ESZTERGOM VI. évfolyam 1901

1901-06-09 / 24. szám

VI. évfolyam. Esztergom, 1901. június 9. 24. szám. ESZTERGOM POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. Megjelenik minden vasárnap. Előfizetési árak: Egész évre 10 kor. Félévre 5 kor. Egyes szám ára 16 fillér. A bomlás jelei. Esztergom, június 8. Mohács után Balassa-Gyarmat. S bizton mondhatjuk, hogy ez nem az utolsó. Sok lék fog még támadni az egységes szabadelvüpárt hajóján, csak legyen ember, ki azokat idejekorán, mielőtt a hajó el nem sülyed, befoltozza. De lehet-e kijavítani, s a járásra biztossá tenni azt a hajót, mely már amúgy is korhadt bordákból állt, s melyen már eddig is nem egy lék támadt, s melyet úgy valahogy hevenyében tömtek csak be. Hiszen mióta az egységes szabadelvü-párt él és uralkodik, nem egy tapaszra volt szükség, melylyel majd Széli, majd Apponyi, majd a Bánffyánusok ragasztották be a kilyukadt egységet és összetartást. Bizony-bizony úgylátszik, mind közelebb van az idő, hogy a hajó megfenekeljék. Az egységes szabadelvüpárt már névleg sem létezik. Csődöt mondott. Uj firmák és cégérek kerülnek a cimtáblára. De vájjon a mohácsi »Széli KálmánpárU vagy a nógrádi Szcitovszky-párt s azok, kik lélekben ide tartoznak, vagy a titkos, söt nyilt Bánfly-párt cégére fog-e győzelmesen diszelegni a Lloyd épületén ? Ember legyen, aki erről felelni tud. A választások előtt még Szilágyi se tud erre válaszolni, azért húzódik meg oly csendesen, de ravaszul valamennyi háta mögött. A bomlás azonban tényleg bekövetkezett. S ugyan mi lehet ennek az oka? Ha i farkasok és a bárányok éveken át megudtak férni egy alkolban, miért nem tudnak r

