ESZTERGOM II. évfolyam 1897

1897-03-21 / 12. szám

A pénzügyi költségvetés. O Az országgyűlés annyira halad az egyes miniszteri tárcák költségvetésének tárgyalásánál, hogy már rákerült a sor a legterjedelmesebb tárcára, a pénzügyire. Mintha már előre hallanók a kormány dicsekedését, hogy a folyton szaporodó kiadások dacára az ország költségvetésénél az egyensúly nemcsak hogy nincsen megbolygatva, de tetemes többlettel is zárul az ország költségvetése. Ezt már évek óta halljuk s nem is tagadjuk, hogy valóban ugy van. A pénzügyminisztérium számvevősége olyan ügyesen tudja a számokat csoportosítani, hogy valóságos fölfödözési útra kell vállalkoznia az embernek, hogy azokban valami kifogásolni valót találjon. Számszerűleg nem is talál, de annál többet érdemileg, különösen, ha megtudja, voltaképen mi okozza ezt az óriási jövedelmet. Nem ám a vámok, sem az állami birtokok utáni jövedelmek, — legfölebb azoknak eladása, amely egyenkint csökkenti az állam birtokát. — hanem az adók. De ezek közt sem a börze-adó, mert olyan nincs, sem a vasszekrényekben hizó tőkék adója, mert olyan sincs, hanem a földbirtok-adó, főkép a fogyasztási adók. A fogyasztási adók óriási terhet rónak az országra s roppantul megdrágítják az életet. Magában véve ez egy igazságos adó-nem, mert végső sorban igazuk van azoknak, akik ily adóval megkeserítik azt a kortyitalt, amelyet a szegény ember le akar nyelni, hogy bort és sört inni senkinek sem kell okvetlenül, hanem hát igyék vizet. De már a szeszes italok élvezete nélkül, értjük természetesen a mértékletes élvezetet, már a legtöbb munkás el nem lehet, valamint húsfogyasztásra az emberiségnek általában szüksége van. Már pedig a regálé megváltása óta nálunk a fogyasztó közönség egészen ki van szolgáltatva a pénzügyminiszter önkényének. igaz, hogy az egyes italnemek fogyasztási adóját tételenkint megállapítja és fölsorolja a törvény ; de a bérlet-rendszer, mely szerint ezeket kezelik, valóságos csavar a miniszter kezében, a melynek segélyével annyi pénzt sajtol ki a fogyasztó közönség zsebéből, a mennyi neki tetszik. Nem is kell neki uj adónemekről gondoskodnia, hanem előre kiszámítja, mennyivel több pénzre le^z szüksége a jövőben a múlthoz képest s aszerint megállapítja a bérösszeget. Tényleg úgy látjuk is, hogy a regálé megváltása óta az államnak e címen való jövedelme folyton szaporodik. Nem azéjt, mert az emberek többet fogyasztanak, ámbár ez is áll, hanem azért, mert a pénzügyi kormány mindig fölebb emeli a regálé bérleteket; a fogyasztás növekedése és a regálé utáni jövedelmek között ugyanis nincs arány. Több pénz folyik be, mint amennyinek tényleg be kellene folynia a fogyasztás után. Ennek az a következménye, hogy a bérlőnek, ha belebukni nem akar, be kell hoznia a bérletet, megveszi ezt busás haszonnal a kimérőkön, ezek pedig a fogyasztó közönségen. A korcsmárosok ennek következtében kénytelenek italaik árát annyira fölemelni, hogy most már, talán Franciaországot kivéve, sehol sem isznak oly drágán az emberek, mint Magyarországon, a tejjel és mézzel folyó Kánaánban. Aki pedig arra számit, hogy olcsóbb itallal csináljon versenyt korcsmáros társainak, az úgyszólván kényszerítve van hamisított italokat kimérni, mert a jót és valódit olcsón nem adhatja. Innét van, hogy bortermelőink pincéiben hevernek a jó borral telt hordók, vevő pedig nem akad. Gazdáink fizetik a drága napszámot, borukat pedig nem tudják eladni, hacsak nem akarják potom áron elvesztegetni. A korcsmáros nem képes már rajta nyerni, ha tisztességesen megfizeti, hát segit magán ugy, ahogy legjobban tud. A vegytan már nagyot haladt manap, viz pedig bőviben van mindenütt. Ilyenek vagy még nagyobbak a visszaélések az úgynevezett szeszes italok kimérésénél. A nép már maga sem tudja mit