ESZTERGOM II. évfolyam 1897

1897-02-07 / 6. szám

pázmánita korában. Midőn meghallotta, hogy a nagy emlékű országbírónak fia mily kitűnő theologus s mennyire tűnik föl jámborságával és buzgóságával, akkor azt mondotta: »Ebből egykor kitűnő püspök lesz.« A Fölség akarata teljesült; most már püspök. Hogy kitűnő püspök is lesz, arról mindenki meg van győződve, a ki ismeri. A legfelsőbb kegyúr akarata érvényesült. Adja Isten, hogy mindig érvényesüljön ! A magyar kormánynak pedig kívánunk sok ilyen diadalt, a Vatikánnak sok ily vereséget, Magyarországnak sok ily püspököt! Külföld. —és.— Németország több vidékén most vannak a községi választások és ez alkalommal nem egy helyen azon jelszót kezdték hangoztatni, hogy a községi választásoknál a politika ne szerepeljen, hanem kizárólag az döntsön, hogy az illető bizottsági tagok biztosítékot nyújtsanak a helyi érdekek védelmére. Tehát a választók egyedül azt nézzék, váljon . az illetőket tapasztalatuk és eddigi szereplésük olyannak mutatták-e, hogy a helyi érdekeket felkarolják és előmozdítják ? Azonban e felfogással szemben hatalmas áramlat keletkezett és az országgyűlési pártok lapjai határozottan elitélik ez eljárást. Minden politikai párt természetszerűleg hangoztatja, hogy az ő irányelvei nem állhatnak ellentétben semmiféle község jólétével és igy megkö- \ vetélhető, hogy elvbarátai ama politikai irányt mindenütt, tehát a községi választásoknál is érvényesítsék. A nyilvános szereplésnél az úgynevezett politikai semlegesség nem más, mint elvtelenség. A | községi ügyek intézésében pedig az ilyen előljá- i róság szereplése csak egyes kiváltságos szemé- j lyek vagy testületek magánérdekeinek szolgálatában áll. Az kétségtelen, hogy egy községi képviselőtestület nem űzhet »magas politikat«, az ország külügyeit stb. nem intézheti, de annál fontosabb tényező a képviselőválasztások alakításában. A községi és megyei választások képezik alapját az országos választásoknak és ez utóbbiakra döntő befolyást gyakorolnak. A községi választásoknál nyilváníthatják az ország egyes városai és falvai saját óhajaikat és itt tömörülve elveiket erőre emelhetik. És bármily politikai irány csak akkor bir hatalomra jutni, ha a községekben birja alapját, honnét az országos választásokat vezető bizottságok erednek. Nem érti tehát az a közügyek alakulását, ki | mellékes dolognak tartja a községi választásokat és a bizottsági tagok és az elöljárók politikai jellemét figyelmen kivül hagyja. Különben a figyelmes szemlélő csakhamar észreveheti, hogy a »politikai semlegesség a községi választásoknál nem más, mint a liberalizmusnak egyik ámitó jelszava, melyet oly helyeken hoz forgalomba, hol kisebbségét érzi. Mert ahol biztosnak tudja helyzetét, ott épen ellenkezőleg szerinte a legfőbb képesítés minden nyilvános szereplésre a. liberális jelleg. Meg is tartja ezt és kérlelhetlenül kizár minden hatalmi körből olyanokat, kik ellenkező politikai nézeten vannak. A centrum-párt rég megsemmisült volna a kormány üldözései folytán, ha nem birná gyökereit a községi választásokban. És csakis olyan vidékeken tarthatja fönn magát, ahol a központi bizottságokat is saját pártjához tartozók uralják. Azért főgondja minden községi választásnál saját embereit segíteni, mert a párt emberekből áll és a politikai irányzatoknak sűlyt a szavazatok száma ad. Épen ily helytelen azon irányzat is, hogy a politikai lapok szűnjenek meg irány-lapok lenni, hanem szintén a politikai semlegesség terére állva az eseményeket részrehajlatlan ítélettel tárgyalják. Ez az eszme amily szépnek látszik elméletileg, ép oly haszontalan a gyakorlatban. Mert az efféle úgynevezett normál-hirek szinte csak az elvtelenségben birja alapját. A »modern journalisták«. nem