ESZTERGOM VI. évfolyam 1901

1901-09-08 / 37. szám

megrontották és tönkretették a függetlenségi politika hitelét. A függetlenségi eszme fénye elhomályosult. Hivatatlan kezekbe került, s a hűtlen sáfárok hitvány árucikké tették. Szomorúan kell látniok az Ugronistáknak s mindazoknak, kiknek a függetlenségi politika az ideáljuk, hogy ez meggyöngült. De ez a keserű tapasztalat ne visszalépésre késztesse Ugront, hanem további munkára. Az igazi függetlenségi politika nem halhat meg, az elvbarátokra mindig számithat, de csak ad­dig, mig keresztény marad. A független Magyarországot »Maria ország«-nak nevezték ! Szóljon tehát bár a lélekharang búsan és mélán, minket ez ne hangoljon le. Zson­gása remény nyel tölt. A jobb jövö hangjai vehetők ki belőle. A liberalizmus felett húz­zák, a bűnben született BánfTy-parlamentet temetik. Az újszülött egészségesebb gyermeke lesz a nemzetnek. Tári. Vasárnapi levél. — Tűzoltó parádé. — Ugyan ki ne ismerné már azokat a sike­rült és kevésbbé sikerült vicceket, melyeket tűz­oltó generálisokra alkalmaztak, mióta szent Fló­rián azon gondolatra jött, hogy megvesse alap­ját a tűzoltó-intézményeknek. Némely vidéki városban, de kivált ott, ahol katonaság nincs, most is nagy szerepet játszik még a »Tűzoltó század.« Nincs valamire való ünn~*' 'i'Jgy meg ne ragyogtassák fényes egyenruhájukat és az elsÖ helyet *d ne foglalja a város polgármestere jobbján aL ezüstös sisaku főparancsnok. Igen érde­kesen hangzik azon nem épen hihetetlen verzió is, hogy midőn az első országos tűzoltó-kongresszust tartották Pesten, ép akkor járt ott a török nagy­követ is. A jámbor müzlim egész oda lett, midön a fényes egyenruhákat meglátta, melyekhez fog­hatót az ö keleti tarkasághoz szokott szeme nem látott soha. Haza menve, császárjának elmondta a látottakat, mire az elhatározta, hogy testörsé­gét tűzoltókból szervezi, s nyomban meghívta föbasának Széchenyi Ödön grófot. Széchenyi fel­állította a tüzoltó-ármádiát és mieinkhez hasonló egyenruhát csináltatott nekik. Nagyszerű egy tetve mondjam : Hallja ! Magával táncolom az első csárdást. A táncesték előtt a mama rendesen ilyen roszkedvü. Ez már olyan mama-praktika s azért van, hogy ha mégis kikönyörgöm a táncot, a nagyteremben kellő szigorral léphessen fel, ha már haza akar menni. Ez úttal is simogattam a kezét és könyö­rögtem, de sajnos, most csakugyan migrénje volt s már a vacsorát is berendelte. A fürdő szállodák szobaleányainak minta­képe, midön a vacsoránkat behozta, fontoskodó ábrázattal mondta el, miszerint délután uj vendég érkezett a szállodába. Egy gróf! Valami gróf Csenovszky. A mama rám nézett, én a mamára és mind­ketten alig vártuk, hogy kihúzza a lábát a szem­füles Juci. A mama nem szólt ezután semmit, de láttam az arcán, mint várja, hogy újból kérlel­jem, mire ő aztán engedékenyebb lesz. Én bennem azonban, midön láttam a mama engedékenységét, felülkerekedett a büszkeség és vártam, hogy a mama pengesse az eszmét, s kérlelés nélkül magától szánja el magát a gar­dirozásra. Én ezt igy találtam helyesnek, mert határozottan én voltam előnyben. A grófot hogy megismertük, az én érdemem volt s nem a ma­máé, s hogy Siófokra is eljött nagy katholikus létére, ez sem az ő szemeinek müve. Igaz ugyan, hogy elgondolkoztam azon is, vájjon a gróf nem­csapat volt, a szultán nap-nap után disz-szemlét rendelt magának, s Széchenyi egyik kitüntetést a másik után kapta. A testőrséget tűzoltóság váltotta fel, s igen jó dolguk volt nekik, mig egy sajnálatos körülmény nem rontá le nimbu­sukat. Ugyanis a szultánnak hódolói jöttek a