ESZTERGOM VI. évfolyam 1901
1901-08-25 / 35. szám
történtek s emberéletben kár nem esett. Igy is azonban elég kárt tett a vihar, a tavaly készült s a közel 80.000 koronán épült diszes sz. Háromság szobrot sem kímélte. Egyik főoszlopáról jókora darabot tört ki egy lecsapó villám, és ezenkívül a felső apró párkányzatokat is megrongálta. Ezen villámcsapás oly erös volt, hogy a levegőnyomást a városház udvarán is lehetett érezni. A postahivatal táviró osztályába valósággal életveszedelemmel járt belépni A vezetékeken beözönlő villamosság örült kopogásra és remegésre késztette a gépeket. Egyik gépből a másikba cikáztak át a természetes áram által hajtott szikrák. Nagy kárt tett itt a táviró gépekben és vezetékekben. A városban létező villámhárítók egyikét sem kerülte el, s a bőrgyár területén egy hatalmas topolyfát hasított ketté, valamint a várhegyen is letarolt egy szép fát. A határban több helyütt lecsapott. Es ezen általános zűrzavarban 9 óra felé egyszerre csak a vészharang is megszólal, nyomban a tűzjelző pukkanás. A vártemplom mögött hatalmas vörösfény jelezte a pusztító elem kitörését, amely után Ítélve, a belváros lakosai Sztgyörgymező kerület felé rohantak azt vélve, hogy a veszedelem ott ütött ki. A tüzet, mint előre gyanítható volt, villámcsapás okozta, de a pusztítás színhelye Kövesd község volt. A villám becsapott Khinorai Kelemen és Stugel Béla kövesdi lakosok házaiba, a melyeknek teteje csakhamar lángokban állott. A zuhogó zápor elöl elzárkózott kövesdiek bár elég jókor segítségükre siettek, nem menthették meg sem a lángokban álló házakat, sem a közbe eső két szomszédos épületet, amelyek Gajdos Pál és Pasztorek Péter ottani lakosok tulajdonát képezik. És bár a csakhamar helyszínén termett nánai és kövesdi tűzoltóság emberfeletti erővel akarta a tüzet lokalizálni, az csak a négy lakóház elhamvadása után sikerült a késő esti órákban. Khinorai házába a konyha kéményén keresztül csapott be a villám, lesújtva a tulajdonosnak a tűzhely mellett foglalatoskodó leányát, aki azonban szerencsésen megmenekült a haláltól; néhány percnyi önkívületi állapot és az átélt ijedtség árán ugyancsak a szerencsés véletlennek köszönheti megmenekülését Stugel Béla is, akit estimájának végzése közben ért a villámcsapás. Egyik oldalára megbénult, de már minden nagyobb bajon túl van. A tüz által okozott kár néhány ezer koronára rúg, ami azonban biztosítás révén jó részben meg fog térülni. * Eljegyzés. Sebők Ferenc m. kir. adótiszt eljegyezte Guzsvenitz Fánikát, Guzsvenitz Vilmos tanitóképezdei igazgató nővérét. * Az Esztergom-vidéki gazdasági egyesület f. évi szeptember hó 1-én d. e. 10 órakor a városház nagytermében az olasz borvám felemelése tárgyában nagygyűlést tart, melyre a szöllöbirtokosokat és érdeklődőket minél nagyobb számú megjelenésre tisztelettel felkéri Esztergomban, 1901. augusztus 24. Az Esztergom-vidéki gazd. egyesület elnöksége. * A városok vagyonának összeirása. Széli Kálmán miniszterelnök, mint belügyminiszter leiratot küldött a városi törvényhatóságokhoz, a városi vagyon megállapítása ügyében. A miniszter utasítja a törvényhatóságokat, hogy e célra alakítsanak kebelükből bizottságot, melynek feladata lesz a vagyonleltár összeirása, melynek elkészültével a nyert adatokat a végösszegek feltüntetése