ESZTERGOM II. évfolyam 1897
1897-12-05 / 49. szám
nekünk ez nem elég kóser s azért mi orthodoxok azt mondjuk : »a liba a kükürücáról álmodik*. Igy álmodtam én a Mikulásról. Furcsa egy álom volt ez. Szerencsétlenségemre szolgál az, hogy a lutrit beszüntették, különben az én álmoskönyvem szerint, most biztosan nyertem volna, mert Mikulással álmodni biztos ternó, a számok pedig 7. 17. 27. Az uj osztálysorsjáték viszonyaira alkalmazott »Egyptomi álmoskönyvem* még nem készült el, most dolgozom rajta, s igy nem is mondhatom meg az összes uraknak, akikről álmodtam, hogy milyen számú osztálysorsjegyet vegyenek. Hát én kérem azt álmodtam, hogy a Mikulás krampusz kisérőjévei együtt járkált Esztergomban, mintha most is látnám magam előtt. Magas püspöki alak, hosszú szakállal, mögötte a mephisto pofájú krampusz ballag, én pedig követem. Legelőször is bemennek a városházára, — ez kérem csak álom volt, ne tessék félreérteni — óriási sok cipő volt ott kitéve az ajtók elé és az ablakokba, melyekbe hol a Mikulás bácsi, hol ; pedig krampusz barátom helyezte el ajándékait. A polgármester ur ajtaja előtt két cipő is állott. Krampusz barátom már phylloxerát akart beszórni a cipőkbe, midőn a Mikulás félre tolja és az egyik cipőbe beteszi a polgármester ur tiszteletére kiadott két lapszámot az E. és V.-ét és a Sz.-ot. Egyiken ez volt a felirat: »Heil I Malina«! a másikon: »Mondjon le*! Krampusz pedig csak mosolygott, kinyitotta az ajtót és bekiabált: »Hoch, Hoch«! Onnan vonultak a gazdasági tanácsos szobája elé, itt Mikulás bácsi adta a bőkezűt, amennyiben megtömte a tanácsos ur cipőjét jó illatú szigeti szénával, a krampusz pedig eltűnt s egyszerre mit látok ? nagyokat nyögve bevonszol egy kompot és odaállitja az ajtó elé s ráragaszt egy cédulát: »be lesz kötve december 23-án.* A pénztári szobák előtt óriási nagy mennyiségű cipő állott. Mikulás bácsi, kivesz könyvecskéket és csak rakosgatja. Kiváncsi voltam, ugyan mi lehet ez ? Hát látom: Győrffy-féle Elemi számtan a népiskolák első és második osztálya számára. A főügyészi ajtónál sokáig gondolkodtak, hogy mit tegyenek le ? Egyszerre csak a Mikulás bácsi kivesz egy hatalmas darab csokoládét és beteszi a cipőbe, ugy látszik célozni akart az esetleges jövendő képviselőválasztásra, amikor a választópolgárok csokoládénál alább nem is adják. Végül még sok kisebb-nagyobb ajándék nyékről sem feledkezik meg s jő meleg bundát rendelt számukra. Gyakran el-el néztem a hópelyheket s akkor azt hittem, hogy a csillagok hullanak le, azon pedig nagyon csodálkoztam, hogy este mégis oly sok csillag ragyogott az égen, mintha nem hiányzott volna belőlük egy se. Azon is eltűnődtem sokszor, hogy ezen kis hócsillagocskák, midőn szállinkóztak, fénylettek ugyan, de azonnal elolvadtak, a mint egyet-egyet közülök kezemmel elfogtam, hasonlólag az olyan emberekhez, a kik eszükkel, tudományukkal fénylenek, csillognak ugyan, hanem ha őket közelebbről megismerjük, azt látjuk, hogy ezek se oly ragyogóak, s ugy elolvad előttünk a becsük, mint a kezünkkel felfogott hócsillagocskák. Közeledett a Mikulás, és én már egypár nappal előtte ki-kikukucskáltam az est-szürkület beálltával ablakunkon, szerettem volna megpillantani. Azt hallottam ugyanis, hogy rendesen előre is megfigyeli ő az olyan gyermekeket, a kiknek valami ajándékot szándékozik hozni. Ugy képzeltem magam elé őt, mint tisztes agg férfiút, papi-palástban, hosszú hófehér hajjal és szakállal. A mi előbbeni lakóhelyünkön, kis falusi templomunkban igy láttam az oltárképen lefestve. De most bizony hiába iparkodtam felfödözni a félhomályban és nem láthattam mást, mint a jégvirágokat ablakunkon és a szél által ide s tova hordott havat. Azt gondoltam, bizonyosan fázik ő is; — mert igazán oly dermesztő hideg