ESZTERGOM VI. évfolyam 1901

1901-06-30 / 27. szám

És a keresztény századokon át az uralkodók és népek annyira elismerték és tisztelték az egyháznak ezen isteni jogát, ezen isteni küldetését, hogy senkinek sem jutott eszébe öt ennek gyakorlásában zavarni, bántani akarni, annál kevésbbé ezen joggal járó hatalmat kezéből kivenni. És igy az egyház a XVI. századig, nálunk még tovább is kezében tartotta az oktatást és ez természetes is, mert abban az időben senki más nem is taníthatott volna, mert még az államférfiak sem tudtak irni és olvasni. Az evangélium hirdetésétől elválaszthatatlan volt az iskola. És ez az iskolája megvolt a középkornak is, melyet az egy-, ház ellenségei a sötétség korszakának neveznek és meg is kellett lennie, mert elemi oktatás nélkül fensöbb oktatás, tudományos készültség el sem képzelhető. Az állam nem tanított. Miért is tanított volna ? A katholicizmus magával hozta iskoláit, melyeket katholikus királyaink bőkezűsége és igen tetemes részben katholikus buzgó világiak, püspökök adományai és alapitványai tartottak fenn. Az iskola civilisatorius erejét nem lehet kétségbe vonni; ezek pedig hazánkban katholikusok voltak. Úgynevezett állami tanodák nem léteztek, más nem katholikus tanodák az egyház iskoláival nem igen versenyezhettek; a culturalis élet tehát a katholikus tanintézetekben birta kútforrását, tápláló erejét. A családi nevelés keresztény volt; az iskola ezt folytatta és átvitte az államéletbe és ha igaz az, hogy a kié az iskola, azé a jövö: úgy hazánkra el lehetne mondani, hogy akié volt az iskola, azé volt a mult. Államférfiaink, törvényhozóink, bíráink, hadvezéreink katholikus anyáink térdein, a katholikus iskolák padjain szívták magukba a műveltséggel együtt a haza- és a szabadságszeretetet. Ezt az alapot akarja most az állam megdönteni, a melyen hazánk ezer éves fennállása épült. A keresztény nevelést, a keresztet akarja az állam iskoláinkból kiküszöbölni. Pedig de igazak azon szavak, amelyek hazánk ezer éves fennállásának ünneplése alkalmával hangzottak el hazánk főpapjának ajkairól: »Kard foglalta el, kereszt tartotta fenn a hazát.« Megdöbbenve olvasom, mondja tovább a bíboros főpap, a szent könyvben a következő fenyegetést: »Az Úr megveri és kitépi Izraelt a jó földről, melyet atyáinknak adott, és elszórja őket, ha nem tisztelik Ot.« Jaj nekünk, ha az egyház szegletkövétől, Jézus Krisztustól eltávozunk, mert meg vagyon irva, hogy »más alapot senki sem vethet, mely vettetett, mely a Krisztus Jezus«. Jaj lesz tehát nemzetünknek, ha őseink vallásától és igy a tiszta keresztény erkölcsök ösvényéről letérve az erkölcstelenség fertőjébe sülyedünk, mert vallás nélkül nincs erkölcs. Ez annyit tenne, mint a kilencszáz éves dezése az inga-mozgás törvényeit illetőleg. De jobb igy. Legalább a tudósok is látják, hogy a nagy emberek, a valódi nagy emberek templomba is jártak, Istent imádták, tisztelték. A pisai dóm öröklámpása sokkal tanulságosabb. —- De nem csak a lámpások inogtak, az asztalon levő félig üres, félig telt üvegeket is veszély fenyegette; s azt hiszem az abrosz, de meg a mi ruhánk se kért volna az olasz chianti vörös nedűjéből. Evvel lehet öntözni az embert, — de csak belülről. S mivel esernyőkkel nem védekezhettünk ellene, a mi még az üvegekben volt, beöntöttük a poharakba, s utolsót kocintva jó éjt kívántunk egymásnak, jóllehet magunkban mindegyikünk félt, hogy talán ez az éjjel még sem lesz olyan nagyon jó. Az a viharos szél nem tetszett nekem. A chianti gyomrunk erősítésére is való volt. De mind, hiába . . .! Másnap korán reggel fenn voltam. Csakugyan, az éjjel nem tartozott a legkellemesebbek közé. Siettem tehát ki a födélzetre friss levegőt szivni. A vihar már csendesedett, de nyomai meglátszottak mindenütt. A friss reggeli szellő jó hatással volt rám, egészen megerősödtem. A kormányhidnál maga a kapitány állt. Hozzásiettem, hogy megkérdezzem, mint töltötte az éjjelt? — Köszönöm, igen jól. A vihar nekem nem ártott, megszoktam én ezt már. De a mai éjjelem különösen jó volt. Egy életelvvel gazdagabb lettem; köszönöm, hogy ön keltette ezt fel bennem ? — Ugyan, ugyan ? — »Kinek milyen a bibliája, olyan a Krisztusa!