mellett, az e célra szétküldendö nyomtatványokon terjeszszék hozzá fel. * Üveggyárból kaszárnya. Mint biztos forrásból értesülünk, a katonai kincstár ajánlatot tett az esztergomi üveggyár megvételére. Czélja, ha az alkudozások eredményre vezetnek, az épületeket lovassági kaszárnyává alakítani. A kincstár már 600,000 koronát ajánlott meg a gyárért. * Romantika Szentgyörgymezőn. Vasárnap reggel egy mezö-ör a szentgyörgymezei határban levő akácos mellett elhaladva kinos nyöszörgésre lett figyelmes. Utána haladva a panaszos hangoknak, a sűrűben egy fiatal leányt talált vértócsában, átlőtt halántékkal az éjjeli nagy zivatar által nedves talajon. A leány eszméletnél volt, s a mező-őrt kocsiért küldte, hogy a kórházba szállíttassa magát. A helyszínén megjelent rendörbiztosnak megvallotta, hogy Bundi Vilmának hívják és hogy a mamája nagyon pörölt vele, ezért iparkodott a halálba. A kora reggel hire ment az esetnek, s ekkor lett csak édes anyja özv. Bundi Béláné figyelmes, s kocsin keresésére indult eltűnt leányának. Legelőször a szentgyörgymezei kórházhoz hajtatott, de ott nem volt a leány, mert a városi közkórházba szállították. Ott talált rá a kórágyon, azonban közelébe nem engedték még akkor. A fiatal leány a rettenetes zivataros éjen kint feküdt a szabadban, fején a lőtt sebbel. Saját vallomása szerint egyszer lőtt magára, de csak eszméletét veszítette. Később a villámcsapásokra feleszmélt s újból kereste a fegyvert, de nem találta. A szerencsétlen teremtés már rég készült végzetes terve kivitelére, s a revolvert is május óta tartogatta. Zajos jelenetek az anya nagyfokú idegbaja miatt napirenden voltak a háznál. Az orvosok mindent elkövettek, hogy megtartsák az életnek; már túl van minden bajon és csak napok kérdése, hogy anyja gondos ápolására adják. Mosolyogva fogadja nagyszámú ismerőseit, és egész kedélyesen beszéli el végzetes tettét és üzenget felőle az érdeklődőknek. — Ugyancsak Szentgyörgymezön történt, talán a fent emiitett öngyilkos-jelölttől kapott kedvet Lipták István kocsis, ki másnap fordította maga ellen a fegyvert. Csakhogy mig az első eset tragikomikussá vált, Lipták elérte célját és nyomban meghalt. Vasárnap este táncolni vitte a legény kedvesét, és szemére vetette, hogy mióta huszárok vannak a városban, már feléje sem néz. A leány kacagva hallgatta a féltékenykedést és egy nyalka huszárral táncra perdülve, ezután csakugyan nem nézett a legényre. Lipták erre belátta, hogy ö a megtévedt leányzót, egyszerű kocsis eszével nem tudja visszahódítani, s igy nincs mit keresnie többé e sárgolyón. Hirtelen elhatározta tehát magát és egy cserépdarabokkal töltött pisztolylyal a tüdejébe lött. Nyomban meghalt. * Garam-Kövesdről értesitik lapunkat, hogy a tüzesetek ott feltűnő gyakran fordulnak elö. F. hó 17-én. a vihar alkalmával kétszer ütött le a villám és három házat pusztított el, néhány ember pedig megsebesült. E héten pedig, 23-ikán ismét három ház égett. Ez évben ez a hatodik tüzeset, melyek közöl egyikre erősen állítják, hogy gonosz gyújtogatás az ok, midön a községi jegyző lakását gyújtotta fel valaki. * Lemondott jegyző. Bucsányi Ede dömösi jegyzőt fölöttes hatósága súlyos szabálytalanságok miatt állásától felfüggesztette, de mint később mi is megírtuk, alispáni határozattal a