volt oda künn, hogy a verebek is potyogtak le a fákról. Végre elérkezett a várva-várt nap. Én arra (igy pl. elemi nyelvtan, a »szorgalmas fiúcskák* és más cimü érdekes könyvek) kiosztása után, hatalmas ébresztő órát helyeztek el a városházán s átsétáltak a megyeházára. Itt a Mikulás bácsi sokkal fösvényebb volt, nem juttatott sok ajándékot. A központi főszolgabirő ur ablakában kitett cipőbe betett egy kath. kongresszusi képviselői mandátumot. A főjegyző urnái betették a német császár sajátkezű válaszát a vármegye feliratára, meg a »vörös sasrend« IV. osztályú rendjelét. A többi uraknál pedig csak mulattató játékszereket raktak le, igy a főszámvevő urnái babákat, a jegyző uraknál bajuszkenőcsöket stb. Útjukba esvén a dorogi kerület képviselőjének lakása, egy pillanatra megállapodtak és a Mikulás bácsi betette az ablakba Demosthenes müveit diszkiadásban. Az anyákonyvvezetői hivatal ablakába elhelyezték a legújabb párizsi divatlapot és egy libatollat. A rendőrkapitányi hivatalban a Mikulás bácsi betette szt. András képét, a krampusz pedig Esztergomban elkövetett gyilkosságok és rablások soha ki nem derítendő tetteseinek neveit. Sokáig barangoltak még városszerte, osztogatván az ajándékokat és már a vár felé tartottak, cipelvén a sok infulát, püspöki pásztorbotokat és más érdekes tárgyakat. Kiváncsiságtól égtem, mit fog Mikulás bácsi a Sión hegyén osztogatni ? Már a sötét kapunál tartottunk és abban a pillanatban legnagyobb boszankodásomra elkiáltja magát a fiatal Jakab és hirtelen fölébredt az ör. Kükürüczbaum Jakab. HIREK. * Szentségimádás. Az »Oltaregylet« tagjai szt. győnásukat f. hő 11-én d u. 5 órakor végezhetik a vizivárosi zárda templomában, mikor is ezen időben letenye és ájtatosság szokott tartatni. Másnap */ t 7 órakor ünnepélyes szt. mise, a legméltóságosabb Oltáriszentség kitételével. 10 órakor szintén szt. mise. Egész nap Szentségimádás, d. u. szt. beszéd s utána letenye. * Személyi hirek. Hetyei/ Sámuel kegyelmesen kinevezett pécsi püspök e hét folyamán két napot Budapesten töltött, ahonnan szerdán visszatért városunkba. Téves a lapoknak azon közleménye, hogy 0 méltósága Pécs városát és nádasdi nyaralóját a mult héten inkognitóban meglátogatta volna. — Dr. Walter Gyula irodaébredtem fel, hogy a kedves Mikulás-bácsi valóban itt volt már, és egy aranyos kis babát hozott, hogy ne legyek egyedül. Mindenkinek öröm sugárzott az arcáról; — nekem is megmutatták, — szép, fehér vánkoskába bepólyázva és világoskék szalagokkal volt felékesítve. Én csak néztem —• néztem őt egy ideig, — de be kell vallanom, hogy egy kicsit csalódottan, mert azt hittem, hogy majd azonnal futkoshatok, játszhatok vele, a mint megkapom. »Adják ide*, kezdtem könyörögni, sőt hogy szavaimnak súlyt kölcsönözzek, az ismeretlen asszonyságnak, ki a kicsikét nekem mutogatta, egész hízelkedve azt mondtam : »Édes nénikém, adja ide ezt a babácskát, hisz alszik, én majd dajkálom.« És a néni karjaimra tette. Én pedig csak mondogattam: »csecse baba, csecse«, és boldog voltam, mert az én babám sokkal nagyobb volt, mint a Jettikéé, csakhogy Jettike babája tudott ám beszélni, ha megnyomták fejét és testét. Talán az én babám is tud beszélni? gondoltam, és mielőtt a nénike észrevette volna, jól megnyomtam a fejét, azt hittem, a baba majd megszólal : »nyek, nyek«, mint a Jettike babája szokott. De abban a pillanatban, a mint nyekkentés céljából megnyomtam a baba fejét, kezemre ütöttek, a baba nem nyekkentett, hanem sirt, én pedig belekontráztam a hangversenybe, közbeközbe mormogván: »nem kell a baba, vigye viszsza a Mikulás-bácsi.