ESZTERGOM VI. évfolyam 1901

1901-06-16 / 25. szám

kor tehetetlen lesz. És meddig? Mig ujabb eröt nem gyűjt, hogy szembe szálljon önmagával és az öserövel. És messze van még, hogy megemésszük magunkat ? Messze van-e az, hogy e cifra embereket felállitjuk egy alkalmas ponton, mint sakkot, a piros kabátosat a fekete kabátos ellen — és hajrá! Hagy öljék egymást csak azért, mert nem egyforma a kabátjuk. Ember ember ellen, testvér testvér ellen rohan, anélkül hogy ismernék egymást és ha ismerik egymást, még roszszabb, mert hát: miért van az a túloldalon? Mert amint az úgynevezett »angyal bört« rá húzzák az emberre, az már katona. Az több mint ember. O képviseli az eröt, ö hordozza a hatalmat, az ö csörömpölő nyársa hegyén van a halál. Az ember ur akar lenni a földön, saját maga fölött; eröt kell gyűjtenie, hogy túlélje önmagát. Oh te jó, néhai Cheops, ki Herodotus szerint még Krisztus születése előtt éltél és azon a piramison mely még most is legmagasabban áll egyiptom homokja fölött, 20 évig százezer rabszolgát foglalkoztattál és nyomoritál agyon, mily kicsiny a te emberi gyarlóságod, egyiptusi hiúságod ahhoz a piramishoz képest, a melyet Nagy Napoleon emelt szuronyokból saját sirja fölé. Pont. A falusi gyermek-nevelésről. i. Egy mélységes és mindinkább terjedő veszedelmes seb, fekély támadt a magyar nemzet testén : a két gyermek rendszer. Agyon akarjuk magunkat civilizálni. Tehát muszáj a keleti express vonat sebességét meghaladó erővel civilizálódni akaró nemzeteket majmolni. Amit a nyugati államokban ez az eszme felszínre vetett, produkált, kevés jót, sok rosszat; azt a »nem akarunk hátra maradni« szálló ige száz gallérú köpönyege alatt el kell fogadni a magyarnak is. Pedig a régi, igazi magyar gyomor nem oly sárból volt gyúrva, hogy minden csodabogarat megemészthetett volna. A Vas Gereben rajzolta boldog korszakban bevette a magyar gyomor a mentül paprikásabb gulyást, a törül metszett magyar ételeket; megöntözte az Engel et comp, felfedezők előtt való korszakból származó badacsonyival. Undorral fordult el a crampampulitól és nem volt szüksége a kaviárra. .Ma a jóizü, csípősen paprikás gulyást .eszi a városba vetődő paraszt, mig a nemzet gerince ettől megcsömörlenék és azért francia habarékkal rontja el a gyomrát és rádupláz a badacsonyi helyett a »nagymarosi pezsgővel.« Mert ez a sikk. Elfajultunk! Meguntuk az ősi, puritán magyar patriarchális erkölcsöket, mely a magyart erőssé, vitézzé tette és oda fordultunk az úgynevezett civilizációhoz, melynek bacillusoktól telt levegője elrontotta a magyar gyomrot, megrontotta a magyar erkölcsöket és lesz sybarita-váz az érckapukat döngető buzogányos Botondból. A kínaiakat levette lábukról az ópium, a vörösbörüeket, a »Börharisnya« utódait átboldogitotta a túlvilágra a »tüzes viz,« a pálinka. A magyart meg agyonüti fékezhetetlen, eszeveszett rohanása, verseny-majmolása a nyugati népekkel a civilizáció porondján. Nem vagyunk ezen áramlatnak ellensége. Van benne sok jó és hasznos, de sok káros is. Azonban annyira neki rugaszkodtunk már, hogy a hasznos medicinával az ártó mérget is beveszszük. Az nem használ, mert a méreg erösebb. Ugy vagyunk mint az egyszeri kurta nemes, kihez egy öreg benézett egy kosár gombával. A nemzetes ur a meggabalyodásig bolondja volt a gombának. Az öreg nénémasszony lelkére beszélt a nemes, nemzetes és vitézlő urnák, hogy ö nem képzett »bot vagy micsoda nyikus« — botanikust akart a jámbor mondani — azért figyelmezteti a téns urat, hogy e között a »szer« között lehet bolond is. A nemzetes ur megvigasztalta az anyókát: ne búsuljon ké anyjukom, beveszi a magyar gyomor még a bolond gombát is! Hát biz' bevette, hanem utánna nem használt sem kenés, sem ricinus, még a hánytató sem, mert a nemzetes ur másnapra alaposan kinyújtózkodott a bolond gombától. A fölvilágosodás úttörőinek, a franciáknak statistikusai kegyetlenül óbégatnak, hogy fogy a francia. Ezt hozta nekik ajándékba a civilizáció után való mentül nagyobb kapaszkodás. A magyar utána ment és meglett az eredménye. Újságok, politikusok, a különféle felekezeti papok derüre-borura jajgatnak, hogy fogyunk, mert a két gyermek rendszer mindinkább terjed a nép között. Nemcsak Dunántúl ütötte fel fejét ez az epidémia, de már a Garam menti magyarság között is sátort vert. Néhány év előtt egy Garam melléki buzgó plébánossal beszélgettem e tárgyról. A község — melyben működik — talán 3

