ESZTERGOM II. évfolyam 1897

1897-02-07 / 6. szám

táncrenddel lepte meg. A fesztelen hangulatban lefolyt bálon a következő hölgyek vettek részt: Asszonyok: Antal Gáborné ref. püspökné (Komárom), Balogh Jánosné (Csép), Csermák Hugóné, özv. Csernó Edéné, Telkes Mihályné, Hamar IBéláné (Budapest), .foó Istvánné (Komárom), Komornik Manőné (Almás), Keleti Józsefné (Komárom), Kovács Jánosné, Paál Józsefné (Pad), Köröskényi P. Dezsőné, Szabadhegy Györgyné, :Soós Károlyné, Szily Györgyné, Szarka Jánosné (Kis-Igmánd), Tóth Péterné, Vimmer Imréné (Csém). — Leányok : Antal Ivánka (Komárom), Balogh Mariska (Csép), Balogh Margitka (Csép), Csernó Üza, Csernó Erzsike, Bogár Lenke. Felkér Róza, Kovács Iluska, Kovács Manda, Révész Lujza (Veszprém), Bévész Györgyike (Veszprém), Schulcz Erzsi, Schulcz Ida, Szarka Tónika (Kis-Igmánd), Nagy nővérek (Zalamegye), Vimmer Irénke (Csém), ^Vásárhely Turánka (Szomor), stb. stb. Esztergom ezredéves múltjából, Xxvi. Törökvilág Esztergomban. A zsákmány egy részét Pálffy jul. 5-én Pozsonyon át Bécsbe szállította, hogy abból némely darabot Miksa föherczegnek átadjon, névleg a damaszból készült nagy vérzászlót, melyen arany félhold és török hetük valának hímezve. Továbbá egy tarka zászlót, mely huszonkét félröfnyi volt. Az egész világnak művésziesen rézben metszett térképét. Továbbá egy feszületet, mely a hadihajóknak fogságba került ezredeséé volt. Ez spanyol születésű hitehagyott keresztény, ki sok éven át a legtekintélyesebb és híresebb ama harcfiak egyike volt, akik a keresztények ellen küzdöttek. Továbbá eme ezredesnek és Sinán basa nővére fiának, a még ifjú bégnek coboly prémü, aranynyal gazdagon bevont 2 darab subáját, valamint több más aranyékességű tárgyat. Végre 10 darab igen fekete szinű szerecsenyt, egy török tábori játékot és 3 török fiűt, kiknek ketteje dobolni, egyik pedig sípolni tud. 60 törököt, ezek közt a nevezett ifjú bégnek hadnagyát és több mint 300 kiszabadított minden nemzetbeli keresztény rabot, de leginkább olyant, akik mint a gálya-rabok valának öltöztetve és 8, 10, sőt 15 éven át voltak -a gályákon fogva kimondhatatlan nyomorban. Ezen hadizsákmányon kivül Pálffy még sok készjpénzt is kapott. A rabszolgák e győzedelmet felette magasztalták, minőt ők régóta nem láttak; mert csak ép két sajka már az első támadásnál megfutamította az említett hitehagyott spanyolt; aki elbizakodva monda, hogy ő 100 sajkától sem fél. Ami, mint a rabszolgák mondják felfoghatatlan ; mert ő a tengeren rendkívüli dolgokat mivel aminőkben ők magok is szolgálatában részt vettek. Most pedig Isten kiváló rendeletéből elszámította magát. Ezek után Pálffy néhány vitéz legényt az esztergomi örségből Buda alá küldött portyázni. Ezek Kergis (?) nevű kis falut támadták meg és égették fel. Midőn ezt a budaiak látták, valami 500-an a keresztények ellen indultak, hogy reájuk törjenek, ezek azonban azt észrevették és egynek kivételével valamely barlangba rejtőztek. Amelyik jkünn maradt török ruhában volt és egy kis árokba feküdt Midőn a budai törökök arra elhaladtak, igen jajgatott, hogy a keresztények őt nagyon megsebezték, és a törökök felé fordulva monda: a keresztények akik Kergist felgyújtották, sok készpénzzel a Dunán lefelé vonultak, mire a törökök utánnuk siettek. Mikor ezek jó darabot elhaladtak, akkor jelentést tett társainhk, akik szerencsésen hazamehettek. Útközben még egy csauszt el is fogtak, aki a budai basától a győri basának vitt levelet. Ezt magukkal hozták. Kevéssel azután pedig 60 gyalogos hajdú Győrből lefelé menő 15 törököt fogott el akiket Esztergomba hoztak és itt szigorú vallatás alá vettek. 