ESZTERGOM VI. évfolyam 1901

1901-07-07 / 28. szám

tartalmaz oly rendelkezést, hogy a községi kiadásokra szükséges összeg a községi adónak az állami adók arányában való kivetése helyett valamely más vagyon, nevezetesen a házi állatokra kivethető adóból lenne fedezhető. Községi elöljárói választásnál minden választó saját szavazatán felül csupán egy meghatalmazás alapján szavazhat érvényesen. Föszolgabirói hivatal viselése a községi virilisták névjegyzékének összeállításánál a kétszeres adószámítás kedvezményére az esetben sem ad igényt, ha az illető főszolgabíró kihágási ügyekben birói hatáskörrel van felruházva. Tanitók lelkigyakorlata. A mustármagból cédrusfa növekedik föl. Az a mag, melyet az esztergomi tanítóképző növendékeiben az utóbbi években elvetett, kikelt és szemeink láttára látjuk a szavak helyébe a termékeny tettet ültetni. Ennek eredménye a napokban lefolyt lelkigyakorlat, melyben mint ideálban megtestesítve láttuk a tanítóság képét. Elismerés és hála illeti azért a tanítóképző derék és a tanítóság ügyéért szeretettel buzgó igazgatóját, Guzsvenitz Vilmost, ki tanártársai lelkes közreműködésével testet adott ennek a rég nélkülözött intézménynek. Jelentősége annál nagyobb, mivel Esztergomban ez az első tanítói lelkigyakorlat. Minél többször ismétlődjék, mert a tanítóságnak a tudásnál is hatalmasabb ereje van a keresztény hivatásos működéshez való ragaszkodásban. Volt a tanítóság már eleget tetszhalott, de feltámadott, mert az egyház ősforrása nem engedte meghalni. Volt és van idö, mikor nem külső ellenség, hanem saját fiai törtek ellene és volt idő, mikor csüggedés fogta el a tanítóság lelkét, látva a lelkiismeretlen sáfárokat, akik a védelmükre bízott ősi kincset készek voltak elpazarolni. Ilyen helyzetben eröt, önfentartási ösztönt, kitartást hivatásában és ragaszkodást a hithez a lelkigyakorlatokból merit az a tanitó. Félrevonulni és a lelket megedzeni az életküzdelemre, ezt a lelkigyakorlatokban találja fel a praktikus katholikus öntudatosság. Ezt feltalálni jöttek össze az intézet volt növendékei 0 Eminenciája magas engedélyével a szeminárium falai közé, hol dr. Prohászka Ottokár vezetése alatt a keresztény szellem melegségében fürödtek meg. Az élet sivár, a küzdelem nehéz, a csábítás lelketlen, az ember roskadozik saját terhe alatt, meg kellett tehát az exercicium— Ugyan kérem, hisz ez nem ok a búsulásra! Ezt mindig lehet pótolni. — Nem ok ? Dehogy is nem ok! Nagyon is nagy ok! — vágott közbe Ilonka, a ki nem sokkal előbb bejött s hallgatta beszédünket. — Már pedig velem tehetnek a mit akarnak, én még mindig nem tartom valami nagy oknak arra, hogy búslakodjanak. — Mi sem tartanok annak máskor, de most.. . — Mit most? Talán valami jelentősége van ennek a »most«-nak? — Kérdeztem Ilonkához fordulva. — Hogyne. — felelte ö kissé elpirulva, a mi még jobban felcsigázta érdeklődésemet. — S nem szabad tudni az okát ? . . . — De hogy is nem. — Lássa, a jövö héten lesz az első vizsgám. Először kell bemutatnom, hogy mit faragtam az én picinyke lányaimból tiz hónap alatt. Először kell odaállanom az ememberek elé s azt mondanom : nézzetek ide, ezek a kicsi kis lánykák voltak tiz hónapig a kezemre bizva, vizsgáljátok és Ítéljétek meg, megfeleltem-e hivatásomnak ? Teljesitettem-e kötelességemet ? — Jó kérem, de mi köze ennek a ferencrendüek csukott templomához, meg Szt. Antalhoz ? — Oh nagyon is sok köze van. Mert félek. Nagyon félek. — Nos és . . . — És én megfogadtam, hogy a vizsgáig minden nap fogom kérni Szent Antalt, hogy segítsen a vizsgán s ime most már másodszor történik, hogy eléje se tudunk jutni Piroskával. — Bizonyosan nem akar segíteni. — Ugyan-ugyan, nem szabad ennyire kicsinyesnek lenni! — Hisz' nem önökön múlt! önök mindent megtettek. ban résztvett tanítóknak találni a vigasztalás, a felemelés emberi hangját Krisztus szeretete és törvénye alapján. Az élet, a rügy a melegben fakad, e lanyha és jégmezös hitéletben a tanitó a lelkigyakorlatokból