ESZTERGOM VI. évfolyam 1901

1901-07-28 / 31. szám

dolatokkal, úgy hogy szinte pihennem kellett egy napot. Caprin azt hittem, Németországban vagyok, annyi ott a német festő. Rokonom is egy német kollegájával bérelt egy gyönyörűddé kis házat; keskeny, magas, négyszögű kalicka volt. A világació, a képes-lap küldés itt is' megexekvált. Vettem egy csomót s hazamentem, hogy megirom. Otthon az egész házban nem volt tinta, festék meg ecset volt, de tinta nem. Már epen küldeni akartam érte, midőn a német a. homlokára ütött »Halt!« Eszébe jutott, hogy ép az nap hozatott Berlinből festéket, s közte zöld tintát is, mert sehol olyan jó zöld tintát nem kapni mint a berlini cégnél. Kibontottuk a csomagot s midön a kis üveget kezembe vettem, mit gondolsz mit olvastam ott, ezernyi mértföldre Magyarországtól. Extra feine Grüne Tinte Gusztáv Detsinyi, Budapest. Mondanom sem kell, hogy minden képes lapra ráírtam, hogy magyar zöld tintával íródott, s megtérve haza, Pestről Detsinyitöl kíváncsiságból hozattam egy üveg zöld tintát. Tudod mi volt rá írva ?! Ugyanaz amit Capri szigetén olvastam és feljegyeztem magamnak. Tehát látod édes »Pont« barátom ez meg a magyar élelmesség, csak hogy ez olyan mint a rossz vízipuska.: néha messzire visz, de gyakran visszafelé sül el. Egyébként megbocsás, hogy témádat tovább tépáztam, de tudod: ilyen melegben jól esik az embernek, ba mások kezdenek helyette gondolkozni. Lyza. A privigyei választás. Lezajlott tehát f. hó 23-dikán Privigyén a képviselőválasztás s a mint múltkor előre jeleztük, a néppárt győzött. A harc tulajdonképen csak a korteskedések ideje alatt volt heves. A liberális közegek megmozgattak mindent, hogy Markhot Aladárnak biztosítsák a mandátumot. A választás napján már fölösleges volt a nagy erőkifejtés, mert a pártok állásáról mindenki tájékozva volt s előre tudták megmondani, hogy hány szóval fog diadalt aratni dr. Ernszt Sándor, pápai kamarás. A szavazatszedö bizottságok s nevezetesen az egyik elnöknek, Klobusiczky Károly, nyitrai árvaszéki ügyésznek magatartása olyan igazságos, olyan finom és előzékeny volt, hogy mindenkiben csak a becsülést keltette maga iránt. Türelemmel hallgatta a szegény tót népet, amint töredezve

n és syllabizálva alig tudta kiejteni jelöltje nevét. O maga sietett ilyenkor kisegíteni őket a zavarból ilyetén felszólításával: »Két jelölt van, Markhot Aladár és Ernszt Sándor, melyikre szavaz «. Persze nagy örömmel vette a nép, hogy eszébe juttatta s majdnem szájába adta a nevet. Ilyen eljárás mellett kalapot kell emelnünk ezen választási elnök előtt. A milyen szép és ritka jelenség ez, ép oly kifogásolható néhány közigazgatási korifeusnak eljárása. Báró Stummer Ágoston nagytapolcsányi birtokain sok Privigye-vidéki német arató munkás dolgozik, a kik legnagyobbrészt szavazati joggal bírnak s mind néppártiak. Hogy ezen jogukat érvényesíthessék, útra keltek. Igen ám ! alig hogy beértek a nagytapolcsányi állomásra, a főszolgabíró parancsára, — a kit a szavazók útrakeléséröl a főintéző telefon útján értesített — megjelentek a zsandárok is és visszaterelték őket. Hasonló esetnek voltunk szemtanúi a privigyei állomáson, a hol Abaffy szolgabíró a vonattal megérkezett szavazóknak a városba való jutást majdnem lehetetlenné tette. A választás előtt Brestyenszky Kálmán földbirtokost és a városnak bíráját, a kit Filberger felfüggesztett, Nyitrára, a központba citálták. O volt az egész néppártnak szervezője, töle rettegett a -leözpont is. S azért mézes madzagra csalogatták azon ígéretet téve, ha eláll