ESZTERGOM II. évfolyam 1897

1897-02-21 / 8. szám

0 Felsége a gróf urat nagyon nyájasan fo­gadta. Hogy több ideig beszélgethessen vele, ma­gán-kihallgatáson fogadta, mely 20 percig tartott. .Jaj, de szerettem volna valamelyik szék mögött hallgatózni a kihallgatás alatt! Tudja Szerkesztő úr csupa fül lettem volna s mindent megirtam volna az »Esztergom« számára* A gróf úr püs­pökké szentelése valószínűleg Komáromban lesz húsvét után. Én azt hiszem, hogy a hívek nagy épülésére fog lenni. Hadd lássa az egész világ, mi a katholikusoknál egy püspök ! Megint fogunk »tüntetni« és »izgatni« ! Jaj kedves Szerkesztő űr. kimúlnak a komá­romi katholikusok nagyjai, vezérférfiai ! Nincsen Mikénk. Csak a Tóni bácsit (Pecbata) a jó Isten még sokáig éltesse. A szomorú, gyászoló katholi­kusok most dr. Kolbé ra vetik könnyes szemeiket... adja az Isten, hogy vezérré nője ki magát! No most már igazán mindent kifecsegtem egy dara­big.** De hát Komárom hires város, mindig törté­nik valami, amit el kell csevegnünk az előttünk mindig nagyrabecsült » Esztergom«-ban. —a. Palkó vies Károly f 1815—1897. Mély részvéttel, hazafias bánattal fogadtuk Palkovics Károly halálát, mint olyanét, ki dísze nemcsak egy szük körnek, de magának a haza nagy családjának is. Nagy idők nagy emberét gyászoljuk benne, s ha sírjának a történelem nem­tője meg is gyújtja fáklyáját, azért a csapás sú­lyát sokáig, nagyon sokáig fogjuk érezni. Fogynak a nagy jellemek, s ha Palkovics Károlyra gondo­lunk, a jellemek egy törzsökös oszlopát látjuk benne ledőlni. Különösen Esztergom város és megye szegény ez idő szerint a nagyobb szabású jellemek­ben, érzékeny azért az űr, melyet Palkovics Károly maga után hagyott. Mi, esztergomiak ; kik hozzá közelebb állottunk, nemcsak eszének, de szivének gazdag kincseit is ismertük. És azok, kiknek a politika mezején ellenfelük volt, bár különbözően Ítélik meg politikai hitvallását, abban megegyez­nek, hogy benne oly férfiút vesztettünk el, ki ké­pességeit csak a közérdeknek szentelte, s nem szolgálva mást, mint a hazát, fáradozásaiért a hatalom kegyeiben sohase kereste jutalmát. Halála által szegényebbek lettünk, s a kiváló emberek­nek legbiztosabb jele a hézag, melyet maguk után hagynak. S ha pártállásától, — melyet sokban mi is osztottunk, — eltekintve, csak a puritán jel­lemű hazafiról emlékezünk meg, élete igy is gaz­dag és jól esik lelkünknek, ha a politikai vitat­kozások közepette, oly férfiúnak emlékénél, ki azokban részét kivette, azon erénye előtt gyújtunk szövétneket, amiben vele mindnyájan egyetér­tettünk. Esztergom város és megye kegyelettel fogja megőrizni Palkovics Károly emlékét. A szent­györgymezei honvédtemető zárta magába hamvait a feltámadás dicső napjáig, s ott a »hős fiakkal« pihen abban a temetőben, mely az ő alkotása, az ő mély bajtársi szeretetének örökös ciprus­hajtása. Keresse fel a hazafias kegyelet minden évben e sirt, áldozzunk emlékének, öntsük uno­káink szivébe azt a szeplőtelen jellemet, azt a hazaszeretet, azt a tetterőt, amelyből, mig élt, annyit táplálkoztunk. Nagy halottunk életrajzi adatait röviden a következőkben foglaltuk össze : Palkovics Károly 1815-ben született Esztergom­ban. Tanulmányait Esztergomban s Pesten végezte. Fiatalon lépett a nyilvános pályára, már 1836-ban tiszteletbeli aljegyző volt, 1846-ban már mint fő­jegyzőt találjuk megyénk tisztikarában. A sza­badságharcban élénk szerepet vitt, mint a Kossuth és Szemere-kormány tisztviselője. Hazafias szolgá­latait méltányolta Kossuth, midőn a nagysallói csata után Esztergommegye kormánybiztosává ne­vezte ki. A világosi katasztrófa után ő se kerülte ki sorsát. Haynau vérbirái halálra Ítélték, de a király kegyelme 16 évi várfogsággá változtatta. 2 évig Munkácson, harmadfél évig Komáromban volt elzárva. 