eszteg maradni még egy-két hónapig? Mi AZ „ESZTERGOM" TÁRCÁJA. Ünnepi hangok. römünnep hangja csendül meg a légben, záll az ima áldón az Isten elébe: ódolat és hála zeng ma minden ajkon z Ur hajlékában, — ott az ősi halmon. agy ünnepet ül ma Szentgyörgymező népe : •. :áz év múltjából van története véve . . . hogy lelke e multat ma visszaidézi, egenyhül, — jövőjét jobb reménynyel nézi. :áz év előtt e nyáj elhagyott volt s árva : em volt se pásztora, se Urnák oltára, ég a sors-csapás is lelkét sokszor sebzé, isz' századok útját pusztulás, rom jelzé . . . ol a templom áll ma, s magasba tör tornya, an a prépostságnak eltemetett romja; inden felbukkanó köve azt regéli: üzdésteljes sors volt egykor itten élni. Am : — vihar után, ha- csend üli a tájat, Az egész természet újra virul, lábad . . . Népünk is megérte a béke áldását, Isten jóvoltából szebb kor virradását. Laptulajdonos és kiadó : Dr. PROHÁSZKA OTTOKÁR. szükség, hogy ép a választások előtt jelentkezzenek a renitensek, a hitehagyottak? A felelet egyszerű. Felolvadt az inkompatibilitási törvény megszavazásával az enyv, a szurok, mely a hajó bordáit eddig összetartotta, mely a hézagokat betöltötte. Hisz az egységes szabadelvű pártot nem elvek, nem közös érzelmek és ideák tartották össze, hanem a közös érdek. Vagy ki hiszi el, hogy az aranykeresztes praelatusokat meg a Mezeieket közös elvek és közös érzelmek fűzték egymáshoz? Be még inkább, ki hiszi el, hogy Apponyinak, meg Tisza Kálmánnak egyforma eszejárása, egyöntetű szivverése van? Óh ezt komolyan soha senki sem hitte. A volt nemzeti-pártiakat a jó reménység rózsás kötelékével csatolta magához Széli Kálmán. Elismerjük, voltak közöttük nemesebb lelkek is, kiknél a »jó reménységei nem jelentett egyet a pénzes-zacskóval, a busás állásokkal, hanem ök valóban ábrándos lélekkel fonogatták magukban a jobb jövö szálait. Azonban ábrándjaikból lassan kijózanodnak már, azok pedig, kiket Széli hatalmi állásokkal kecsegtetett, szinte kezdik ismerni a végnélküli várakozást. A régi gárda még ettől is csehebbül áll. Az összeférhetetlenségi törvény a régi gárda sok nemes tagját állitotta a válaszútra. Balra vagy jobbra hajtsanak-e a képviselőházba, vagy a bankokba és vállalatokba üljenek-e be, ez a kérdés. Sokan még maguk sem tudják, hogy mit tegyenek. Akiknek pedig nem okozott nagy gondot a választás, mert a dicsőségnél mégis csak többre tartják a hasznot, s azt vélik, hogy a nagy jövedelmekkel járó állás még proAmiért epedve sok év óta vágyott, A rommá lett templom im! felépült, állott . . . S azóta egy század a múltba lefolyván: Ragyog a szent kereszt a toronynak ormán! Ragyog a szent kereszt, s — fénye reményt áraszt: Boldog az, ki benne keres vigaszt, támaszt. Boruljunk hát mi is a kereszt tövéhez, S küldjünk hő fohászt a népek Istenéhez: »Uj korszak mesgyéjén állva kérünk Téged, Tartsd meg, védjed, áldjad, oltalmazd meg néped ; Eltünk útja nehéz, — im ! hozzád sóhajtunk : Segits meg óh Isten, könyörülj mirajtunk !« Karácsonyi Béla. Te'plan, az életmentő. — Humoreszk. — Épen az ötödik pohár sört fogyasztgattam nagy lassacskán. A nap verőfényében körülbelül még a Fidsi-szigetek lakói sütkéreztek, mikor előttem még a »Fütykös« ivójában elszántan égett a lámpa. Mellettem az ablakon valami kiszolgált panyust lengetett a szél. Egyszer csak egy munkától kérges kéz meredezik be az ablakon. Vártam, hogy valahova fölírja ezt a három szót: »Mane, tekel, faresz.« Nem irta föl. De ime, — hangokat is hallok. — Jó estét! Szerkesztőség és kiadóhivatal: Papnövelde, hová az előfizetések, kéziratok és hirdetések küldendők. Hirdetési árak: Egy háromhasábos petitsor ára 16 fillér. Többszöri közlésnél árkedvezmény. duktivabb munkálkodás a haza javára a képviselőségnél, azokról is elgondolhatjuk, hogy nem a legvidámabb képpel hagyják oda a képviselőséget. Mert végre is kettő mindig több és jobb az egynél. Igy tehát a régi gárda részéről nagyon is érthető az ellenszenv és széthuzási törekvés a Széliféle egységes szabadelvü-párt ellen. A régi gárda tagjainak keze pedig leér a vidékekre is. Innen, hogy a szakadás, a keztyü-dobás e részről történt Mohácson úgy, mint Nógrádban. Jagicsék és Szcitovszkyék viselkedése csak válasz volt. Ök, mint jellemes emberek, máskép nem is tehettek. S a volt nemzeti-pártiak többi kerületeiben is előbbutóbb meg kell ismétlődni a mohácsi és nógrádi jeleneteknek. Igy lesz Mohács a sirja az egységes szabadelvű-pártnak is. Mialatt azonban mi, ha nem is kárörvendve, de bizonyos jóléti elégtétellel és mosolylyal szemléljük az összeölelkezett néhai nemzeti-pártiak és a régi gárda hiveinek szétölelkezését, egyet ne felejtsünk el. Ne feledjük el, hogy akik egymás közt ellenségek, ha egy harmadik legyőzéséről van szó, Íziben jó barátok. A néppárt térfoglalása s keresztény programmja még mindig az a mumus, melytől mindannyian félnek. A néppárttal szemben, annak legyőzésére baráti jobbot fognak egymásnak nyújtani. Tehát a szakadás hirek hallatára senki se ábrándozzék arról, hogy ime gyöngül az ellenzék, s igy a mi győzelmünk mind bizonyosabb lesz. Söt lesznek kislelkü s rövid látású emberek, kikben az egységes szabadelvű-pártból kivált s igy látszólag a BánfTy-féle liberális táborHátra nézek; már akkor egy föt is láttam, mely a kézhez tartozott. A fő szintén kérges volt és vizes. — Adjon Isten ! — Én vagyok a Te'plan. — Bocsánat, nem tudtam. — Ez a kéz ma egy embert mentett ki a folyó fenekéről. Elismerésem jeléül megráztam a kezet. — Uram, ha látná, micsoda csinos legény, maga is azt mondaná, kár lett volna érte. Most otthon ápolja a feleségem. Ismeri a feleségemet? — Gyanúsítás akar ez lenni ? —- Nem. Csak azért kérdeztem, mert ha ismerné, bizonyára tudná, hogy olyan asszony az, kit még az indiai kigyóbüvölő-király sem tudna megszeliditeni. — No és —? — No és ez a fölsült másvilági kalandor tökéletesen megszeliditette öt. — Sajnálom szegényt. — Kit? — A másvilági kigyóbüvölöt. — De hát hadd folytassam. Mikor kifogtam öt, s a hosszú útra fölrakott, vagy inkább benyelt vízkészletet kitöltöttem belőle, a feleségemre hálatelt pillantást vetett. E perctől fogva az asszony velem szemben tökéletesen elveszítette önakaratát. Én megparancsoltam neki, hogy maradjon a beteg mellett és gyöngéden ápolja őt. S ő azóta gyöngéd ápolónő lett. Te'plan itt egy kis szünetet tartott, és a sörös poharamra nézett.