1596. aug. hó 9-én délben érkezett vissza Esztergomba az őrségnek 300 embere. Ezek a szent-endrei szigeten 102 törököt vágtak volt le, ezek között két agát, ezeken kivül egy sajkán levőket elsülyeztették. Egy agát harmad magával és két zászlót magokkal hoztak. A törökök nyolc sajkával voltak, melyek egyike a budai basáé vala, ezeket Pálffy emberei elfogták. A hajóraj főnőkét Assap Musztafa agát is levágták. A sajkákon volt ágyúkat a Dunába sülyesztették, és magokat a sajkákat szétvagdalták. Az első támadásnál 150-en voltak csak a törökök, mert a többiek a vizén túl voltak, s övéiknek segítségére nem jöhettek. Ugyanez időben, csellel még egyszer veszedelembe keverték a hiszékeny törököket. Esztergomból Budára ügyesen azon hirt szivárgatták, hogy Esztergomban sem elegendő fegyveres nép, sem ezek számára elegendő eleség nincs, igy ha csak néhány száz török jönne annak támadására azt könnyű szerével bevehetnék. E hirre Budáról és környékéről 10 000-en keltek útra Esztergom ostromára. 600 lovas, a törökök legkitűnőbbjeivel képezte az előcsapatot, a többi több csoportban utánnok következett. Midőn az esztergomiak &/A megtudták, lesben várakoztak reájok. Már az előcsapatot oly keményen megrohanták, hogy az több mint háromszáz veszteségével vissza vonulná volt kénytelen. Sokat elfogtak közülök, többek közt a volt esztergomi béget is. Midőn a lovasság e vereségét a gyalog csapatok megtudták, visszavonultak Budára. Hogy a legutóbbi esztergomi bég, ki Budán tartózkodott, az esztergomi keresztények fogságába került, akkor közbeszéd tárgyát képezte. Az is fel volt róla jegyezve, hogy fogságában azt mondta volna; Addig nem jő a török császár I Magyarországba, mig Erdély meg nincs hódítva és a közlekedés a Dunán nincs biztosítva. Midőn 1596-ben a törökök Eger várát ostrom alá vették a szorongatottak felmentésére tekintélyes Sereg mozgositatot, mely szept. 22-én Esztergom előtt táborozott. Esztergomnak vitéz kapitánya Pálffy Miklós volt megbízva e felmentő sereg vezetésével. Az esztergomi helyőrség tetemes részét is magával vivén, innen szept. 25-én Eger felé elindult. Útközben emberei Budánál 180 ökröt elfogtak, valamely kertben pedig három előkelő törököt, több nőt,. ezek között a budai bégnek (?) nejét, akiket mind a király rendelkezésére adtak át. Később a törökök értök nagy váltságdijat adtak. Az egri hadjárat a felmentésre érkezett sereg elűzésével és Eger bevételével végződött. Az 1596. év folyamán történt Esztergomban, hogy az itt állomásozó vallonok fellázadtak, többé szolgálatot tenni nem akartak, hanem kimondták, hogy eltávoznak. Ennek hire lement Erdélybe is, onnan Pálffy levelet kapott, melyben Péter azt irja neki, küldje ide a vallonokat, majd különben elbánnak itt velük, mint a törökökkel, mert nem becsületes katona az, aki ő Felsége végvárait elhagyja, azért csak hasson oda Pálffy, hogy távozásuk megtiltassék, ha mondják is, hogy nem maradhatnak, mert éhen kell halniok. Nézzék meg Poppel nevű tisztjüket az megelégszik és úgy él, mintha közember volna. 