ESZTERGOM VI. évfolyam 1901

1901-07-14 / 29. szám

VI. évfolyam. Esztergom, 1901. július 14. 29. szám. ESZTERGOM POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. Megjelenik minden vasárnap. Előfizetési árak: Egész évre 10 kor. Félévre 5 kor. Egyes szám ára 16 fillér. Még egy kifogás. Esztergom, július 13. (Dr. P.) A »nézetrostáIás« ellen emelt második kifogás meg az volt, hogy nagyon borzongós az állásfoglalása s vad az arckifejezése ; úgy néz bele a világba, mint az erdei vagy a réti ember, ki nem fésülködik, nem nyiratkozik, kinek szakála mint a tüskésbokor s ebbe a torzonborz szakálába mormog haragos, epés mondásokat. Meg kellene tehát az embert fésülni s emberségesebb ábrázatra segíteni, akkor talán megértené, hogy ne járjon külön utakon, hanem egyesüljön testvéreivel, kik szintén jót akarnak; akarnak erös, békés, fejlődő Magyarországot. Igen, nekünk »vad« embereknek azt tanácsolják jóakaróink, hogy egyesüljünk Széli Kálmánnal, mert annak tisztességes és békéltető politikája van; ne csináljunk frontot ellene, mert ezáltal csak gyöngítjük öt magát s nyakunkra hozzuk a radikális liberalizmust, amelyből már élveztünk Bánffy alatt izleltetöt s az a csepp ízleltető is elég volt ahhoz, hogy az ország gyomra fölforduljon, s halálos lázba essék a népek kedélye. Tisztelt, békés jóakaróink ! mi nem fogadhatjuk el az Önök jótanácsát sokféle okokból, melyeket most itt előadunk s méltányos elbírálásukra bocsátunk. Nem fogadhatjuk el először azért, mert az elv Széli Kálmánnál és Bánffynál is ugyanaz, azt liberalizmusnak hívják; a mundur tehát ugyanaz, a zászló ugyanaz, de az egyik mord vad-tatár, a másik a genfi konvenciónak zászlaja alatt akar evezni; vájjon sikerül-e neki, az még más kérdés. Ezen mundur alatt a miénktől elütő világnézet, más fölfogás rejtőzik s egy teljesen elütő elv lappang mindkettőnél, de az egyiknél az elv jóindulatú mérséklettel párosul, mig a másiknál kíméletlen, sebző szélsőségekké élesedik; mit használ az, ha jó-rosz sorsunk nem az elvre, hanem az egyén kedélyvilágára s belátására van bízva? Megírta azt már Buday Barna, hogy a liberalizmus olyan mint a fölirás a hordókon, melyeknek lényegesen különböző tartalmuk van. Minden hordón azt olvassuk, hogy liberalizmus ; a Bánffy termése is liberalizmus, a Széli Kálmán termése is liberalizmus; az egyik csingér, a másik keceli — pardon ispitahegyi — a nevük ugyanaz, s aki a liberalizmusból kér, mindkettőből kaphat, aszerint amint a Széli Kálmánnak vagy Bánfiynak a termését ütik csapra. S melyiket fogják csapra ütni? s a képviselő urak, melyik liberalizmushoz fognak szegődni? a Szélléhez vagy a Bánffyéhoz? s akit megválasztunk a Széli liberalizmusának alapján, mikor fog az átugrani a BáníTy aklába? Ha interpelláljuk, vállat vonva azt feleli: liberalizmus a mi zászlónk; itt is, ott is az leng, márcsak meg nem tagadhatjuk a vérrokonainkat ? ! Továbbá; nézzék csak békéltető baráLaptulajdonos és kiadó : Dr. PROHÁSZKA OTTOKÁR. taink, mily zsidó-iskola, mily vásár-csarnok az a liberális-párt; ott mindenkinek van helye: Tiszának, Apponyinak, Bujanovicsnak, Matlekovicsnak, Károlyi Sándornak, Lánczynak, Weisz Bertholdnak; befogadnák oda még Kossuth Ferencet s befogadnák, még pedig nagyon szívesen Rakovszkyt is, csak hallgatna, s ez utóbbit Apponyi egy közbeszólással már meg is hitta. Hát volt-e a Noe bárkájában ennél tarkább közönség? Ahová mindenki bemehet, ott nagyon vegyes társaság lehet. S ezt az egyveleget is egy szakajtó borítja, megint ezzel a cimmel: liberalizmus. , Lelkesülhet-e ezért komoly hazafi? Söt épp ez elvi határozatlanságban s az elvek fölött való alkudozásban látjuk mi a szabadelvüségnek szomorú fejlődését. Sem politikai, sem erkölcsi tartalom nem lehet az ily zűrzavarban. A Tisza-Bánffy politika által évtizedek óta degenerálódott társadalmi élet rászorulna már erőteljesebb s ugyanakkor ideálisabb kilendülésekre. Azonban programmtalansággal ezen a bajon segíteni nem lehet; a tárt kapuk, vagyis hogy a leomlott falak nem arra valók, hogy föléjük Írhassuk : idegeneknek tilos a bemenet, s igy egyöntetű eljárásra, erőteljes szellemre ily párt kebelében nem számithat senki, elvi szilárdságot nem várhat senki; az egész pártot csak az érdek jégkérge tartja össze, mely enged s leolvad, mihelyt mosolygóbb s aranyosabb napsugár