a néppárttól s nem fogja lelkesíteni és toborozni annak hiveit, akkor: 24 óra alatt előnyére bonyolítják le ügyét. Kárbaveszett minden ígéretük : Brestyenszky mindvégig jellemesen, érdek nélkül küzdött a néppárt diadaláért. A választási aktus alatt ugyanez a Brestyenszky rajta kapta gróf Pálffy Jánosnak egyik erdészét, a mint vesztegette a szavazókat. Nyomban jegyzökönyvet vétetett fel az esetről, melyet három liberális irt alá, mint szemtanú. Ezen fölfedezésen a zsidók óriási mérvben megbotránkoztak s fogvicsoritva s ökölbe szorított kézzel megabcugolták Brestyenszkyt. A Bánffy-rendszernek nyomait is láthattuk: 36 csendőrt és egy teljes század katonaságot. Ezeknek azonban komolyabb dolguk nem akadt, mert a nép dacára annak, hogy az egész délelőtt folyamán csak úgy zuhogott az eső, — nagyon példásan viselkedett. Délután 2 órakor Markhotnak még 29 szótöbbsége volt, de azután a mérkőzés mérleghidján a néppárt hatalmasan leszorította az ellenfél szavazatait és a záróra után úgy alakultak a viszonyok, hogy dr. Ernszt Sándorra 772 szavazat, Markhot Aladárra pedig 667 esett. A liberális tábor be se várta az eredmény kihirdetését, mert a mint a záróra kitűzésekor megtudták, hogy Ernszt 106 vokssal va^ előnyben, azonnal elpárologtak s azon az oldalon nem is maradt más hátra, mint a csendőrség, a katonaság és a korteskedésre becsődült jegyzői testület. A piac szemközti oldalán ellenben csak úgy pezsgett az élet, a győzelmi üdvkiáltások nem szűntek meg addig, mig jelt nem adtak az eredmény kihirdetésére. A megválasztottnak nyilvánított képviselőt, dr. Ernszt Sándor pápai kamarást, valóságos virágözön érte, a rózsák, csokrok, koszorúk csak úgy hulltak, mint valami győztes hadvezér elé. S méltán, mert Privigye egy oly képviselőhöz jutott, a ki a kereszténységért utolérhetetlen buzgalommal dolgozik és a ki a legigazságosabb és legéletrevalóbb eszmék dicsfényét viseli homlokán. Haverla József. Választások előtt. I. Protestáns politika. A korponai kerület a maga ismeretes reverzálísával megtörte a jeget. Ivánka neve pedig elég biztató arra, hogy mások is felbuzduljanak és bátorságot vegyenek hasonló tartalmú reverzálisok aláírására. Nagyon valószínű azonban, hogy a protestáns fökorifeusokban s a protestáns politika főföintézöiben lesz annyi okosság és politikai mérséklet, hogy a formális és nyilt reverzálisokat nem fogják sürgetni. Mert a korponai reverzálisban kifejezésre jutott protestáns követelések oly szertelenek, s az 1848 : XX. t.-c. szellemével és betűszerinti tartalmával oly kevéssé összehangzók, hogy a komoly és higgadtabb politikusok — még a liberális táborban is — nemcsak nem állnának kötélnek eme túlzott és fanatikus protestáns politikának, hanem talán egyenesen szembe is állnának vele. Ez pedig végzetes baj és roppant csapás volna a protestáns politikára, mely eddig is főleg a liberális katholikusok előzékenysége, a paritás elvének rosszul felfogott és magyarosított tisztelete, azután a katholikusok egy jó adag nemtörődömsége, gyámoltalansága és tudatlansága mellett élt és erősbödött. A paritásnak, az 1848 : XX. t.-c.-ben letett közjogi egyenlőségnek a korponai reverzális szerinti tul'hajtott értelmezését azonban még sokan találnák igazságtalannak, törvényellenesnek, vagy legalább is korainak. Az ott kifejezett közjogi egyenlőséget csak a fanatizmus, csak a kath. egyház iránti gyűlölet, vagy inkább a katholikusok hatalmától (óh pedig hol van ez! ? . . .) való félelem magyarázhatta s ferdíthette el a korponai reverzális értelmében. Csak ez követelheti az 1848: XX. t.