1597-ben márc. hóban Orczy Péter 36 emberét küldte ki Esztergomból portyázásra. Ezeknek eredeti kaladjaik voltak. Lejutottak ők egész Paks és Tolna közé, ott egy hajót támadtak meg. mely telve volt törökökkel, ezeket mindenestől elfogták. Midőn zsákmányukkal visszatértek 60 beslivel, török lovassal találkoztak, ezek tőlük foglyaikat és a zsákmányt elvették és közülök hármat elfogtak. A többiek szerencsésen a Dunán levő hajóba menekültek és igy magukatt és zsákmányuk javát megmentették. A besliket azonban csakkamar 200 tatár támadta meg és tőlük az imént szerzett prédát elvenni szándékozott, ami közben véres csatázás keletkezett, amelynek 15 török és 7 tatár lett áldozatává és sokan megsebesültek. A többi beslik életüket futással mentették meg. A tatárok pedig a nyert zsákmánynyal Földvár felé vonultak. A három emiitett elfogott egyike Orczy Péter trombitása volt. Ez egy alkalmas szempillantásban kardhoz jutva azzal őrzőjének fejét lecsapta és megszökött, s végra sok bujdosás után Esztergomba érkezett, a hol ezeket elmondta. Másik két társának és még 12 más fogolynak is sikerült a besliktől megugraniok. Ezek is vissza érkeztek és a dolog ily lefolyásáról tanúskodtak. Május havában az esztergomi helyőrség részt vett Tata bevételében. Az esztergomiak sajkákon kívántak a Dunán felfelé evezni, de ebben őket a folytonos esőzés és erős szél akadályozta, azért az 500 hajdú gyalog tette meg útját Almásig. Ezek érkezése után két óra múlva a 16 sajka is megérkezett Esztergomból, melyen 150 német muskatér, 50 hakenschütz, 50 vallon katona és 100 lovas, és a tábori felszerelés volt. Május 22-ét itt töltötték. Innen Tata alá haladva az ostromlásban nekik is tevékenyen kellett közremöködniök, amit a várnak diadalmas bevétele sikerrel koronázott. Vidék. Ünnep Bars-Sz.-Kereszten. Nagy szent Károly ünnepét kegyeletesen ünnepelte meg BarsSz.-Kereszten a besztercebányamegyei papság, mely közelből-távolból impozáns számban jött össze szeretett püspökének Rimély Károlynak névnapja alkalmából. Mintegy 50 pap élén az egyházmegye nestora, a 80 éves Szepessy Gáspár esperes üdvözölte szép latinsággal a püspököt. Az esztergommegyei papságból is többen voltak jelen; nemkülönben a világi elem is igen előkelő egyének által volt képviselve. Az ünnepelt és hivatása magaslatán álló egyházfő vendégszerető asztalát 78 személy vette körül. A pohárköszöntők hosszú sorát Finka főszolgabíró nyitotta meg, melyet a püspök emelkedett egyházias és hazafias érzelmekben bő beszéde követett. Ezután még többen mondtak a szeretet és tisztelet hangján igen szép, élcekkel is fűszerezett köszöntőket. A vendégek nagyobbrésze még az nap délután távozott, de szép számban maradtak ott még éjjelre is, kik másnap távoztak Sz.