iszik s szivesebben megissza a denaturált szeszt, mint a pálinkát. Annál legalább tudja mit iszik, ennél sejtelme sincs róla, micsoda lét adtak neki pálinka gyanánt. Hogy mindez a fogyasztó közönségnek lelketlen kizsákmányolása, azt mindenki belátja s mennyi erkölcsi és anyagi kárt okoz az uj eljárás országszerte, azt is fölösleges bizonyítani. Hisz az orvosok uton-utfélen hangoztatják, hogy a töméntelen gyomorbaj nagyrészt a rosz, hamisított és igy ártalmas italokra vezethető vissza. Mindezen bajoknak pedig kétségkívül egyik j forrása, az italmérési jognak mai kezelése, amelynek révén minél nagyobb jövedelemre számit a pénzügyminiszter, annál erősebb jövedelem hajhászatra kényszeríti a bérlőket és a kimérőket. E bajoknak orvoslását sürgetni az országgyűlésen, egyik feladata az ellenzéknek. Nem szabad engedni, hogy a regálé megváltása következtében ily módon évről-évre emelkedő adókat, a pénzügyi kormány a végtelenségig emelhesse, és amellett a nép rosz, az egészségre ártalmas italokat kapjon. Ezt nemcsak a nép java, hanem egészségi és erkölcsi szempontok is sürgősen követelik. A mostani rendszer semmivel sem jobb a rómaiak eljárásánál, kik egész provinciák adóit adták bérbe s ily módon is siettették azoknak erkölcsi és anyagi romlását. Mert ha az állam erszénye duzzad is a sok pénztől, a szegény ember zsebe annál jobban összelapul, s igy nevel a gazdag állam anyagilag és erkölcsileg szegény polgárokat. Külföld. —cs.— Olaszországban is halálra van ítélve a liberalizmus és hitvány elpusztulásának alkalma csak rövid idő kérdése. Az Ítéletet nem kisebb ember mondta ki, mint Rudini, a jelenlegi miniszterelnök. Ez most bocsátotta ki a választási felhívást és kormányprogrammját, melyben kíméletlenül ostorozza a megelőző liberális kormányok eljárását. Oly éles szavakkal teszi ezt, hogy ha ezelőtt valamelyik lap igy mert volna irni, azt biztosan törvény elé állítják az állam elleni izgatás miatt. És azért kivétel nélkül az egész olasz közvélemény rendkívüli fontosságot tulajdonit e miniszteri nyilatkozatnak és a legkomolyabb megfontolás tárgya az mindenütt. Rudini nyiltan kimondja, hogy az eddigi pártalakulások elvesztették minden hitelüket és nem is tartja őket az országra hasznosnak, sőt a liberális elvet is, mely egész Itáliát a teljes nyomorba juttatta, elvetendőnek jelenti ki. Az afrikai hadjáratról hoszasan emlékezik meg és erős szavakkal ítéli el azon politikát, mely rengeteg pénz- és véráldozattal tört olyan cél után, melyből az országnak semmi haszna sem volt. Sőt azt is hangsúlyozza, hogy a hadsereg nem kalandos hadjáratokra való, hanem egyedül az ország függetlenségének föntartására. Csakis ezen okból szabad az ország fiait fegyverbe szólítani és a halál veszélyének kitenni. Azért szigorúan elitéli Crispinek azon lelkiismeretlen politikáját, mely szerint pillanatnyi hiúságért és a pénzügyi hatalmasságok óhajára az afrikai kalandot megkezdte, mely az országnak óriási pénzébe és számtalan családnak örök fájdalmába került. Sőt Rudini apróra elemzi az abyssiniai vállalat eshetőségeit és kimutatja, hogy még a siker esetén is haszontalan munka lett volna az országra, mert Olaszországnak sem erszényét, sem kereskedelmét nem emelheti e távoleső helye Afrikának. A liberális kormányzatnak másik tulajdonsága a lelketlen pazarlás és ennek folytán az ország pénzügyi helyzetének sülyedése Csak a nagyzás, a gőg irányítja a liberális államot és nem gondolja meg, hogy a szegény nép véres verejtékével összehozott adóból nem szabad lelkiismeretlen fényűzést játszani azon címen, hogy ez a közművelődés érdekében szükséges. Mert a közjót, a nemzet művelődését semmikép sem mozdítják elő az esztelen pompával vezetett színházak, hol százezrekbe kerül egy opera színrevitele. Mi haszna