ismernek többé elveket. Őket egyedül és kizárólag a haszon irányítja. Mig azelőtt a hírlapok egyik vagy másik politikai irány lelkes és szenvedélyes terjesztői voltak, most már azt tartják, hogy az ízléses ember az efféle nevetséges dolgokkal nem foglalkozik. A szenvedély nevetséges és az egyoldalúság csökkenti a hasznot. E felfogás teremtette a modern semleges lapokat és szerzett számukra sok előfizetőt. A közönséges publikum izlése az irányadó. Ennek pedig nem emelkedett gondolatok kellenek, hanem csak meglepő újság, ámulatos hirek, érdekfeszítő botrányok, idegrázó események. Az ilyen szellemi táplálék izlik, a lapot mohón kapkodják, a laptulajdonos meggazdagodik. De ilyen izlés mellett kihal az emberekből az elvek .iránti érdeklődés. Ily módon maguk a polgárok fosztják meg önmagukat azon joguktól, hogy az állam kormányzatára befolyással legyenek. A »színtelen« lapok színtelen jellemeket tételeznek fel, kik nem érdeklődnek a világot mozgató eszmék iránt, kik nem képesek a közügyek magaslatára emelkedni. Az ilyen alattvalók kormányzása igen kényelmes, mert ezek szó nélkül hordják az igát. Azért az újkori állami mindenhatóság elvének követői előtt az ilyen politikai semlegesség a legkedvesebb jelenség. A centrum-párt erélyesen óvja híveit ezen áramlattól és a párt becsülete nevében figyelmezteti őket, hogy forduljanak el a pártatlan lapoktól, melyek őket végre is hűtlenné teszik elveikhez. A rendjel-manipuláció. Budapest, febr. 5. A mi ma divattá vagy nagyon gyakorivá lett, ha még oly magasztos és kegyeletes, az mind elveszti becsét. Ez az értékvesztés érte manap az a sajtónak hivatását nem abban találjuk, hogy minduntalan előhozakodik különféle püspök-kandidátusokkal, hanem abban, hogy az eseményeket komolyan és higgadtan megbírálja. Már most biztos és kétséget nem szenved, hogy az erdélyi koadjutor ügye kezdettől fogva ugy volt tervbe véve, hogy a már kinevezett püspök cum jure successionis fog kineveztetni. Ezt nagyon jól tudta ugy a kormány, mint a nuncius. s ez értelemben folytak is a tárgyalások. Csak akkor, a mikor sikerült a kormánynak a rozsnyói püspöki széket betölteni s oda egy általa teljesen megbízhatónak ismert papot kineveztetni, gondolt a kormány »merészet és nagyot* s vélte a Szentszéket kijátszhatni. Szándéka azonban megtört a nagy országbíró fiának férfias, papi önérzetén és a legfőbb kegyúrnak tiltó szaván. Majláth el nem fogadta azt, a mit neki az előzetes megállapodás mellőzésével kínáltak, a legfőbb kegyúr pedig sürgette, és pedig parancsolólag sürgette, hogy be kell váltani az adott Ígéretet. E kettő nélkül az ügy ily elintézést bizonyára nem nyert volna. Arról szó sem volt, hogy a római szentszék a magyar királynak, mint legfőbb kegyúrnak bármely jogát csorbítani akarta volna. Tudta azt a szentszék jobban, mint a magyar kormány kanonistái, hogy a magyar király ugyanazon joggal, a melylyel a főpapokat kinevezi, kinevezi azoknak segédjeit is utódlási joggal; de azt nem akarta engedni, hogy a kormány az előzetes megállapodásoktól eltérjen. Ez volt Rómának álláspontja és ezt akarták eldiplomatizálni Bánffy a nagy diplomata és Wlassics a nagy jogász. Hogy a kormány mennyire szeretett volna szándékának érvényt szerezni, legjobban kitűnik abból, hogy abban az utolsó miniszteri tanácsban, a melyben ez ügyet tárgyalták és a mely után Bánffy és Wlassics Bécsbe utaztak, minden eshetőségre ellátták magukat az előrelátó diplomaták. Arra az esetre, ha fölfogásukra kedvezőnek találták volna a talajt Bécsben, arról is gondoskodtak, hogy ne legyen hiány alkalmas helyettesekben ; csakhogy látván ott a helyzetet, nem mertek ilyennel előhozakodni s igy történt, hogy adott szavukat meg kellett tartaniok. Kombinációik