1854-ben ö is amnestiát nyert. Karvai birtokán élt családjával visszavonultan, tartóz­kodva a Bach-korszak alatt minden nyilvános szerepléstől. A hatalom spicliéi figyelemmel ki­sérték, mert mint nagy szónoknak, féltek szavá­tól. Az októberi diploma visszaadta őt is az alkotmá­nyos szereplésnek, s alig volt olyan lelkes alispán­választás Esztergomban, mint mikor* Palkovicsot Szcitovszky primás örökös főispán elnöklete alatt 1861-ben a megye első alispánjának választotta. A megyénél megszüntette a gentry-családok ha­gyományos uralmát, s ő hozta be először a me­gyéhez főbb tisztviselőknek a polgári elemet. Mi­kor a februáriusi pátensnek hire ment. Esztergom­vármegye közgyűlésén Palkovics Károly volt az első, ki a passivitást kimondta és Esztergomvármegye felirata a megyékhez volt megindítója azon nagy nemzeti mozgalomnak, melyet a februáriusi pa­tens visszahatása az egész országban keltett. A provizórium alatt a tisztikar nagyobb részével ő is leköszönt, s kiment karvai birtokára. A haza­fiak közös bánatában osztozott, de kivillant be­lőle a nemzeti jogok követelése, s a társadalmi életben nem egy bátorító szava, felköszöntője öntött erőt, lelkesedést; neve mint nagy magyar hazafié lett az egész országban ismeretes. 1865-ben mintha nem bizott volna a nemzeti aspirációk keresztülvitelében, elfogadta a herceg Eszterházy javak zárgondnoki hivatalát. Ezen állás nem volt politikai, s igy nem is csodáljuk, hogy az alkotmányos aera első éveiben már mandátumot vállalt, s 1872-ben a kismartoni kerület Deák­párti programmal képviselővé választotta. 1875-ig volt zárgondnok, ez évben lemondott, s vissza­tért karvai birtokára. 1879-ben közóhajra elfo­gadta Esztergom polgármesteri székét, de csak 1881-ig vitte a város ügyeit, megrongált egészsége miatt leköszönt, s a közszerepléstől visszavonult, csakis mint a nemzeti párt helybeli elnöke, a vá­lasztások s megyei közgyűlések alkalmával játszott jelentékenyebb szerepet. Haláláról a család következő gyász-jelentést adta ki: Özv. szenkvici Palkovics Károlyné szül. loevenkampfi Hurdina Helén, mély fájdalomtól jelenti úgy a maga, mint férjének első házassá­gából született leánya Gizella özv. szentmiklósi és óvári Pongrácz Sándorné és ennek gyermekei, továbbá unokája hercegszőllősi Szőllősy Eszter, férjezett szenkvici Palkovics Sándorné és gyer­mekei, végül saját fiai Miklós, Pál, László és a többi rokonság nevében, férjének szenkvici Pal­kovics Károlynak Esztergomvármegye 1849-iki kormánybiztosának, 1861-ik alispánjának és Esz­tergom város volt polgármesterének, a herceg Eszterházy javak volt zárgondnokának, volt orsz. képviselőnek f. hő 17-én reggeli 2 órakor hosz­szas szenvedés és a halotti szentségek felvétele után élete 82-ik. boldog házasságának 30-ik évé­ben történt gyászos elhunytát. A boldogult földi maradványai f. hó 18-án délután 3 órakor lesz a halottas házban szt. János-utca 35. sz. beszen­telve és azután a honvéd-temetőben örök nyuga­lomra téve. Az engesztelő sz. mise-áldozat f. hó 19-én d. e. 9 órakor fog a vízivárosi plébánia templomban a Mindenhatónak bemutattatni. Esz­tergom, 1897. évi február 17-én. Áldás és béke poraira ! * Valami Bécs felől hozzánk is eljutott. Szerkesztő. ** A terminus minél rövidebb legyen. Szerkesztő. HÍREK. * Ő Eminenciája a helybeli sz. Vince­egyletnek. 0 Eminenciája, kegyelmes főpásztorunk az esztergomi sz Vince-egyletnek ujabban ismét tetemes segélyt és pedig 100 frtot küldött. Az egy­let ez összegért, 0 Eminenciája nevében élelmi­szereket és fűtő-anyagot osztott szét oly szegények között, akiknek nyomoráról előbb személyes meg­győződést szerzett. * Majláth gróf püspökké szentelése. Majláth Gusztáv gróf, erdélyi kegyelmesen kinevezett koadju­tor-püspök, ki már letette az esküt Talliáni bécsi nuncius kezeibe, húsvét utáni második vasárnapon fog püspökké fölszenteltetni, még pedig Komáromban. A felszentelést Császka György kalocsai érsek, mint az erdélyi egyházmegye metropolitája fogja végezni Hidassy Kornél szombathelyi püspök, s Boltizár József püspök, esztergomi általános érseki­helynök segédkezésével. Majláth püspök e hő 11-én (íyulafehérvárott meglátogatta Lönhardt püspököt és a káptalan több tagját. A koadjutor-püspök