van ebből a népek millióinak ? És mi cimen lehet követelni, hogy a szájától megvont eledel árát néhány különben is gazdag színházlátogató gyönyörködtetésére fordítsák? Épen ily igazságtalan gazdálkodás az építkezéseknél szokásos eljárás. A milliókba kerülő középületek, a hivatalok fényes palotái olyan pénzen épültek, melyhez keserves könnyek tapadnak és ezen ragyogó paloták által a közigazgatás és az igazságszolgáltatás jobb és olcsóbb nem lett, csak néhány vállalkozó gazdagodott meg. Ezen fényűzési politika általában az ország kiadásait 1895-től 1897-ig, tehát két év alatt 152 millióval emelte. Ily módon el kell pusztulni az országnak és azért Rudini határozottan elfordul a nagyzási politikától és kimondja, hogy ha az ország elpusztulni nem akar, úgy okvetlenül be kell szüntetni eme esztelen irányzatot. Hasonlóképen az adóemelés fis oly fokra hágott már, hogy lehetetlen tovább folytatni a népek kizsákmányolását és a józan és becsületes takarékosságot tartva szem előtt, semmi olyan költekezés meg nem engedhető, mely az ország fizetésképességét megerőlteti. Nyilt szavakkal támadja továbbá a megyék és városok közigazgatását, mely a magánérdekek járma alatt nyög és a közügyek tiszta kezelése lehetetlen a protekció-rendszer uralkodása folytán. Azért ide is tiszta levegőt akar bocsátani és a közhivatalokat szoros ellenőrzés alá venni. Ezek eddig kizárólag a kormány-párt érdekében dolgozó közegek voltak és ha a képviselőket hűségesen szállították a miniszterek számára, akkor aztán gazdálkodhattak bármikép, senki őket kérdőre nem vonta. Ezért a választási törvény módosítását is kilátásba helyezi. Egyszóval Rudini teljesen elitéli a liberális rendszert, habár nem is nevezi meg a bűnöst. . De terve sikeréhez a mérsékelt elemek közreműködése szükséges, melyre azonban jelenleg még nem számithat. Ugyanis a hivatalos Olaszország olyan álláspontra helyezkedett a pápasággal szemben, hogy a hithű katholikusok minden állami szerepléstől tartózkodnak. És e visszavonulás folytán semmiféle miniszter nem képes boldogulni, a helyzetet legjobb akarat mellett sem javíthatja. Mig csak a pápa közbe nem lép, Olaszország sülyedéséből föl nem emelkedik. Jakabunk mint kormánybiztos. — Eredeti tudósítás. — Hol is lehetne Jakabunk kormánybiztos, ha nem Esztergomban ? Vidéki olvasóinknak eláruljuk, hogy a helybeli viszonyokról és főkép az esztergomi 120 százalékos községi pótadóról a lapok egész hasábokat irtak. Ezen cikkek legújabban egy műbe egybefoglalva, diszkötésben jelennek meg. Jakabunk mesélte, hogy múltkor, midőn Cíanszschnábel Adolf komájának elmondta volt, hogy Esztergom városa 120 percenttel dolgozik, csodálkozva azt felelte rá: »fülseghes edj özlet, iljet én nem thodok khötni, szerencsés edj város.« E miatt és sok egyéb más ok miatt a polgárság azon nézetben van, hogy Esztergomnak okvetlenül szüksége van egy kormánybiztosra, ki rendbe hozza ügyeit. Lám Bécsben is, midőn a mult esztendőben az antiszemiták a város kormányzásába befurakodni akartak, egy liberális kormánybiztost neveztek ki. a ki oly sikerrel működött, hogy azóta Bécsben azt sem tudják, vannak-e a világon antiszemiták ? Most, hogy Esztergomban mindenfelé hangoztatják a kormánybiztos szükségességét, kíváncsiak voltunk, ugyan mi lesz az egészből ? Jön-e kormánybiztos ? Ki lesz kinevezve ? Mi a programmja? Ebben a dologban is, mint már sok fontosabb ügyben is, kezünk ügyére járt Jakabunk, kinek Perczel belügyminiszter szívesen fölvilágositással szolgált, midőn őt megintervievolta. Esztergom városának jövőjét oly nagy mérvben érdeklő bölcs és kilátásba helyezett intézkedésekről Jakabunk ezeket írja: »Kedves főszerkesztő ur ! Miután Ön kilátásba helyezte, hogy lapunknak pénzügyi adminisztrációját legközelebb én reám bízza, (mint