messze Ázsiából. A küldöttség gazdag ajándékot hozott, s ezért a szultán nagy pompával akarta őket fogadni. Maga mögé állitatta a tűzoltókat. A nagy fogadó terembe bocsáttatván a küldött­ség, a vezető zavarba jött, nem tudta a sok fé­nyes alak közül, melyik a török császár, s végre is egy címzetes tűzoltó alparancsok ölébe tette a hozott kincset. E csintalan verzió szerint a császár olyan ruhát csináltatott a tűzoltóknak, mint amilyet ö viselt; maga pedig egyenkint elviselte a sok uniformist, de azóta nem tévesz­tik össze a tűzoltókkal. Ebben a történetben ugyan mi sem igen hiszünk, de tény, hogy most már Törökország­ban nem olyan díszesek a tűzoltók, tehát mégis kellett valaminek lenni a dologban. Minálunk Esztergomban ma van a tűzoltó parádé. Fényesnek ígérkezik és majd meglátják kedves olvasóim, hogy mennyi tűzoltó van Esz­tergomban. Mert csak a parádé alkalmával álla­pitható meg teljes számuk, s nem a tüzesetek­nél. Előre tudom, hogy a Magyar Király szük lesz ennek a seregnek befogadására, mikor is a bankettre riasztó kürt felhangzik. Az ujonan épült tűzoltó-telep igazán modern, és minden tekintetben kifogástalanul álló épít­mény. A viz-kérdés praktikus módozatokkal van megfejtve. Az óriási víztartályba a vizet egy három lóerejü benzin-motor hajtja, s ha a város összes iajtjai szakadatlanul hordják belőle a vi­zet, akkor sem meríthető ki teljesen, mert a gép sokkal több vizet emel a tartályba, mint ameny­nyit a négy karvastagságú csővön át kibocsá­tanak. Temérdek pénzébe került ez a városnak, de ez már halaszthatlan volt. Tűzeseteink vol­tak legkárosabb bizonyítékai tűzoltóságunk ké­születlenségének, és annak, hogy az oltószerek a város területén öt felé voltak osztva. Most már van »Tüzörsegünk«, ma pedig tűzoltó pa­rádénk, most tehát senki sem veheti rossz né­ven, ha várakozással tekintünk tűzoltóink mű­ködése elé. Heredián. e polgáriházasságot, magyarabbul: vagyonátruhá­zást forgat a fejében s e végből jött Siófokra, hol Budapestnek Lipótváros nevü szépei érték­kiállitást rendeznek magukból. Mindegy ! Én mégis rátartóbb lehettem, mert az én utaimba ime grófok kerülnek, mig a mama, saját szavai szerint, a szomszéd vármegyébe járt bálozni annak idején, hogy a szegény joggyakornok papát hálójába keríthesse. A mama szinte ideges lett midőn látta, hogy én nem említem az estélyt. O is volt annyira konok, mint én, tudta hogy megalázná magát, ha most ő ajánlaná, hogy menjük le. Vacsorához ültünk. Egyetlen szót nem szóltunk a grófról, csak az ételt tiszteltük tőlünk telhetően. Láttam a mamán, hogy nehezére esik megállnia, hogy ne szóljon. Hogyisne, hisz ő neki jobban érde­kében áll, hogy férjhez adjon. A nyitott ablakon behallatszott a sok hall­gató nóta és szinte szívfacsaró volt elgondolni, hogy ez táncalá való darabokra válik a vacsora után. Ez az este gyötrelmeink tengere volt. Midőn lefeküdtünk, könny gördült ki a szememből, de láttam, hogy a mama is könnyezik. Hanem azért kibírtuk mind a ketten: nem adtuk meg ma­gunkat. Reggeli sétánkban már hallottunk egyet­mást az uj grófról. A mama a járókelők ellesett szótöredékeiből tudni vélte, hogy az egész fürdő Politikai mozgalmak. Ütött már az órája a végeigyöngülésben szenvedő parlamenti életnek. Szeptember 9-én, hétfőn szétmennek a modern apostolok, hogy hirdessék a nép között az üdvös politikát; »szent meggyözödesükön« alapuló és privát érdekkö­reiket is érintő elveiket. A jövő hét tehát Esztergom megyére nézve is fontos tesz, mert kezdődhetik a politikai élet nyilt kialakulása; és nem suttogó öreg nénik csi­nálják a jelöltek