-cikk 3. §-a alapján a vallási viszonyosságot és egyenlőséget anyagi tekintetben is. Csak a fanatizmus állhat elö azzal a kívánsággal, hogy a hivatalos állami ünnepélyes aktusoknál a protestáns »egyházak« háttérbe ne szoríttassanak, hanem pl. az országgyűlés megnyitásakor járjuk be sorba a protestáns s természetesen ugyanazon jogon a zsidó stb. templomokat is. Az egyházi adó rendezése, a lelkészek fizetésének emlegetése és a népnevelő tanitók fizetésének megoldása, ezek mind olyan követelések, melyek alatt a szekularizáció, a teljes államositás lappanganak, mert eme kérdések nélkül megoldást nem nyerhetnek. Ilyen ajtóstul neki rontani pedig a kath. egyháznak, a 8 millió, ha mindjárt közönyös és elliberálisodott katholikusnak, ismétlem sokan a kormánypártiak között is, vagy egyáltalán nem is akarnak, vagy ez idő szerint még nem mernek. Jól tudják ezt a Tiszák, a Bánffyak s mindazok, kik a protestáns politikát hazánkban meghonositották, megerősítették s kik azt tovább is akarták fejleszteni. Tudják, hogy nyilt támadás nem vezetne célra. Aknamunkára van szükség. Szép szóval, a katholikusok szemeit bekötve kell ezentúl is a protestáns politikát fejleszteni. A mult elég tanulság, hogy ez célra vezet. Minket tehát ne tévesszen meg az a körülmény, ha esetleg Ivánka reverzálisa fehér holló maradna. A róka a milyen ravasz, olyan ügyes. A Tiszák is, ha észlelik vagy pláne már esetleg észlelték, hogy a korponai reverzális a higgadtabb liberális politikusoknál is nemtetszésre talált, titokban lefújják a nyilt akciót. S mindenesetre szavuk még sok helyütt meghallgattatásra talál. Álljon előttünk a tény, hogy a korponai reverzálissal kibujt a szeg a zsákból. Ne feledjük, hogy a protestáns politika már megmutatta a foga fehérét. Ez pedig ugyancsak veszedelmes a keresztény hazára. Mert a protestánsok után a zsidók, s igy tovább fognak elöállhatni eme törekvésekkel. Hisz eme követeléseknek közös anyaga a liberalizmus, az a keresztényellenes szellem, mely a kath. egyházban látván a ker. szellem képviselőjét, annak megrontásán, még teljesebb meggyöngitésén fáradozik. Mi tehát ezzel a hazára, a katholicizmusra veszedelmes áramlattal és zsidó-protestáns politikával szemben határozottan és mindig ébren álljunk. A néppárt volt ép az a párt, mely az összes keresztény vallások jogainak védelmét tűzte zászlajára. A néppárt volt az a párt, mely különbség nélkül kebelébe fogadott és fogad most is minden keresztény politikust, hogy kölcsönösen védve jogainkat, a haza keresztény jellegét megőrizzük és biztosítsuk. De ha most protestáns testvéreink olyan követeléseit látjuk, melyek törvényellenesek, a katholicizmusra méhökben vészthozók, s melyek a zsidó, a felekezetlen politikát szolgálják s mozdítják elö: akkor természetesen bennünk a legnagyobb ellenfelekre találnak. Tehát vigyázzunk és legyünk ébren. A korponai reverzális lerántotta a leplet a protestáns törekvésekről. S ha egyik-másik szuperintendens vagy protestáns politikai fökorifeus helytelenítené is a korponaiak kívánságát, ennek fel ne üljünk. Egyébként pedig sajnáljuk, hogy a protestánsok a választás előtt igy beledobták a vallási kérdést a választási harcba. Ok azok, kik a néppártot lépten-nyomon vádolják a felekezeti politika szításról s most ők maguk nyíltan e mellett törnek lándzsát. Még pedig oly módon, mely egyenesen sérelmes és orvtámadás a katholikusok ellen. A katholicizmus jogi, történeti, anyagi helyzete ellen. Ivánka Zsigmondnak pedig erre kár volt a nevét odaadnia. Túri.