szívja magába azt a melegséget, mely tartalmasabb, mélyebb keresztény öntudatot ad neki, hogy lelke a mindennapi élet küzdelméből magasabbra szárnyalhasson és az elveket a gyakorlás által érvényesítse. Julius 3-án a délutáni órákban gyülekeztek össze a szemináriumban a lelkigyakorlatban résztvevő tanitók. A szemináriumi rektornak, Venczell Antal praelatus-kanonoknak ügybuzgalma, vendégszeretete méltóan gondoskodott a tanitók elhelyezéséről s ellátásáról. A rektornak magyaros és úri befogadása nélkül alig lehetett volna az eszmét foganatosítani. Hü adlátusa volt persze a megvalósításban Brühl József vice-rector. Az estebéd elköltése után Guzsvenitz Vilmos igazgató átadta a lelkigyakorlatok vezetőjének, dr. Prohászka Ottokárnak a megjelent tanítókat, s ezen alkalommal a következő rövid, de magvas beszédben méltatta az esemény jelentőségét: Kedves Tanitó Urak! Szeretett Tanítványaim ! Midőn a magyar kath. egyház ezen ősi székhelyén, a magyar kereszténység bölcsőjénél és az egyházmegye szemefényének : ennek a sz. Istvánról nevezett ősrégi szemináriumnak falai között üdvözlőn önöket k. Tanitó urak, engedjék meg, hogy hivó szózatomra való készséges megjelenésökért őszinte és mély köszönetemet nyilvánítsam. A tanitók lelkigyakorlata ma közszükséglet! Mindnyájan érezzük ugyanis, hogy a mindennapi élet küzdelmei az anyagi javak rendetlen szeretetének örvényébe sodorják az embereket. Látjuk, hogy a szenvedélyek izzó tüze lepörzsöli az örök eszmék felé sivárgó lélek szárnyait. Kinek van tehát nagyobb szüksége ércre és meggyőződésre, hogy lerázhassuk magunkról az anyagiak szertelen és bűnös szeretetét, mint nekünk, kik szavaink- és példáinkkal szünet nélkül tartozónk hirdetni Krisztus Urunk ezen tanítását: »keressétek először az Isten országát« ! Kinek van nagyobb szüksége kegyelemre, mint annak, a kinek magasztos, de fölötte nehéz hivatása a gyermeki lelket a ker. tökéletesség megvalósítására nevelni. »A ki a lámpát viszi — mondja egy jeles paedagogus — könnyebben botlik, mint a ki azt követi« és »ha vak vezet világtalant, mindketten a verembe esnek«, mondja az Üdvözítő. Azért folyamodtam tehát O Eminenciája, a bib. hercegprimás magas kegyéhez és azért hivtam önöket, szeretett tanítványaimat e kiváló intézet vendégszerető falai közé, hogy itt a hitben megerősödve, ker. meggyözödésökben megszilárdulva, úgy a — De épen az, hogy kétszer még csak maga elé se bocsátotta őket . . . szólalt meg a mama is. — Az nem jelent semmit s majd meglátják, a vizsga sikerülni fog. Sőt hogy e hitemről meggyőzzem önöket, megígérem, hogy magam is jelen leszek a vizsgán. Pedig azt már elhihetik, ha csak egy kis sejtelmem is lenne arról, hogy ez a vizsga nem fog sikerülni, akkor nem mennék el . .. — Ne, azt, ne tegye ! Nagyon kérem, ne tegye. Az ismerősök közül a mamának és a Piroskának szabad csak eljönni. — Akkor inkább azt mondhatná: senkinek, mert a mama és Piroska önnek nem ismerősei. — Jól van ! Hát akkor senkinek sem szabad eljönni. — Pedig higyje el, én is nagyon szeretném látni, mít faragott azokból a kis butusokból, a kiknek kedves csacskaságáról annyit beszélt egész éven át. — Nem lehet. — Nagyon kritizálna . . . szekírozna . . . — Jó, hát akkor nem megyek el, bár előre mondhatom, a kritika igy sem fog elmaradni. Mert megtudakolom azoktól, a kik hivatalból lesznek ott a vizsgán . . . -— Azt nem bánom, csak a vizsgán ne legyen ismerős. Holtra szégyenleném magam, ha véletlenül nem egész helyesen tennék valamit. . . — Csak bizalommal kell lenni önmagad iránt, ha eredményt akarsz felmutatni s nem szabad gyáváskodni — szólalt most meg a mama is. — Mindig ezt mondottam Ilának, de most már anynyit aggodalmaskodtak itt Pirivel, hogy lassan én is kezdek rettegni, hogy valami történik. — És mi lesz akkor velünk, ha nem sikerül saját tökéletesedésükön, mint a vezetésökre bízott nép anyagi és szellemi boldogulásán lankadni nem tudó szorgalommal munkálkodhassanak a jövőben is. A sziv üressége