ESZTERGOM II. évfolyam 1897

1897-03-14 / 11. szám

II. évfolyam. Esztergom, 1897. március 14. 11. szám. ESZTERGOM POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. • Megjelenik minden vasárnap. Előfizetési árak: Egész évre 5 frt. Félévre 2.50. Egyes szám ára 8 krajcár. Felelős szerkesztő s kiadó-tulajdonos: KEMÉNYFY KÁLMÁN DÁNIEL. Főmunkatárs: Dr. PROHÁSZKA OTTOKÁR. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Fő-út, Lenczház, hová az előfizetések, kéziratok és hirdetések küldendők. Hirdetési árak: Egy háromhasábos petitsor ára 8 krajcár. Többszöri közlésnél árkedvezmény. — Bélyegdij minden hirdetés, után 30 krajcár. A liberalizmus bukása Ausztriában. Esztergom, márczius 12. O Szomszédságunkban érdekes dolgok mennek végbe. Ugyanazt a liberalizmust, a mely minálunk büszkén fönn hordja fejét, Ausztriában temetik. A hivő keresztény nép végre öntudatra ébred s lerázza nyakáról az igát, amelyet a liberalizmus reá rakott. Aki emlékszik a liberalizmus garázdálkodásaira Ausztriában, aki tudja, mit müveitek ennek az istentelen és elvtelen rendszernek hivei Ausztriában a kiegyezés óta, az nem fog egy csöppet sem csodálkozni rajta, hogy Ausztriának keresztény népei oly kemény Ítéletet mondanak fölötte. Mert ez a rendszer volt az, amely megfosztotta a keresztény népet iskoláitól, szabaddá tette az uzsorát, az úgynevezett szabad iparral és versenynyel tönkre tette a kisiparost, gyáraival megteremtette a vörös rémet, a szociális demokráciát, s uralkodóvá tett egy fajt, amely úgy vallásilag mint erkölcsileg, ele nemzetiségileg is különverödik Európa népeitől. Végre azonban belátták a keresztények helyzetöknek méltatlan voltát s alig néhány évi szervezkedés és agitáció után oda juttatták a liberalizmust, hogy a mostani általános választásoknál mint önálló párt már nem is mer nyiltan föllépni s mint olyan a választók előtt megjelenni. Homlokán a gyalázat bélyegével bujdosik mint Kain, s úgy tesz mint a csaló kereskedő, aki megbukik, letörli nevét a cégtábláról s nejének vagy fiának neve alatt, ugyanazon boltban, másnap uj céggel uj kereskedést nyit. Ausztriában most a liberalizmus, a vörös szocialisták háta mögé bujt, velők szövetkezett a keresztények elnyomására, akikhez tmár előbb javarészben a zsidóság is csatlakozott Az a párt, amely a trón iránti hűséget maga számára foglalta le, amely azt hirdette, hogy manap az országok már csak a liberalizmus elvei szerint kormányozhatok, most, hogy meghúzták feje fölött a lélekharangot, a a vörös szocializmus karjaiba vetette magát s kész inkább vele a fönnálló társadalmi rend megdöntésére küzdeni, mintsem engedni, hogy a keresztény népek, keresztény elvek alapján kormányoztassanak. Ugy tesz mint a dinamitbombákkal dobálódzó anarkista, aki inkább magát is odatemeti a légberöpitett épület romjai alá, mintsem engedné a bennelakó gyűlölt polgárt onnét kiszabadulni. A liberalizmus bűn, irta s egy egész könyvben be is bizonyitja egy spanyol iró s Európának összes népei siettek e munkát nyelveikre átfordítani. Mint bún tagadása a törvénynek s amely téren egyszer érvényesül, tagadásba is veszi az azon fönnálló törvényeket. Megtagad mindent, még saját vallott elveit is, csakhogy magának az uralmat biztosítsa, vagy ha egyszer magához ragadta, abban magát föntarthassa. A katholikus egyháznak egy jeles társaságát, a jezsuitákat azzal rágalmazza, hogy szerintök a cél szentesíti az eszközt, pedig ö az, a ki, hogy céljait elérje mindenre képes. Kossuth azt üzente politikai barátjainak, telivér liberálisoknak, hogy a polgári házasság kedvéért még az ördöggel is kell szövetkezni. Ugyanazt megteszik liberális elvbarátai Ausztriában, hogy még a vörös ördöggel is szövetkeznek, csak céljaikat biztosítsák. Egyébként elismerjük, hogy e szövetségnek más, mélyebben rejlő oka is van, a mennyiben a vörös szocializmus a liberalizmusnak természetes gyermeke. Az ö tanaiból nőtt föl, a liberalizmus nevelte nagygyá. Mi az osztrák választásokban az események természetes folyását látjuk ; ennek be kellett következnie. Emlékszünk még bécsi egyetemi hallgató korunkból a liberalizmusnak garázdálkodásaira. Annyira szemtelenek, elbizakodottak voltak, hogy a keresztény s főleg a katholikus papságot nyiltan inzultálták az utcán. Dicsőség számba ment