ESZTERGOM II. évfolyam 1897
1897-12-19 / 51. szám
Szinte sajnáljuk a városi számvevői tervezetre fordított fáradozást és időt, mivel az lényegében a már úgyis szoruló adóprésnek néhány fordulattal való rászoritását jelenti, minden tekintet nélkül arra, hogy e prés már úgyis nagyon, de nagyon kisajtolta az adózók zsebét. Még az is érzi terhét, a kinek teiik miből fizetnie, a kinek pedig nem telik oly könyen, annak százszoros e súly nehézsége. A számvevő tervezet szerint a levágott marhák, borjuk, juhok után, — valamint bor, sör és pálinka után, ugyszinte a hajó- és vasúti szállítmányok után, hasonlóan a vámok és helypénz után, melynek fizetése a helybeliekre is kötelezővé tétetnék, és végre a szikviz után beszedendő adók képeznének a város számára egy uj jövedelmi forrást. Épen most tervezik a drágaság növelését, most az ínségesnek ígérkező időben, most, mikor Budapesten az élelmi cikkek drágasága miatt a fővárosnak kötelességévé tétetik : tanulmányozni a drágaság okait, annak enyhítése végett. Az élelmi szerek, a viz és kenyér kivételével, úgyszólván mind nagy adó alatt vannak. A kenyeret adómentessége sem teszi azért olcsóvá, mert itt meg — miként az imént Meline Franciaországban a mezőgazdasági válság egyik főoka gyanánt hangsúlyozta — a közvetítés ötször, hatszor is — ahány kézen csak átmegy — vesz magának hasznot belőle, a mig a búzából kenyér lesz. Mit szóljunk a legszükségesebb tápszerek egyikének, a húsnak eme tervezett ujabb megadóztatásához ? Még ha nyul, őz, szarvas, vaddisznó stb. vadak és borjú husa kerülne ezen adó alá, nem volna baj, mert ilyet csak az vegyen, a kinek jut rá pénze; hanem a szegényebb fogyasztó közönség által is igénybe vett husnemek ujabb megadóztatása csak növelné az úgyis tömeges elszegényedést. A borra vetendő uj adó alól az esztergomi termésű bort ki kellene venni, ba csak nem akarjuk az uj teherrel a kezdet kezdeténél levő újjászületését szőlőinknek mesterségesen meggátolni és a bor drágításával a tömeget még inkább a nemzetirtó pálinkaivásra utalni. A szikviz fogyasztását illetőleg pedig nem szabad egyoldalúan azt az egy-két szállodát tekinteni, hol 10—14 kron számítják üvegenkint, mert ez elenyésző csekély ama nagymérvű fogyasztással szemben, melyet kis füszerüzletek, kis korcsmák közvetítenek, mikor az 1—2—3 kron beszerzett tudják hogy hol lakik a bontó akadály ? én megmondom : a konyhában ! kutassanak* utána, azt fogják mondani, hogy igaz ! Semmivel sem láncolhatja ugy magához a férjét, mint a jó asztallal. De mi a jó asztal? 7—8 tál étel? Nem; a jó asztal az, hogy a legegyszerűbb étel. rántott leves, babsűrű, gombóc, csusza, közönséges sült hus jól élvezhető legyen. Ha az a férj, a ki egész nap dolgozik, fárad és megéhezik, leül az asztalhoz és az első kanál leves kozmás, ha az étel sületlen, fötlen, s igy tovább, hej ha venusi szépség lesz a felesége, és millió hozománya lesz, azt a fáradt férjet elfutja a méreg, és elsiet a házból. A rossz ételt és éhes férjet se szerelem, se zongora, se költemény meg nem javítja, se jól nem lakatja. Munka, jő étvágy, jó konyha, Össze való. A mint a férjet a családból a gyomra kikergeti, az lehet hogy haza hozza jóllakott gypmrát, de szive éhezni kezd. A nagy úr tart drága szakácsot; de az iparosnak a bankrottja a roszszul főző asszony ! a férj 10 percentet nyer, az asszony 50 percentet elfőz! Inkább 5 tál ételt jól sütve, főzve, mint 2 rosszul; mert e kettő többe van, mint ama 5, mert az 5 elfogy, e kettőt meg moslékba vetik, a pénz érte mégis elment! Hallom, hogy a városi leányok most az iskolában tanulják a házi gazdaságtant. Nem tudom, mit sajnáljak jobban a leányokat-e vagy a gazdaságot ? de egyet bizonyosan sajnálok