ESZTERGOM VI. évfolyam 1901

1901-09-01 / 36. szám

tásának él, s ki egyéniségével is garancia azoknak az ijedős, fázós hazafiaknak, hogy ne féljenek, hanem bízzanak. Az egyletet a közbizalom meleg légkörébe kell helyezni; közigazgatásnak és egyháznak méltányosnak s jóindulatúnak kell vele szemben lennie. Ez idö szerint az egylet temperaturája hűvös, a hőmérő alig egy-két fokot mutat a zérus fölött. Az emberek begombolózva járnak s a lila-gombok plane gomblyukaikba bújnak, mintha hazaárulókkal és anarchistákkal volna dolguk. Ne ijedjenek s ne fázzanak, hanem álljanak helyt s őrködjenek s ha lesz alkalom rá, rajta! mutassanak rá a veszedelmes törekvésekre. Ez illik a haza s az egyház őreihez, de nem az, hogy balta-szemeket hányjanak s biztonságos távolságba húzódjanak. Ipolyvölgyi. Városi rendkívüli közgyűlés. Esztergom sz. kir. város képviselőtestülete csütörtökön délután rendkivüli közgyűlést tartott. A nagy anyaghalmaz miatt volt szükséges e közgyűlést egybehivni, s hogy az elintézést sürgető ügyek késedelmet ne szenvedjenek. A 36 pontból álló tárgysorozat elseje a polgármester évi jelentése volt. A jelentés nyomtatott füzetben közkézen forog s igy a felolvasást nem tartotta a közgyűlés szükségesnek, de Földváry városi ügyész indítványára határozatba ment, hogy e tárgy egy más, kevesebb tárgygyal biró közgyűlésre vezéreltessék, mikor ahhoz minden sietség nélkül nyugodtan lehet esetleg hozzászólni, egyes pontjait figyelembe véve. E tárgyat tehát a napirendről levették. A közgyűlés figyelme ezentúl csak egy pont felé irányult. E tárgysorozatban ugyanis fel volt véve az alispánnak ismeretes levele, melyet a polgármesterhez intézett a városi tisztviselők decorumával össze nem férhető hírlapi közlemények alapján. E levél nyilvánosságával némelyek visszaéltek és ez különféle félreértésekre adott alkalmat. A polgármester bejelenti, hogy ö e főispáni leirat után kihallgatást kapott a főispánnál, mely kihallgatás alkalmával a főispán kijelenté, miszerint ezen leirat nem a polgármester személye ellen irányult, hanem mintegy segítségére akart vele lenni a város gondterhes administraciójában, a tisztviselők feletti ellenőrzés felelősségteljes munkájában. A polgármester a közgyűlésnek beszámolt ezen leirat kapcsán tett intézkedéseiről és biztosította a közgyűlést, hogy a főispáni leiratnak a közérdek szempontjából teljes érvényt fog szerezni, annál is gyorsabban és határozottabban, mert a városi ellenőrző-bizottság is megkezdte működését és igy e fontos bizottság támogatásával léphet fel az orvoslandó bajokkal szemben. Ezzel kapcsolatosan a polgármester a közgyűlés elé hozta azon kérdést, hogy vájjon a képviselőtestület mily véleménynyel van, a főispáni leirat alkalmából, az ő hivatali működése ellen történt támadásokról, de miután itt oly dolgokról folyt a szó, melyeknek tárgyalásától lapunk tisztessége és színvonala távol tart, átadom a hangot a polgármester további szószerinti jelentésének: »Ezzel be is fejezhetném az előadott incidensről szóló kötelességszerű jelentésemet, ha ahhoz a helyi sajtó egy orgánumának olyan támadásai nem fűződnének, melyek többé vagy kevésbbé hasonló előzők után kétségtelenné teszik, gondteljes állásomat célzatos és rendszeres hajszával tarthatatlanná tenni törekszenek. — Értem a magát »Szabadság«-nak nevező helybeli lapnak a főispáni leirat alkalmából engem támadó kritikáját, melylyel

n túltéve magát a rendeletet kiadó Főispán Úr O Méltósága által legilletékesebben kifejezett intenciókon, immár két lapszámában igyekszik állásomra való képtelenségemet igazoló ítéletét megkonstruálni. — Tűrtem sokáig, türelmem szakadásáig; jóllehet ismerem a büntető törvénykönyv §§-ait, melyek értelmében a nyilvánosság előtt gyakorolt hasonló gyalázkodó cselekmények fogházzal büntetendők, és ez irányban érvényesithető magánvádlói jogomat fenn is tartom a magába férhetetlen újságíró mesterember ellen, ki már polgármesterré választásom előtt becsmérlésemben koptatta élesre fent tollát, olvasóinak efféle szellemi csemegével szolgálva azóta is mindannyiszor, valahányszor vágya támadt a város polgármesterét az általa közvéleménynek hirdetett gyűlölség s az evvel félrevezethető gyengébbek és beavatlanok ítélőszéke elé idézni csak azért, mert a hüllőktől és némely