fegyelmi eljárás fentartása mellett állásába visszahelyeztetett, most lemondott állásáról és más megyébe megy hivatalt vállalni. * Népgyűlések. A jász-jákóhalmi választókerület lelkes néppárti polgárai ugyanazon napon két helyütt is, és pedig: Jász-Fényszarun 1901 szeptember 1-én, vasárnapon d. e. 1 / 2 11 órakor, és Jász-Jákohalmán 1901 szeptember 1-én, vasárnapon délután 1 / 2 4i órakor néppárti népgyűlést fognak tartani, a következő tárgysorozattal : 1. Elnöki megnyitó. Tartja: Zichy Aladár gróf, orsz. képviselő. 2. A néppárt és a kisgazdák. Tartja: Major Ferenc dr. orsz. képviselő. 3. A néppártról. Tartja : Tomor F^erenc, nyug. főgimnáziumi tanár. 4. Legyünk-e néppártiak ? Tartja: Kálmán Károly, orsz. képviselő. 5. Elnöki zárszó. * Tanuló felvétetik. Egy jó házból való fiú Buzárovits Gusztáv könyvnyomdájában tanulóul felvétetik. * Szerencsétlenség a kovácspataki állomáson. A magyar államvasutak igazgatóságának vétkes mulasztása következtében, a gyakran megénekelt kovácspataki állomáson véres katasztrófa történt. Lapunkban, de az összes helyi sajtó hasábjain gyakran jelentek meg figyelmeztető cikkek, melyek a vasútigazgatóság figyelmébe ajánlották azon viszás állapotokat, melyek ez állomáson uralkodnak és előre megvolt jövendölve, hogy a sürgős intézkedés elmulasztása esetén beláthatatlan következményei lehetnek az indolens hanyagságnak. A szerencsétlenség áldozata Pressburger József, egy bécsi nagy ruhakereskedő cég beltagja. A 28 éves fiatal ember Budapestről jött s Esztergomba készült, hogy itt üzleti dolgait lebonyolítsa. A kovácspataki állomásra érve, nem tudta, hogy a Duna felé való kiszállás halálos veszedelmet jelent, s mintegy ötödmagával ezen az oldalon szállt ki. Pressburger ugrott le legelsőnek ; s abban a pillanatban robogott elö a Bécsből jövö futárvonat. A hátul állók rémes sikoltással dőltek hátra s igy megmenekültek a biztos haláltól, de Pressburger már nem tudott a repülő vasszörnyeteg elöl kitérni. A futárvonat ütközője félrelökte s abban a pillanatban a vonat sebessége által okozott óriási légnyomás elkapta s az átjárót elzáró korláthoz csapta, oly erővel, hogy az erös fa és vasalkotmány kettétörött, ő maga pedig élettelenül maradt a földön. Az egész egy perc müve volt, de irtózatosságában oly megrendítő, hogy a legerélyesebb megtorlást követeli a mulasztást elkövetők ellen. * Ellenzéki képviselő-jelölt a megyében. A dorogi választókerületből az elmúlt héten egy nagyobb küldöttség járt Kossuth Ferencnél, mint a 48-as függetlenségi kör elnökénél, hogy a kerület részére egy jelöltet ajánljon. Kossuth a küldöttségnek dr. Szemere Huba volt országgyűlési képviselőt ajánlotta, ki aztán a küldöttségnek kijelentette, hogy hajlandó a jelöltséget elfogadni. A jelölt fia a nagynevű néhai Szemere Bertalan 48-iki belügyminiszternek. Szemere legközelebb megkezdi politikai körútját a kerületben. Tehát a kerület, mégsem lesz oly biztos falatja a liberális Molochnak, mint hitte. * TÜZ a vidéken. Mint Bátorkesziröl irjáic lapunknak, ott folyó hó 20-án kora reggel tüz ütött ki özv. Strausz Árminné kereskedésének raktárában. A felhalmozott fűszer árúk nagyrésze a tűzbe veszett. Kára 2000 koronára rúg,, s hozzá még nem is volt biztosítva a raktár. * Elgázolás. Dömösön Szabó Lajos követ szállító