éri. Tartalmat, nem szavakat; programmot, nem alkalmazkodási vonaglásokat, lendületet, nem tojástáncot sürgetnek az elvek s az időnek jelei. Nálunk van programm, nálunk van elv; mi nem gyújtunk gyertyát az Istennek s az ördögnek; mi nem megyünk karonfogva Mezeivel s Lánczival; az iránt tisztában van a világ, s e tisztánlátás nekünk fénysugár, mig a zavarosban való halászás a liberálisokat iszappal bontja, nekik sem erösitö fürdő az ! A magyar nép közérdekének sem erösitö fürdője az a zavaros áram, melyet manap liberalizmusnak hivnak; a gazdaságban elúsztatja a jólétet s hoz helyette piócát, a nemzet-testből kimos egész vidék számra lakosságot, munkás kart, s hoz helyette handlet. S végre hová érnének ök velünk, s érnénk mi majd velük, ha hozzájuk pártolnánk, s a határozott keresztény alapot oldalt hagyva, az alkalmazkodás zsombékaira lépnénk? Követelni, mégis csak követelnénk egyet-mást s iparkodnánk meggyőződésünknek kifejezést adni s törekvéseinknek súlyt kölcsönözni még a liberális táborban is; de hová jutna a pártvezetöség?' teljesen félszeg párt-politikai helyzetbe kerülne, mely megbénítaná akcióját, s lekötné összes erőit a széthúzó elemeknek együtt-tartásában. Azt már a Széli-kormánynál láttuk, hogy se ide, se oda; hogy az egész akciója se ki, se be; olyan mint az ablakfélfa; mert hová is jusson az a szekér, melyet mindenfelé húznak s melySzerkesztőség és kiadóhivatal: Papnövelde, hová az előfizetések, kéziratok és hirdetések küldendők. Hirdetési árak: Egy háromhasábos petitsor ára 16 fillér. Többszöri közlésnél árkedvezmény. nek kocsisa nem abban találja fövirtusát, hogy előre cihekedjék, hanem csakis abban, hogy a széjjelhuzókat megfékezze s legjobb esetben töl ne forduljon? Igy volt ez eddig. S hogyan legyen ezentúl? még egy új elem kerüljön be csend- és rend-háboritónak, értem a liberalizmusnak édes csendjét és békés rendjét, egy elvhü, elszánt elem s akkor azután majd áldásosabban működhetik a kormány s fejtheti ki az ország boldogitására programmját? No aki azt elhiszi, annak nem a hitét csodálom, hanem a babonaságát bámulom. Az ember olajat önt a tűzre s várja, hogy a tüz igy majd csak elalszik; a pacifikátorok a liberális zsidó-iskolát megakarják tejelni néhány jó torkú, fenegyerekkel, akkor majd csak lesz ott csend! Hogyne lenne, mikor még nagyobb rendetlenség lesz! S mi történnék végleg is ott velünk ? Hozzánk fordulnának s a közbéke kedvéért kivannak, hogy hallgassunk hűségesen s ne tegyük idegessé a velünk ellenszenveskedö elemeket. Megint csak a mi rovásunkra állna helyre a béke, vagyis nekünk kellene engednünk és hallgatnunk. S igy hűségesen agyonhal Igatnók érdekeinket s elveinket s iparkodnánk agyonhallgattatni lelkiismeretünket, mely félreismerhetlenül árulóknak bélyegezne. Ime a dolgok fejlődése mily világításban mutatja be a liberálisoknak s a keresztény elvek barátainak kibékülését. Ha ök rajtunk segíteni akarnának, lejtőre kerülnének s félszeg, tűrhetetlen pártpolitikai helyzetbe jutnának, mely a nyakukat szegné. Ha pedig nem akarnának segíteni rajtunk, vagy pláne ha nem is akarnának meghallgatni minket, akkor rajtunk volna a pusztulás sora ; ott rekednénk a hallgatás némaságába, s a közvélemény megbélyegző nembánomsága temetné el tehetetlenkedésünket. Ha pedig megemberelnök magunkat s dolgoznánk, beszélnénk, agitálnánk, akkor kitennék szűrünket s ott volnánk, ahol most vagyunk. Hát minek bevinni azt a szűrt, mikor az nemsokára úgy is kikerülne ? Elég volt már a tehetetlenkedésböl! A gyermekkor cipőjét, s kurta nadrágját s matróz zubbonykáját már túlságosan sokáig hordtuk; azóta nagy ügyei-bajjal fölcseperedtünk, és sok hideg tus árán öntudatra ébredtünk ; ne térjünk vissza a gyerekeskedésbe; a kurta harisnya-nadrág jól állt a gyereknek, de emberen az merő nevetség volna. Most már belementünk a szervezkedésbe; rajta, szervezkedjünk tovább; mert ha most elmulasztjuk, akkor majd később újonnan kezdhetjük s volna-e az okosság?! Ha most újra elalszunk s a változó miniszterek jóindulatának kegyelem-kenyerére fanyalodunk, akkor ez az alom már a halál álmához jár közel s csak csodák állithatnak megint lábra valamikor. Csodák? azaz hogy csodaszerü nyomorúságok, melyekre rászolgálunk. S akkor, mondom, újra kezdhetjük majd annak a kötelességnek teljesítését, melyet elvbeval-