mellett a hangulatot, hanem kortesek, igazi kortesek, kik nyíltan szállnak sikra jelöltjük érdekében és ha van ellenpárt, majd iparkodnak, hogy véres fővel megfutamítsák. A megye szabadelvű megye lesz, ha minden úgy történik, mint azt odafent, a kormány intézői szeretnék. Mind a három kerületnek biztos sza­badelvű jelöltje van. Biztosak ök a szabadelvü­ségben, de hogy mind a hárman biztosak vol­nának a megválasztásukban is, azt alig hisszük. Kiváltképen bizonytalan a dorogi kerület jelölt­jének sorsa, mert itt a rosszul megválasztott hang, és a mozgósított politikai fullajtárok mű­ködése émelygövé tette Szaczelláry egyéni po­litikájának az izét. A dorogi kerület választó közönsége jó érzésű, eléggé nyilt, és egyszerű egyenességgel gondolkozó nép, melynek impo­nálni, egészséges eszmékkel, vagy kiváló tehet­ségekkei lehet. Szaczelláry nem választotta meg jól a módot, melylyel e józan néphez közeledett, s igy ha ellenjelöltje lesz, amit pedig bizonyo­san jósolunk — könnyen megeshetik, hogy man­dátum helyett diszpolgárságot kap azért a sok 100 — 100 koronás alapítványokért, mit a dorogi kerület medvebőr-mandátumára előlegezett. Lát­szik a jelöltön, hogy nem ismerős a helyi viszo­nyokkal. Politikai szócső hijján repedt fazekat tart kezében és ezen át szól a választók szivé­hez. A messziről jött, s politikában járatlan embert minden tette elárulja. Hadat szerez, zsol­dosokat fogad és harcot kezd fél évvel előtte a komoly küzdelemnek — egy nem létező ellen­ség ellen, a néppárt ellen, üt, vág; és észre se veszi, hogy zsoldosainak mit sem veszíthető alakjai a levegőbe vagdalóznak, mert amit ö elé festenek, az egy nem létező mumus, s ez ellen legkönnyebb harcolni, mert hisz az nem üt vissza. És azért kétséges a jelölt megválasztása, mert hadviselésére nem talál méltó ellenfelet. Egy párt sem áll ki illetéktelen hajszának, és érdek­szövetséget kötött számbavehetetlenségeknek, ha­nem csinálja a politikáját csendben és ha kell arról az oldalról üt Szaczelláry úr érzékeny eszményképeire, ahonnan nem védik foglalkozás­szerűen és privát csorba fegyvereikkel harcoló zsoldosai. A függetlenségi pártban is szemet ve­tettek a »régi« kerületekre, de söt Ugronisták lesznek, kik kacérkodni fognak amazokkal. A függetlenségi Kossuth-párt hivatalos je­a grófról beszél. És tényleg nagy feltűnést csi­nált az a Csenovszky, mert a »mi nepünk« ugyan­csak sokat foglalkozott a nevével. A mamának örült a lelke, midőn egy »nagyságának« oda mondhatta, hogy minekünk a gróf már régi isme­rősünk. Délben aztán találkoztunk vele a korzón. Ép olyan elegáns volt s nagyon szívélyesen köszönt. A mama megszólította. — Nini gróf! Hát maga itt van ? — Igen, mondta előkelően, egy kicsit szét­nézek ezen a vidéken is. Nyomban hozzánk szegődött és kérte a mamát, hogy gardírozza őt s minél több ismerő­sének mutassa be. A mamának sem kellett több, nyakra-főre ismertette a grófot s estére már ugy beszéltek róla, mint az én udvarlómról, ki utá­nunk jött katholikus gróf létére Siófokra. Csenovszky igen szellemes társalgó volt s kitűnően értett a fürt és a vallomás közti balan­szirozáshoz. Sokszor már azt hittem, hogy meg kéri a kezemet, ha minden reményekre jogosító szavait le nem rontja egy pajzán megjegyzéssel. De észrevettem én grófomon, hogy nem csak én velem foglalkozik, hanem mindazokkal, kik kül­sejük után vagyonosaknak látszottak. Különösen sokat forgolódott később egy gabona kereskedő még elég fiatal, de rettenetesen elhízott felesége körül, ki akár fürödni ment, akár sétálni, óriási

Next

/
Thumbnails
Contents