« — szólt és megszorította kezemet. magyar társadalmat önmagával hozni ellenkezésbe, s ez által fölbomlását idézni elö. Mert csalhatatlan örök igazság mondja: »A mely ország önmagában meghasonlik, nem állhat fenn az az orszag.« És: »Minden magában meghasonlott ország elpusztul«. Pedig látjuk, hogy a rohamosan haladó korszellem társadalmunk erkölcsi erőit mintegy felszívni látszik; a létért való sivár küzdelem az áhítat, a vallásosság, a hitbuzgóság hímporát letörli. Az ön- és orgyilkosság, rablás, lopás, sikkasztás és hamisítás naprólnapra nagyobb mérveket öltenek. A családi életben nincs többé hűség, alig bizhatsz már meg saját testvéredben, vagy hitvestársadban. Van Ázsia valamely vidékén oly gyantás talaj, hogy a vándor minden lépésére láng üt ki a földből. Mi is ilyen talajon járunk. Lábaink alatt ég a föld, fejünk felett inog minden. Panaszolják a betegséget alulról is felülről is, de segíteni rajta nem képesek és pedig azért nem, mert az orvos t. i. a mindenható állam csak a kórjeleket, csak az okozatot, de nem az okot tartja szem előtt. Az állam orvosi tudománya mit sem tud a hitről, a vallásról. Pedig Ranke a hires történettudós, a kiben minden protestáns szívnek kedve telik, igy ir: »Valamint nincs valódi szellemi fontosságú emberi működés, mely nem gyökereznék mélyebb, többé kevésbbé öntudatos viszonyban Istenhez és isteni dolgokhoz: azonképen nem képzelhető nagy és a névre méltó nemzet sem, melynek politikai élete nem emeltetnék s nem vezéreltetnék szüntelen vallásos eszméktől, melyeket neki azután tovább fejlesztenie, érvényes kinyomatra s nyilvános kifejezésre hoznia kell.« Bohón János. HIREK. * Személyi hirek. Szilányi Ferenc, praelatus-kanonok, itt járt Esztergomban, hogy házának kijavítása iránt intézkedjék. — Vezinger Károly, praelatus-kanonok, Budapestről, hol a Ranolder-intézet vizsgáin elnökösködött, haza érkezett. — Schlick István, praelatus-kanonok, Karlsbadba készül. — Dr. Trikál József és dr. Csajka Ernő, lapunk felelős szerkesztője Németországba tanulmányútra mentek. Ezen idő alatt a szerkesztői teendőket dr. Prohászka Ottokár vezeti. * A hadtestparancsnok szemléje. Frigyes kir. herceg hadtestparancsnok a jövö hó elején városunkba érkezik, hogy szemlét tartson a helyőrség fölött. A nagy úr csak egy napot tölt Esztergomban s szemleutján tovább utazik. * Jogtanári kinevezés. Dr. Ágoston Péter, kit neje szül. Buzárovits Auguszta révén, szoros kötelékek fűznek városunkhoz, a kultuszminiszter által a nagyváradi kir. jogakadémiához a magyar és osztrák magánjog és a bányajog tanárává neveztetett ki. Dr. Ágoston Pétert, aki jelenleg kir. aljárásbiró Ipolyságon, s fényes tehetsége és irodalmi működése által már eddig is előkelő helyet biztosított magának a magyar jogász világ fiatal tagjai sorában, örömmel üdvözöljük a tanári pályán s kívánjuk, hogy e kinevezés alapja legyen további előmenetelének. * Névnapi ünnepély. A legnépszerűbb szentek egyikének, keresztelő szent Jánosnak napját ülték meg dr. Csernoch János, praelatus, kertjének árnyas szilfái alatt, hová a város minden rendű és rangú közönsége elzarándokolt, az ünnepelt praelátusnak minden jót kívánni. * Nagylelkű adomány. Sujánszky Antal nagyprépost a budapesti karmelita zárda folyamatban levő építésére 200 koronát ajándékozott. * Eljegyzés. Vettük a következő értesítést: Dianiska Ludmilla, ifj. Kersch Ferenc jegyesek. * Főegyházmegyei hir. A tótmegy eri plébániára Simkó Károly ottani káplán kapta meg a prezentát. * A Yármegyei tisztviselők fizetése. A vámegye tisztviselőinek fizetésére vonatkozó törvényhatósági bizottsági határozat a belügyminisztériumból már jóváhagyva leérkezett, a vármegyei tisztviselők általános