnek, a néppárt jelöltjének. Bonitz már több helyen elmondta programmbeszédjét s a választók nagy lelkesedéssel vonulnak zászlói alá és szegődnek harcosaivá a jelen kívánalmaknak leginkább megfelelő elvnek. A szabadelvüpárti volt képviselő, Kobek nyilt levélben számol be választóinak parlamenti működéséről s most már letett azon szándékáról, hogy fiát tegye mandátumának örökösévé. Ugy tartja, hogy elég lesz neki is elviselni a nagy. és még hozzá kétes politikai háborút. Emiitett levelében utal a kerület nagy bizalmára és reméli, hogy az ismét mellette nyilvánul meg. Mi nem azt reméljük. A függetlenségi párt itt is állított jelöltet. E részben azonban olyan bonyodalom keletkezett, hogy a legjobb értesülés is bohózatnak illik be. Ugyanis mig az egyik részről Mihnya János helybeli államépitészeti hivatalnok van kikiáltva a függetlenségi párt hivatalos jelöltjének, másrészről olyan hirek keringenek, hogy Szander Károly kir. táblai biró, Szander István köbölkúti földbirtokos fia lép fel ugyanilyen progammal. Azt hisszük, itt a helyzet jövö vasárnapig tisztul annyira, hogy legközelebbi számunkban világos képet nyújthatunk olvasóinknak. D. Eritizálás — semmittevés. A bécsi nemzeti múzeum képtárában sűrűn találkozni ügyes másolókkal, kik egy-egy Rubens vagy Rembrandt kép előtt órákon át állnak fürkésző, tanulmányozó arccal, mire hozzálátnak a másoláshoz, több-kevesebb hűséggel közelítve meg a nagy mesterek művészetét. Érdeklődéssel néztem, magam is ezeket a másolatokat és még jobban tanultam meg belőlük csodálni, még többre becsülni a nagy mestereket. Mások e véleményüknek hangosan is kifejezést adtak kíméletlen kritikával illetve a törekvő festő vagy festönő művészetét. Amaz, mintha már megszokta volna az ily tolakodásokat, csendesen tovább dolgozott, de szeméből mégis annyi megvetés villámlott ki a hívatlan kritikusra, hogy jobbnak látta onnét eloldalogni. Az a szúró tekintet, mintha azt mondta volna : magad árulod el müveletlenségedet. Ha csak valamikor is ecsetet forgattál volna kezedben, nem beszélnél igy. Ne ártsa bele magát e magas tudományba az, a ki legfölebb — suvickoló kefével mázolta be cipőit, de azonkívül sem nem próbált, sem nem tud ecsetet forgatni! Ez az eset jutott eszembe, mikor az első osztrák »Clerustag« impozáns lefolyásáról olvastam, a hol is sokat foglalkoztak a kath. sajtóval, mint a »Los von Rom« mozgalom ellensúlyozására egyedül alkalmas eszközzel. Hartmann plébános tette szóvá a klérus kritizáló viszketegét, mely egyik oka, hogy a kath. sajtó nem tud annyit produkálni, mint a mennyit tőle joggal