egy időre, mig a püspöki széket valósággal el­foglalja, főképen a status ügyei miatt, Kolozsvárott fog lakni. * Ajándék a katholikus legényegyletnek. Az esztergomi fökáptalan a helybeli katholikus legényegyletnek uj terme részére egy szép, nagy képet ajándékozott. Az egylet elnöksége e kitün­tető figyelemért lapunk utján is köszönetet mond a magas testületnek. * Szentség-imádás. A szent Anna-templom­f. hó 25-én, azaz jövő csütörtökön szentség­Reggel 6 órakor szent mise ezenkívül minden órában tarta­Délután 5 órakor szentbeszéd, ban imádás tartatik szentségkitételle tik szent mise litánia, szentségbetéttel. * Ő Felségének legmagasabb elismerését Dániel báró következő levélben közölte az eszter­gomi főkáptalannal: 0 cs. és apostol kir. Felsége 1896. december hó 19-én Bécsben kelt legfelsőbb elhatározásával legkegyelmesebben megengedni méltóztatott, hogy az esztergomi főszékesegyházi káptalannak az ezredéves kiállítás körüli szerzett kiváló érdemeinek méltánylásául legfelsőbb elis­merés nyilvánittassék. Midőn van szerencsém er­ről a főtisztelendő káptalant örvendetes tudomá­sul értesíteni, nem mulaszthatom el az alkalmat a magam részéről sem, hogy a főtisztelendő káp­talannak azon hazafias és buzgó közreműködéseért, melylyel a páratlan és ritka történelmi vonatko­zású műgyüjteményeivel a történelmi kiállítás ér­dekességét és fényét emelte, őszinte köszönetemet ki ne fejezzem. Budapesten, 1897. január 22-én. B, Dániel. * Hymen. Ma d. e. 1 f i l-koT vezeti oltár­hoz Legény Mariannet, özv. Legény Ivánné bájos, művelt leányát Marosi Ferenc, kereskedő vilá­gunk előkelő tagja. * Farsangi ebédek. Boltizár József püspök s általános érseki-helynök kedden farsangi ebédet adott, melyen a primási udvar, szeminárium, fő­gymnáziumi s képezdei tanárok, s a székesegyházi karkáplánok vettek részt. Boltizár püspöknek ez idén ez már negyedik farsangi ebédje volt. Az elsőn a fökáptalan, a másodikon a megyei s hely­őrségi notabilitások, a harmadikon a városi tisz­tikar s a. lelkészkedő papság vettek részt. — A papnevlö-intézet mult vasárnap adott ebédet, a melyen a káptalani s szemináriumi, uradalmi ügyé­szek és orvosok, s a gazdatisztikar több tagja volt hivatalos. — Csütörtökön pedig ugyancsak a gre­miális papságot látta a szeminárium vendégszerető asztalánál. * Megyei közgyűlés. Hétfőn törvényhatósági közgyűlést tart Esztergomvármegye, melynek tárgy­sorozatát a pénteken tartott állandó választmányi gyűlés állapította meg. Politikai vonatkozású He­ves megye átirata lesz a kvótáról. A tárgysoro­zatból kiemelendő: 1. A belügyminiszter Esz­tergom szab. kir. város 1895. évi gyámpénztári számadását helyesnek találva 1896. évi 103914. számú intézvényével visszaküldi. 2. A m. kir. föld­müvelésügyi m. kir. miniszter folyó évi 49182. számú intézvénye, melylyel a vármegye területén fekvő községi volt úrbéres közbirtokossági erdők őrzésénél alkalmazott erdőőrök és szolgák számára alkotott szolgálati utasítást jóváhagyja. 3. A bibor­nok hercegprímás úr köszönete a törvényhatóság újévi üdvözletére. 4. Az anyakönyvvezetők tisz­teletdijai cimü alapra vonatkozó 1896. évi szám­adás. 5. Esztergom szab. kir. város 1897. évi ren­des költségvetése. 6. A hét járási főszolgabíró és városi rendőrkapitánynak jelentése a szegények­nek mult évi segélyezése tárgyában. 7. Csaby An­dor kir. főmérnöknek folyó évi 14. számú je­lentése, melylyel mindkét járás és az egyesitett Esztergom szab. kir. város területén az 1896. év­ben előirt, beszolgált és hátralékban maradt vár­megyei természetbeni útadóra vonatkozó sommás kimutatásokat beterjeszti. 8. A vármegye segéd-, kezelő- és szolgaszemélyzetének kérelme 5°/ 0 drá­gasági pótlék pótlólagos megszavazása tárgyában. 9. Szabolcsvármegye mult évi 402. kgy. sz. átirata a vármegyei alkalmazottak fizetésének felemelése tárgyában. 10. Hevesvármegye f. évi 20. sz. átirata, melylyel az Ausztriával közös költségek Magyaror­szágra eső eddigi arányának fölemelése ellen állást

Next

/
Thumbnails
Contents