ESZTERGOM II. évfolyam 1897

1897-03-28 / 13. szám

II. évfolyam. Esztergom, 1897. március 28. 13. szám. ESZTERGOM POLITIKAI ÉS TÁESADALMI HETILAP. Megjelenik minden vasárnap. Előfizetési árak: Egész évre 5 frt. Félévre 2.50. Egyes szám ára 8 krajcár. Felelős szerkesztő s kiadó-tulajdonos: KEMÉNTFY KÁLMÁN DÁNIEL. Főmunkatárs: Dr. PKOHÁSZKA OTTOKÁR. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Fő-út, Lencz-ház, hová az előfizetések, kéziratok és hirdetések küldendők. Hirdetési árak: Egy háromhasábos petitsor ára 8 krajcár. Többszöri közlésnél árkedvezmény. — Bólyegdij minden hirdetés után 30 krajcár. A kultuszminiszter átirata. Esztergom, március 27. Wlassics Gyula átirata a biboros herceg­prímáshoz a katholikus autonómiai kougresz­szus egybehivásának ügyében, az autonómia több mint negyed század óta vajúdó ügyét ismét napirendre tűzte. A további lépést a miniszter természetszerűleg a püspöki kartól várja, a mely kétségtelenül, legfontosabb tár­gya lesz a jövő hónap elején összeülő püspöki konferenciának. Ránk az autonómia ügyének megfigye­lése azt a benyomást teszi, hogy az újra meg­indulandó autonómiai mozgalmak iránt, valami vérmes reményt nem táplálhatunk. Tartunk tőle, hogy a kormány s vele együtt termé­szetesen az országgyűlés akadályokat fog gör­díteni az autonómia katholikus és egyházias szellemű megvalósulása elé, nem hajlandó a vallás és tanulmányi alapot kiadni, s nem áll el a püspök-kinevezések eddigi uzusától. Újra, és újra meg fog indulni a sok huza-vona, az alapok természeti meg­vizsgálása, a főkegyúri jog gyakorlatának ad absurdum agyonmagyarázása, s a katholiku­sok arra ébrednek, hogy a kormány kezé­ben az autonómia tulajdonképen a püspöki kar mumusa lesz. Ha a kongresszus úgy al­kotja meg az autonómiát, hogy a kormány a katholikusokat markában tartsa, őket esz­közül fölhasználja, akkor meg lesz az auto­nómia. De ha a kormány látja, hogy a vele ellentétes álláspont jutna érvényre, akkor az autonómia újra megreked, s marad min­den a mint volt. Félünk, hogy magában az összehivandó kongresszusban sem lesz egy­séges szellem, ismétlődni fog az 1871-ki szellem demonstrativ iránya az egyház érde­keivel szemben. Előre látjuk, hogy hitsorso­saink közül sokan fogják hangsúlyozni, hogy ők »überaus katholikusok«, s a szabadéi vü­ség hamis zászlajával sok visszaélést követ­nek el. Dacára azonban az aggályoknak, az autonómia megalkotását meg kell próbálni, meddőségben maradni tovább nem lehet. A kormánytól kérni kell, hogy az 1871-ki ter­vezetre tegye meg észrevételeit, s közölje azt az újból összehivandó kongresszussal. A vá­lasztásoknál aztán gondoskodni kell az iránt is, hogy »liberális katholikusok« ne lehesse­nek tagjai az autonómiának, kik az egyház kormányzását is maguknak követeljék. Nem a híveknek, hanem a pásztoroknak, az apos­toloknak mondatott: tanítsátok és legeltessétek bárányaimat. Az egyház soha se vonta el hí­veit az egyház oly ügykezeléseitől, melyek a papi rendet nem szükségképen követelik. Hi­szen régente a kisebb rendek tiszti körét is a világiak foglalták el az egyházban. Világiak a templomatyák, világi a kegyúr és a püs­pökhöz hasonló jogot gyakorol, midőn plébá­nost nevez; világi a fejedelem és a pápához hasonló jogot gyakorol, midőn püspököt ne­vez. Rómában az egyházi kongregációk hiva­talában mennyi világi van alkalmazva. Nem folyt-e be nálunk Magyarországon az állam számos egyházi ügybe? Sőt az autonómiában az egyház nemcsak nem idegenkedik befolyást nyitni a világi híveknek, hanem oly széles működési tért nyújt, milyenre sehol a világon nem találunk példát. Tehát, ha az egyház elmegy az engedékenység végső határáig, joga is van követelni, hogy: ne tolakodjanak be az autonómiába olyan férfiak, kik az államot felmentik az Isten és egyház iránti köteles­ségtől, kik félnek a püspöki kormányhatalom­tól, kik első sorban hazafiak és csak azután katholikusok, kik előtt többet ér a jelen, mint a mennyország; kik beszélnek vallási érdek­ről, de hallgatnak a kath. érdekről; kik el­választják a papságot az egyháztól. Bármily ellentét az egyház ellen, a hit elleni harcot jelenti és ha ilyen harcot jelent és ha ilyen harcos emberek vannak az auto­nómiában, akkor az egész autonómiára ellehet mondani: Ignotos fal üt, notis ést derisui. Már pedig az az autonómia mit jelent és mi annak a jogköre? A kath. autonómia az egyház világi vo­natkozású ügyeinek saját törvényes orgánu­mával való kezelését jelenti, melyben magán­érdek, vélemény, a nagy általános célnak alá­rendelendő. Jogkörét pedig a következő világi vonatkozású ügyek képezik: 1.-A kath. egy­ház köz- és magánjogaira felügyelni. 2. A kath. egyházat az állammal szemben képviselni. 