csütörtököt mondtak és ők akarva nem akarva Majláth püspökségét hozták haza Bécsből. És ez az, aminek örülünk. A kormánynyal nem törődünk, hanem örülünk annak, hogy a legfelsőbb kegyúr akarata érvényesült. Majláth Gusztáv gróf ismeretes volt Ő Felsége előtt már bécsi gény komáromi szülőnek nevelteti fiát vagy leányát az ország valamelyik katholikus nevelő-intézetében. Aránylag csekélység az, amit önmagára, háztartására költött, jövedelmének többi ezeréiről csak az Isten angyala adhat számot, aki a jótettek könyvét és adatait vezeti, mert Majláth Gusztáv gróftól, ha rajta múlnék, ugyan senki se tudna meg semmit. Örök hálára kötelezte Komáromot, mikor a katholikus legény-egyesületet megalapította s feledhetetlen emléket állított híveinek szivébe akkor, mikor a hitközség régi iskolája helyett nagy költséggel uj diszes palotát emeltetett a katholikus tanuló sereg számára. Nem lehet meghatározni az összeget, amit Majláth gr. a Komáromban töltött két esztendő alatt az egyház és a haza oltárára, kulturális ós jótékony célokra áldozott: de ezerszerte értékesebb az az eredmény, amit a lelkiekben, papi tiszta élete, Krisztusi buzgalma és apostoli fáradhatatlansága révén fölmutathat. Komarom közön- I sége sírva búcsúzik tőle, mert ugy érzi, hogy gondviselő atyját veszti el benne, és boldognak mondja az erdélyi egyházmegyét, amely püspökéül, apostolául üdvözölheti őt. Nekünk is fájdalmas az ő távozása; de ellensúlyozza fájdalmunkat az az örvendetes tudat, hogy helyt fog állani uj hivatásában, s hogy a magyar egyháznak és hazának üdvére, javára még kiterjedtebben fog munkálkodni, mint eddig, — ellensúlyozza fájdalmunkat s örömre változtatja azt az a meggyőződés is, hogy minket, kiktől elszakadt, ezután is meg fog tartani szeretetében. Ezért »a mi örömünk* az uj püspök, akit szívből üdvözlünk : Ad multos annos! A baka-gyerek. — Karcolat a katonaéletből. — Dübörögve vágtat a vonat K—m felé. Megvan rakva minden kocsija újoncokkal, a nép nyelvén baka-gyerekekkel, százával szo- j rongnak egymás mellett, mint a heringek, legnagyobb részt podgyász és marhaszállitó kocsikban. Az állomásokon szedték fel őket a tüskés bajuszú őrmesterek, s most transzportálják őket a rendes ezredhez. Némelyik jól behörpentve káromkodik, kurjongat, s erre-arra lobogtatja pántliI kás kalapját, másik meg elszomorodva, meghúzza magát a kocsi egyik szegletében, dúdolgat valami keserves nótát, Igy tett Varga Gyurka is. A kocsi egyik szegletében üldögélve, könyökét térdére, fejét tenyerébe támasztva, félig sirva fújdogálja, hogy: »Megy a gőzös lefelé, Bodor füsti fölfelé. Hej baka-gyerek bujában, Ül a gőzös farában.« Szalmavár —• Körmön d — Bogárhát, — tűnnek el egymás után az állomások, majd egy éles füty, s a vonat nyikorogva áll meg a k—i állomás udvarán, — Leszállani! — Kiszállani! hangzik mindenfelé az őrmesterek parancsoló szava. — Tizenkettedik század — kiáltja őrmester Darabos. — Összeállani áinc, cvájra, két glédába, azt a nyiretlen, mosdatlan, bundás árgyilusát a nemzetségieknek ! egészité ki komandóját. Az újoncok századonkint csoportokba rohannak őrmestereik körül. Őrmester Darabos kiválasztja legényei közül a legszálasabbat Varga Gyurkát, legszélül állítva, melléje sorakoztatj a a többit. — Két glédába, páronkint, takarni! Megtörténik. Majd összeolvassa őket. — Most pedig hapták, forverc, mars ! Utánam — mondja, s indul a Dunaparton Csillagvár felé. — Mi az Isten csodája ez ? gondolja magában Varga Gyurka társaival, kik közül ki jobbra, ki balra fordul, ki előre, ki hátra akar menni; de végre is Varga Gyurka szálas testalkata megadván az irányt, őrmester Darabos után, a többiek is utána kullogtak, lassú lépésekben. Éppen beesteledett midőn a kaszárnyába értek.