a . . . szegény férjeket. Valaha a kis leánynak játéka volt a kis nyujtódeszka és sodrófa; mikor az ar] yJ a gyúrta, dagasstotta a tésztát, attól tanult a szikvizet 2—3—4 kron adják el közönségünknek. Szörnyű nevetségesnek látszik azon vitatkozni, hogy kicsoda, a szikvizgyáros-e vagy az elárusító fizesse-e a »szikvizadot* ? Akárhogyan csinálódnék is e dolog, a fogyasztó közönség zsebéből kellene a pénznek előkerülnie. A helybeliekre is kivetni szándékolt kötelező helypénzfizetés legalább 90 0 / 0-han a nyomorúság megadóztatása volna. Nézzük csak a piac élelmiszerféléinek árulóit, azt látjuk, hogy a sátrak árusainak és még néhánynak kivételével, nekik maguknak is szükségük volna arra, mit eladni kényszerülnek vagy akarnak ... de kell ám másra is a pénz ... no meg bizonyára fizetik azok is valamelyes cimen a 100—130°/ 0-os városi pótadót már úgyis. Látható tehát, hogy a számvevői terv alig jelel meg valamely jövedelmi forrást, mely nem terhelné az adóterhek által már alaposan megterhelteket is. Mi rámutatunk azonban oly térre, melyen dus aratás kínálkozik s melyen jókora haszonnal lehetne manipulálni; csak a fáradtságot nem kellene kímélni. Az utja ugyan járatlan, a kezdet nehézségei is megvannak, egy-két az eddigi adórendszerbe a kiolvaszthatatlanságig belejegecesedettnek a gúnymosolygásával is kellene találkozni s az önkénytesen adózók sem ajánlanák fel >önkénytesen* fizetésre előzéken ységöket, mégis fizetnének »önkénytesen*, mégis nagy jövedelmet lehetne produkálni érezhető megterheltetése nélkül a közönségnek A dolog igen egyszerű ; alapeszméje ez : nem azon tárgyakra kell uj adót kivetni, melyekre mindenkinek, a legszegényebbeknek is majdnem naponta szükségük van s a mely tárgyak úgyis adó alatt vannak már, hanem azokra, melyeket csak az vesz igénybe, kinek telik rá s csak ugy vesz igénybe, ha akar. Ilyenek volnának —* csak ugy általánosságban — a fényűzési cikkek: selyem, bársony fél él:, aranytárgyak, szőnyegek, (kivéve ilyesekböl az egyházi és orvosi célokra használandókatf illatszer félék, piperecikkek stb. stb. egyes bútorfélék a fényűzés köréből; aztán az élvezeti cikkekből, cognac, liqueur, pezsgő stb. stb. Mindezeknél megvan az a körülmény, hogy a ki nem akar ezen különben teljesen nélkülözhető cikkek után adót fizetni, az nem vásárol belőlük ; igy nem lenne helye ama szomorú ténynek a jövőben, hogy ama szegény család, melynek főtápláléka a kukoricalisztből és váltakozva krumpleány ; ma a mama regényt olvas és stikköl, a leány az iskolában tanul főzni, a férj pedig boszúsan felugrik az asztaltól és vendéglőbe megy. Ez a modern leánynevelés egyik hibája! Tudom hogy ezen nézeteimért barbárnak elneveznek és azt mondják, hogy én csak szolgálókat akarok nevelni; óh nem ! hanem olyan feleségeket, a kitől a szolgálója tanuljon, és nem olyanokat, a kik a szolgálótól tanulnak. Elég ennyi erről; tudom hogy már eddig 3 pontban elszóltam magam; de nem tehetek róla ; azt szeretném, ha az emberiség zömét, az emberi társadalom magvát, az iparos és munkás, az éjjel-nappal darab kenyérért küzdő osztályt legalább is oly elégedett, oly boldognak látnám, mint volt a régi iparos. Ne maradjon el ő sem a kortól, legyen szép háza, diszes szobája, bútora, legyen értelme müveit, de ne engedje magát a főiránytól eltereltetni oly vágányba, melyen kisiklik. A vallás a legfőbb műveltség, ez nem ellensége a tudománynak, művészetnek, finomabb Ízlésnek, örömök és élvezetnek, de azt kívánja, hogy mindezek mellett és között megmaradjon az Isten képe tisztán; keressétek előbb az Isten országát és igazságát, a többi megadatik nektek; higyjék meg, ezt a régi iparos és munkás megtette; először az Isten! ezt ha birta, ha