lapjaikban nap-nap után csúfolni a kereszténységet, annak tanait és szertartásait. A keresztény nép ezt tovább nem tűrhette ; a birka türelemnek is van vége. Minthogy a liberalizmus nálunk is ugyanazon nyomokon halad mint Ausztriában, nálunk is ugyanazon sors várakozik reá. Csakhogy az ébredés nálunk sokkal lassabban halad, mint ott és ami fő, a közszabadságok dolgában, Magyarországon sokkal hátrább vagyunk, mint Ausztria. AZ „ESZTERGOM" TÁRCÁJA. Csak' vissza, vissza . Csak vissza, vissza gyáva köny, E szemben nem. bánat, — öröm Sti<jára lakjék örökön! Ne szánjon engem senki sem, Maradjon büszke bús szírem S irigy lett árva életem! Csak vissza, vissza sóhajok, Ne sejtse senki e titok Mily mély, mit némán hordozok! Legyen örök mosoly velem, Bár elborítja szív-egem Rettentő, kínzó sejtelem. Csak vissza, vissza gyáva szó, Ne légy sohasem áruló, Ifa nem lehetsz vigaszt-adó. Nem értenék az emberek Ugy sem a te beszédedet, Nem értenék: mit szenvedek ? ! G. S. A tárca-cikk. (Folytatás és vége.) — Igaza van doktor úr, felel Alfonz megzavarodva, s most jut eszembe, hogy emlékező tehetségem az utolsó időben csakugyan gyöngült. Mert pl. tegnap is zsebkendőt akartam tenni kabátomba, s mikor szekrényemet fölnyitottam, hogy azt onnét elővegyem, akkorra már azt nem tudtam, mit akarok ? —• Lássa ! ez is bizonyítéka az én állításomnak. — Ez még semmi, hanem hallja csak kérem, mi történt velem nem régiben. Egy házalótól gyufaskatulyát vettem, melyből ha fölnyílik, egy kigyó ugrik ki, s az ember ujját megkapja. Gondoltam, hogy ezzel majd ismerőseimet tréfálom meg, midőn tőlem gyufát kérnek. Ámde hogyan jártam ? Mikor hazatértem s a lépcső följárónál gyufát gyújtani akartam, oly hirtelen pattant kezemre a kigyó, hogy kevés hija volt, hogy a lépcsőkön ijedtemben le nem bukfenceztem, ugyanis nem emlékeztem már vissza, hogy e skatulyát mások s nem magam ijesztésére vettem. — Ez lássa barátom — szólt a doktor — a brómkálium használatának a következménye. — De eldobtam azt a buta skatulyát — felel Alfonz — nem is tudom miért is vettem meg. Az ijedtség majdnem ágyba döntött, — Azt látom barátom a hajáról is, felel vissza az orvos. — A hajamról ? ugyan hogyan ! kérdezi Alfonz. — Mert oly rövid és vékony, válaszol az orvos. Vagy nem tudja, hogy a hirtelen megijedés a haj gyökeret megtámadja, annyira hogy nőni nem képesek, sőt lassan ki is vesznek ? Ön haja után ítélve szerfölött ijedős természetű. — Azt nem tagadhatom — válaszolt megzavarodva Alfonz —• ah! hát ez az oka, hogy bár minden lehető hajnövesztő szert megpróbáltam, mégis ily ritka s vékony a hajam? — Természetesen. De lássa fiatal barátom ! Önnek mint férfiúnak ezt a félénkségét le kell küzdenie — igy szólt az orvos. Az erős akarat minden akadályon győzedelmeskedik, ezt csak elismeri nemde ? — Mindenesetre — felelt Alfonz. De lássa doktor úr könnyen beszélhet, mikor oly nyugodt, oly higgadt a temperamentuma. De az én természetem egészen más. Ma reggel is pl. roppant megijedtem. A levonaton ugyauis az egyik utas összeveszett a konduktorral, s oly hevesen veszekedtek, hogy a kocsiból egymást majd kidobták. A kocsivezető határtalan goromba fráter volt. — Ne ítélje meg kedves barátom a szegény embert olyan könnyen, ilyen esetben én pl. mindig a konduktorok pártját fogom. Az ő fölfortyanásukat nagyon is megtudom magamnak magyarázni. — Ugyan ba szabad kérnem, mivel tudná doktor úr őket menteni, kérdezi erre Alfonz barátunk kíváncsian. — Ennek egyedüli és egyszerű oka az ő foglalkozásuk. Tapasztalták ugyanis, hogy minden lóvasúti konduktor agyában a folytonos zörgés és csöngetés következtében bizonyos rendellenes elváltozások állanak be. — Irgalmas ég ! ezt még sohasem hallottam, kiált föl Alfonz, hiszen ez rettenetes. — Jól mondja barátom — felel az orvos vállát vonva. De nem segíthetünk rajtuk. Mert utóvégre is minden állásra találkozik ember, legyen az még oly veszélyes is. Hiszen tudni fogja, hogy még azon gyárakban is munkálkodnak az emberek, hol mérget készítenek, pedig annak belehelésével saját életüket is megmérgezik, s korai halálozásnak kiteszik. Az ember élni, enni s inni akar, ez pedig mind pénzbe kerül, s hogy ezt megszerezhesse, olyan munkakör után kell nézni, amilyen azon a helyen, ahol lakik, kínálkozik neki.