3. Az egyházi közvagyont nyilvántartani, kezelni és a szegényebb ellátású papság illő ellátásáról gondoskodni. 4. Ájtatos alapítványokat a ha­gyományozok céljai szerint ellenőrizni. 5. A kath. iskola vagyonát, annak ügyét és az ifjú­ság nevelését a föpásztorral egyetertöleg biz­tosítani és védeni. 6. Mindannak elhárításá­ban, mi a vallás-erkölcsi élet kifejlésére aka­AZ „ESZTERGOM" TÁRCÁJA. Egy év az esztergomi kath. legényegylet történetéből. — Titkári jelentés. — Az esztergomi kath. legényegyesület 1896. évéről van szerencsém jelentésemet a következők­ben előterjeszteni: Egyesületünk a lefolyt évben beléletében és külső megjelenésében teljes erejéből igyekezett kitűzött célját megvalósítani, hogy a szent ügy­nek, — melyet zászlójára irt — szolgáljon, s me­gát a nemes lelkű pártfogók támogatására érde­messé tegye. Céljához képest az egyesület fősúlyt helyezett a tagok valláserkölcsi és szellemi fejlődésének, művelődésének előmozditására. Virágvasárnapján az összes egyleti tagok, közösen elvégezték a szt. gyónást és áldozást ; a hiányzók bizonyitványnyal tartoztak igazolni, hogy ezen kötelességüknek ele­get tettek. A karácsonyi szent időben mintegy har­mincan járultak a szentségekhez Vasár- és ünnep­napokon közösen vonultak szent misére a kir. városi plébánia templomba s örömmel jelenthe­tem, hogy e felvonulásbán mindig mintegy 30 tag vett részt. Dr. Anhäupel György m. elnök az év első negyedében, továbbá november és december hó­napokban minden vasárnap az evangélium felol­vasásával kapcsolatos előadásokat tartott. Az elő­adások tárgyai a következük voltak : az ember végső célja (3 előadás); a lélek szellemi volta ; a darvinismus ; az emberek közös leszármazása egy emberpártól; az eredeti bűn; a megváltás jótéte­ményei; a Röntgen-féle sugarak; a szociáldemok­raták törekvései (4 előadás): Columbus Kristóf élettörténete. Mig ezen vasárnapi előadásokon az egyleti tagok szorgalmasan és nagy számmal vettek részt, addig sajnálattal kell említenem, hogy a történelmi, számtani, stilisztikai, könyvviteltani oktatás iránt, melyeket az elnökség ez évben is megkisérlett rendszeresíteni, oly közönyösség mutatkozott, hogy ezen oktatásokat részvéthiány miatt hamarosan be kellett szüntetni. — E közönyösségnek egyik főokát abban a körülményben kell keresnünk, hogy miként más vidéki városokban, úgy Esztergomban is az iparos-segédek a legtöbb műhelyben késő estig dolgoznak, tehát elcsigázva, elfáradva nem éreznek magukban elegendő erőt és kedvet arra. hogy az oktatásokban való részvétel által még idegmunkát is végezzenek. Évközben az egyesület kebelében dalárda is létesült, mely a házszentelési ünnepély alkalmából nyilvánosan is fellépett, s általános tetszést ara­tott, de a fellobbant lelkesedés lángja lassanként lohadni kezdett, az énekórák nem voltak megtart­hatók, s a kedélyt és szivet nemesítő dal műve­lése abban maradt. A rendes vasárnapi előadásokon kivül az egyesület nyilvános felolvasásokat is rendezett, melyek szavalatokkal, monológokkal, hangverse­nyekkel kapcsolatosan igen kedves estéket szerez­tek a nagy számban megjelent közönségnek. A felolvasásokat dr. Anhäupel György (Rékesség a földön a jóakaratú embereknek), Perger Lajos (A szabadság), Czenczik János (A mostoha sorsa) és Keményfy K. Dániel (Korképek a XVI. és XVII. századból) urak tartották, kiknek ez uton is köte­lességemnek tartom az egyesület hálás köszönetét nyilvánítani. A művelődésre való törekvésnek egyik biz­tos hőmérője a könyvtárnak használata. E tekin­tetben örömmel tekinthetünk vissza a lefolyt év eredményére. A könyvtárt használták összesen <S9-en, kivettek 476 kötetet. A könyvtár jövedelme 20 frt 14 kr. volt. Dr. Walter Gyula, dr. An­häupel György, Wanitsek Rezső. Marko Kálmán, Jerusse Gábor, Bada Lajos és Petrik Mariska szí­vesek voltak könyvtárunkat több értékes művel gyarapítani. Fogadják mély köszönetünket. Az 1896. év március havában megtartott közgyűlés határozatilag kimondotta, hogy házi ta­karékpénztár létesítése által óhajt alkalmat és ösz­tönzést adni a tagoknak a takarékosság, mérték­letesség és önmegtagadás erényeinek elsajátítására s gyakorlására. Az eszme több különböző akadály folytán nem volt a lefolyt évben megvalósítható, de a szükséges intézkedések és előkészületek meg­tétettek, úgy, hogy 1897. április hó 1-én a házi takarékpénztár áldásos működését meg is kezdheti. Ugyancsak a lefolyt évben fogamzott meg az egyesületben az az elhatározás-, hogy a szoci­áldemokraták lázas tevékenységének ellensúlyozá­sara keresztény röpiratok kiadását fogja magára vállalni. Minthogy az emberi természet a vigságot ós egyéb szórakozást is megkívánja, az egyesület

Next

/
Thumbnails
Contents