« De később a többiekkel én is örültem a kis Mikulásnak és egypár nap múlva még jobban, mivel ekkor azt vettem észre, hogy finom süteigazgató kanonok Budapestre utazott, ahonnan szombaton este tért vissza. * Rendkivüli ájtatosság. Szerdán, december 8-án, a boldogságos Szűz szeplőtelen fogantatásának ünnepén, a vizivárosi zárda templomában fogadalom megújítás lesz. Az ájtatosság d. u. órakor veszi kezdetét, a szent beszédet méltóságos gr. Csáky Károly v. püspök úr tartja. Utána következik a letenye, mely alatt az irg. nővérek fogadalmukat újítják meg. Az ájtatosságot a hivek buzgó figyelmébe ajánljuk. • * Alapitvány. A fökáptalan mult héten tartott ülésében elhatározta, hogy a létesítendő új magyar hadapród iskola részére egy évi 200 frtos alapítványi helyet létesít azon célból, hogy a magyar tisztképzés ügyét előmozdítsa. Ezen alapítványi helyre jogosultak első sorban a főkáptalani uradalmi tisztek gyermekei, vagy ha ezek közül pályázó nem jelentkeznék, úgy a főegyházmegyei r. kath. tanitók fiai. A fökáptalan e hazafias alapítványáról a vármegye alispánját értesítette, hogy e nemes szándékát a m. kir. honvédelmi miniszterrel közölje. * Adomány. Dr. Blümelhuber Ferenc pápai praelatus és kanonok a helybeli tanítóképző-intézet ujonan alakuló segélyegyletének 100 frtot és Graeffel János apát-kanonok úr 50 frtot adományozott. Midőn ő méltóságaik ezen, a kath. tanügy iránt tanúsított kegyességét hálásan regisztráljuk, a kath. tanügy felvirágoztatását célzó egyesületet ajánljuk lapunk nagyrabecsült olvasóinak figyelmébe. * Lapunk felelős szerkesztője két hét óta 'betegen fekszik, súlyos állapotában már javulás állott be, remélhetőleg karácsony felé elhagyhatja szobáját és megkezdheti a szerkesztőségi teendők /végzését, melyekben őt jelenleg lapunk munkatársai helyettesitik. A hitoktatói teendőket betegl sége tartama alatt Zubrlczkij Aladár, vizivárosi \káplán végzi. * Személyi változások a főegyházmegyében. Vida János az ékeli plébánia javadalmat nyerte el és f. hó 4-én investiáltatott. Dr. Zelenyák János Bessere, Jurácsek Alajos Vág-Sz.-Keresztre neveztettek ki plébánosoknak. Laucsik Mihály alsó-palojtai plébános nyugalomba vonult, helyébe Ochaba János küldetett helyettes lelkésznek. — Segédielkészi minőségben áthelyeztettek : Ernszt Sándor Pozsony-Belvárosba, Jantausch Pál Pozsony-Virágvölgybe, Becsák Ernő Nagy-Tapolcsányba, Stibló Ágoston Lévára, Horváth József Budapest-Belvárosba, Baross Miklós BudapestVizivárosba Arany Nándor a csanádi egyházmegyéből átvétetett a föegyházmegyébe és a nagyményeket és cukorkákat hoznak a házba a mama részére, melyekből a magam részét, hogy kivettem, az bizonyos, mert én is mint a többi gyermek, kiváló hajlandósággal viseltettem a nyalánkságok iránt. Közöttünk élt már egy-két hónapja a kis vendég és szerette őt mindenki, mert a kire reá mosolygott az ő arcocskájával, azt hitte, hogy egy kis angyal fekszik a bölcsőben. Ezután ő lett a kedvence az egész házinépnek, és ezt szinte irigyeltem tőle, — mivel eddig mindig csak velem törődtek, most pedig az uj jövevény elvonta rólam a figyelmet. Irigykedni kezdtem, látván azt, hogy szüleim mily szeretettel csüggnek a kis babán, és hogy gyönyörködnek minden egyes mozdulatán, — azt gondoltam ilyenkor, hogy most már engem nem is szeretnek, és magamban szidtam a Mikulásbácsit, és attól tartottam, hogy minden esztendőben ezentúl ilyen ajándékkal fog meglepni. Sokszor emlegette édes anyám, hogy mily gyakran haragudtam az uj kis testvérkére, ő pedig ezt nem is sejtette és mindig avval az angyali mosolylyal tekingetett felém. De nemsokára szeretni kezdtem, mert elkezdett járkálni, futkosni és beszélgetni; s igy, igazi játszótársam lett. Sőt szeretetem mindinkább növekedett, mikor egypár év múlva azt láttam, hogy bizony ő is kap dorgálást, ha valami helytelent cselekszik. Idősebb lévén, hamarabb is kinőttem a gyermek-szobából, illetve a szoknyából. Ekkor meg