kocsija elütötte Molnár Pál 4 éves fiút, ki egyik kézfején súlyosabb természetű roncsolást szenvedett. A kocsi nem ment rá, csak egyilc ló patkója hasította fel a tenyerét. * Betörések. Tokodon úgylátszik a betörők nagyon biztonságban érzik magukat, mert egy éjjel három helyre hatoltak be erőszakos módon és szedtek össze minden elemelhetöt! Eisler Gyuláné lakásából 100 koronát és egy zsebórát, Márkusz József házából 133 korona értéket vettek gondjaik alá. Ezenkívül még Weisz Lipót mészáros ajtóját is kifeszítették, de nem találtak semmit, ami tetszésüket megnyerte volna,, tehát nagyobb kárt nem tettek. A csendőrség az ismeretlen tetteseket keresi. A nagymarosi rémes éj, vagy az embergyilkos szivarvágó. Rettenetes éjszaka volt. A csillagok ugyan szelídenragyogtak s a sápadtképii hold is csak azért nem hintette szét megszokott ezüst sugarait, mert még csak esti tiz óra volt, de azért ez az est mégis rettenetes emlékű marad mindörökre. A nagymarosi nagyvendéglő ajtajában sötét alakok jelennek meg. — Rhendűr ! Khanstäbler — riad bele a nyájas éjszakába. Azután mélységes csend. Az átellenes városháza komor falai, mint elátkozott szellemek sóhajait, tompán verik vissza a borzasztó igéket. — Rhendűr! Rhendűr! —hangzik azután egy darabig össze-vissza, majd kérőn, majd dühöngve, majd sopánkodva, azután elhal minden. A nyugalom azonban csak egy pillanatig tart: csattogva vágódnak széjjel hirtelen a vendéglő vasajtai, s kétségbeesett, rémült menekülők rohannak ki rajta. Utánuk, mint boszuló rém, törtet egy alak. Már-már beéri őket. Oh Jehova, mi lesz? Deime, semmi! Csak a kaput csukja be hirtelen és hívogatóan; szól a távozók után. — Szauffa und nix cóhla, isz toh a skandál ! — De azok nem hallják az atyai szózatot, csak iramlanak tovább. Egy nyárisapkás alak fut legelői. Valami fehér foszlányt lobogtat kezében. Ah Gatt! mi lehet az ? Talán az ellenségtől szerzett győzedelmi jelvény, vagy a szennyfolttól megmentett kazár lobogó? Ki tudná megmondani! A rémült vágtató most célhoz ér. Berúgja egy alacsony ház kapuját, s a vherandán leroskad. — Záli, gib mer a biszl Zóda ! — nyögi elhalón. — Gatt, mi thürténte nekhed Számikhám — tördeli a. kétségbeesett hitves. — Hadjál, hadjál és odjál Zódát Záli, én edj hűs vadjok,. edj báthor ember! — Nű Szhámikhám, öljél legalább a szhékre és ne afhüldre le, ott is vadjol te báthor. — Gé Záli! The osztót nem érthesz : jót theszi nekhem a phóha, hideg füld. Ha the osztót láthál volna oszt o vod embert, oszt o khonibalt, das war entzatzlich. Zálikhám! Revelvert hozott elű, edj igozi reveivert, mert leöltönk az övé osztóihoz én meg o Régi, meg oz Oronyosko. — Váj mir! E reveiver, e reveiver. — Khiobálták mind s én, mint Báthorossy űsöm ogrottam el onnan khét lépést hátro, és mast én is khiáltottam: — Halt's mich, halt's mich fest, mert nekhi szholodok. — S űk fhagták engimet és vezethek. Sak oztot látham mig, hodj a barzusztő ember edj zóda flaskát khapott fül és fheje fölött fhargatka, a másik percben már khin voltak velem a khapun. Féltethék űtet a javák és elvitték enghimet. Pedig ünsre Leit volt mind, a khik a khezemet fhagthák. Most hirtelen siető léptek hangzanak', a hős felugrik és törtet befelé. — Nu Számi Herr von Báthorossy megálljon! — The vadjolsz Phinkhász, mi oz ?