örömére. A fizetés többlet visszamenőleg 1901. január 1-töl jár ki. A fizetés javítás legnagyobb a tiszti főügyésznél évi 1860. a párkányi járásinál 1424, az esztergomi járásinál 1065 koronával. * A törvényszéki elnök szemle-utja. Palay Géza kúriai biró, a komáromi törvényszék elnöke e héten városunkban járt és a járásbiróság hivatalaiban a szokásos szemlét megtartotta. Az ügyvezetésben tapasztalt rend fölött teljes megelégedését fejezte ki, innen Muzslára ment, hogy az ottani járásbíróságot is megnézze. * Kirándulás. A budapesti és komáromi kereskedő ifjak egyesülete egyetértöleg tudatta a helybeliek önképző körével, hogy július első vasárnapján, tehát 7-én kirándulást tervez a Kovács-patakhoz. Az egyesület a vendégek fogadására és kalauzolására előkészületeket tesz. * A cnstozzai csata emléke. A 76-ik gyalogezred minden évben megünnepli azon napot, mely az első cserkoszorút hozta zászlajára és dicsőséges fegyvereire. A győzelmes csata emlékét f. hó 24-én, hétfőn ünnepelte ez évben az ezred. A várhegyen Fehér Gyula cs. és kir. káplán, belvárosi plébános mondott tábori misét Eitner Elemér segédkezésével, melyet az egész ezred díszben felállítva végig hallgatott, s szokásos diszlövéseket tett alatta. A kaszárnyában e nap minden munka szünetelt s a legénységet megvendégelték. A tisztikar kaszinójában nagyszabású bankettet rendezett, melyre a 26. gyalog ezred tisztikarát is meghívták. Az étkezés alatt a győzelmes ezred zenekara játszott, este pedig a városban sör-szükség mutatkozott, mert a hadfiak e napon valamennyien sörrel éltek. * Záró-vizsga. A vízivárosi nönevelö-intézetben tegnap d. u. 4 órakor tartották a záróvizsgát, melyre az egyházi és polgári iskola-hatóságot és a szülőket hivták meg. Az előkelő közönség zsúfolásig megtöltötte az intézet dísztermét, hol a leánykák bemutatták készültségüket. Zajos taps jutalmazta az előadókat és nagy elismerés azokat, kik őket tanították. E kedves délutánról jövö számunkban bővebben megemlékezünk. * Városi közgyűlés. A város képviselőtestülete f. hó 25-én délután közgyűlést tartott, melyen élénk vita tárgyát képezte a sertéspiac elhelyezése. Minden szólni tudó képviselő felszólalt ez ügyben és egyik a másikat cáfolgatta. A szentgyörgymezeiek az alispáni döntés érvényben tartását kívánták, mig a többi városrész amellett volt, hogy a határozatot, mely a szentgyörgymezeieknek adja a kérdéses vásárt, a város felebbezze meg. A nagy zavar után a közgyűlés a felebbezés mellett határozott * Teljesitett kérelem. Számord Ignác, a sz.Anna templom javadalmas lelkésze kérelmet intézett a város tanácsához, hogy a városi major udvarában heverő nagy mennyiségű köveket, a Szt.-Anna templomban felállítandó oltár céljaira neki átengedné. A tanács legutóbb tartott ülésesében e kérelmet teljesíteni határozta, és utasította a gazdasági tanácsost, hogy a kivánt köveket a kérelmezőnek rendelkezésére bocsássa. * A tanitóképző tanképesitője. Junius 21-tői 24-ig tartottak az esztergomi tanitóképesitő vizsgálatai Kittenberger István praelatuskanonok, érseki biztos, mint elnök és Vargyas Endre kir. tanácsos, tanfelügyelő, mint miniszteribiztos jelenlétében. 24 jelölt jelentkezett, köztük 17 rendes, 7 magántanuló. A tanképesitö eredménye nagy megelégedést keltett, a vizsgáló bizottság az eredménynyel nagyon megvolt elégedve. A 24 jelentkező közül: 2 kitűnő, 8 jeles, 11 jó, 1 elégséges oklevelet nyert; 2 három havi javítóra utasíttatott. Az elégséges oklevelet egy magántanuló nyerte. Hétfőn délután 6 órakor hirdette ki az eredményt az egész bizottság jelenlétében Guzsvenitz Vilmos igazgató, mire Kittenberger István elnök nagy elismeréssel nyilatkozott az eredmény sikere fölött, gratulált az érdemdús és szakértelemmel működő tanári karnak, mely élén a szakavatott igazgatóval nagy buzgalommal fáradozott a kiképzés nagy munkájában az egyház szelleme és a haza igényeinek megfelelően. Majd hálára buzdította az új