megtalálta, a többi megadatott neki. Nem süllyedt el, nem bukott, nem esett kétségbe, nem lett öngyilkos, hanem boldog e földön, de égben is. Szépen élt és nyugodtan halt meg, emléke áldásban maradt. Poliákovics Ignác. liból készült ételek, ha itt-ott fél-font húst akarna látni asztalán, azt duplán megadóztatva kellene vásárolnia. A szegénynél nagy pénz ám pár krajcár is ! Ha pedig azt eredményezné ez igazán uj adónem, hogy a megadóztatandó s jobbára külföldről importált cikkek a jelenleginél jóval kisebb arányban vásároltatnának, akkor nemcsak morális, hanem nemzetgazdasági szempontból is nagyfontosságú és hazafias dolgot eredményezne, ha bár csak hajszálnyival is hozzájárulna ahhoz, hogy ama sok millió forint, mely ilyes fényűzési, pipere és élvezeti cikkekért az uyyis gazdag külföldi tőke növelésére fordittatik, édes hazánkban Magyarországban maradva, segítene bennünket jelenleg ugyancsak nem virágzó anyagi jólétünk jobbraforditásában. A mi végre az illetékes felsőbb forumokat illeti, ezek épen ugy megadhatnák a fényűzési és élvezeti cikkek megadóztatásához hozzájárulásukat, mint a számvevői tervezetben emiitettekéhez. Mi az eszmét általánosságban felvetettük, kivitelét és bővebb részletezését azokra bizzuk, kik erre illetékesek. Olvasóinkhoz. Mai számunkban mindazon m. t. vidéki előfizetőinknek és azoknak, a kik lapunkat kegyesek voltak megtartani, postautalványt mellékeltünk, hogy egész évi hátralékukat beküldeni szíveskedjenek. A tanitó és szegényebb lelkész urak a tavalyi kedvezményben ez évben is részesülnek. Ugyancsak mai számunkban a féléves hátralékosoknak is utalványt küldtünk. Az „Esztergom" kiadóhivatala. HIREK. * A tanitóképzó'-iiitézet segitó-egyesületének alapitó tagjaivá ujabban következők lettek ; dr. Rajner Lajos apát-kanonak 50, Krizsán Mihály pápai kamarás és központi papnevelőintézeti alkormányzó 25, Schmiedt Nándor helybeli óraműves 25 forinttal. Végtelenül örülünk, hogy a segitő-egyesület ügye tért hódit, s a nemeslelkü emberbarátok lehetővé teszik, hogy minél több szegény ifjú részesülhessen az egyesület jótéteményében. * A Kolos-kitl ünnepélyes megnyitása. Miként lapunk mult számában jeleztük, a bíboros Hercegprimás nevéről elnevezett Kolos-hidnak ünnepélyes megnyitása tegnap, szombaton ment végbe nagyszámú előkelő közönség jelenlétében. A megnyitást a bid megszentelése előzte meg, melyet Boltizár József püspök fényes segédlettel végzett. Délben a vendégek tiszteletére ugyancsak a nevezett püspök úr fényes ebédet adott. * Változások a fökáptalani tiszti-karban. A helybeli fökáptalan folyó hó 14-én megtartott rendes tanácsülésében következőképen rendelkezett : Mészáros Antal, kiskomáromi tiszttartó, tekintettel magas korára s hosszú szolgálati éveire, megérdemlett nyugalomba helyeztetik. Baudis Ernő, tapsonyi tiszttartó, cim, rang és díjtáblái járandóságainak megtartásával áthelyeztetik Agyagosra. A gazdaság vezetésében közvetlenül a központi igazgatásnak lesz alárendelve. Kuzmich Miksa, eddigi kőhidgyarmati ispán, rendelkező, kasznári cim, rang, járandóság és hatáskörrel áthelyeztetik a tapsonyi kerületbe. Stugel József, eddigi bozóki rendelkező kasznár, hasonmínőségben áthelyeztetik a kis-komáromi kerületbe. Egyúttal felügyet a kis-komáromi s zenyéri uradalomban a birkászatra. Schmoll József, eddigi garbóéi ispán, rendelkező kasznári cim, rang, járandóság s hatáskörrel áthelyeztetik a bozóki kerületbe. Cselka János, eddigi agyagosi ispán, hasonminőségben áthelyeztetik a kőhidgyarmati kerületbe. Alster Albert, eddigi szentmiklósi irnok, kineveztetik ispánnak a garbóci kerületbe. Szmatlik István, Kugler Lajos és Récsey Antal írnokok kineveztetnek gazdasági segédeknek.