-Keresztről legjobb emlékekkel telten otthonukba. A komáromiak Majláth püspöknél. Folyó hó 2-án, kedden tisztelgett Majláth Gusztáv gróf kegyelmesen kinevezett erdélyi koadjutor-püspöknél az ottani Sz. Erzsébet jótékony nőegylet impozáns küldöttsége. Az üdvödé beszédet Molm N. az egyesület titkára tartotta, melyre Majláth püspök meghatottan válaszolt. Ugyanaznap üdvözölte az uj püspököt a komáromi kath. iskolák tantestülete is, élén Hoftyák igazgatóval. Uj templom. Palást hontmegyei községben Palásthy Pál esztergomi püspök 50,000 frton uj templomot építtet. A régi templomot már bontják is. A muzslai katholikus kör közgyűlése. Nagy örömmel konstatálhatjuk, hogy a katholikusok mozgalma napról-napra nagyobb mérveket ölt Esztergommegyében. Mult hó 31-én tartotta a muzslai kath. olvasó- és társalgó-kör első rendes közgyűlését saját csinosan berendezett helyiségeiben. A közgyűlést Rudolf Béla esperes-plébános üdvözlő beszéddel nyitotta meg, örömét fejezve ki, hogy a nemes célú kört most már a tagok rendelkezésére bocsáthatja. De kötelességének tartja a maga részéről buzgó paptársának Vida János segédlelkésznek első sorban meleg köszönetét nyilvánítani, a ki fáradozásai és gyűjtögetései által szerezte össze azon összeget, melyen a kör szükséges bútorzatát, lapjait, oktató és szórakoztató eszközeit beszerezhette. Ezután felkérte, hogy — mint a kör ideiglenes jegyzője — tegye meg a közgyűlés előtt jelentéseit. Vida .1. felolvasta azután az alakuló gyűlés jegyzőkönyvét. Mély tisztelettel olvassa fel Kegyelmes főpásztorunknak Főmagasságu Vaszary Kolos bibornok érsek ur azon kegyes levelét, melyet az alapszabályok jóváhagyása alkalmából irt a kör elnökségéhez. A valóban atyai indulatról tanúskodó levél ekképen hangzik: A »muzslai kath. olvasó- és társalgókör« megalakulását, mint a művelődési ösztönnek és a kath. érzületnek erőteljes megnyilatkozását örömmel vettem tudomásul. Midőn az alapszabályokat főpásztori jóváhagyásommal ellátva visszaszármaztatom, a vallásos és hazafias törekvésű körne Istennek bő áldását kérem. Kolos, bibornok-érsek. Ezek után Vida J. rövid beszédében világosan kifejtette azt az igazságot, hogy a nép legjobb barátai mindenkor a papok voltak. Ime körünk létre jötte is bizonyítja ezen igazságot, mert, hogy körünk létre jöhetett, azt csak a méltóságos esztergomi fökáptalan tagjainak köszönhetjük, kik 51 frtnyi adományukkal nagyban kegyeskedtek a kört létrehozni. Kéri azért a közgyűlést, hogy jegyzőkönyvileg szavazzon köszönetet a mélt. főkáptalannak és ezt tegye a kör a lapokban is közzé, mit a közgyűlés helyeselve jóvá is hagyott. Jelentette a jegyző, hogy megkisérlette a gyűjtést a világi uraknál is, de néhányat: Heya T., Usztanek Antal stb. kivéve csekély eredményt értek el; sőt néhány megyei előkelő állású tisztviselő keresetlen szavakkal utasította el a kérelmező muzslai polgárokat, persze, ha választás előtt jöttek volna hozzájuk, akkor »kegyeskedtek« volna hozzájárulni ők is. De most már csak a papokhoz utasították őket. Jelentést tett ezután a jegyző a kör házi szabályairól, a napirendről. Tudomására adja a közgyűlésnek, hogy Rudolf Béla plébános 25 frt ára könyvvel és még pénzbeli adománnyal is járult a kör létrehozásához. A beiratkozott rendes tagok száma 1 frt 20 krnyi tagdíj mellett 67. Végül köszöni a közgyűlés bizalmát és a jegyzőséget a közgyűlés rendelkezésére bocsájtja. Az éljenzés csillapulása után egyik tekintélyes muzslai polgár meleg szavakban mondott a lakosság részéről köszönetet Vida Jánosnak eddigi fáradozásáért. Több mint 12 éve