/

4-ed részben kálvinistákból áll; a kisebbség katholikus. Azoknál nagyban divik a két gyermek rendszer, mig ezeket a buzgó plébános szt. beszédei, intései, oktatásai megmentették a ragálytól. Azt hiszem, hogy tudomása van erről a bűnről és büntethető cselekményről a közigazgatás összes tényezőinek, mégis talán semmit sem tesznek meggátlására. Körülbelül ugy vagyunk, mint mikor tüz támad és mindenki kiabálva szalad a szerencsétlenség színhelyére, de a futók és lármázok tömegéből csak néhány iparkodik lokalizálni a tüzet, a többi csak szemlélő. Kiabáló mentül több van, a segitö kéz annál kevesebb. Sajnos, hogy e bűn mellé rövid tapasztalás után egy másikat is állithatok glédába. Akár testvére volna amannak. Talán m. t. paptársaim is tapasztalattal birnak e tényről és meg vagyok győződve arról, hogy saját hatáskörükben mindent elkövetnek ennek a kiirtására. Ez pedig nem másban áll, mint hogy nagyon sok helyen, mint Hont m. sok községében, mert ez egy község szük határa között meg nem szorul — atyai fensöbb engedély mellett születhetnek a gyermekek. Hogy kéne ezt érteni ? Megmagyarázom. Egy családban, hol az apa és anya 40—45 éves, van egy 16—19 éves legény. Már ki van szemelve részére egy módos vagy módosabb hajadon. Ámde a legény 1—2 év múlva a katonamérték alá kerül és lehet, hogy a komisz-kenyérrel fog traktálódni három évig. Ez pedig hosszú idő! Ez alatt a módos vagy módosabb leányzót más is elkaparinthatja a legény kapzsi szüleinek körmei közöl. Nem kímélve fáradságot és pénzt — ök a megmondhatói, hogy mi módon — de rövid uton megszerzik a kivételes nösülési engedélyt. Megtörténik a lakzi és utána kiadatik az apai bölcs parancs, hogy gyermeknek nem szabad lonnyi négy-öt éven belül, mert hát az uj párnak vannak apró testvérkéi és az örömszülök körében is megtörténhetik holmiféle örvendetes családi esemény. Tehát a fiatal házaspárnak várakozási álláspontra kell helyezkedni mindaddig, mig az api azt nem kérdezi, hogy hát fiaim, mikor lesz már kis cseléd a háznál. Igy történik azután, hogy fiatal, ép és egészséges házastársaknál az egybekeléstől számított 5—6. esztendőben jelenik meg a gólyamadár. Egy másik eset, a sok közül. Egy családban két fiatal menyecske van. Az egyik életet ad egy gyermeknek és — — ekkor az öreg api kiadja a másiknak a szigorú parancsolatot, hogy mindaddig megtiltatik a család további szaporodása, mig ez az újszülött 4 — 5 éves nem lészen. Ha pedig előbb besoroztatnék az angyalok seregébe, akkor érvénytelen a parancs, megszűnik hatálya; akkor a másikon a sor. Nem szegény, földhöz tapadt, csakis egy nyomorult görbe hátú viskóval, egy talpalattnyi földdel sem biró zsellérekről beszélek, hanem jómódú paraszt gazdákról, kiknek még újkor is van a hombárban a tavalyi gabonából. És az az érdekes ezen nagyérdekü, de nem örvendetes tényben, hogy nem csinálnak belőle titkot, hanem nyíltan beszélik uton-utfélen. Igy jutott ez a szomorú valóság tudomásomra. Megemlítettem e keserves valóságot a megye néhány matadorja előtt. Ki nevetett, ki a vállát vonogatta. Nesze pap ! gondolám magamban. Ily esetekben neked papnak is, jó hazafinak is kell lenned, mert ezt parancsolja lelkiismereted. Pedig mily kényes, de egyszersmind nagyfontosságú dolog ez ! És a pap magára van hagyatva! Lelkiismerete szerint jár el. Jó pap, jó hazafi, mert hazájának