existentiáktól legyőzhetetlen idegenkedéssel távol tartom magamat. Tűrtem, mert békességemet is szerettem; ezért elfoglaltságom közben előnyt nyújtottam öntudatom abban keresett megnyugtatásának, hogy városorn Ítéletében állok oly magasan, hogy engem a »Szabadsag« szennyvizei be nem mocskolhatnak, s hogy mindennél nagyobbra tartom azon Tekintetes Képviselőtestület véleményét, melynek kezéből vettem hivatalos állásomat és mandátumomat. — Ámde mindennek van határa, legföképen a türelemnek oly hivatalban, mely sokoldalú zaklatottságánál fogva az idegrendszert még roszakaratú izgatás nélkül is erös próbára teszi; igy elérkeztem én is kimerített türelmem azon határához, melyen túl a Tekintetes Képviselőtestülettől alább kifejezetten kérendő határozatban s további zaklatás esetén a büntető törvényben kell felháborított tisztességes jogérzetem elégtételét keresnem. Tekintetes Képviselőtestület; nem az én egyéni erkölcsi érdekeimről van itt első sorban szó, mert e tekintetben könnyen vigasztalódni tudok oly forrás becsmérlése felett, melynek megelégedését és dicséretét keresnem férfias önérzetem úgy is eltilt. — Az iránt is megnyugtathatom a Tekintetes Képviselőtestületet, hogy igazabb önérzettel viseltetem iránta, semhogy bizalmának részemről őszinte nagyrabecsüléssel és hálával fogadott ismételt megnyilatkozása után akár önérdekemből, akár hiúságból alkalmat keresnék arra, hogy magamat újból bizalmi nyilatkozattal ünnepeltessem. — Távol van tőlem az is, hogy kötelességem csüggetlen teljesítésében, vagy a T. városi közönség vagy Képviselőtestület hálásan becsült bizalmából nyert állásom viselésében magamat tisztátlan törekvések által megtántoritani. engedjem. — De fennen kell lobogtatnom a zászlót, melyet a Nemes város kezembe adott; az én hivatalbeli tisztességem az ö tisztessége is, s a polgárok megválasztott feje és vezetője nem tűrheti alkalmas és illetékes úton keresett megtorlás nélkül, hogy a hivatali tisztesség és tekintélynek becsülettel és lelkiismeretes kötelességtudással viselt tógáját róla hiéna mardosás foszlányonkint letépni próbálkozzék. Ám tetszelegjen magának — ki a város kegydiját húzza — abban a szerepben, hogy a város első képviselőjét igaztalanul és galádul — mert biztos érzékkel tudom és mondhatom, hogy az igazságos közvélemény ellenére — folyton lealázni törekszik; de nekem kötelességem megtámadott és meghurcolt polgármesteri állásom tekintélyében a város tekintélyét védelmezni. Az nem lehet, hogy a Tekintetes Képviselőtestület fejének lealázását tovább tűrje vagy a nélkül, hogy azt a főt állítsa ítélőszéke elé ha megérdemli, vagy a becsmérlés csontján rágódó elfajulás ellen ne foglaljon nyomatékos és tekintélyes állást, hogy sértett polgármestere tekintélyében saját tekintélyét védje meg. Nyomtatott lapok nem hirdethetik állandóan a beavatlanoknak és nem örökíthetik meg az utókor részére a Tekintetes Képviselőtestület cáfolata és megtorlása nélkül, hogy képtelen polgármestert tűrt a gondjaira bízott város élén; hanem tiszteletteljesen kérem, vagy méltóztassék ellenem a hivatalomra való képtelenség, avagy káros-hiányos képesség miatt vizsgálatot rendelni, s azután bölcsesége és igazsága szerint határozni; vagy méltóztassék illetékes határozatában a becsmérlő hajsza méltó elitélésére egyszer mindenkorra illetékes kifejezést adni és jegyzőkönyvében megörökíteni, hogy megtorlatlanul ne űzhesse tovább gonosz játékát felettem s rajtam keresztül a város érdeke s tekintélye felett; e nehéz helyzetbe jutott városé felett, mely soha jobban, mint ez idő szerint ügyeinek lelkiismeretes gondozására rá nem szorult, mely mindeneknél jobban rá van utalva, hogy polgármesterében ügyeinek hü és alkalmas napszámosát birja, de amelynek összeható hü és békés munkájában az ádáz izgatás maszlagja el nem nyomva annál nagyobb átokká burjánoznék fel. — Csak a Tekintetes Képviselőtestület Ítéletében van illetékes menedék és ellensúly; evvel szemben eltompul a rágalom éle; ebben lehet csak igazolása a közönség támogatására szoruló polgármesteri működésemnek a hosszú időn át folytatott támadások után, melyek köztudomás szerint mindenben inkább, csak a tárgyilagos igazság jóakaró jegyében nem fogamzottak.