és az ész hitetlensége emészti ma k. Tanitó Urak! a népek életerejét; azért az egyháznak, mint valamikor Kinizsynek a kenyérmezei ütközetben, kettős karddal kell a megromlott korszellem ellen küzdenie. A papság és a tanítóság e két kard! Adjanak nekünk jó papokat és hivő tanítókat, akkor nem kell félteni a keresztény magyar hazát. Ha Krisztus szeretetének tüze lángol e két természetes nevelőjének szivében, akkor nem csak tudni fogjuk, hanem valóban át is érezzük, hogy a nagy világon, e szép hazán kivül, nincsen számodra hely. Ez a valódi hazaszeretet! A ki ezt érti és ezt tanítja, az lesz majd nagy nemcsak az utódok emlékében, hanem az Isten országában is. Ennek az igazságnak az emléke késztet, söt kényszerit engem, hogy midőn e legelső szent gyakorlat alkalmával szerető szívvel üdvözlöm önöket k. Tanitó Urak! egyúttal a legmélyebb hála adóját is lerójam Magyarország bib. hercegprímása és az egyházmegye szeretett föpásztora iránt, ki ezen tanitói sz. gyakorlatok megtartását megengedte és e szeminárium tiszteletre méltó elüljárói iránt, kik a jó szándék megvalósítását magyaros vendégszeretetökkel lehetővé tették. Kiáltsák tehát velem együtt, hogy az egyházmegye szeretett föpásztorát és a szeminárium kitűnő Elüljáróságát a jó Isten sokáig, de sokáig éltesse! A lelkigyakorlatokon a következő tanitók vettek részt: Trestyánszky Adolf Nagy-Kereskény, Kánya Lajos Füzes-Gyarmat, Szobolovszky János Kis-Kér, Hrivnyák László Naszvad, Bohón János Komárom-Sz.-Péter, Gáspáry Sándor Jobbágyi, Kicsindy József Bajna, Lakner György Lovasberény, Pervolf József Nagy-Maros, Kovács Ödön Uri, Hollóssy Károly Esztergom, Scheiher János Garam-Sz.-György, Pleyer János Ács, Genzor János Rákos-Csaba, Lukácsik János KisApáti, Faragó István, Unger Richárd, Markusz Ferenc, Szeibert Károly idén végzett tanitók Esztergom, Lendvay Ferenc Budapest, Néder István Nagy-Maros, Fray Oszkár Nagy-Salló, Kicsindy Kálmán Süttö, Kottra Rezső Nyerges-Újfalu, Ölveczky Pál Kernend, Slezák József Bény, Márkusz Kálmán Saár, Fekete János Pilismaróth, Csupák Ede Kesztölc, Meszlényi Géza Tokod-bánya, Morvay János Guta, Mészáros Ferenc Udvard, Szentgyörgyi József Esztergom, Szimrák János Dömös, Szoleczky János Leled, Palotay Sándor Helemba, Bilszky János Mária-Nosztra, Bálintffy Béla Nagyfalu, Hrivnyák János Budapest, Szattinger Róbert Budapest, Stevola Péter Ipoly-Damásd, Vinkovics István Szálka. a vizsga ? Hát nem alkalmazzák majd, s nekem is hiába a kitűnő diplomám, — mondotta Piroska. — Kérem-kérem, igazán annyit aggodalmaskodnak, hogy már én is veszteném bátorságomat, ha nem volnék tanár ember, aki már jó ideje tudom, hogy a vizsga csak épen a szülök kedvéért van. Ezek örülnek, ha gyermekeik feleleteit hallják. — De a hozzá értő ember nem nagyon sokra tartja. A vizsga ugyanis nem próbaköve a tudásnak, a mig a felelő csak egy kérdést kap s egy délelőtt harminc-negyven gyerek felel 6—8 tárgyból. — Igaz, igaz, de a szégyen, ha tanítónő maga vét . . . makacskodott Ilonka. — Higyjék meg, legtöbbször észre sem veszik . . . Különben nem vitatkozom, majd feljövök a vizsga után s megtudom: széna-e ? szalma-e ? Fel is mentem. Azt már tudtam, hogy a vizsga jól sikerült. A kis babák — mert igazán úgy néztek ki — hercigek voltak. Szépen imádkoztak s tudtak mindent. Bátran olvastak, számoltak, énekeltek. A verseket is hiba nélkül, gyermeki ártatlanságuk naiv bájával adták elő, ugy, hogy a szülök nem győztek eleget hálálkodni a jó tanitónéninek, a ki oly ügyes kezekkel, oly nagy gonddal, szeretettel vezette a kicsikéket a tudomány első rögös utain. S ime, mégis Csabaiék öröme, vidámsága nem volt olyan, mint váriam. Különösen Piroskáé nem. — A mama is sírt. El volt érzékenyülve. Fájt, hogy az elhunyt apa nem lehetett tanuja IIa vizsgájának. — Természetes, hogy ily körülmények között Ilonka kedve sem lehetett túlzottan vig, bár örült, hogy szerencsésen túl van az első vizsgán, a mely még sem oly nehéz, mint a minőnek hitte.