is szolgálatot tesz. Mi a hála és köszönet ? E földön: «hazafiatlan papsag» a cimünk. Az a szerencsénk, hogy «más levegöben» neveltettünk fel és tudunk Istenért és hazánként önzetlenül cselekedni, de nem a hónap másodikán kiutalványozandó fizetésért. Milyen «más levegő» ez! Végre is, a jó pap, amint hogy mindnyájan azok akarunk lenni, nem keresi a kitüntetéseket, hanem dolgozik és földi hazájának is nagyon nagy szolgálatot tesz. Nagyon szeretnék egyszer egy nagyfejű államférfiúi fogni, ki bármely kis községben egy-két évre helyettesítené, de lelkiismeretesen, a plébánost. Igen szép tapasztalatokkal térhetne vissza a képviselőházba. Talán akkor nem neveztetnénk, ellenzéki létünkre is, hazafiatlanoknak, kiknek a boldogult Trefort szerint könnyű a parochia ablakán kinézni. Ha államférfiainknak, politikusainknak volna e tekintetben személyes tapasztalatuk, ugy erre azt felelték és felelnék, hogy biz' igen nem könnyű azon a parochia ablakon kitekinteni. Legfeljebb a rámájához támasztja az ember a fejét és azon gondolkozik, hogy híveinek lelki és testi javán mi uton és módon tudna lendíteni. Pedig ez nem gyerekség! Száz és száz kath. pap betudná és tudja is bizonyítani. Az eszt.-i szemináriumban annak idején tanultuk a neveléstant. Abban meg volt irva, hogy a csecsemőnek meddig kell pólyában lenni stb. de még az is, hogy az anyatejnél jobb a szamártej. Mikor a neveléstani óra végével kijöttünk a tanteremből, megvallva őszintén, zúgolódtunk, hogy tanárunk miért terhel ennyire efféle haszontalan dolgokkal, mikor erre soha szükségünk nem lesz. Csak most, mikor a szegényes falusi iskolámból kilépek, mikor hiveim között megfordulok, akkor tapasztalom, hogy mennyire jó is volt azt a neveléstant nem «melléktantárgynak» tekinteni. Részemről legalább hálával emlékezem vissza volt neveléstani tanáromra, hogy komolyan és szigorúan vette tárgyát. A tapasztalás azt mondja, hogy igaza volt, van és lesz. De be is akarom bizonyítani, hogy komoly paedagogus tanárunknak teljesen igaza volt, midőn tárgyát oly szigorúan vette. Ipolyfödémesi. HÍREK. * Lelki-gyakorlatok. Az esztergomi szemináriumban papok számára minden évben lelki-gyakorlatok tartatnak. Ez idén július 8-án este kezdjük meg azokat, s tartjuk három napon át. Aki tehát nem mehet a jezsuitákhoz Pestre, Nagyszombatba, Pozsonyba, Kalocsára, vagy a lazaristákhoz Pilis-Csabára, az eljöhet ide, azt szívesen látjuk; csak arra kérjük, hogy jelentkezni szíveskedjék. Megjegyzem még tájékoztatásul azt is, hogy Pesten a jezsuitáknál a lelki-gyakorlatok minden hétnek hétfőjén kezdődnek este. A modern világban divat a fürdőzés; legyen a szellemi világnak megújhodása a lelki-gyakorlat, mely jobb is, üdvösebb is s olcsóbb is. Prohászka Ottokár. * Hyinen. Junius hó 10-ikén esküdött örök hűséget Budapesten a józsefvárosi templomban báró Jeszenák Pál, a cs. és kir. 32-ik gyal. ezred hadnagya bájos arájának Mayer Györgyikének. Az esketési szertartást, amely a legszűkebb családi körben ment végbe, a vőlegény testvérbátyja: báró Jeszenák Gábor párkányi plébános végezte, aki megható beszédet intézett a jelenvoltakhoz. Násznagyok voltak: Puffy Pál országgyűlési képviselő, a menyasszony nagybátyja és báró Jeszenák János cs. és kir. 32-ik gyal. ezredbeli főhadnagy, a vőlegény másik testvérbátyja. * Jézus szentséges Szive ájtatosságának kilencede a vizivárosi, szent Ignác tiszteletére épült plébániatemplomban főtisztelendő Bota Ernő • Jézus-társasági atyának vezetése és egyházi szónoklatai mellett fog megtartatni. Amely ájtatosság június 13. délesti órakor vette kezdetét és tart június 21-ig bezárólag. * Esküvő. Tegnap a vizivárosi zárdatemplomban d. e. 11 órakor vezette oltárhoz nagyfertői Balogh Elemér szép jegyesét Magurányi Olgát. A kis templom megtelt előkelő közönséggel, kik közül sokan nyomban üdvözölték az uj házaspárt. Az egyházi áldást dr. Prohászka