« Mélységes csend, a megilletődés és megvetés néma, de annál súlyosabb csöndje borult a képviselő testület gyülekezetére. Minden arcon látszott az érzelmek játéka, s a mint a jelentés elhangzott, egymásután keltek fel a szónokok, hogy a polgármesteri tisztességet, mint a képviselőtestület tisztességét is egyúttal, megvédjék. Legelsőnek Dóczy Ferenc beszélt, éles szavakkal kárhoztatta a szóban forgó célzatos támadásokat, azok kútforrásait és azon javaslatot tette, hogy a közgyűlés egy feliratot nyújtson át a főispánnak, mely szerint kéri, hogy az ezen oldalról jövö támadásoknak hitelt ép ugy ne adjon, mint nem ad annak hitelt a közgyűlés se, mely szívvel-lélekkel a polgármester mellett foglal állást, mert a város vezetésére őt nem csak képesnek, de hivatottnak is tartja, s ebbeni munkájában továbbra is támogatja. A polgármester személyét a polgármesteri állástól nem lehet megkülönböztetni és igy annak hivatali tisztessége egyéni tisztessége is, de a város képviselőtestületének is tekintélye. Ezt akarta Dóczy kifejteni még bővebben, de szónoki hibái kissé akadályozták a folyékony előadásban. Ezután Kis István földmives képviselő kelt fel és szinte bizalmat szónokolt megindult hangon a közgyűlés elnökének s e közben ilyen szavakra fakadt : »Én is szeretném, ha ezen dolgoknak egyszer már határát lehetne vetni, mert nem igaz, hogy a polgármesterség olyan könnyű ! Látjuk — úgymond — hogy a polgármester ur vezetése alatt a város ügyei már javuló félben vannak, de hogy vannak még bajok, az tény, s ennek nem a polgármester az oka, hanem az, hogy vannak a városnál olyan emberek, kiknek nem lehet parancsolni. S ha meg — szólt továbbá — a polgármester ezeket megfosztaná kenyerüktől, nagyon kevesen maradnának a hivatalokban. Ezután Fehér Gyula, Földváry István, Helcz Kálmán, Pach Antal beszéltek még. Mind oda nyilatkoztak, hogy a képviselőtestület figyelmen kivül hagyja ezen támadásokat és teljes bizalommal továbbra is támogatja a polgármestert. Egyesek és igy Földváry dr. és Helcz képviselők ugy vélekedtek, hogy a közgyűlés ne bocsátkozzék a sajtóval semmiféle polémiába, mert a sajtó ma már olyan intézmény, melyet figyelembe venni, vagy közgyűlési határozatokkal rendszabályozni nem lehet,*) hanem egyszerűen mondja ki a közgyűlés teljes bizalmát a polgármesternek. Erre a polgármester az ügy további tárgyalása tekintetéből kijelenté, hogy ó nem is a sajtó működése ellen kér orvoslást, hanem igen azon lap egyoldalú, saját személye és hivatalos tisztessége ellen irányuló támadásai elöl keres menedéket a közönség képviseletében. Végül Tátus képviselő szólt még a tárgyhoz s a közgyűlés az elnököt frenetikus éljenzésben biztosította bizalmáról. Mindezeknek előidézője "pedig Bártfai Géza városi képviselő látván a közgyűlés ingerült hangulatát, mentegetni kezdte magát. Egyes kijelentései fölött nagyon magasra hágtak a kedélyek és több hang zúgott feléje: »Abcug, ki vele, kikeli dobni!« Ilyen és hasonló felkiáltások zavarták engesztelő beszédét, mig az elnök erélyes csöngetése után tovább folytatta és a polgármestertől — és ezt úgymond, kötelességének tartja — a közgyűlés szine előtt ünnepélyesen bocsánatot kért. Ezen incidens után a közgyűlés folytatta tárgyalását és a 36 pontot minden vita nélkül esti óráig letárgyalta. Riporter. HÍREK. * Frigyes főherceg Esztergomban. Frigyes főherceg hadtestparancsnok a gyakorlatok menetét figyelemmel kisérendő, pénteken este érkezett városunkba, s miután szolgálati uton van, nem szállt a primási palotába, hanem a »Fürdö« szállodában töltötte az éjet, s szombat reggel korán már kivonult a gyakorlatokra. Délután visszautazott Pozsonyba. * Adományozás. A keresztény iskolatestvérek ügyét a nemes szivek kezdik fölkarolni és korunk e fontos kérdése iránt a rokonszenv csakhamar fölébredt, örömmel jelentjük, hogy Pellet József v. püspök, esztergomi praelatus-kanonok a Nyitra-Bajnán levő első magyar anyaházuk céljaira 200 koronát adományozott. * Személyi hirek. Dr. Kohl Medárd felszentelt püspök f. hó 26-án Korosra ment Forster Gyula miniszteri tanácsos, korosi földbirtokos látogatására és 27-én visszatért Esztergomba. — Maszlaghy Ferenc praelatus-kanonok MáriaSchutzból hazaérkezett. * A regensburgi zene-congresszusróT Bogisich Mihály c. püspök hazaérkezett és részletes jelentést tett O Eminenciájának, ki azt az *) Vasárnapi levél.